2010. június 12., szombat

Szamosza ( indiai töltött kenyérke)

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! 
Végül megértettem, hogy ezek az „akadályok” a Valódi élet. 
És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy: majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kilót, majd ha sikerül felszednem 5 kilót, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, ha végre elválok...

(Alfred Souza) 



Ez a finom indiai töltött kenyérke remek sör- vagy borkorcsolya is lehet akár. Focimeccsek mellé... :)
Én most egyszerűen túró-fetasajt keverékével töltöttem, mert hagyományos spenótfőzelék feltétjeként készítettem.
A tésztarecept Vegavarázs oldaláról származik.

Hozzávalók 4-6 főre:
A tésztához:
20 dkg fehér liszt,
20 dkg teljes kiőrlésű liszt,
5 dkg olvasztott vaj,
2 dl víz (kb.)
1 mokkáskanál só.
A töltelékhez:
10 dkg túró,
15 dkg fetasajt vagy krémfehérsajt,
1 evőkanál tejföl,
pici só.

A liszteket elkevertem a sóval, olvasztott vajjal és annyi vízzel, hogy rugalmas, az edény falától elváló tésztát kapjak. Hagytam pihenni 20 percig. Közben a túrót, fetát, tejfölt, sót jól összekevertem. Annyi tejfölt tettem csak hozzá, hogy krémes legyen, ne darabos száraz a töltelék.
Aztána tésztából diónyi nagyságú darabokat csipkedtem, majd golyóvá formáztam a két tenyerem között. Aztán minden golyóbist kinyújtottam kb. 10 cm-es kis köröcskékre. A közepükre halmoztam egy teáskanálnyi tölteléket, majd mindegyiket félbe hajtottam. Így kis félkörök lettek, amiknek a szélét jól összenyomkodtam. Végül körben befelé behajtogattam, így szép is, és jobban össze is ragad a tészta.
Egy kis lábosba 5 cm magasan olajat öntöttem, majd mikor kellően forró lett, beletettem 3 darab szamoszát. Olyan 2-2 percig sütöttem mindkét oldalukat, végül papírtörlős tányérra szedtem ki. Ha jó hőfokot választunk, egy csöppet sem lesz olajos a szamoszánk.

Hémanginál van még kétféle töltelékkel szamosza: egy spenótos és a legklasszikusabb, ami most nagyon idényszerű is ráadásul, a zöldséges: a krumplival, cukorborsóval, karfiollal töltött változat.
Ebbe a kis kenyérkébe bármilyen tölteléket tehetünk, csak a képzeletünk szabhat határt a változatosságának.

5 megjegyzés:

Bodzás Vendégház írta...

Egészen nyálcsorgató, és fantáziát megmozgató ételke...Huhh. Csak el ne felejtsem megcsinálni...Az idézet pedig aktuális a mindennapokra :))

Vegavarázs írta...

Duende, ugye tudod, hogy innentől nincs megállás? A szamószát csak imádni lehet, és ha egyszer csináltál, akkor mindig akarsz majd...

Monika írta...

Az idézet nagyon-nagyon nem elfelejtendő!!!!
A finomságtól pedig igen éhes lettem.:)

duende írta...

Zsuzsa, bizony mindig aktuális! :)


Vegavarázs, tényleg imádni való! :) Ropogós, könnyű, ízletes - isteni! És sokkal kevésbé macerás, mint gondolná az ember. Hamar készen van.


Mammka: :)) Bizony! Jó mindennap úgy élni, mintha ez a nap, óra, perc lenne az utolsó.

A szamosza pedig nagyon finom, érdemes elkészíteni!

IZs írta...

Nagyon tetszik a mai idézet, 50+ korú lévén a fiatalabbnak, gyerekeimnek, tanítványaimnak fogom idézni:)))
Az étel is tetszik, de mint hízásra hajlamos félek a "szamósza függőségtől"