Abált paprikás szalonna

A „saláta” szó igazából semmit se jelent. A „saláta” szó e tekintetben a „műalkotás” szóval rokon. Az esztétika mai állása szerint műalkotás az, amit a készítője annak szán. Ugyanígy saláta az, amit a készítője annak tekint.

Legkedvesebb salátám Lisszabonból és környékéről származik, úgy hívják, saladinha de couratos. Fentebb említettem, hogy a saláta portugálul is salada, az „inha” utótag kicsinyítő képző. Azaz: salátácska. A „couratos” szalonnát, közelebbről bőrös zsírszalonnát jelent. A saladinha de couratos tehát azt jelenti, szalonnasalátácska.

Egyszerűen imádni való. Abált szalonnáról van szó, (...)

Én ennek a salátának a csécsi változatát szeretem nagyon, ahhoz tenyérnyi vastag tokaszalonnát kell megfőzni, aztán só, fokhagyma, pirospaprika. Jól lehűteni, ujjnyi vastag szeletekre vágva cseréptányérra rakni, mellé zöldhagyma, erős zöldpaprika, netán retek, és persze kenyér meg bor. Jobb salátát elgondolni se tudok.

 

(Váncsa István: Ezeregy recept - Saláta, részlet)

Hozzávalók:
nyers császárhús,
pár gerezd fokhagyma,
sok só,
és pirospaprika.

Nagyon finom és nem egy bonyolult dolog. Kell hozzá szép húsos friss szalonnahús, nyers. Ezt megfőzzük jó sós vízben. Sok só kell bele, hogy átvegye a hús, mert sótlanul ízetlen lesz - nem jó. Szóval annyi sót kell tenni a főzővízbe, hogy úgy érezzük: elsóztuk. Akkor lesz finom. Ebben a sós vízben kell főzni kb. 2 órát, akkor omlóspuha lesz. Mikor kész, kivesszük a főzőléből, és a tetejét jó sok fokhagymapéppel bekenjük. Aztán megszórjuk bőven pirospaprikával, és hagyjuk kihűlni. Hűtőbe tesszük kihűlés után pár órára, hogy tényleg megdermedjen. Ezután fogyasztható friss kenyérrel, vagy hajában sült krumlival.

Dinsztelt burgonya

"Az ösvényt, amiről beszélünk, nehéz ösvénynek nevezik. Ez az elnevezés azt a tényt tükrözi, hogy senki sem fog megmenteni bennünket. Senki sem fog varázslatos módszerekkel eljuttatni minket a megvilágosodáshoz. Úgy képzeljük, hogy a gyakorlás lágy, békés, kellemes és együttérzeéssel teli folyamat, de az ösvény nem az elvárásainkhoz igazodik.
Azt hisszük, elegendő elkötelezni magunkat egy spirituális közösség mellett, kifizetjük a tagsági díjat, aláírjuk a jelentkezési lapot és követjük a kapott instrukciókat: "Szilárdan hiszek abban, hogy ez a közösség hiteles, mert minden kérdésemre megkaptam a választ. Mondjátok meg, mit tegyek. Rátok bízom magam." Ez a hozzáállás kénylemes, mivel nincs más teendőnk, mint engedelmeskedni az utasításoknak. mindent a közösségre bízunk. Szeretnénk, ha tanítanának, és megszabadítanának bennünket a hibáinktól. De meglepetésünkre a dolgok nem így működnek. Ha azt képzeljük, hogy részünkről nincs szükség semmilyen törekvésre, akkor csupán ábrándokat kergetünk. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy megismerjük és elfogadjuk önmagunkat, és hogy végigjárjuk az önleleplezés folyamatát. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy megálljunk a saját lábunkon. Ez bizony nem könnyű feladat."

(Csögyam Trungpa: A szellemi materializmus meghaladása)

Úgy döntöttem kedvenc köretem megérdemli, hogy külön is megemlítsem.
A dinsztelt krumplit mondják azt hiszem zsíros krumplinak is, vagy nevezhetnénk párolt burgonyának is. Ami feltétlenül kell hozzá, az egy jó teflonlábas, fedővel. Mert olyan "leragadós".
A burgonyát vékonyabb karikákra vágom, sózom, és viszonylag sok olívaolajat, vagy napraforgóolajat öntök rá. Jól elkeverem hogy a só egyenletesen érje, és fedő alatt kis lángon párolom. Néha keverek rajta egyet-egyet. Isteni finom - olyan nagyon jó, igazi krumpliíze van - és nem száraz. Szoktam ezt petrezselymesen is készíteni, de akkor kockákra szelem a burgonyát és mielőtt készen lenne, azelőtt úgy 5 perccel elkeverem rajta a tetemes mennyiségű frissen aprított petrezselyemzöldet. Tényleg finom.
Szárazabb húsikhoz kiváló köret.

Almás, fahéjas göngyölthús

Hozzávalók 4 főre:
80 dkg csirke- vagy pulykamell vagy karaj,
1 fél diónyi nagyságú friss gyömbérdarab,
1 nagyobb alma,
1 púpos evőkanál durvára vágott dió,
1 evőkanál mazsola,
15-20 dkg reszelt sajt (trappista),
5 dkg vaj,
só,
1/2 mokkáskanál őrölt fahéj,
a bundázáshoz
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A húst nagyobb szeletekre vágtam, kiklopfoltam, sóztam. Egy kisebb tálkába tettem a reszelt sajtot, a lágy vajat, az almát kicsi kockákra vágva, a gyömbért reszelve, a durvára vágott diót és a mazsolát. Fűszereztem fahéjjal és sóval, aztán alaposan elkevertem, jól összedolgoztam.

A hússzeletekre vékony rétegben elterítettem a masszát és felgöngyöltem őket. A két végüket fogvájóval összetűztem, hogy a sajt ne folyhasson ki, majd duplán bepaníroztam. Nagyon lassú tűzön sütöttem, hogy a belseje is átsülhessen.

Egészen egyszerű a töltelék, de mégis nagyon különleges lett. Azt hiszem, karácsonykor többek között ezt az ételt is elkészítem majd, csak annyit variálok rajta, hogy nem fogom panírozni, és sütőben sütöm majd meg. Eredetileg csak sajttal göngyölt húst akartam készíteni, aztán túl egyszerűnek tűnt - hát körülnéztem, mit tehetnék még a töltelékbe...A fahéj igencsak feldobta.

Kelkáposzta fözelék

Hozzávalók 4 főre:

• 1 közepes fej kelkáposzta,
• 3 közepes méretű burgonya,
• 3 nagy gerezd fokhagyma,
• 1 nagy fej vöröshagyma,
• 4 evőkanál olaj,
• 2 evőkanál liszt,
• só,
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag,
• 1 evőkanál majoránna.

A vöröshagymát apróra kockázva kevés sóval megdinszteltem, majd pirulásig sütöm az olajon, szép karamella színűre. Általában csak világosra dinszteljük a hagymát az ételek alá, de a kelkáposztának kifejezetten jól áll a karamellizált hagymaíz. A végén a fokhagymákat is belereszelem, de most már csak átfuttatom a zsiradékon, nehogy megégjen, de a ressességét a fokhagyma elveszítse. Azonnal hozzáadom az apróbbra kockázott burgonyát egy kevés vízzel együtt, annyival, amennyi épp csak ellepi. Sózom és fűszerezem, hagyom főni. Közben a kelkáposztát olyan kétszer kettes kockákra vágom. A nagyon nagy és vastag torzsarészeket kivágom, az nem kerül bele a főzelékbe. Mikor a burgonya már félig megfőtt, hozzáadom a kockázott kelleveleket is, és lefedem. Plusz vizet nem teszek hozzá, mert a kel nagyon összeesik, és ha túlvizezném a főzeléket, túl híg lenne. Mikor már puha a kel is, két evőkanál lisztet kikeverek körülbelül 2 dl vízzel és a főzelékhez adom. Pár percig forralom, hogy a lisztíz eltűnjön, és készen is van a főzelék. Ha úgy van kedvem, akkor a liszttel egy szép sötétebb barna rántást készítek, és azt adom a főzelékhez, de nincs mindig kedvem a rántással még külön macerálni.