Halászlé

.


Pablo Neruda: Óda az angolnaleveshez

Chile
viharzó
tengerében
ott él a rózsás
congrio, e hófehérhúsú
angolna-óriás.
És a chilei
fazekakban
a parton,
ott születik belőle
a tápdús, teli, sűrű
leveske.
Behozzák a konyhára
az angolnát, lenyúzzák,
úgy hámlik le iromba bőre,
akár a kesztyű,
és azonnal
itt láthatod
a tenger e drága-fürtű
gyümölcsét, az angolna zsenge
húsát,
mezítelen,
étvágyunkat
szolgálni készen.
No most vedd
a fokhagymát,
először
csak símogasd meg,
szívj egyet dühöngő illatából,
aztán felszeletelve vesd be hagymával és paradicsommal
a levesbe,
míg csak a hagyma
nem pirul aranyosra.
S miközben
így párolódnak
a gőzben a királyi garnélarákok,
s már mikor éppen,
betelni készen,
az ízek összefőnek
a lében,
melyben az óceáni dedvek
s a hagyma fényén átszűrődő
tiszta víz keverednek,
akkor merüljön el benne az angolna dicsőséggel,
hogy a fezékben
zsugorodva
magát olajjal teleszíjja.
Most már csak egy kell,
hogy az egészbe loccsanjon némi tejfel
mint egy tártkelyhű rózsa,
és lassu tűzön
főjjön a drága,
míg a levesben
forrón kibomlik
Chílének minden aromája,
és asztalodra
kerül, frissiben egyesítve,
a föld s a tenger
ezernyi íze,
hogy e ritka fogásban
a mennyeket megismered.

                                                            (Somlyó György fordítása)





Tegnap levest kívántam. És a halat is kívántam. Egyértelmű volt: halászlére vágyom.
Szerencsére a piacon kaptam friss pontyot is hozzá. Ha tehetjük, bográcsban főzzük, úgy az igazi.


Hozzávalók 4 főre:

1 nagy pontyfej (kb. 50 dkg),
4 pontypatkó,
1 pontyuszony,
2 "csont", vagyis a gerinc, amiről lefejtették a halhúst (elhagyható, csak halboltokban lehet, ha lehet hozzájutni),
1 keszeg vagy kárász
1 paradicsom,
1/2 csöves zöldpaprika,
1 cseresznyepaprika,
2 nagy fej vöröshagyma (30-40 dkg),
1 evőkanál pirospaprika,
só,
1 evőkanál sóban eltett darált kápia- vagy pritaminpaprika (édes anna vagy erős pista),
1 nagy gerezd fokhagyma
1 teáskanálnyi növényi olaj (elhagyható, de szebben kijön a paprika színe, és nem mindig elég zsíros a halhús)




A vöröshagymát szeletekre vágtam, a paradicsomot, paprikát szintén és a kárásszal, halfejjel, farokkal és gerinccel együtt föltettem főni. Sóztam, hozzáadtam a fele pirospaprikát és a darált paprikát is, valamint a bevagdosott fokhagymagerezdet is.
Negyven-ötven percig főztem viszonylag nagy tűzön: az a jó, ha lobog és forr.
Mikor elkészült, a haldarabokat kivettem belőle és hagytam hogy hűljön annyira, hogy hozzáférhessek. A fejből kiszedegettem a húsokat, a gerincről és kárászról szintén leszedtem, amennyi hús maradt rajta. A levét egy sűrű szűrőn átszűrtem, majd evőkanállal a halhúst amennyire tudtam, átpaszíroztam szintén a szűrőn. Mikor készen volt a sima alaplé, újra fölforraltam, a pirospaprika másik felét is beletettem. Mikor forrt, a halszeleteket is beleengedtem a lébe és forraltam kis lángon még 5 percig.

Tálalhatjuk kenyérrel vagy gyufatésztával.

Megjegyzés: a halászlét NEM turmixoljuk! Felejtsük el a vendéglőkben kapható sűrű, főzelékszerű halászlevet. A jó halászlé attól jó, hogy benne van a halak íze, hogy harmonikus, kissé csípős, és nem attól, hogy halhústurmix. Ha halat is akarsz enni benne, tegyél bele több pontypatkót, vagy olyan haldarabokat, amiket direkt evésre szánsz, és ezeket csak a végén főzd bele.

Megjegyzések