2011. május 3., kedd

Cézár saláta


Az ember a legkisebb dolgokon kezdi. A legeslegkisebbeken. Ilyen egészen kicsiny dolog az étkezés előtt mondott fohász. Az ilyen kapcsolat pozitív eredménye, hogy a test és a lélek megnyugszik. Az ember megereszkedik, izmai és idegei és szervei feszültségükből fölengednek. Semmi sem fontosabb, mint hogy a gyomor étkezés előtt megnyugodjék.

(Hamvas Béla)




A Cézár salátáról már szerintem mindenki hallott vagy kóstolta is. Amilyen egyszerű, olyan finom. Megalkotója Caesar Cardini, egy olasz születésű séf, aki a mexikói Tijuana-ban vezetett éttermet. A saláta állítólag 1924-ben született egy forgalmas nap végén, mikor is szenyor Cardini a maradékokból "dobta" össze ezt a mára már világhírűvé és klasszikussá vált salátát.

Hozzávalók:
étvágy szerint római saláta (én fejes salátával készítettem),
kenyérdarabok (fehér kenyérből),
fokhagyma,
1 tojás,
kevés Worcestershire szósz,
borecet vagy citrom vagy lime leve,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt parmezán sajt,
olívaolaj.

Ne várjatok precíze mennyiségeket, mert salátát érzésből készít az ember... :)
Tehát. A salátaleveleket megmossuk, kicentrifugázzuk. A fehérkenyeret kis darabokra tépkedjük. Serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk fokhagymaszeletekkel és mikor átvette az olaj a fokhagyma ízét, a darabokat eltávolítjuk az olajból. Ebben pirítjuk meg a kenyérdarabkákat.
A tojást forró, de nem forrásban lévő vízben főzzük körülbelül másfél percig, majd egyből hideg vízben lehűtjük. Felütjük egy tálba. Vagy: a tojást forrásban lévő vízbe merítjük 50 másodpercre. Vagy: a tojást forrásban lévő vízzel leöntjük hogy ellepje és 10 percig hagyjuk benne, majd hűtjük és tálba felütjük. Ebből az enyhén főtt tojásból készül az öntet. A háromból bármelyik módot választhatjuk a tojás enyhén főzéséhez. Teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, zúzott fokhagymát, Worcestershire szószt, borecetet vagy lime vagy citrom levét, és olívaolajjal apránként kikeverjük hogy szép sűrű öntet legyen belőle. Egy tojáshoz körülbelül 1 dl-nyi olívaolajat keverhetünk. Mikor kikevertük az öntetet, reszelt parmezánt is keverünk bele.
A salátaleveleket körülbelül 5-ször 5 cm-es darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a pirított kenyérkockákat és elkeverjük az öntet 2/3-ával. Tálaljuk, majd a tányéron még megcsepegtetjük öntettel, és parmezánforgácsokkal díszítjük. Azonnal tálaljuk.
Állítólag ez az igazi recept. Sok helyütt viszont szardellafilét is írnak az öntetbe illetve kapribogyót is, valamint más salátafajtákkal is készítik. Ma már a vendéglőkben szinte kizárólag valamilyen grillezett hússal (csirke, pulyka, kacsamell) vagy hallal, kagylóval vagy rákkal dúsítják.
Az én salátám sem lett teljesen autentikus, mert ruccolát is tettem bele, valamint fejes salátából készítettem, mert mifelénk egyáltalán nincs római saláta. Az öntetembe apróra vágott olajbogyó is került.
Hát akkor, Isten hozott minket Tijuana-ban. :)

9 megjegyzés:

Kata írta...

nyammmmm!:))

duende írta...

:))

Thrini írta...

Éljen a tavasz, hajrá saláták! :)
Én folyamatosan zöld leveleket eszek a héten. :)

duende írta...

Thrini, láttam, nálad is saláta volt ma! Én is imádom. :)

Edó írta...

Nagy kedvencem ez a saláta!GYönyörű a fotó!

duende írta...

Edó: nekem is! :) És köszönöm.

Anikó írta...

Én is fejes salátával készítem csíkokra metélve a belső zsenge részét,a tetejére csirkemell-kockákat befűszerezve fokhagymás olajon átsütöm ropogósra, kis kenyérke-háromszögeket szintén fokhagymás olajon megpirítok, az öntetem pedig a kefír,fokhagyma,lágytojás sárgája,só,bors,pár csepp olívaolaj keveréke,se nem híg, se nem sűrű. Mindent közvetlenül tálalás előtt, végül összekeverve, rácsöpögtetve.Érzésből, ízre készítem igazából.
Azt hiszem nálam a fokhagymára van kihegyezve inkább, annyira szeretjük:-))))
Étteremben ötvenféle variációban ettem már, jót is, rosszat is. Most legalább megtudtam melyik az igazi, mert persze fogalmam sem volt:-))))

Bianka írta...

Kedvencek, kedvence

duende írta...

Anikó: a tiéd is nagyon finom lehet! Legközelebb kipróbálom úgy is, ahogy írtad.
Azért is keretem meg az eredeti receptet, hogy én is tudjam, mert én is ezerfélét ettem-láttam már. :)

Bianka: bizony kedvenc nálam is.