Cukkinilepény fetával

Az egyik nagybátyámnak volt egy holdszámláló botja, a népünknél szokásos naptárféle, nem is akármilyen. Valamilyen különleges ágat használt erre a célra, és minden éjjel vágott rajta egy rovátkát, míg csak a hold „meg nem halt" - vagyis elfogyott. A pálca másik oldalára havonta került egy rovátka. Minden tavasszal új ágat kezdett. Így mindig pontosan tudtuk, mikor következik el valamelyik szertartásunk napja.

Időről időre nagyszüleim elvittek egy kis ünnepségre, le a völgybe. Nagyapa mindig vén vörös lovát lovagolta, amelyet minden törzsnél jól ismertek. Mindig rengeteg ennivalót vittünk, jutott belőle mindenkinek, volt ott squaw-kenyér, marhahús, az a fajta szárított hús, amit pápá-nak hívtunk, aztán a waszná-nak. vagy pemmikán-nak  nevezett, szárítás után porrá zúzott, majd bogyókkal és vesezsírral összepréselt hús. Hoztunk egy kanna kávét is, mezeimenta-teát, levest vagy más ilyesmit. A fűtaposó tánc vezetője mindig nagyapa volt. Gondosan készítette elő a tánchelyet. Csak az igazi harcosok vehettek részt a táncban - olyanok, mint Red Fish - Vörös Hal vagy Thin Elk - Sovány Szarvas -, akik a Custer-csatában harcoltak. Ahogy múltak az évek, a táncosok egyre öregebbek lettek, mind kevesebben voltak. Nagyapa is táncolt. Mindenki jól láthatta karján a hegeket, a fehér katonák ejtette sebek helyét. 

(Sánta Őz, sziú indián sámán)

Sajnos megjöttünk... Vége a balatoni nyárnak. Szívem szerint május közepén leköltöznék és szeptember végéig be sem tenném a lábam a városba... Majd egyszer, talán.

Egyetlen új ételt hoztam csak a babéros-citromos halon kívül - és még annak is adós vagyok a fotójával és az igazán pontos leírásával -, mégpedig a szintén Fahéj és Feta oldalán látott fetás cukkinifasírtot. Bár az enyém lepényke lett, mert spóroltam a liszttel. Hasonlít a prószára tulajdonképpen.

Nagyon-nagyon jóízű és finom. Szerintem a cukkiniből készült ételek egyik legjobbika. Van íze.... Mert ugye a tökfélék a' la nature nem dicsekedhetnek azzal, hogy különösebben ízletesek lennének. De nem is ezért szeretjük őket... hanem könnyűségük, nagy víztartalmuk miatt.

Akinek a kertjében sok tökféle terem, annak szívből ajánlom a frissen préselt töklét így nyáron. Akár almával, céklával keverve is. Kiválóan energetizál, nagyon egészséges. Én is szoktam inni ilyenkor friss zöldségleveket.

Hozzávalók (kb. 4 főre):

1 közepes-nagyobbacska cukkini,

1 közepes fej vöröshagyma,

1 gerezd fokhagyma,

só,

frissen őrölt bors,

1 nagy csokor petrezselyemzöld,

15 dkg feta sajt,

1 tojás,

annyi liszt, ami sűrűbb nokedlitészta-állagot ad.

A cukkinit meghámoztam (mert vastag volt a héja) és tökgyalun lereszeltem. A hagymát kis kockákra vágva hozzáadtam, a fokhagymát belereszeltem, a petrezselyemzöldet szintén aprítva tettem hozzá. Lehelletnyit sóztam és hagytam állni 20 percig, hogy levet engedhessen. Aztán kinyomkodtam, mert így sokkal kevesebb lisztet kell hozzá adni. Még egy kicsit sóztam, borsoztam, egy tojást hozzáütöttem és annyi liszttel amennyi összetartotta, elkevertem. A fetát csak a végén morzsoltam bele, hogy kis darabokban maradjon a tésztában.

Kevés olajon serpenyőben evőkanálnyi adagokban megsütöttem. Csinálhattam volna prósza-méretűre is, ami egy serpenyőnyi.

Paradicsomsalátával ajánlom akár így önmagában is. Ha kiadósabb étekre vágyunk a párolt rizs is kiváló melléje, vagy akár a dinsztelt burgonya. Vagy mindekettő. :)

Készíthetjük ugyanezt szalonnával is, pl. bacon-nel, mert az jó vékonyra van vágva. Szerintem nincs az a megrögzött zöccségellenző pasi a világon, aki így szalonnával el ne majszolná nagyon szívesen a söre vagy a fröccse mellé. Azért ettünk ám finomakat. Készítettem jó kapros tökfőzeléket egyben sült fasírttal, dolmadest, sült halat, pulykából füstös húst, sütöttünk szalonnát hagymával, készült egyszer pizza is - no és lecsó is. Ettünk szőlőt és fügét a kertből. Meg sárgadinnyét és őszibarackot is.

És persze, kóstoltunk sok finom helyi bort is.

És láttunk megint gyönyörűségeket... Például egész közelben repkedő sólymokat.

Vagy a holdat az égen. Láttátok már ennyire vörös-narancsnak a holdat?! Két éjjel is ilyen volt - és ami a képen sajnos nem látszik: a mérete is hatalmas volt. A Balaton szemközti hegyei mögül kelt fel. Mintha egy nagy vörös tányér lebegett volna az égen...

A fénye rávetült a tó felszínére, amitől sejtelmes narancsfényben izzott a víz. Hihetetlen látvány volt.

Sajnos, az én kis egyszerű gépemmel csak ennyire sikerült megörökíteni. Pedig az összes hegy és kráter is tisztán kivehető volt a holdon. Fantasztikus képeket készíthettem volna - ha lett volna mivel.

Azért a színe így is látszik.