Diós-mákos zserbó

.

Minden emberi kapcsolat válságos pontján egyetlenegy kérdés létezik:
Mit tenne most a szeretet?

(N. D. Walsch: Beszélgetések Istennel - részlet)

Gyorsan le kell írnom, mert elfelejtem a mennyiségeket.

Hozzávalók egy 20-szor 30-as tepsihez:
a tésztához:
30 dkg liszt,
1 tojás sárgája,
1 csapottabb evőkanál kristálycukor,
2 dkg élesztő,
1/2 mokkáskanál sütőpor,
12 dkg zsír vagy ugyanennyi vaj,
1 dl tej,
1 csipet só.
A töltelékhez:
1 félliteres üvegnyi sárgabarack lekvár,
15 dkg darált dió,
10 dkg porcukor,
15 dkg darált mák,
10 dkg porcukor.
A mázhoz:
15 dkg kristálycukor,
5 dkg kakaópor,
10 dkg vaj,
1 dl víz.


Az épp csak langyos tejben elkevertem a cukrot, az élesztőt és a tojás sárgáját. A lisztet elkevertem a sóval és a sütőporral, majd elmorzsoltam a vajjal. Hozzáöntöttem a tejes keveréket és összegyúrtam a tésztát. Nem kell sokat dolgozni rajta, csak álljon össze. Öt egyenlő részre osztottam.
Ledaráltam a mákot, a diót és mindkettőt összekevertem 10-10 dkg porcukorral. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, kissé ki is vajaztam. Az első darab tésztát a tepsi formájára és méretére kinyújtottam. A zserbónál fontos, hogy jó vékony legyen a tészta. Beletettem a tepsibe, megkentem jó bőven lekvárral (ne sajnáljuk), megszórtam a cukros mák felével. Újabb tésztadarabot nyújtottam, tepsibe tettem, megkentem lekvárral, megszórtam a diós keverék felével. Ezt még egyszer megcsináltam, vagyis lett két mákos és két diós réteg. A tetejére került az ötödik lap. Letakartam és hagytam kelni fél órát (ezt kifelejtettem, majd legközelebb), aztán a tetejét megszurkáltam villával, hogy ne púposodjon fel. Közepes lángon 30-40 percig sütöttem. Hagytam kihűlni, aztán egy nagy tálcát rátettem a tetejére és átfordítottam az egészet. Így az alsó, sima lap került felülre. Levettem róla a sütőpapírt is. Aztán fölforraltam a vizet a kakaóporral és a cukorral, pár percig hagytam jól buzogni, majd levettem a lángról. Ekkor kevertem bele a vajat is. Mikor már már annyira lehűlt, hogy olyan épp-csak folyós lett, ráöntöttem a zserbóra.

A díszítést nem így akartam... kisebb csillagok kellettek volna és ha lett volna türelmem, olvasztott csokiba mártom őket, majd az egyik felüket cukros darált dióba. Így kellett volna rátenni a csokimázra. Szépen beleolvadt volna a tetejébe, csak sejtelmesen látszottak volna a kis csillagok... De ennyire nem vagyok sem türelmes, sem cukrász. Majd legközelebb...
És elkészült a narancsos muskotályos borhabtorta is. Azt elfelejtettem a borhabtorta bejegyzésben írni, hogy a tortaformát béleljük ki folpackkal, mert ha nem zár rendesen a forma, kicsoroghat a krém, míg nem szilárdul meg. Most pótolom, mert azt a bejegyzést nem tom szerkeszteni...

Jöhetnek a vendégek! :)

Pacalperkelt - alias gahh

Az űr a legvégső határ. Ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata: különös új világok fölfedezése, új életformák, új civilizációk fölkutatása és hogy eljusson oda, ahova ember még nem merészkedett.

(Star Trek, The new generation) 

A mai ételemet Ms. Poppynak ajánlom, aki meghirdetett egy játékot: főzzünk könyvből! Nos nem tudom elfogadja-e, mert én kedvenc (enyhén fogalmaztam, mert Star Terek rajongó vagyok) sorozatomat választottam. Több okból is. Először is, mert a napokban tett a NASA bejelentést: új életformára bukkantak, méghozzá arzén alapúra egy tó mélyén, itt a Földön. Ez alapjaiban változtatja meg az űrkutatást és biológiát, hiszen olyan bolygókon is lehet élet, amelyekről eddig nem gondolták hogy alkalmas intelligens létformák kifejlődésére.

A másik okom pedig az volt, hogy a Star Trek sorozatokban rengeteg ételnév hangzik el. Különösen a Voyagerben, ahol Nelix, a talaxiai szakács mindenféle fura dolgot főz. Például csabre-kabre szószt, dzsiváliai krémtortát (ami extra hupikék és csillog), leolagyökér-levest (aminél csak igazán enyhén lehet érezni a penészízt) és Nelix főz chili con carne-t is - igaz a legénység jópár tagja a gyengélkedőn köt ki utána gyomorpanaszokkal, mert Nelix elsokallja a chilit az ételben... és amely sorozatban Janeway kapitány még egy csillagködben is kávét sejt... A sorozatban megjelenik még a híres New York-i túrótorta is, diótorta és pizza, mogyoróvajas kenyér és krumplipüré is, meg rántott csirkecomb krumplisalátával. A Deep Space Nineban pedig Sisko kapitány paprikás csirkét főz és még az is kiderül hogy csakis akkor, ha jókedve van és ünnepel... Konkrétan el is hangzik hogy ez egy magyar étel. Idősebb Siskonak pedig jólmenő étterme van New Orleansban, ahol remek kajun ételeket lehet enni és idősebb Sisko soha, de soha nem enne replikált kaját.

No de térjünk vissza az általam ma főzött ételre ami nem más, mint a pacalperkelt. És hogy jön a pacal a Star Trekhez? Hát úgy, hogy a klingonok kedvenc étele a gahh. Ami persze él és mozog és frissen jó (lárvák vagy giliszták, bár a Deep Space Nineban felsorolnak vagy 20 féle gahhot és mind máshogy mozog a szájban), de néha meg is főzik ha csatákban nem jutnak friss gahhoz a harcosok.

A klingonok harcos nép, életük a küzdelem. Nagyon erősek és bátrak és becsületesek. És nagy hangjuk van és győzelmeiket szeretik operákban és hőskölteményekben megírni...

Szóval ma ahogy ettük a pörköltet, az jutott eszembe: jé! Ez olyan mint a gahh! :)

Nézzétek el nekem. Star Trek függő vagyok. De egyszer úgyis kiírom az összes ételnevet a sorozatból! És le is főzöm! Még a bűnrossz, penészes leolagyökérlevest is. :)

És miért imádom a Star Trek sorozatokat? Mert egy olyan jövőt villant fel, ahol teljesen különböző kultúrák békésen és egymás iránti tisztelettel szépen megférnek. És mert zseniális. És mert... egyszerűen tökéletes. 

A Star Trek, the next generation c. sorozatban egyébként játszik például Woopy Goldberg is: ő Gauinen, a bölcs báros. És ugyanebben a sorozatban megjelenik a híres fizikus, Dawid Hawkins is egy pókerpartiban - önmagát alakítja. De rengeteg érdekessége van a sorozatoknak...

Ja...! És tudja valaki mi az az állapotfüggő asszociatív paradoxon? :)

Hozzávalók a pacalperkelthez (gahhoz) 4 főre:
1 kg előfőzött, tisztított pacal (gahh),
2 közepes-nagyobb fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
só,
4-5 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő zsír,
1 teáskanál erős pista,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
2 csapott evőkanál majoránna,
1 babérlevél,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1 chilipaprika,
1 mokkáskanál egész köménymag,
4 cl száraz vörösbor,
frissen őrölt bors.

A pacalt hagyjuk kiengedni, aztán kissé sós vízben előfőzzük. A zacskón az áll hogy 10 percig, de ez kevés. Legalább 40 percig főzzük. Közben készítsük el a pörköltalapot: olajon vagy zsíron dinszteljük meg az apró kockákra vágott vörös és fokhagymát, majd tegyük bele a fűszereket is, aztán húzzuk félre a tűzről. Mikor kellően előfőztük a pacalt, tegyük a pörköltalapba és öntsünk rá annyi kevés vizet, amennyi éppcsak ellepi. Fedő alatt főzzük kis lángon 30 percig, majd levéve róla a fedőt nagy lángon süssük zsírjára, újra öntsük fel kevés vízzel és ezzel is jól forraljuk össze.

A pacal akkor jó, ha kellően puha és jó fűszeres. És extra csípős. Olyan mint a lecsó vagy a halászlé vagy a chili con carne: csípősség (sőt, igazán csípősnek kell lennie) nélkül semmit sem ér.

Egyszerű főtt krumplival vagy friss házikenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.

Kapla! :) (Ez egy klingon köszöntés.)
Hosszú, eredményes életet! (Ez pedig egy vulkáni köszöntés - kéztartás is van hozzá.)

Karácsonyi borhabtorta

Amíg nem érzed ezt, olyan vagy a földön, mint egy idegen - nem érzed, mi köt a rajtad kívüli világhoz. Apró-cseprő bajokkal vacakolsz: itt fáj, ott fáj. Jelentéktelen dolgokkal bíbelődsz: ki mit, miért tesz. Életedet nem érintő dolgokat életed számára lényegesnek ítélsz. De amikor megérzed, minden megváltozik. A világ, ami eddig idegen volt, olyan, mintha minden szegletében téged várna. Ahol otthontalanul lődörögtél, most otthonként nyújtja utánad karjait. Része vagy a világnak, most érzed, megfoghatatlan erővel. Ez a világ te is vagy. Nem különbözik számodra immár a kicsi lény, ami te vagy, és a mindenség. Eggyé váltál azzal, amiből – eddig úgy hitted – kiszakadtál.
A szerelem kiemel az anyag fogságából, és testedet is a lélek magasába emeli. Könnyű vagy, mint a szellemek, akik a világ működését őrzik.
 

(Marion Clever: Az eszkimó asszonyok bölcsessége)

Ezt a tortát már tavaly karácsony előtt fel akartam tenni a blogra, mert valami eszméletlen finom. És igazán illik egy ünnepi asztalra. A muskotályos bor átlényegül benne valami nagyon finomra hangolt, behatárolhatatlan ízzé és lágy krémként olvad el a szájban, arra kényszerítve az embert hogy újra és újra megízlelje ezt a finoman titokzatos élményt. Sógornőm készítette anno a Planétásból és mindenkinek nagyon ízlett.

Én most a kicsi formában készítettem, de az eredeti mennyiségeket adom meg, mert ha társaság elé kerül, kábé 20 perc múlva a tortát eltűntnek nyilváníthatjátok. Wanted: dead or alive... :)

Hozzávalók a közepes méretű tortaformához:

A piskótához:
3 tojás,
6 dkg kristálycukor,
6 dkg liszt,
1 evőkanál olaj.
A borhabhoz:
4 tojássárgája,
5 dkg liszt,
4 dl muskotályos, édes fehérbor,
20 dkg kristálycukor,
1 darab fahéj,
8-10 szem szegfűszeg,
(szerintem zöld kardamommag is illene bele),
1 púpos evőkanál zselatin (Horváth Rozis),
1 dl víz,
6 dl tejszín.
A díszítéshez:
vagy egy kis krém, vagy porcukor,
vagy durvára tört dió vagy mandula
vagy pisztácia.

A sütőt előmelegítjük, a tojásokat kettéválasztjuk, a formát kiolajozzuk és lisztezzük. A sárgájákat a cukorral habosra, világosra keverjük, a fehérjét kemény habbá verjük. A fehérjéhez hozzákeverjük finoman a sárga krémet, majd ehhez a lisztet szintén finoman. Formábe tesszük és háromnegyedes lángon kb. 10-12 percig sütjük.
Míg hűl a tészta elkészítjük a borhabkrémet. A tojássárgákat a liszttel és kevés borral simára keverjük, közben a bort felforraljuk a fűszerekkel és a cukorral. Az eredeti recept fahéjat és szegfűszeget ír, de legközelebb zöld kardamommaggal és fahéjjal fogom csinálni - biztos vagyok benne, hogy remekül illik a muskotályos ízhez. Tehát a bort felforraljuk, majd átszűrve így forrón, folyamatos keverés közben a tojássárgákhoz adjuk. Föltesszük a tűzre és állandó keverés mellett besűrítjük. Amint jó sűrű, kapjuk is le gyorsan és tegyük hidegvízfürdőbe. Közben a zselatint feloldjuk hideg vízben, majd felforraljuk. Hagyjuk langyosra hűlni, míg a tejszínből kemény habot verünk. A langyos zselatint a tojássárgájás krémhez keverjük, majd a teljesen kihűlt krémet óvatosan elkeverjük a felvert tejszínnel.
A piskótát két lapba vágjuk, és ami a teteje volt, azt tesszük alulra. Ráhalmozzuk a krémet (a díszítéshez kicsit hagyhatunk, de nem muszáj), majd rátesszük a másik lapot, aljával fölfelé, így a legsimább felület kerül legfölülre. Díszítjük vagy a félretett krémmel, vagy egyszerűen csak megszórjuk porcukorral, vagy darált diós porcukorral. Én most pisztáciával díszítettem.
Pár órára hűtőbe tesszük. Érdemes előző este elkészíteni, úgy másnapra tökéletes lesz.
A maradék tojásfehérjéből pedig készíthetünk diós csókot, vagy habcsókot, vagy Pavlova tortát vagy... püspökkenyeret. (Kénytelen leszek a héten még sütni, mert a püspökkenyér is hiányzik a repertoárból még.)

Igazán illik az időjáráshoz is: habos-havas könnyed gyönyörűség...
Mert gyönyörű ma a világ... nem győzöm csodálni. Tiszta fehérség, pihepuha csillogó paplan mindenen. Valahogy a hó magával hozza a csöndet is.

Valahogy ha hó van, mikor esik, csönd borul a világra... Szerelem.

Szalontüdő (savanyú tüdő, pájsli)

Semmilyen munka nem jelentéktelen. Ha az a munka az emberiséget segíti, akkor méltóságteljes és fontos, csak úgy szabad hozzáfognunk, hogy minél jobban végezzük. Akinek az utcaseprés a feladata, söpörjön úgy, ahogy Michelangelo festett, Beethoven komponált vagy Shakespeare szonettet írt. Olyan szépen söpörje az utcát, hogy a mennyei seregek mind így dicsérjék: „Íme, a nagy utcaseprő, ki jól végezte feladatát!” 

(J. Canfield - M.V. Hansen: Erőleves a léleknek)

 

Nos, ez is egy nagyon megosztó étel. Van aki rajong érte, van aki utálja - középút nem nagyon létezik, ha szalontüdőről - más néven pájsliról - van szó. Nálunk anyu szokott készíteni, mert Ő nagyon szerette. Az apu már kevésbé, csak a szaftját. A tüdőt és szívet nem ette meg belőle. Ezért anyu mindig úgy főzte, hogy hús is került bele. Én sem vagyok oda a tüdőért, a szívet még csak-csak megeszem, és én is valójában a mártásért és a zsömlegombócért szeretem. Úgyhogy maradtam a családi hagyománynál és az én változatomba is került hús.

Amiért még szerintem kevesen készítik, az az időigényessége és munkaigényessége. Nem egy instant kaja, az biztos!

Hozzávalók 6 főre:
a főzővízbe:
1 fél tüdő,
1 szív,
40 dkg lapocka,
5 db babérlevél,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 csapott teáskanál só,
8-10 szem egészbors.
A mártásba:
5 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,
4 evőkanál liszt,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
1 csapott evőkanál mustár,
1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál 20%-os ecet,
1/4 citrom leve és héja,
lehelletnyi őrölt bors,
1 babérlevél,
2 dl tejföl,
1 kisüvegnyi kapribogyó.
A zsömlegombóchoz:
személyenként 12 dkg liszt,
személyenként 3/4 zsömle,
só, 25 dkg lisztenként 1 tojás,
kevés olaj a zsömlekockák megpirításához,
és aki szereti bele: 1 csokor petrezselyemzöld.

A belsőségeket és a húst alaposan megmostam, aztán feltettem főni az ízesített vízbe. Méghozzá úgy, hogy a tüdőre tettem 2 kistányért. Tehát akkora nagy fazékba tegyük főni, hogy elférjen benne a kistányér, mert a tüdő különben följön a víz felszínére. A húsdarabot is a tányér tetejére tettem. Fedő alatt hagytam főni kis lángon 2 órát. Nagyon puha lett, könnyű volt eltávolítani a tüdőből a hörgőket. Tehát ha megfőttek a húsok, kivesszük őket egy deszkára és a tüdőből kiszedegetjük a hörgőket. Én olyan szívet kaptam a hentesnél, hogy szét volt nyitva és ki volt tisztítva a nagy erektől, tehát a szívvel nem volt dolgom, csak szeletelni kellett. Tehát ha megvagyunk a tisztítással, akkor a húsokat vékony csíkokra szeleteljük és félretesszük. Elkészítjük a mártást. Az olajon megkaramellizáltam a cukrot, aztán félrehúztam a tűzről. hogy kissé lehűljön az olaj. Mikor már hűlt egy kicsit, belekevertem a lereszelt vörös- és fokhagymát és kissé megfuttattam visszatéve a tűzre az olajban. Végül a lisztet is belekevertem és rántást készítettem belőle. Apránként felengedtem a húsok főzővizével. Ha nem lenne szép sima, botmixerrel krémesítsük, én is így tettem. Ízesítettem a mártást mustárral, babérlevéllel, ecettel, a citrommal, borssal és kapribogyóval. Kóstolgassuk, mert ez is tipikusan egy olyan étel, hogy minden hozzávaló belekerülése után nem árt megízlelni, mert a jó mártás az ízesítőanyagok tökéletes harmóniájával érhető el. És az kóstolások nélkül nem megy.

Legvégül hőkiegyenlítéssel a tejfölt is hozzáadtam és hagytam felforrni. Körülbelül 10-15 percig hagytam főni, hogy az ízek összeálljanak tökéletesen. Ekkor beletettem a mártásba a húsdarabokat és még egyszer hagytam felforrni. A kapribogyó el is hagyható de én imádom, és ebben az ételben is nagyon jó szerintem.

A zsömlegombóc leírását lásd ITT.

A zsömlegombócot készítsük el az alatt az idő alatt, míg a húsok főnek.