Lucskoskáposzta sertésoldalassal

Szeretem az egytálételeket. Mert. Szinte egy edényben elkészíthetők. Tartalmasak. Nagyon finomak. És egyszerűek. Plussz még egy előnyük is van: újramelegítéskor általában még finomabbak lesznek.
Ezt a lucskoskáposztát sem először készítem. Mind igaz rá, amit fentebb elsoroltam.
Egy édes második fogással maga a tökély.

Hozzávalók 6 főre:
60 dkg sertésoldalas,
25 dkg füstölt sertésoldalas vagy füstölt karajcsont,
1-1,2 kg fejeskáposzta,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
só,
8-10 szem egész feketebors,
1 nagy csokor kapor,
1 csapottabb teáskanál szárított csombor (borsikafű),
1 evőkanál zsír,
2 evőkanál liszt,
tejföl.
Az oldalast csontjaira vágtam, a füstöltet úgyszintén. Föltettem főni bő vízben az apróra kockázott vöröshagymával, a négy darabba vágott fokhagymagerezddel és sóval. Egy jó bő órán át főztem, aztán hozzáadtam a laskára vágott káposztát is. Közben a lisztből és zsírból világos rántást készítettem. Mikor puha volt a káposzta is, berántottam vele az ételt. Ekkor tettem bele az apróra vágott kaprot is. Jól összeforraltam, majd 1 dl tejfölt elkevertem egy kevés forró lével és azt is az ételhez adtam. Forraltam még egy percig. Végül egészen lehelletnyi - 1 teáskanálkányi - 10%-os ecetet kevertem bele. A rántás ki is maradhat belőle.

Friss kenyérrel, tejföllel kínáljuk.

Lucskos 2.: A kockázott húst (60 dkg) feltesszük főni a nagy fej apróra kockázott vöröshagymával. Sózzuk, teszünk bele 10-15 szem egészborsot, egy kicsi babérlevelet, egy egész hosszú piros csilipaprikát és 2 paradicsomot cikkekre vágva. Ha félig megfőtt, hozzáadjuk a laskára vágott káposztát is és készre főzzük. Közben készítünk egy vékony rántást kevés pirospaprikával és ezzel sűrítjük az ételt. A legvégén aprított friss kaprot is adunk hozzá, valamint némi ecetet és cukrot. Ezt a lucskost fermentált káposztával is készíthetjük, még finomabb lesz.

Sonkás melegszendvicskrém

A kötelék, mely az igaz családot összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.

(Richard Bach)

Ez egy nagyon egyszerű melegszendvicsre való kence. Kenhető tehát kenyérre is, de én félbevágott, kifúrt kiflibe szoktam tölteni. De használható leveles tészta tölteléke, vagy kencéje gyanánt is.

Annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni - csak szólnék előre.

Hozzávalók kb. 16 db félkiflihez:

25 dkg parizer,

25 dkg füstölt tarja vagy más sokaszalámiféle,

10 dkg trappistasajt,

3 dkg vaj,

1 evőkanál tejföl,

pici frissen őrölt bors.

Plusz a díszítéshez:

még reszelt sajt.

A párizsit és a füstölt tarját robotgéppel vagy húsdarálón ledaráljuk. Adunk hozzá reszelt sajtot, vajat, tejfölt és kevés őrölt borsot. Jól eldolgozzuk.

A kifliknek levágjuk a végeit, majd félbevágjuk őket. Egy fakanállal kitoljuk a belsejüket. Az üregeket megtöltjük töltelékkel.

A kiflik két végét reszelt sajtba mártjuk és a tetejükre is szórhatunk. Forró sütőben kb. 10 percig sütjük.

Kifliben a legfinomabb, ugyanis irtó ropogós lesz a sütéstől, egészen fantasztikus beleharapni. Ráadásul elhasználhatók így a másnapos, harmadnapos kiflik.

A képen kiflibe töltve és leveles tésztára kenve látható a szendvicskrém.

Szilveszterre mindig készítek, mert délelőtt meg lehet csinálni, aztán egy tiszta nylonzacsiban hűtőbe tenni. Mikor enni akarjuk, csak be kell dobni a sütőbe. Ideális buli-étel.

A vega változatot itt találod.

Libanoni aprósütemény - VKF 30. (karácsonyi ajándék a konyhából)

És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott, micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.

(Márai)

Ezt a süteményt is F. Nagy Angéla könyvében találtam. Libanoni aprósütemény néven. Nagyon egyszerű és sokáig frissen marad.

Hozzávalók:
25 dkg liszt,
15 dkg vaj vagy margarin,
1 csipet só,
1 csapott evőkanál porcukor,
1 mokkáskanál sütőpor,
1/2 dl hidegvíz,
10 dkg kristálycukor,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
10 dkg mandula vagy mogyoró vagy dió,
10 dkg birsalmasajt vagy aszalt gyümölcs: vörösáfonya, sárgabarack, sárgadinnye, stb.

A lisztet elkevertem a sóval, a kevés cukorral és a sütőporral, majd elmorzsoltam a hideg vajjal. Kevés hideg vizet is hozzáadva összeállítottam a tésztát, majd egy órára hűtőbe tettem.
Közben a kristálycukorból a fűszerrel (fahéj vagy kardamom) és 1,5 dl vízzel jó sűrű szirupot főztem.  A mandulát, mogyorót (én vegyesen használtam), a birsalmasajtot, és az 1 evőkanál kristálycukrot a robotgépben megdaráltam. Ez a süti tölteléke.
A tésztából kisebb diónyi gombócokat készítettem, amiknek a közepét benyomtam - ebbe került a töltelék. Tehát kis félgömbök lettek. Jó bőven tettem a mélyedésbe tölteléket. Előmelegített sütőbe tettem úgy 5 percre, hogy csak félig süljön meg. Aztán kivettem és bőven meglocsoltam a sűrű sziruppal. Főleg a közepére jusson, ahol a töltelék van. Aztán visszatoltam sülni.

Mindenképpen szilikonos sütőpapírral bélelt tepsin süssük a szirup miatt. Ha lecsurog a sütiről sülés közben, hajlamos odaragasztani a sütit a tepsire, szóval kell a szilikonos papír alá. Ha kihűl, megszilárdul a süti, óvatosan szedegessük le a tepsiről, mert törékeny. Viszont extra porhanyós.

Sárgaborsókrém

Furcsa szám a pí. Azt mondják a matematikusok, hogy transzcendens szám. Én nem tudom a matematika nyelvén ez mit jelent. Csak annyit értek a dologból, hogy a pí rettentő érdekes.

Megpróbálja kifejezni a tökéletest. Közelíti, közelíti. De elérni soha nem tudja. Soha nem lesz befejezett szám, a pí tökéletelen - ha így nézem a dolgot. Mégis. Úgy tűnik a befejezetlenség maga a tökéletesség. Egy egész szám, mint mondjuk a hét megismerhető. Leírható, kerek, egész és befejezett. Vagyis nem él - halott szám. Nincs benne a fejlődés lehetősége, a bizonytalanságé, a kifejezhetetlené. A pí azonban... élő. Soha nem lesz befejezett, végtelen marad mindörökre és kifejezhetetlen. Tökéletlenül tökéletes!
A pí olyan számomra, mint maga Isten. Kifürkészhetetlen, leírhatatlan és végtelen. És még azt mondják, a matematika reál tárgy.

(A píről itt és itt)
 

Fahéj és Feta oldalán találtam ezt az ételt. Görög sárgaborsókrém. Csak az az érdekes, hogy bár abszolút mindenevő vagyok, a sárgaborsó főzelékkel ki lehetett volna kergetni a világból. Most is ki lehetne.

Ez a krém viszont... nagyon finom! Hihetetlen. Mintha nem is sárgaborsó lenne.

Hozzávalók:

1 teásbögre sárgaborsó,

1 kisebb fej vöröshagyma,

só,

őrölt bors,

olívaolaj.

A sárgaborsót megmostam, majd kicsit több vízzel, mint amennyi épp ellepte, sóval, az apróra kockázott vöröshagymával, kevés frissen őrölt borssal és 3 evőkanálnyi olívaolajjal feltettem főni.

Addig főztem fedő alatt, míg pépessé vált. Ekkor botmixerrel pürésítettem szép simára.

Ahogy Fahéj és Feta is írta, kevés vízzel főzzük, mert szét fog főni a borsó, így később már nem lesz lehetőségünk leönteni róla a fölösleges folyadékot. És akkor nem krém lesz belőle a turmixolás után, hanem leves. Mondjuk. Annak sem lenne rossz! :)

Tálalható melegen is, hidegen is. Fahéj és Feta apróra vágott lilahagymát és sok olívaolajat javasol rá. Nekem így önmagában is elég hagymás íze volt, ezért kis citromdarabkákkal szórtam meg, amiket ki is facsartam kissé a tányéron lévő krém föltött - hagy érje mindenütt egy kis citromlé -, valamint petrezselyemlevelekkel díszítettem. Az olívaolajat én sem sajnáltam rá.

Pirítóssal, grissinivel, pitakenyérrel tunkolhatjuk. De finom bármilyen főétel mellé is: húsételekhez, halakhoz. Én tegnap este a maradék rántott halat mártogattam bele, nagyon ízlett együtt. Olyan krém ez (gondolom én), mint a quacamole Mexikóban, vagy a hummusz az arab és mediterrán vidékeken - bármihez ehető.