2010. május 22., szombat

Joghurt panna cotta mentás-citromos bodzazselével

.

A tükrök nem lehetnek csöndesebbek,
A kósza hajnal nem oson puhábban,
Az a párduc vagy te a holdsugárban,
Kit csak tisztes távolból leshetünk meg.
Valamely titkos égi rendeletnél
Fogva, szemünk hiába is keresne,
Messzebb, mint a Gangesz s a naplemente,
Te vagy a magány és te vagy a rejtély.
Becéző kezemnek szívesen enged
Hátad. Egy feledésbe ment öröklét
Óta kész vagy magad átadni önként
A kezekből sugárzó szeretetnek.
Más időben élsz. Úr vagy hét határon-
Egy országé, amely zárt, mint az álom.

(Jorge Luis Borges: Egy macskához)





Ismét egy panna cotta, de ez most friss házijoghurtból készült.

Hozzávalók 6 pohárhoz:
1 liter zsírdús házi joghurt,
3 evőkanál vaníliás cukor (vagy ugyanennyi kristálycukor+1/2 vaníliarúd),
3 evőkanál kristálycukor,
1 csipet só,
a joghurt decilitereként 1,25 gramm Horváth Rozi zselatin.
A zseléhez:
2 dl friss bodzaszörp,
3 evőkanál kristálycukor,
1/2 citrom leve,
1 citrom reszelt héja,
friss vagy szárított mentalevelek,
3 teáskanál Horváth Rozi zselatin.

A panna cottához egy közepes lábosban 1 dl hideg vízben elkevertem a zselatint, aztán fölforraltam, majd hozzákevertem a liter joghurtot és a vaníliás-, illetve a sima kristálycukrot, a pici sót.
Poharakba töltöttem, majd hűtőbe tettem 3-4 órára.

Egy pici lábosba töltöttem a bodzaszörpöt, elkevertem benne a zselatinport, a kristálycukrot, a citromlét, az apróra vágott mentaleveleket és kevergetve felforraltam. Leszűrtem, végül belereszeltem egy citrom héját is. Hagytam megdermedni, aztán késsel a lábosban apró négyzetrácsban bevágtam és kanállal fölkapargattam. Tálalásnál a panna cottát hagyhatjuk a poharakban is, akkor is a tetejére halmozunk egy kevés bodzazselét, de ki is boríthatjuk és tálalkatjuk úgy is. Ha kiborítjuk, akkor 15 másodpercre mártsuk forróvízbe a poharakat, így könnyen ki fognak csúszni.
Ha azonnali fogyasztásra készítjük a bodzaszörpöt, akkor semmilyen tartósítószer nem szükséges bele.
Tipp: Én egyébként csak a fotó miatt csináltam egy kis zselét is a szirupból, mert így látszik a bodzás-citromos-mentás sűrű szirup. Le tudtam így fotózni. Valójában csak meglocsoltam tálalásnál a panna cottákat a sűrű sziruppal.

17 megjegyzés:

Bodzás Vendégház írta...

Ez egyszerűen zseniális! Pikk-pakk és csodafotó, plusz a macsek: Duende: ez a művészet!!!

Padparadsa írta...

Kókuszos fotó fantasztikus! Az egész meg úgy TÖKÉLETES, ahogy van! Csodás napot! :)

ORsi írta...

fantasztikus! kókusznak is ízlett?;-)

Wise Lady írta...

Kókuszos panna cotta? :DDD

Ági, aki főz írta...

Szép! A szöveg is, de a kép még inkább! Imádom.

Vajda János írta...

Szeretem macskákat, épp a megközelíthetetlenségük, az öntörvényűségük, a titokzatosságuk miatt.
A macska sosem lesz szolga, sem barát (társ), mint egy kutya. De lehet gyönyörködni mozgásuk tökéletes harmóniájában, puhaságuk mögött rejlő ragadozó ösztönükben.
(Miközben írok, a miénk épp ezt próbálja megakadályozni, követeli magának a kényeztetést.)
Mit tesz Isten, az ilyen nők társaságát keresem.
Pedig tudom, hogy nem olyanok, mint a kutyák, akik feltétel nélkül
szeretnek, minket, az embert. Nem, a macska sosem fog mást szeretni, csak önmagát. Hízelgése is csupán önzés, magának akar valamit, de minket már ez is elvarázsol, és nem törődünk a miérttel, amíg ki nem józanodunk, ha ugyan kijózanodunk ebből valaha is.

Göbölyös N. László írja második Hendrix könyvében Grace Slickről, a Jefferson Airplain titokzatos macskájáról. Nem tudom pontosan idézni, mert valaki lenyúlta a könyvet, de valami ilyesmi a lényege.
Egy titokzatos tűzvihar, amiben a férfi csak elégni tud. De ki az a férfi, aki nem adná a fél életét egy ilyen végért.

Vica írta...

Nagyon klassz kép:) Ilyen - na jó pontosabban: hasonló - segédem nekem is mindig akad a konyhában és a fotózásnál;)

Moha írta...

Nekem a panna cotta kicsilánynak a macsek lett a kedvence:) gyönyörű fotó!

duende írta...

Lányok, nagyon aranyosak vagytok, köszi szépen! :)
Ma reggel fotóztam, Kókusz épp belesétált a képbe! Nem kóstolta - az intenzív citromos illat elriasztotta! :))


János:
Így igaz. A macska öntörvényű, sosem lesz szolga. Szabad és független lény. Talán épp ezért, nagyon tud szeretni is.
Jé... Nekd is van macskád?! :) De jó! :)

Jó az idézet!


Vica, még sosem fotóztad le? :)

Lívia írta...

De jó fotó! Épp kérdezni akartam, hogy mennnyire közelítette meg, de már megválaszoltad:)

Vica írta...

Oh dehogynem fotóztam;)

duende írta...

Vica, annyira szép a cicátok! :) Megnézegettem! Azok a hátonalszomlábaimazégnek-pózok nálunk is minden alvásnál szerepelnek... :))

Vera írta...

Jól hangzik. A kép meg tényleg jó lett :)

Vica írta...

Azt hiszem kérvényt fogok benyújtani több Kókuszos fotóért;) Mit fogok: kérvényt nyújtok be:DDD

Melinda írta...

Remek a recept és remek a fotó! A bodzazselé fantasztikus ötlet!

Turák Kinga írta...

azt hiszem, ez lesz az, ami most már végképp késztetni fog a panna cotta elkészítésére!!! Imádom a bodzát!!! :)

duende írta...

Köszönöm szépen Édes és Keserű, Melinda, Kinga és Vica! :)


Vica, majd igyekszem! :))