2010. szeptember 23., csütörtök

Őszi hangulatban - egyszerű zöldbabgulyás



Isten gyermeke vagy. Életed egy végtelen utazás. Boldogságod forrása rádöbbenni arra, hogy nem kell hegyeket megmozgatnod és tengereken átkelned, mert Isten szeret, elfogad, értékel. Már nem fontos, hogy mid van és mit tudsz.
Egyetlen dolog fontos, hogy téged, a marék porból született embert, szeret az Isten!... Hallod, hogy néven szólít, érzed, hogy végtelenül erős kezével megfogja kezed és vezet. Jó ráhagyni bizalommal magad, hagyni, hogy ha akar, tegyen csodát általad, építsen új világokat, vigasztaljon vagy teremtsen, de ha szent fölsége úgy látja jónak, hát vezessen akár a vértanúság rögös útjára is. Jó dolog e végtelen szeretetnek igent mondani, lassan megsejteni teremtő álmait és bizalommal hagyni, hogy átöleljen, vezessen, felfedje előtted titkait, csodálatos bölcsességének törvényeit. Ő neked a porszemnek akarja ajándékozni Önmagát!
Isten jelenlétében kitágul a világ, minden olyan egyszerű és átlátható lesz, tiszta és összesimuló. Látod benne a magad kis szerepét, és jó neked, - e kis puzzle darabnak - otthonra lelni e végtelen kirakós csodában.
Jó belesimulni az embertársaid alkotta nagy családba, otthonra lelve mindennapi egyszerű munkádban.
Igazából ez az egyetlen csoda, ez a semmihez nem fogható találkozás a végtelen Szeretettel. Minden de minden ebből fakad: alázatod, bizalmad, erőd, bölcsességed, bátorságod, minden. Érzed, hogy rád nézett és nem vádol, nem korhol, mert számára egyetlen vagy.
Mindez egy csodálatos találkozás, bepillantás a végtelen szeretetének kiáradásába, egy felpattant ajtó, mely a végtelenre nyílik...

(Böjte Csaba)






Ma két napra kellett főznöm, és ilyenkor általában valami tartalmas leves mellett teszem le a voksom, amiben bőven van akadék. És melegíthető, sőt. Másnap még finomabb, mint frissen. Összeérik.
Tényleg semmi extra, mégis nagyon finom volt. A piac tele csodás roppanósfriss zöldbabbal. Nem állhattam ellen. Megkockáztatom hogy ez az egyszerű leves még olyanoknak is ízlene, akik nem is szeretik a zöldbabot.

Hozzávalók 6 főre:
60 dkg zöldbab,
40 dkg burgonya,
60 dkg sertéslapocka,
2 közepes fej vöröshagyma,
20 dkg füstölt tarja vagy oldalas,
1 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olaj,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
só,
2 teáskanál darált pirospaprika (Édes Anna),
8-10 szem egészbors,
1/2 mokkáskanálka egész köménymag,
1 babérlevél,
1 kisebb csokor friss tárkony vagy
2 teáskanál szárított.


Az apró kockákra vágott vöröshagymát kevés sóval üvegesre pároltam a zsíron, majd rátettem a pirospaprikát, 1 dl vizet és a kisebb kockákra vágott húst és nagy lángon zsírjára sütöttem. Majd ismét kevés vizet adva hozzá fedő alatt párolni kezdtem, de a kis kockákra vágott füstölt hússal és a két kanálnyi darált paprikával együtt. Magyarán: pörköltalapot készítettem. Mikor félig puha volt a hús, hozzátettem a megmosott, feldarabolt zöldbabot is és felöntöttem vízzel. Még sóztam, borsot, babérlevelet és tárkonyt is tettem hozzá. A zöldbabnak olyan 25-30 perc kell. Tehát a kockázott burgonyát tettem a leveshez a legvégén, mikor már a zöldbab is majdnem teljesen puha volt.
Ennyi lenne a leveske, de isteni jó. Annyi a lényeg, hogy ne vizezzük fel túlságosan, maradjon jó sűrű, tartalmas. Be lehet habarni kevés tejföllel is, nem rontja el. Vagy külön egy kis tálkában az asztalra tenni étkezéskor. Sörkiflivel, pogácsával a legistenibb. De jóféle házikenyérrel sem utolsó. És persze kínáljunk hozzá erőspaprikát is.

Végre gyönyörű, napsütéses őszi napok járnak... A virágok is ezt idézik. Sajnos nincs kertem, de az asztalunkon mindig van egy csokor kerti virág. Mindig ami éppen nyílik - most dália. Nagyon szeretem, csodás formákban és színekben tud pompázni.
Cicóka pedig a környék közös cicája. Mindenki eteti. A lángosos, a tejboltos, a húsboltosok. Én is mindig leviszem Kókusz maradékát neki. Épp befalatozta és indult a körútjára - akkor kaptam el a fényképezőgéppel. Helyes macsek. A piactéren flangál mindig felcsapott farkincával, teljes öntudatos otthonossággal. :)
És az udvarunk nagyon misztikus hely. Vannak itt ajtók, melyek a Végtelenre nyílnak...

10 megjegyzés:

Ms. Poppy írta...

A zöldbabot kipiszkálnám, de a többi jöhet! :) Ezzel a zöldséggel ki tudnak üldözni a világból.
A képek nagyon jók, iszonyat hangulatos mind.

Monika írta...

Minden tetszett,de a legjobban Böjte Cs.gondolatait köszönöm! A mindennapos munkahelyi harcokban,ahogy tapossák egymást,meg engem néhányan,olyankor nagyon erősen ilyenekre próbálok gondolni....Micsoda hiábavalóságokat hajszolnak sokan ....Én nem úgy akarok élni...

Padparadsa írta...

Hú, de jó hangulatot hoztál össze! :)

Bianka írta...

Csodás képek, olyan kellemes péntekre valók :)
És imádom a zöldbabos ételeket

Ildinyó írta...

Nagyon jó fotók!!! :)
És mmmmm... zöldbab is, meg gulyás is... finooooom! :) De jól esne most egy tányérkával! :)

Marvin írta...

Az idézet megint.
És az ajtók... hm, nem is vettem akkor észre...

trendo írta...

Majdnem ugyanígy készül nálam is. Csak én sokszor víz helyett a csemegeuborka levével öntöm fel.
Néha füstölt hús helyett füstölt bécsi virsli karikákat alkalmazok.

duende írta...

Ms. Poppy: régen én is utáltam a zöldbabot. :) Aztán megszerettem. És köszi! :)


Mammka: nagyon szívesen! :) Ha nem akarsz, nem is kell úgy! És nem is fogsz úgy. :)


Padparadsa: köszönöm! Csak megmutattam, ami van. :)


Bianka: köszi szépen! :) Én is! :)


Ildinyó: köszönöm! :)


Marvin: :) Az ajtók a végtelenre láthatatlanok. Csak mikor kinyílnak, vesszük észre őket. :)


Trendo: Jó ötlet! :) Én is gondolkodtam, hogy a végén kis ecettel lehet savanyítani, pikánsabbá tenni.

Majdnem megkértelek, hogy írj egy verset "Ajtók a végtelenre" címmel. De eztán megtaláltam Böjte Csaba atya gondolatait hozzá.

Thrini írta...

Milyen klassz világos konyhád van!!!

duende írta...

Thrini: valóban, szerencsére nagy a konyhaablakom, mert északi a konyha. De télen így is csak az ablak alatt, fél négyzetméternyi pultom van fotózásra, mert az étkezőasztali rész már sötét, nem tudok vaku nélkül fényképezni rajta. Nyáron meg túl sok fény jön be hátulról, szóval marad a kis pult-darab. :)