2010. szeptember 15., szerda

Bimbóspöffeteg krémleves - VKF 37.



„A vadásznak, kivált ha csak fényképezni akar, mindenek előtt meg kell tanulnia feltűnés nélkül és puhán mozogni. Ezen a terepen nem járhat a maga feje után, mozdulatait össze kell hangolnia a széljárással, a színekkel, szagokkal, az egész »együttes« sajátos ritmusával.”


(Karen Blixen)






Nem gondoltam hogy lesz még egy ételem Alíz gombás VKF-jére. No nem az erdei gombák hiánya miatt, csak nem terveztem be. Ma viszont csodálatos idő volt végre a sok eső és szürkeség után, és a szilvákkal is végezetem (én győztem!) és semmi elintéznivaló sem volt mára - úgyhogy elmentünk gombászni. Isteni volt az erdőt járni ebben a szép őszi napsütésben.
Van a gombászásban valami nagyon izgalmas. Valami olyasféle izgalom, mint a vadászatban - bár még sosem vadásztam és szerintem nem is lennék képes rá. Lövés helyett azt kiabálnám az őzeknek hogy fussforesztfuss! Mégis, a gombagyűjtésben átélhetem a vadászat ősi izgalmát. Vajon találunk valamit? És mit találunk? És mennyit? És mikor az ember rábukkan egy-egy csodálatos példányra, hát az valami olyan érzés, amit nem is tudok leírni. Mint ahogy azt sem, milyen érzés a jóleső fáradtsággal gyűjtött gombát elkészíteni és megenni. Benne van egy olyan "naezértmegdolgoztam" érzés, ami nagyon jó. És ha időnként nem is taláunk gombát, sétálni a csendes erdőben mindig élmény.

Ma különösen örültem, mert az egyik nagyon szeretett gombám a bimbós pöffeteg. És jó sokat találtunk belőle. Inkább úgy fogalmaznék: ki sem lehet kerülni őket, annyi van most. Kis pici gombák, talán ezért sem szokták felszedni. Nálunk a piacon például nem lehet kapni, pedig vagy százféle gombát árulnak a gombászok. Holott hihetetlenül erőteljes aromájú, erős illatú, igazán finom fajta. Erőteljes íze és illata még a vargányán is bőven túltesz. Éppen ezért, csak keverve, más gombákkal ajánlom fogyasztani ragukban, gombapörköltben. Az egyetlen formája ahol önállóan is szerepeltethető, az a leves szerintem. És meg merem kockáztatni, hogy a világ legfinomabb gombalevese bimbós pöffetegből készül.
Roppant egyszerűen készítettem el, mert erős íze és illata nem tűri a sok fűszert. Inkább lágyítani, kerekíteni szükséges. Ez a leves maga az ízorgia, illatos mennyország, krémes tündérkert...

Hozzávalók 4 főre:

4 összmarék (nem púposan) bimbós pöffeteg,
4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
2 dl tejszín,
1 gerezd citrom leve,
2 citromfalevél,
só,
1 zöldségerőleves kocka,
2 evőkanál liszt.
A tálaláshoz:
citromillatú kakukkfűlevelek,
pirított kenyérkockák.

A bimbós pöffetegből csak az jó, amelyik még kemény. Szedéskor meg kell tapogatni, mert ha puha, akkor már spórák vannak benne. Viszont fiatalon szép fehér, sima a húsa.
A gombákat megmostam - ennél a fajtánál lehet és kell, mert sok-sok apró fehér gombapor van rajta, éppen ezért külön érdemes szedni is, mert mindent összeporoz - , aztán karikákra vágtam. Vaj és kevés olaj keverékén pici sóval és a félbevágott citromlevelekkel megpároltam míg levet engedett. Kicsit hagytam rotyogni, majd felöntöttem vízzel. Úgy 1, 5 literrel. Tettem bele egy leveskockát is, citromlevet is és hagytam főni 15 percig. Közben a tejszínt kikevertem csomómentesre a liszttel. Mikor megfőtt a gomba, botmixerrel teljesen simára pürésítettem a levest. Aztán hozzáadtam a habarást is. Hagytam újra felforrni. Kóstoltam. Ha valami hiányzik belőle, lehet pótolni a végén.
Tálaláskor friss citromos kakukkfűlevelekkel megszórtam.
Ha azt mondom finom, nem mondtam semmit... Fantasztikus ez a kis pici gomba!

Tipp: ha valakinek nincs citromfácskája és citromillatú kakukkfüve, szedjen az erdőben a gomba mellett egy kis lucfenyőágacskát. A leveleivel fűszerezheti a levest, nagyon különleges lesz tőle.



És persze az erdő ismét kegyes volt hozzánk, és sok-sok gyönyörű, hatalmas őzlábgombával is megajándékozott minket. A kedvencem, egyszerűen rajongok érte. A nagy példányok rántva a legfinomabbak.

14 megjegyzés:

Ms. Poppy írta...

Lehet egy gombára olyat mondani, hogy édi?:)
A levesed szokás szerint mesébe illően szép és gusztusos.
Ja, és szerintem a szilván kívül mindenkinek jó, hogy te győztél.

Dia írta...

De jó! Tényleg "édi"!
A leves istenien néz ki!

szepyke írta...

Ez tényleg aranyos! Imádom a fejléceidet!:)

Bianka írta...

Nyammi, nagyon finom

Sallai írta...

és a pöfi milyen finom rántva is :-)
szeretettel,
Ildikó

trendo írta...

Az őszi erdő avarán bóklászva
elgondolkodtatott egy furcsa észlelet.
A kidőlt fa körül számos gomba termett,
és magán a tuskón is nőtt egy „részlelet”.
Vajon énbelőlem mi sarjad itt ki majdan,
ha a közönyös idő az avarba eltemet?

Azt hiszem, ha gomba lennék én talán,
semmiképp nem vargánya, az ízletes,
(mely páratlan mártást ad bakonyi módra,
de lehet belőle akár egy jó leves…)

Ha belegondolok, mennyi hiúság van bennem
(szerintem elég sok, a nők szerint rengeteg…)
eldőlt a kérdés, nem lehet vita tárgya:
Mi lennék más, mint pöffeteg?

Padparadsa írta...

Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik! Végre valami új a gombaleves-fronton.
trendo megjegyzésére :D

Ildinyó írta...

Hűűű, nagyon szép! Megint! :) És ez a gombanév tényleg nagyon "jópofa"! :)
Nálunk sajnos alig kapni jóféle erdei gombát a piacon, csak néha találni sajnos. :( De jó Neked!

Ildinyó írta...

Ja, és én is figyeltem a szilvával való küzdelmet... :D Anyukám ma vett 25 kilót! Huh... :D

Ildinyó írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Ildinyó írta...

Bocsánat, én küldtem el 2x az utolsó megjegyzést!

duende írta...

Köszi lányok, a gombácska érdeme! :)


Trendo, köszi a verset, ismét megnevettettél! :) Nagyon jó. :)

Ildinyó, nem mértük le a szilvát, de szerintem olyan 35-40 kg lehetett, amit befőztem. :))

duende írta...

Jaj, igen! Ildikó! Tényleg, igaz a pöfi rántva is nagyon-nagyon finom! Készítettem már, de milyen régen... Jó hogy említetted! :)

Csibe írta...

Tényleg jófej egy gomba :) Tetszik!