Medvehagymaolajos karfiolkrémleves

.

A Medve a mi kultúrkörnyezetünkben a négylábúak királya volt, ő volt az erősek legerősebbje. Ha egy sámánutazásodon, vagy álmodban hírnökként találkozol vele, akkor a hírei valószínűleg nagyon fontosak és nagyon személyre szólók. A Medve erőteljes gyógyító. Képes felismerni és használni a gyógynövényeket. Így lehetséges, hogy az üzenete az egészségi állapotodra és energiaháztartásodra vonatkozik.
Mint téli álmot alvó a következőt mondhatja neked: Pihenj egy kicsit! Nyugodj meg és próbáld megemészteni, amit magadba szívtál. Másrészt egy felnőtt hím Medve a férfias princípiumokkal is kapcsolatban állhat, egy felnőtt nőnemű Medve, pedig a nőiesekkel. Ha arról van szó, hogy jó apává vagy anyává kell lenni vagy válni - vagyis, ha gyermeket vársz illetve, mint apa vagy anya a gyermekedhez nem megfelelően viszonyulsz -, akkor a Medve segítségedre lehet. A további leckék, amit ez az erőállat megoszthat veled: Bátorság, Hatalom és Sebezhetetlenség.

A Medve szent állat volt és ma is az. Már a neandervölgyiek is az állatok uraként tisztelték. A germán Wodan isten egyik reinkarnációja is egy Medve volt. Harcosai, a berserkerek, medvebőröket hordtak és a harc folyamán, és sokszor személyesítették meg a medvét a harc folyamán.
A keltáknál a medve istenség Artois volt, amely a Nagymedve Sarkcsillagával volt kapcsolatban. "Art" Medvét jelent, Artus vagy Artur pedig "Medveembert" jelent. Így kapcsolódik össze az ősi sámánizmus medveképe Artúr király mítoszának druida hagyományival. Diana/Artemis istennő gyakran vette fel állatok alakját, de mindenek előtt a medvét.
A kereszténységben a Medve Szent Gallusnak, Szent Columbának és Columbannak a jelképe. Ez utóbbi kettőnek nagy szerepe volt a kelta kereszténységben, akik majdnem egy időben éltek és gyakran keverték össze őket. E két szent erőállatai tehát a Medve és a Galamb voltak.

(Forrás ITT)

Az idén nagyon kiszámoltam a húsvéti adagokat. Volt mindenből egy-egy csipet maradék, de már tegnap az utolsó morzsája is elfogyott. Viszont még ünnepek előtt vettem karfiolt, medvehagymát, miegymást... Így hűtőnullázásba kezdtem.
Kaptam egy barátnőmtől sok krémsajtot - úgy adták a munkahelyén nyuszicsomagban. Egy részét megkaptam, fel is használtam valamennyit belőle a krémleveshez is.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej karfiol,
fél maréknyi medvehagymalevél,
1 dl olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanál vegeta vagy
kevés zöldégalaplé,
4 kocka tejszínes krémsajt,
1/2 dl tejszín,
pirított kenyérkockák.

A karfiolt rózsáira szedtem és sós, ételízesítős vízben puhulásig főztem, aztán beletettem a krémsajtokat is, a tejszínt is és botmixerrel pürésítettem. (A sóval csak csínján!) Én eleve kevesebb vízzel tettem föl főni, mert úgy akartam, hogy a karfiol sűrítse a levest. Hát ennyi a recept. :)
Míg főtt a karfiol, a medvehagymát olajjal jól összeturmixoltam. Egy serpenyőben pedig kis darabokra tépkedtem kenyeret és átpirítottam.
Tálalásnál minden tányér levesre 1 teáskanálnyi medvehagymás olajat locsoltam. Plussz kenyérkockákkal tálaltam.

A medvehagyma így olajjal elturmixolva nagyon kiadja az ízét. Hihetetlenül intenzív lett az olaj, ezért módjával érdemes használni ételekhez, hogy az olaj is, az alapétel is jól érvényesülhessen.
Ez az olaj egy hétig eláll a hűtőben, használható bármire. Krumplira, rizsre, húsokra, halakra, olaszos tésztákra, salátaöntetként... Belekeverhető túró vagy sajtkrémekbe is. Csak a fantáziánk szabhat határt.
Hidegen is fogyasztható, nyári hűsítő levesként.

Diós sertéssült

.

“Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.”

(Márai Sándor: Füves könyv)

A tegnapi diós sült lapocka-vacsora. Szerencsére egy kis darab maradt, így hidegen ma le tudtam fotózni. Semmi bonyolultság nincs sem a receptúrában, sem az elkészítésében. Viszont nagyon jó vendégváró fogás, mert csak be kell tenni a sütőbe - szinte nincs is munka vele.

Hozzávalók 8 főre (én most enynire készítettem):

egy szép 2 kilós lapocka egyben,
25 dkg bacon-szalonna,
2 teáskanálnyi só,
1 teáskanál méz.
A mozsárba:
2 teáskanál mustármag,
2 teáskanál koriandermag,
4-5 szem szegfűbors,
4-5 szem borókabogyó,
1/2 mokkáskanál édesköménymag,
1/2 mokkáskanál köménymag,
2 félmarék dióbél.
A sütéshez:
2 evőkanál dióolaj,
1 evőkanál sima olaj.

A húst megmostam, aztán mézzel átkentem majd jól besóztam. A mozsárban összetörtem a fűszereket a dióbéllel és rákentem a húsra. Bacon-szalonnával lefedtem, a kétféle olajjal meglocsoltam. Öntöttem alá 2 dl vizet és lefóliáztam a tepsit. Fél lángnál kicsit erősebb tűzön sütöttem 2,5 órán át, majd levettem a fóliát és pirosra sütöttema tetejét. Jó sok finom szaftja marad így és a hús is garantáltan átsül, valamint igazán omlós-szaftos-puha lesz. Nagyon finom volt - forrón-frissen kisülve fejes salátalevelekkel, egyszerű majonézes burgonyasalátával ettük.
A kihűlt szaft kitűnő salátaöntetnek is fejes salátához. Kevés balzsamecettel keverjük el és tökéletes! Hidegen, hidegtálakra is kitűnő.
Egyben sült húsoknál felnőtt, jó étváégyú emberekre 25-30 dkg hússal számoljunk/fő, mert nagyon összesül. Nálam két kisgyerek is volt, így a 2 kiló hús bőven elég is volt.

Ischler

.

Minden kedves Olvasómnak nagyon szép Húsvéti Ünnepeket kívánok! Sok pihenést, jó időt, regement locsolót, finom falatokat az ünnepi asztalra! :)




Egy remek és egyszerű süti.




Hozzávalók 20 darabhoz:
A tésztához:
15050 g porcukor
200100 g vaj
100 gr zsír
420140 g liszt
15050 g durvára tört dió
0.51/2 mokkáskanál fahéj
1/2 mkk só
A töltéshez:
ízlés szerint ribizli, málna, josta vagy barack dzsem
A bevonathoz:
020 dkg étcsokoládé

A desszert eu. hu oldaláról készítettem a receptet. Minden oké, csak én pl. 20 darabra számoltam, aztán lett belőle 55 darab sütim. :))
Szóval, én itt most a körülbelüli jó mennyiségeket adtam meg 20 darabhoz. Igaz, kisebbre szaggattam, mint amekkora a bolti.



A tészta hozzávalóit gyorsan összedolgoztam, majd hűtőbe tettem 20 percre. Addig begyújtottam a sütőt. Két tepsit kivajaztam. A tésztát jó vékonyra nyújtottam (kb. 3 miliméter vastagra). Kiszaggattam a kis virágokat, aztán nagy lángon 5-8 percig sütöttem. Mikor kihűltek, 2-2 darabot josta-málna lekvárral összeragasztottam. A fanyarabb lekvárok jobban illenek ehhez a sütihez mint a barack, de azzal sem rossz.Este ragasztottam, most reggel pedig olvasztott csokiba mártottam. Ennyi idő kell, míg összeragadnak a lapok, míg a tészta valamennyire beszívja a lekvárt.
Bevallom őszintén, kicsit kevesebb vajam volt hozzá, talán úgy 5 dekával, ezért én a tésztájába kevés tejet is tettem hogy összeálljon. Sőt. Én a lisztet az elején 1 csapott teáskanálnyi sütőporral is elkevertem. A diót pedig robotgéppel aprítottam durvára.

Sárgaborsós húsgombócok

.– Amikor türelmetlen vagy – folytatta –, fordulj balra és kérj tanácsot a halálodtól. Rengeteg elpárolog a kicsinyességedből, ha a halálod feléd int, ha megpillantod, vagy akár csak ha érzed, hogy társad ott van és les.

(Castaneda: Ixtláni utazás)

Ez az étel a maradékhasznosítás jegyében született. Készítettem ugyanis a héten sárgaborsókrémet, de jócskán maradt belőle. Aztán meg volt a fagyasztóban egy kevés duplán darált húsom is. Ötvöztem őket. Így született meg a sárgaborsós húsgombóc, ami egyébként meglepően finom lett.

A hozzávalókkal kicsit bajban vagyok... azért próbálkozom,

tehát 4 főre, előételként:

40 dkg darálthús,

15 dkg sárgaborsókrém,

6 evőkanálnyi főtt rizs,

1 kis fej vöröshagyma,

1 tojás,

só,

frissen őrölt bors.

A mártogatóhoz:

2 kis dobozos natúr joghurt,

1 kis gerezd fokhagyma,

kevés citromlé,

só,

olívaolaj.

A sütéshez:

bő olaj.

Egy tálban alaposan összekevertem kézzel a gombócbavalókat. Kissé lágy állagú lett, de formázható és sülésnél remekül egyben is maradt. Tehát vizes kézzel kis gombócokat formáztam és közepesen forró olajban kisütöttem őket. Míg pironkodtak, kikevertem a joghurtot sóval, fokhagymával, kevés citromlével és olívaolajjal.

A recept szerintem úgy is működik, ha a sárgaborsókrém receptje szerint megfőzzük a borsót, de csak villával rusztikusra törjük és így keverjük a darált húshoz.

A forró gombóckákat a hideg joghurtba mártogatjuk - nagyon finom így együtt, a citrom kitűnően illik hozzá. Javasolnék mellé még valamilyen egyszerű zöldsalátát is - majd ha lesz már kerti fejessaláta.

A gombóckák egyébként hidegen is nagyon jók, akár vendégváró svédasztalra is ajánlom. Főételként is tökéletes, csak akkor nagyobb menyniséget készítsünk, valamilyen körettel. Például krumlipürével.

Sült banán a la' Mexikó

.

Mielőtt a dédnagyanyám akár csak megnyikkanhatott volna, Tita, koraszülöttként, már világra is jött, a konyhaasztalon, a tűzhelyen rotyogó zöldségleves, a kakukkfű, a babér, a koriander, a forralt tej, a fokhagyma, és természetesen a vöröshagyma szaga közepette. Mint nyilván sejtik, a szokásos fenékre verésre nem volt semmi szükség, mivel Tita már sírva jött a világra, talán mert tudta, hogy a csillagokban jó előre megíratott: megtagadtatik tőle a házasság öröme. Nacha úgy mesélte, hogy Titát a szó szoros értelmében a könnyáradat csusszantotta ki ebbe a világba, mely elöntötte az asztalt, meg még a konyha padlóját is.
Aznap délután, amikor az ijedtség már elmúlt, a víz pedig, hála a napsugaraknak, elpárolgott, Nacha összesöpörte a könnyeknek a padlót borító vörös kőlapokon lerakódott üledékét. Egy ötkilós zsákot töltöttek meg ezzel a sóval, s jó ideig használták a főzéshez. E szokatlan születési körülmények eleve úgy szabták meg Tita élete folyását, hogy valami határtalan vonzalmat érezzen a konyha iránt, s hogy élete nagy részét benne töltse, úgyszólván születésétől fogva, mert épp csak két napos volt, mikor apja, vagyis az én dédnagyapám, szívrohamban meghalt. Elena mamának a megrázkódtatástól elapadt a teje. Mivelhogy azokban az időkben még nem volt tejpor, sem semmi efféle, dadát pedig se égen, se földön nem tudtak szerezni, komoly bajban voltak, hogyan csillapítsák a kislány éhségét. Nacha, aki a világon mindent, de mindent tudott, ami csak a konyhával kapcsolatos - és még sok egyebet is, ami most nem tartozik ide -, ajánlkozott, hogy ő majd gondoskodik Tita táplálásáról. Úgy érezte, ő a legalkalmasabb személy, hogy "megformálja a gyomrát annak az ártatlan kis jószágnak", noha soha nem volt férjnél, és soha nem volt gyereke. Írni-olvasni nem tudott, hanem a konyhai tudományban, abban olyan járatos volt, mint senki más.
Így aztán, ettől a naptól kezdve Tita kiköltözött a konyhába, s tejes kukoricaliszten meg teákon, kicsattanóan egészséges kislánnyá cseperedett. Csakis ezzel magyarázható, hogy valamiféle hatodik érzéke fejlődött ki mindennel kapcsolatban, ami ennivaló.

(Laura Esquivel: Szeress Mexikóban - Regény, havi folytatásokban, szerelemmel, finomságokkal, házipatikával...)

Valamelyik nap ebédhez almakarikákat akartam sütni bundában. Aztán ránéztem a gyümölcsöstálra és megállapítottam, hogy a banánokat sürgősen meg kell enni. Úgyhogy ez a recept a fent említettnek egy továbbgondolt változata. Nekem Mexikót idézi - bár még sajnos soha nem jártam ott...

Hozzávalók:
személyenként 1 banán,
egérketészta 2/3 kukoricalisztből 1/3 normál lisztből (nem kell sok belőle és persze sem narancshéj, sem mazsola nem kell bele),
natúr kukoricapehely,
bő olaj a sütéshez,
csokoládé,
némi őrölt fahéj,
pici porcukor a díszítéshez.

A banánokat félbe, majd hosszában is ketté vágtam. Az egérketésztába beleforgattam őket és valahogy ráimádkoztam a kukoricapelyhet. :)) Bele is keverhetjük az egérketésztába, talán úgy könnyebben megmarad rajta.

Forró olajban kisütöttem és azon forrón olvasztott, fahéjas csokoládéval meglocsoltam.
Nagyon finom. Mondhatnám abbahagyhatatlan. Szenvedéllyé tud válni. A banán krémes benne, a kukoricapelyhek pedig eszméletlenül roppannak rajta... És a csokoládé hozzá...

Rigójancsi torta

Nézem a madarak
röptét
a szabadság

szárnycsapásait
Valami ősi vágy
kerít hatalmába
szomjas lélekkel

felemelkedik
a gondolat
s repül repül
az EMBER

az értelem egén

(Rostás- Farkas Tímea: Szabadság)

Whise Lady-nél nézegettem a Rigójancsi receptjét - de ember tervez... sütésben nyakorlatlan háziasszony meg végez. Nála gyönyörű ez a híres süti, ami az én tortámról már nem igazán mondható el... Viszont. Nagyon-nagyon csokoládés, mégis könnyű és egyszerű. Nekem nagyon ízlett, és másnak is - és ez a lényeg.
A kisebb méretű kapcsos tortaformában készült, 12 szeletes lett.

Hozzávalók:
A tésztához:
4 tojás,
12 liszt,
12 dkg porcukor,
2 evőkanál olaj,
1 csipet só,
2 csapott evőkanál kakaópor,
1 mokkáskanál sütőpor.
A krémhez:
7,5-8 dl tejszín,
1 dl víz,
1 evőkanál zselatinpor (Horvát Rozi),
csipet só,
3 csapott evőkanál kakaópor,
20-25 dkg nádcukor (ízlés szerint),
2 evőkanál vaníliás cukor (vagy 2 zacskó bolti vanilincukor).
A mázhoz:
30 dkg étcsokoládé,
1 teáskanál olaj,
4 evőkanál víz.
Plussz:
10 evőkanálnyi sárgabarack lekvár,
2 evőkanál rum.


A tortaformát kiolajoztam, liszteztem. A tojásokat egészben a porcukorral jó krémesre, habosra vertem robotgéppel, kb. 5 percig. Ekkor hozzáadtam a kakaóporral, csipet sóval, sütőporral elkevert lisztet is, majd az olajat és kissebb fokozaton a tojáshabhoz kevertem. Előmelegített sütőben (kb. 5-6 fokozaton) 25 perc alatt megsütöttem. Én tűpróbával ellenőriztem, hogy megsült-e.
Mikor kicsit hűlt, levettem az oldalát, és a tésztát két lapba vágtam egy jó éles késsel. A teteje kicsit felpúposodott, ezért ezt a lapot hagytam meg aljának, és a sima, eredetileg alját pedig tetejének. Mindkét lapot megkentem rummal elkevert sárgabarack lekvárral. Jó bőségesen.
Aztán felmelegítettem egy kislábosban a csokit vízzel és olajjal. Rácsorgattam arra a lapra, amit tetejének szántam. Majd hűtőbe tettem, hogy hamarabb dermedjen a máz.
Míg hűlt a csokis lap, hideg vízben elkevertem a zselatint, majd tűzre tettem melegedni. Belekevertem a kakaóport, a vaníliás cukrot és a cukrot is, a csipet sót is. Forrásig hevítettem, majd elzártam a lángot. Ekkor vertem csak fel a tejszínt - csak 6 dl-t, mert 2 decit hidegen a zselatinos-cukros-kakaós masszához öntöttem. Majd ezt a masszát kevertem bele robotgéppel kis fokozaton a jó keményre vert tejszínhabba.
A tortaformát újra összeállítottam, beletettem az alsó lapot, a baracklekváros rész volt természetesen fölfelé. Ráöntöttem a krémet és hűtőbe tettem dermedni.
A csokis lapot viszont kivettem, és egyforma cikkekre vágtam. A csokit kenállal kicsit megkócosítottam rajta. Mikor a krém megszilárdult (elég gyorsan, kb. 30 perc), a csokis lapokat a tetejére tettem. Levettem az oldalát, és a maradék még kissé folyós olvasztott csokoládéval megkentem.



A torta pihent egy éjszakát a hűtőben.

Fetával töltött lilahagyma

.

A varázslat, értelmezésem szerint, arra az élményre vonatkozik, melynek során az ember szeme hirtelen rányílik a lét csodájára, és ráérez: az élet sokkal több, mint amennyit általában észrevesz belőle. Ráébredünk: nem vagyunk örökre azon szűkre szabott keretek közé kényszerítve, amelyeket a családi, társadalmi örökségünk, azaz a saját szokványos gondolataink megszabnak számunkra; s az életnek vannak olyan mélységei, dimenziói, jelentésteli megnyilvánulásai, amelyek a szokásos elképzeléseinken és fogalmainkon messze túlmutatnak.

(John Welwood)

"Két ember a börtönrácson át kipislogott;
Az egyik sarat látott, a másik csillagot."

Ez a recept is Dolce Vitáé - múltkorában találtam, mikor a tökéletes kenyérre is ráleltem blogjának alapos mustrája közben. Mivel minden hozzávaló volt is itthon - kisebb-nagyobb eltérésekkel - ma ezt ebédeltem. Bár előétel, nekem a mai böjtös napon tökéletes volt főételként is. Roppant egyszerű és gyorsan el is készíthető, viszont fordítottan arányosan finom.

Hozzávalók:

lilahagyma étvágy szerint és per fő szerint,
feta sajt (krémfehér sajt),
friss kakukkfű,
kevés frissen őrölt bors,
nagyon pici méz,
sok olívaolaj,
kevés durvára darált dió.




Az eredeti receptben ricotta túró szerepel, nekem viszont fetám volt itthon. Valamint friss bazsalikomot sem tudtam varázsolni, de a hó alól - szó szerint - ki tudtam ásni némi kakukkfüvet.

A lilahagymákat megtisztítottam és egészben kissé sós vízben főztem 10-15 percig. Közben a fetát villával összetörtem, elkevertem kakukkfűlevélkékkel és kevés frissen őrölt borssal. A kész lilahagymákra hideg vizet tettem, így pár perc alatt kihűltek. Ekkor levágtam a tetejüket és a közepüket kiszedtem - ide jött a töltelék. Én a levágott kalapok tetejére is tettem fetát, és a hagymák közepét is a tepsibe tettem. Egy nagyon kevés mézzel megcsorgattam a hagymákat, aztán olívaolajjal is. De azzal bőségesen. Végül megszórtam durvára darált dióval. Sütöttem 15 percig forró sütőben.
Nagyon kerek, gazdag ízű finomság - friss kenyérrel szuper ebéd volt. (A hagymáknak a külső héja kissé kiszárad, azt leszedtem mikor ettem. Mint mikor tűzön sütünk hagymát - akkor is a külső héj leválik és alatta finom édes és puha a hagyma húsa.)

Citromos, zöldborsos tarja

.


Mióta elkészült a citrom"befőttem" - sóban eltett citrom -, azóta sok ételhez használom. Mindenkit csak bátorítani tudok hogy készítse el, mert az íze semmihez sem fogható. Teljesen más, mintha sóznánk + citromoznánk a húst, vagy a halat.






Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet tarja (étvágy szerint),
1 darab sóban érlelt citrom,
1/2 üvegnyi sós lében eltett zöldbors,
angol vagy német mustár (az a darabos, édes),
1 szál rozmaring,
6-8 gerezd fokhagyma,
2 evőkanányi olívaolaj.




Kivettem egy egész citromot a só alól, deszkán négybe vágtam. A citromgerezdekkel bedörzsöltem a tarjaszeleteket - ugyanis sok só van bennük. A húst ezen kívül bekentem a darabos, édes mustárkrémmel is, majd olívaolajjal meglocsolt jénaiba fektettem a szeleteket egymás mellé. Apróra vágtam a már emlegetett citromot és a húsok tetejére szórtam belőle. Megszórtam zöldborssal is, tettem rá egy több darabba vágott ág rozmaringot is, és egész fokhagymagerezdeket. Még egy sor hús következett, amire ugyanezek kerültek. Lefedtem alufóliával a jénait és 250 fokos sütőbe tettem. Mikor fél órája már sült a hús, a sütő rácsára a jénai mellé betettem megmosott, egész krumplikat héjukban. Még egy órát sütöttem a tarjákat, az alatt a krumpli is elkészült.

Isteni finom. Ebéd közben jutott eszembe, hogy legközelebb mozsárban török össze mustármagot, elkeverem majd mézzel, kis olajjal és ezt a keveréket kenem a húsra. Meglátjuk, mennyiben lesz más az íze.

Dagasztás Nélküli Kenyér

.

A tökéletes kenyér. Így jellemezte Dolce Vita ezt a csodát. Csak bólogatni tudok nagyokat. Igen! Végre. Ezt a titkos receptet kerestem már rég óta!

Hetek óta gondolkodtam, hogy kéne venni egy kenyérsütő gépet. De nagy. Meg nem tetszik a kockás kenyér. Viszont tud dagasztani. Vaciláltam, vaciláltam. És tegnap éjjel megleltem a tényleg tökéletes kenyeret. Dolce Vitának örök hálám! :)
Ugyanis tényleg A KENYÉR ez. És még dagasztani sem kell. Hihetetlen finom, belül puha, tele nagy lyukacsokkal, a héja pedig ropogós. És nincs élesztő-íze sem. Eszméletlen jó!

Ahogy elolvastam a receptet tegnap este, össze is kevertem a tésztát hogy ma egy próbasütést tudjak csinálni. Mert ennek a tésztának 12 órát kell kelnie, tehát célszerű előző este összekeverni. Nem volt itthon szárított élesztő, csak friss - úgyhogy azzal csináltam. És mifelénk nem lehet Bl 80-as lisztet sem kapni, tehát Bl 55-ös került a tésztába és egy mokkáskanálnyi búzasikér. És most csak a 2/3-át kevertem be és a kisebbik jénaimban sütöttem. Nagyon helyes kis buci lett belőle.

Hozzávalók egy nagy kerek vagy ovális jénai tálhoz:
3 csésze liszt (1 csésze=2,5 dl),
1,5 csésze normál hidegvíz,
1 csapott mokkáskanál szárított élesztő,
1 és fél csapott teáskanál só.

A lisztet alaposan elkeverjük a sóval és az élesztővel. (Ha friss élesztővel dolgozunk, akkor a vízben keverjük el homogénre.) Hozzáadjuk a vizet és pár mozdulattal megkeverjük egy fakanállal. Ragacsos, nokedlitésztánál kicsit sűrűbb állagúnak kell lennie. Nem kell simára keverni. Lefedjük és 12 órán át hagyjuk kelni.
A tésztát kivesszük a tálból és áthajtogatjuk gombóc vagy hosszúkás formára. Alul felül belisztezzük. Még 30 percig hagyjuk kelni. Míg kel a tészta, a sütőt előmelegítjük 250 fokra a jénaival együtt. Majd kivesszük óvatosan a forró sütőből a tálat, beletesszük a megkelt tésztát és a kenyeret lefedve 30 percig sütjük, majd fedél nélkül még 15-20 percig. A képen azért borzacskás-nedves még kicsit a tésztája, mert azon melegében ahogy kikerült a sütőből, fel is vágtam...

Az eredmény: a tökéletes, belül puha, kívül ropogós, eszméletlen finom kenyér. És még munka sincsen vele...

P.s.: Ma vettem 5 kiló lisztet, és egy tucat szárított élesztőt. Nem nagyon fogok már bolti kenyeret venni.