Fokhagymás, citromos kelkáposzta

Megismerhetetlenül szeszélyes mester az élet, oly csodálatos módon önti formába a maga dolgait, ahogy rajta kívül senki. Megcáfol, felrúg minden törvényt, minden emberi okoskodást, és hinnünk kell az ő bölcsességének.

(Lakatos Menyhért)

Sokan nem kedvelik a kelkáposztát, én viszont nagyon szeretem. És ez tényleg nem a megszokott főzelékforma. (Nem mintha azzal baj lenne, mert azt is imádom.) Tökéletes köretként is, de akár önálló fogásként is, mondjuk párolt rizzsel.

Hozzávalók 2 főre:
1 kisebb-közepes fej kelkáposzta,
5 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 citrom levágott héja és pár csepp leve,
szárított oregano ízlés szerint,
2 teáskanálnyi sós lében eltett zöldbors vagy
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 fej fokhagyma,
1 teáskanálkányi méz.

A kelkáposztát megtisztítottam és a torzsán keresztül 8 cikkbe vágtam (így egyben marad), aztán kissé sós forrásban lévő vízbe tettem és majdnem készre megfőztem.
Közben a vajon-olívaolajon megsütöttem a fokhagymagerezdeket és a nagyobb darabokban hagyott citromhéjakat kevés sóval, oreganoval, mézzel, pici citromlével. Kóstoljuk, úgy lehet az édes-savanykás ízt összhangba hozni. Aki nem szereti a kesernyés ízt, csak a citrom héjának sárga részét tegye bele.
(Ne süssük túl nagy lángon, mert megéghet a fokhagyma.)
Mikor már puha volt a fokhagyma is, a citromhéjak is, hozzátettem a zöldborsot is, és a kelkáposztacikkeket is. Most már nagy lángon jól átsütöttem, hogy igazán összesimuljon az egész étel.
Citromlé helyett savanyítható kevés fehérborral is, ha épp az van kéznél.
És igazán sóban eltett citromhéjjal finom, ha van otthon készleten.

Tarlórépa (kerekrépa) dióval

Tarts ki szilárdan utadon, még ha a világ rossznak bélyegzi is, ami több mint valószínű.

(Henry David Thoreau)

 

A kerekrépa vagy más néven tarlórépa készülhet így is. Nálunk zalában ugyanis szinte csak savanyítva fogyasztják. Pedig az egyik legfinomabb ízű-állagú téli zöldségféle. És már megjelent a piacon, szépséges darabokat vettem belőle. Ebben a formában lehet köret, és lehet önálló fogás is rizzsel vagy hajában sült burgonyával. A dió nagyon izgalmassá teszi, a méz egészen megbolondítja és a két titkos fűszer - amit hamarosan elárulok - annyira természetesen belesimul a répa lényébe, mintha mindig is együtt táncoltak volna a forró parketten. Finom, na. :)

Hozzávalók 2 főre:
2 nagyobb darab kerekrépa,
1/2 marék durvára vágott dió,
2-3 teáskanálnyi dióecet (alma vagy fehérborecet is megteszi),
1 evőkanál napraforgóolaj,
2 teáskanál dióolaj,
5-6 gerezd fokhagyma apróbb-nagyobb kockákra vágva,
só,
kevés frissen őrölt bors (csak csínyján),
1 teáskanál koriandermag,
2 zöld kardamom magjai,
3 teáskanálnyi finom virágméz.

A répákat meghámoztam, vastagabb csíkokra szeltem. Minden hozzávalót rászórtam-locsoltam, kézzel jól összekevertem. (A koriandermagokat, kardamommagokat mozsárban őröljük meg.) Jó kézzel keverni, mert az ujjainkon marad az olajos-fűszeres pakolásból, s így meg tudjuk kóstolni. Ha bármi hiányozna belőle (méz, só, ecet), pótoljuk.
Sütőedénybe tettem, körülbelül fél dl vizet is aláöntöttem, s lefedtem alufóliával. Nagy lángon sütöttem végig fólia alatt körülbelül 45-50 percig.
Aki nem jut hozzá tarlórépához, készítheti ugyanígy zellerből, karfiolból, céklából is.

megint paradicsomos... :) ... most karfiol

Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."
"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."
A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

(Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása)

Csak egy kis egyszerű finomság. Karfiolszezon van, így elcsábultam egy minifejre, mert nálunk csak én eszem. Most nem akartam tejszínesen készíteni, és isteni édes kerti paradicsomhegyek vannak a hűtőmben. Ilyenkor szeptemberben mégtöbbet eszem ebből az ellenállhatatlan gyümölcsből, mint nyáron, pedig akkor is naponta terítékre kerül...

Hozzávalók úgy nagyjából 1 főre:
1 pici fej karfiol (vagy 5-6 normále karfiolrózsa),
1 pici fej (diónyi méret) vöröshagyma,
2 evőkanál olaj,
2 nagy girizd fokhagyma,
1 dobozos pradicsomkonzervnyi kerti pari (kb. 30-40 dkg),
só,
frissen őrölt bors,
frissen őrölt koriander, szegfűbors, frissen reszelt szerecsendió, őrölt fahéj,
friss piros csili ízlés szerint,
Tálaláshoz díszítésként: menta vagy petrezselyemzöld.

A hagymákat apró kockákra vágtam, olajon sóval üvegesedésig pároltam. Közben a karfiolt sós vízben előfőztem.
Amikor a hagymák már puhák voltak, hozzáadtam a lehéjazott, ki kockákra vágott paradicsomhúst és a fűszereket is. Jól összerotyogtattam, végül beletéve a karfiolrózsákat is, még egyszer összerottyantottam. Mikor tálaljuk, szórjuk meg díszítésként petrezselyem vagy mentalevelekkel.
Rizzsel, bulgurral vagy kuszkusszal tökéletes. Vagy pitakenyérrel.
Szobahőmérsékletre hűlve bármilyen tésztával keverve egy jó tésztasalátának is alkalmas, de megfelel köretnek is hús mellé, vagy akár előétel is lehet.

Egy kis "semmiség": sült paradicsom

  Néhány barátom imád étterembe járni. Alkalomadtán nagyon drága helyre mennek vacsorázni, ahol készek bődületes összeget kiadni a kitűnő fogásokért. Ugyanakkor elmulasztják az élményt, amit az étel íze adhat, mivel a partnerükkel és barátaikkal folyó társalgásra figyelnek helyette.

   Ugyan ki beszélgetne egy nagyszerű szimfonikus zenekar előadása közben? A csevej meggátolna a pompás zene élvezetében, és előbb-utóbb ki is zavarnak a teremből. Még az izgalmas és remek filmek közben is utálja az ember, ha megzavarják. Akkor miért társalkodik az ember, amikor étkezik?

   Ha egy átlagos étteremről van szó, akkor jó ötlet lehet beszélgetést kezdeményezni, figyelemelterelésként az ízetlen kajáról! De mikor az étek valóban finom, s még az árát is megkérik, mondd meg a társadnak, hogy inkább legyetek csöndben, így tényleg megkapod, amiért fizettél. Ez a bölcs étkezés.

  Még ha csöndben is eszünk, gyakran elhibázzuk a pillanat élvezetét. Ahelyett ugyanis, fogainkkal az aktuális falatot rágcsálva már a következő célpontot keressük szemünkkel a tányéron. Néhányan két vagy három falattal maguk előtt járnak – egy a szájban, egy a villán várakozik, még egy a tányéron már előkészítve, míg elménk a villán közeledő adagot vizsgálja.

   Ahhoz, hogy teljesen megízlelhessük ételünket és életünket, gyakrabban kellene csendben átélni a pillanatokat. Ekkor az élet ötcsillagos éttermében is megkapnánk, ami jár.

(Ajan Brahm: Ki kérte ezt a rakás szart? - bodhibuilding blog)

Bár tényleg semmiség(nek tűnik) a recept, higgyétek el, függőséget okoz. Hihetetlenül finom a sült paradicsom - ezt már anno a kedvenc sült fetámnál megállapítottam. Szoktam készíteni sült paradicsomos spagettit is, csak általában az egy főre készül (nekem) és eddig mindig este követtem el. Így fotó sosem készült róla. Ma azonban egy másik nagy kedvenc került terítékre délben, a lehme biszbanah (csak spenót helyett cukkinivel), így most a sült paradicsomot ehhez az ételhez készítettem. Mert saláta valahogy nekem neigen illik hozzá, a csatni meg nem arab étel, így jutott eszembe a sült paradicsom. Isteni volt hozzá. A fűszerezését is most arabosra vettem, de másképp is lehet ízesíteni. Ha spagettihez csinálom, akkor általában friss bazsalikommal, fokhagymával ízesítem, de jól illik hozzá a friss rozmaring, zsálya, kakukkfű, petrezselyemzöld, menta is.

Hozzávalók 4 főre:
1,5 kg paradicsom,
3 evőkanál olívaolaj,
só,
frissen őrölt bors és koriandermag,
chayenne bors (őrölt csípős pirospaprika de csilipehellyel is tökéletes),
szumák (cserzőszömörce, de ez el is maradhat ha nincs készleten),
kevés citromlé.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobtam fél percre mert én nem szeretem a sült és pöntyörödött paradicsomhéjakat kerülgetni az ételben, aztán lehúztam a héjukat és fél centis szeletekre vágtam őket. A tepsit alaposan meglocsoltam olajjal, aztán a karikákat szépen egymás mellé sorakoztattam. Fűszereztem őket, kevés citromlével meglocsoltam és mentek a totálerős tűzzel égő sütőbe. Körülbelül 20-25 perc múlva elkészültek. Kihűlve tálaltam.
Ha serpenyőben készül, ugyanígy nagy lángon süssük míg szinte kissé megfeketedik, akkor lesz igazán jó íze.

A sült paradicsom kitűnő kísérője bármilyen húsételnek, bundázott és ropogósra sütött zöldségeknek, de ahogy írtam fentebb is, tésztára is tökéletes. Nekem maradt belőle egy kevés, így a mai vacsora sült paradicsomos padlizsánkrém lesz pirítóssal. Apropó, bruscettának is csodás, természetesen. Sőt, krémleves - nem is akármilyen - is készíthető belőle.
A padlizsánkrémmel holnap jelentkezem, itt. Majd bővítem a bejegyzést fotóval.

Zöldfűszeres-túrós spagetti

Az ideális körülmény nagyon ritka, de az optimálisat mi hozzuk létre.
.

(Geszti Péter)

Ma fúzionáltattam a magyar és az olasz konyhát. Remekül sikerült. :) 

Volt a hűtőben tegnap estéről maradék zöldfűszeres túróm. Pirítóssal is isteni volt, de így tésztával legalább olyan jó! 

A túrókrém a következőkből készült: 25 dkg túró (juh- vagy kecsketúró is lehet, sőt), 2 evőkanálnyi kapribogyó, 3 dkg vaj, 2 evőkanál 20%-os tejföl, só, és egy nagy marék zöldfűszer apróra vágva: friss kapor, petrezselyemzöld, újhagyma zöld szára (vagy akár medvehagyma is lehet).

Hozzávalók a spagettihez 4 főre:

50 dkg durumspagetti, 

25 dkg a fenti zöldfűszeres túrókrémből,

olívaolaj,

só.

A spagettit sós vízben megfőztem és egyszerűen rámertem a túróra. Jól összekevertem, tálaláskor pedig a tányérra került spagettit még jócskán meglocsoltam extraszűz olívaolajjal. 

Hát. Bekerült az első 5-be, a tésztaételek kategóriájában.

A friss zöldfűszer bármi lehet, ami van otthon, vagy a kertben: snidling, oregano, kakukkfű, bazsalikom, stb... És készülhet túró helyett friss házi ricottából is. 

Köretként is működhet, halhoz, csirkéhez, pulykához, lecsóhoz.

Céklás lencsesaláta

Átvágok az omladozó város piacán, és szívem megtelik valami megmagyarázhatatlan, érthetetlen szeretettel, ahogy elnézem, amint egy fekete gyapjúkalapot viselő öregember egy halat belez ki a vevőjének (szája sarkában, mint varrónők szájában a gombostű, úgy lóg a cigaretta; kése áhítatos precízióval hántja le a pikkelyeket). Félénken megkérdezem ettől a halásztól, hol tudnék vacsorázni ma este, és társalgásunk végén egy újabb kis papírfecnivel a tulajdonomban távozom, amely egy névtelen kis étteremhez vezet, ahol, amint helyet foglalok, a pincér elém rak egy tál légiesen könnyű, pisztáciával meghintett ricottát, aromás olajakban úszó kenyérdarabkákat, kistányéron felvágottakat és olívabogyót, valamint hideg narancssalátát petrezselymes, hagymás öntettel. Mindezt még az előtt, hogy hallanék a ház sült tintahal specialitásáról. Platón szerint egy olyan város sem élhet békében, bármilyen törvényekkel rendelkezik is, amelynek lakosait az evésen, iváson és a testi örömökön kívül nem érdekli semmi más. De vajon tényleg annyira elítélendő ez a fajta élet, ha csak egy rövid időszakról van szó? Tényleg olyan borzasztó dolog lenne az életünkből néhány hónapot úgy eltölteni, hogy nincs nagyobb vágyunk annál, mint megtalálni a következő finom falatot? Vagy megtanulni egy nyelvet, csupán azért, mert a hangzása jólesik a fülünknek? Vagy ebéd után szundikálni egyet a kertben, a kedvenc szökőkutunk mellett, a napfényben? És másnap megismételni ugyanezt? Természetesen az ember nem élhet így örökké. A valódi életünk, a háborúskodásaink, a sérüléseink, a halandóságunk előbb-utóbb utolér minket.

(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)

A saláta a maradékhasznosítás szülötte. Tegnap a pásztorpitéhez több lencsét főztem meg, mint amennyi kellett bele. Sajnáltam kidobni a többit, ezért ma saláta készült belőle. Méghozzá kész céklasalátával, mert az is van a hűtőben. Rántott sajthoz remek volt, de sültekhez, sőt. Halakhoz is tökéletes - vagy akár egyszerűen csak pirítóssal vagy hajában sült krumplival.

Mennyiségeket ne várjatok... Kell hozzá főtt lencse lecsöpögtetve, a lencse mennyiségének körülbelül egyötöde kész céklasaláta (csíkokra vágva), tartármártás, egy kevés tormakrém és lilahagyma félkaraikázva. Keverd össze, hagyd állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is.

Készíthettem volna így is, mint a babsalátát. Vagy készíthettem volna céklasalátával keverve (lencsefőzőlé és céklasalátalé adta volna a levét) - csak ecetesen, nem tartárosan, úgy is nagyon finom lett volna. No, ez már mindjárt 3 variáció. :) Jó étvágyat hozzá!

Marokkói tükörtojás (Shakshuka)

Az öreg néha, mintegy véletlenül, ott hagyott egy-egy üszőt vagy egy bikát valamelyik szegény rokon háza előtt. Szokta mondogatni nekem: - Az ételnek más szerepe is van, nemcsak az, hogy áthalad a testeden. Az ennivalóban szellemek rejtőznek, figyelik a sorsát. Ha fösvény vagy, a szellem eltávozik, gondolván, „ez a mocsok olyan zsugori, hogy itt hagyom". De ha megosztod az ennivalódat másokkal, ez a jó szellem mindig veled marad. - Engem úgy neveltek, hogy az étel szent. Előre látom azt a napot, amikor majd semmi mást nem kell már adnotok nekünk, csak kapszulákat, amikben ennivaló helyett valami­féle vegyszerek és vitaminok lesznek, és a misszionáriusok arra fognak inteni, hogy kezünket a tányér fölött összekulcsolva így fohászkod­junk: - Mennybéli Atyánk, áldd meg a mi mindennapi pirulánkat. - De örülök, hogy én ezt már nem fogom látni!

(Sánta Őz, sziú indián sámán)

Ha valami gyors ebédre vagy vacsorára vágyom, akkor a tojás mindig jó ötlet. Persze reggelire is, de én sosem reggelizem. Ezt a marokkói tükörtojást már régen kinéztem kedvenc szakácskönyvemből, a Casa Moro-ból. Ma eljött az ideje mert elpiacoztam a délelőttöt.

A casa moros recept kissé módosult, mert római köményt ír hozzá és én azt nem szeretem. Helyette a magyar konyhában használatos köménymagot használtam, mer' azt meg nagyon szeresssem. És még igazi kerti paradicsomból készítettem, az idei szezon utolsó utáni darabjait hoztam el a piacról. De tökéletes a hámozott paradicsomkonzerv is hozzá.

Hozzávalók 2 főre:

1 doboz hámozott paradicsom (400 gr),

4 tojás,

2-3 szál újhagyma zöldjével együtt vagy 1 közepes salotta hagyma,

2 gerezd fokhagyma (én fokhagymás olívaolajjal készítettem, házilag gyártottam),

1/2 mokkáskanál római kömény (én rendes köménnyel csináltam),

fél csokor petrezselyemzöld vagy korianderzöld,

4 evőkanál olívaolaj,

só,

frissen őrölt bors,

csilipehely vagy por ízlés szerint és 

ha dobozos paradicsomból készítjük akkor egy csipet cukor is kerülhet bele, ha nagyon savanykás lenne a paradicsom.

Az olívaolajon kevés sóval üvegesre sütjük az apróra kockázott (vagy karikázott) hagymákat, hozzáadjuk a mozsárban porrá tört köménymagot, az apró kockákra vágott paradicsomokat, sózzuk-borsozzuk (cukrozzuk ha szükséges) és hagyjuk összerotyogni az egészet. Mikor kissé elsülte a levét, négy kis fészket csinálunk a paradicsomos alapban és ezekbe ütjük a tojásokat. Addig sütjük, míg a fehér rész megszilárdul. Közben a fehér részt kissé mozgathatjuk a szószban, hogy teljesen átsüljön és kissé el is keveredjen. Aprított petrezselyemmel (vagy korianderzölddel) megszórva azonnal tálaljuk. Isteni.
Ez az étel az egész Közel-keleten népszerű, és sokszor fogyasztott étel. 

Meleg burgonyasaláta harissával

.

Aludtam, és azt álmodtam, hogy az élet merő élvezet.

Felébredtem, és láttam, hogy az élet szolgálat.

Szolgáltam, és felfedeztem, hogy a szolgálat élvezet.

                                                                                                                                (Rabindranath Tagore)

Mai ebédemet az eső, a hűtőszekrény és a fonott kosaram tartalma határozta meg. Egész nap szakadt, így körülnéztem, mit találok itthon. Volt a kosárban salátának való krumpli, a hűtőben meg találtam hozzá fél fej karfiolt, újhagymát és ott vigyorgott velem szemben a kibontott üveg harissa is. Készítettem hát (a finom görög házi olívaolajammal) egy meleg burgonyasalátát, harissás öntettel. Isteni lett. Azt hiszem, a közelgő tél kedvence lesz. A meleg salátákat nagyon szeretem, és télen nem is kívánom a hagyományos hideg fajta társaikat. Legalábbis önmagukban semmiképpen, maximum valami meleg étel mellé.

Ez ugyan egy meleg saláta, fogyasztható így önmagában is, de ha fejes saláta ágyon tálaljuk, az is nagyon finom hozzá - együk csak meg mellé a "lepedőt" is. :) Nekem ma nem volt itthon salátám, így magában ettem.

Hozzávalók 4 főre:

1,2 kg kiflikrumli vagy más salátakrumpli,

1 nagyobb fej karfiol,

3 szál újhagyma zölddel együtt.

Az öntethez:

1 dl olívaolaj,

1 púpos evőkanál harissa,

plusz só,

1 csipet cukor,

kevés citromlé.

Ha nincs otthon harissa:

2 teáskanál erős pista,

1 dl olívaolaj,

kevés citromlé,

1 csipet cukor,

mozsárban durvára őrölt 1 gerezd fokhagyma, 1/2 mokkáskanál koriandermag, 1 nagyobb csipet köménymag, pár darab római kömény és bors, plusz pár levél menta.

A burgonyát föltettem hajában főni, mikor majdnem készen volt, a karfiolrózsákat is forrásban lévő sós vízben megfőztem. Egyszerre készüljenek el és a karfiol ne főjön túl.

Közben fölkarikáztam az újhagymát és elkészítettem az öntetet is: egyszerűen keverjük ki a hozzávalókat.

A kész burgonyát még forrón hámozzuk meg egy villa segítségével. Egy nagy tálba tegyük a karikára vágott krumplit, a karfiolt, az újhagymaszeleteket és öntsük rá az öntetet. Finoman keverjük el, és már tálalható is.

Tipp: Karfiol helyett jól illik ebbe a saliba a zöldbab, vagy zöldborsó, vagy a brokkoli is. Padlizsánnal is kitűnő lehet, azonban azt kis kockákra vágva alaposan, jó füstös-feketésre süssük meg előzőleg. Vagy kelkáposztadarabokkal is, de azt is süssük vagy főzzük meg előzőleg.

Húsevőknek különleges köretként ajánlom, bármilyen egyszerű sült mellé.

Csicseris, sütőtökös piláv

.

Nem remélek.

Nem félek.

Szabad vagyok.

                                     (N. Kazantzakisz)

Magamnak viszonylag gyakran főzök pilávot vagy piláfnak is nevezhetem, mert el lehet használni hozzá mindenféle, máshoz már kevés zöldséget, húst, kolbászt, szalonnát. Nálunk Magyarországon tulajdonképpen a bácskai rizseshús a legismertebb piláv-étel. Rizottónak is nevezzük, pedig valójában nem az. A rizottó krémes és lágy, szaftos, szinte főzelékszerű és más a készítési módja is. A rizottót kerekszemű, kifejezetten rizottó-rizsből készítik, a folyadékot merőkanalanként adagolják hozzá és végig kevergetik a tűzhely mellett állva, míg el nem készül. A piláv készítési módja sokkal egyszerűbb: a zsiradékon áttetszőre pirítjuk a rizst - általában hosszúszeműt -, míg olyan "pergős" lesz (elválnak egymástól a rizsszemek), majd egyből hozzáöntjük az összes folyadékot (általában a rizs mennyiségének a dupláját), lefedjük, kis lángon főzzük 5-10 percig, míg már a rizs tetején csak fél- egy centinyi folyadék marad, ekkor lezárjuk a lángot és fedő alatt hagyjuk még 15-25 percig. A pilávot nem szabad megkeverni, mert kis gőzcsatornák keletkeznek benne, ez segíti a rizs bepuhulását.

A rizottó az olasz konyhára jellemző, míg a piláv vagy piláf a török, arab, eurázsiai konyhák, sőt az indiai konyha (puláv) fogása is. A paella pedig a spanyolok találmánya, ami kissé keveréke a rizottónak és a pilávnak. Széles, lapos serpenyőben készül - erről az edényről kapta a nevét is -, eleinte kevergetik is, kis adagokban hozzáadva a folyadékot, a közepe felé pedig már kissé több folyadékot hozzáöntve (és néha le is fedve bár ez nem igazán jellemző) készre főzik. Általában szabad tűzön készül, és nagyon figyelnek az egyenletes, nem túl erős hőre, hogy bepuhulhasson a rizs. A paella jellegzetes fűszere a sáfrány és mindig többféle hús, hal, rák, kagyló vagy csiga is kerül bele. A paellából alkult ki pl. az amerikai kontinensen a jambalaya.
Keleten (kína, japán, thaiföld) a rizst inkább önmagában, egyszerűen köretként vagy főételként fogyasztják. A keleti rizsfőzés a következő: a rizst többször váltott vízben alaposan megmossák  - a rizsszemeket kézzel morzsolgatják, keverik közben  - , addig míg teljesen tiszta nem lesz a víz rajta. Aztán dupla mennyiségű hideg vízben fölteszik főni fedő alatt, kis lángon. Sót nem tesznek bele és zsiradékot sem. Addig főzik, míg a rizs tetején pár milliméternyi víz marad, majd lezárják a lángot és fedő alatt hagyják bepuhulni a rizst még 10-15 percig. Ők sem kevergetik: nem szabad, mert így alakulnak ki a kis gőzcsatornák. A legismertebb és talán egyetlen zöldséges rizsük a következő: előző napról megmaradt rizst használnak hozzá. Zsiradékon (mogyoróolaj vagy szezámolaj) kevés újhagymát vagy póréhagymát pirítanak wokban, majd hozzáteszik a rizst, zöldborsót, (sárgarépát) kevés szójaszósszal ízesítik, majd a serpenyő szélére húzzák a rizst. Középre felvert tojást csurgatnak és megsütik rántottának, majd a keverőlapáttal kisebb darabokra vágják és hozzákeverik a rizshez. Ez a sokunk által ismert híres kínai tojásos-zöldséges sült rizs. Általában basmati vagy jázmin rizsből készül.

Ezek a gazdag, húsos-zöldséges rizsételek tehát az egész világon közkedveltek, mert finomak, kiadósak, olcsók, laktatók. Valamiért nálunk nem igazán honosodott meg egyik formája sem, pedig amint olvashattátok, elkészítésének módja is többféle lehet, nem beszélve a végtelen variációs lehetőségről, melyek a belekerülő hozzávalók függvényében valóban a végtelenhez tendálnak.

A mai pilávomba került sütőtök, kukorica, csicseriborsó és egy különleges fűszer is, a török sumac. A hugicám hozta nekem legutóbbi Isztambuli útjáról. (... most göröghonban jár, remélem kapok finom nagyszemű, házi olajbogyót és házi olívaolajat is.. :)  )

A sumac (szumák) nagyon szép mély püspöklilás-bordós színű fűszer. Fanyar, savanykás ízű, a cserző szömörce bogyójának őrleménye. Használják savanyításra, megszórják vele a salátákat, rizsételeket is. Muszáj volt megkóstolnom, naná. :) Nagyon izgalmas és finom íze van, ehhez a pilávhoz igazán jól illett, mert a sütőtök és a kukorica édeskésségét éppen pont kiegyensúlyozta.

Ha nincs otthon ebből a különleges fűszerből, kevés citromlével egyensúlyozhatjuk ki az ízeket.

Hozzávalók 4 főre:
25 dkg hosszúszemű rizs,
25 dkg sütőtök (hámozás és tisztítás után ennyi),
1 nagy cső kukorica levágott szemei,
1 doboz vagy üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható üveges, bio),
1 nagyon nagy fej vöröshagyma (15 dkg),
2 evőkanál olaj (vagy 3 dkg vaj vagy ghí),
1/2 liter zöldségalaplé (vagy víz és 1 zöldségleveskocka),
só,
frissen őrölt bors,
őrölt csípős piros paprika ízlés szerint,
1 teáskanál sumac (ha nincs, kevés citromlé).

A riszt szűrőben csap alatt jól átmostam. A sütőtök tisztított húsát apróbb kockákra vágtam, a csicseriborsót is átöblítettem csap alatt. A vöröshagymát apró kockákra vágtam. Az olajon kevés sóval sütni kezdtem a hagymát, rizst, sütőtököt, míg a rizs áttetsző lett és pergőssé vált. Ekkor borsoztam, csípős pirospaprikát, sumacot szórtam rá, hozzátettem a lemorzsolt kukoricaszemeket is és felöntöttem fél liter alaplével. Kóstoljuk, ha még kell bele só, pótoljuk. Fedőt tettem rá forrás után és addig főztem, kis lángon, míg a tetején már csak fél centi folyadék volt. Lezártam a lángot és hagytam még 20 percig párolódni. Tálaláskor még megszórtam sumaccal.

Ha húsosan készítenénk, akkor először a zsiradékon pirítsuk meg a csirke- vagy pulykamellcsíkokat vagy kockákat sóval, borssal, majd tegyük félre egy tálba. A többi művelet ugyan az, mint fent, csak mielőtt az alaplevet hozzáöntjük, keverjük bele a húst is.

A piláv tényleg azért nagyon jó, mert felhasználhatunk maradékokat hozzá (mint én most a megmaradt kukoricát, sütőtököt), ugyanakkor mindig izgalmas, mert mindig más lesz. Szóval bátran készítsünk mindenféle pilávot, rizottót, paellát! :) A pilávkészítés amúgy sem - mint ahogy főzni-sütni úgy cuzammen - elméleti tudomány. A gyakorlatban lehet csak megtanulni jó pilávot, rizottót, paellát főzni.

Én egyszerűen így önmagában ettem. Ha nem teszünk bele húst, akkor köretként is fogyasztható sült húsok, halak, rák mellé is.

Piros és zöld rizs (mexikói rizs és petrezselymes rizs)

.

Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy kedves ismerős családdal. Szóba álltunk, ment az idő, s azt kérdeztem a lánytól, aki talán 8 éves: „Na, mi jót tettél máma?” És akkor a lány gondolkodás nélkül a következőt válaszolta: „Ma boldog voltam.” Ezt a mondatot ajánlom nektek egy pár év elmélkedés tárgyául, ezt a legkomolyabban mondom. Én már belekezdtem. Amióta… majd szólok, hogy hova jutottam. De még nem értem teljesen ezt a mondatot, de tudom, hogy nagy bölcsesség van benne. Még, még, még hagyom, hogy működjön bennem.

(Pál Feri atya)

Ma rizsehetnékem volt - van egy kedvenc módom, ahogyan tényleg szeretem ezt a hófehér gabonafélét: petrezselymesen. Rengeteg (nagyon rengeteg) apróra vágott friss petrezselyemmel főzve-párolva. De éppen egy szál sem sok, de annyi sem volt itthon. És ma hétfő van, szünnap a piacon. Még múltkorában találtam ezt a mexikói rizst ezen az oldalon. Úgyhogy ma ki is próbáltam. Nagyon finom, máskor is fogom így készíteni. Én ma csak zsenge zöldhüvelyű zöldbabot pároltam mellé, de nagyon izgalmas körete lehet például grillezett halaknak, húsoknak is, amikhez egyszerű és finom mártásokat is készíthetünk. Hogy őszinte legyek, annyira jó íze van, hogy önmagában meg lehet enni, csak így alanatúran, tejfölös/joghurtos vagy sima uborkasalátával. Rántott sajthoz, zöldségekhez is izgalmas lenne. Sajnos a mexikói konyhában nem vagyok járatos, nem tudom ott milyen ételekhez kínálják.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg rizs,
3 nagy paradicsom (30 dkg),
1 közepes fej vöröshagyma,
2 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
3 evőkanál olaj,
alaplé vagy hús-vagy zöldségleveskocka vagy sima víz.
És aki szereti a csípőset:
1 hegyes erős zöldpaprika vagy
1 piros csilipaprika.

A paradicsomokat forrásban lévő vízbe dobjuk fél percre, majd kivesszük és lehúzzuk a héjukat. Robotgépbe tesszük a negyedelt vöröshagymával és a fokhagymagerezdekkel együtt és teljesen simára pürésítjük. Majd átöntjük egy mércés edénybe, és annyi vizet vagy alaplevet adunk hozzá, hogy a rizs mennyiségének két és félszerese legyen. A rizst megmossuk, aztán az olajon üvegesedésig pirítjuk, addig, míg a rizsszemek elválnak egymástól, "pergősek" lesznek. Ekkor hozzáöntjük a paradicsomos levet, ha még szükséges sózzuk és nagy lángon fölforraljuk. Majd az egészet áttesszük a tűzhelyünk legkisebb lángjára és ott is kis lángra és fedőt teszünk rá. Addig főzzük, míg a rizsnek épp csak marad a tetején 1-2 milliméternyi folyadék. Ekkor lezárjuk a gázt és fedő alatt hagyjuk még 20 percig.

És a petrezselymes, vagyis zöld rizs pedig csak ennyi: ugyanígy üvegesedésig sütjük az olajon a rizst, mikor már "pereg", felöntjük dupla mennyiségű vízzel, sózzuk és ehhez az adaghoz (vagyis fél kiló rizshez) két nagyon nagy csokor apróra vágott petrezselymet adunk. Ugyanígy kis lángon pötyögtetjük míg a rizs tetején már csak 1/2-1 centiméternyi víz marad, ekkor lezárjuk és fedő alatt hagyjuk 20 percig még. A paradicsomos rizshez kicsit több folyadék kell és kissé tovább is kell főzni, mert a paradicsom savassága miatt nehezebben veszi fel a rizs a vizet és nehezebben is puhul be.

Mángold citrommal, fokhagymával

Sokan közületek hallották a híres zen mondást: "fát vágni, vizet hordani". A zen csodálatos, nem magyarázza a dolgokat. A zen élet, mondják: "fát vágni és vizet hordani". Nem meglepő, hogy számos ember 20 éve tanulmányozza és nem tudja megfejteni a lényegét. Napjainkban a nyugati világban nem sok olyan ember maradt, aki fát vág és vizet hord. Ha fűteni akarsz, vagy főzni valamit, elfordítasz egy kapcsolót, vízért pedig megnyitod a csapot. De több száz éven keresztül ez volt a főbb tevékenységek egyike, ismétlődvén nap mint nap, különösen a zen kolostorokban, de mindenütt a világban. Ez jellemezte a zen szerzetes életét. Hétköznapi tevékenység... Felfedezni a rendkívülit az élet hétköznapiságában. Azzal, hogy tudatosságot, jelenlétet viszel a hétköznapiba, hogy tudatos leszel a hétköznapiság egy másik dimenziójára. 

(Eckhart Tolle: A jelenlét művészete)

Kedvenc Pistagazdámtól vettem gyönyörű mángoldot a piacon. Nyár van - hála az Égnek - ilyenkor szeretem az egyszerű és könnyű falatokat. Önmagában is tökéletes pirítóssal és egy pohár finom borral, de köretként is bevethető pl. grillezett húsok mellé. 

Személyenként 35-45 dkg mángoldot megmosunk, a levélkezdetig levágjuk a vastag szárát, majd párolni kezdjük sóval, reszelt citromhéjjal, citromlével, 1-2 gerezd vékony lapokra vágott fokhagymával, kevés frissen ráőrölt borssal, olívaolajjal. Addig hagyjuk a tűzön, míg összeesik, levet enged. És már tálalható is. 

Jó melegen is, hidegen is. Készíthetjük spenótból is. Ha önálló ételként fogyasztjuk, morzsolhatunk rá  fetasajtot vagy juhtúrót vagy sima tehéntúrót vagy friss kecskesajtot is. Az olívát ne sajnáljuk róla.

(Én egyébként sóban eltett citrommal készítettem.)

Bodzától (anyukájától) kaptunk egy isteni mángoldos receptet! :) Lásd a kommentet!

Ribizliöntetes paradicsomsaláta

Vagy az emlékeidből, vagy inspirációból élsz. Ez a két lehetőséged van.

(Joe Vitale, Dr. Ihaleaka Hew Len: Hoponopono)

Kutakodom a ribizlizselé felhasználásának ügyében, mert egy egész hadsereg egy évi táplálásához elegendő mennyiséget főztem be...  Szóval. Lehet enni vajas pirítóssal. Lehet keverni joghurttal és akkor lesz belőle itóka vagy fagyi vagy leves vagy desszert. Lehet sütikbe használni. Lehet vízzel vagy tejszínnel vagy joghurttal higítva húsokhoz (vadhoz és marhához) mártásként adni. Lehet barbeque pácokba tenni grillezésnél. És lehet használni salátaöntetben is. A Casa Moro szakácskönyv számomra kifogyhatatlan inspirációs forrás. Találtam benne egy gránátalmaszirupos paradicsomsalátát, amit átvarázsoltam ribizlisre. Egy kis adagot készítettem, mer'hátha nem ízlik (bár Casa Moro-s receptben még nem csalódtam).

Hát az egyszerű tökmagolajos-olívás kedvenc paradicsomsalátám mellé született még egy kedvenc.

Hozzávalók az öntethez:

2 (kisebb) gerezd fokhagyma,
2 evőkanál ribizlilekvár (zselé),
2-3 evőkanál víz,
só,
frissen tekert bors,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg (vagy fahéj aki szereti),
4-6 evőkanál extraszűz olívaolaj.
A salátába:
paradicsom,
mandula,
petrezselyemlevelek.

Egy tálkába reszeljük-zúzzuk a fokhagymát, hozzáadjuk a ribizlizselét, annyi kevés vizet, ami olyan olaj sűrűségűre higítja, majd jól szétkeverjük. Adunk hozzá apránként olívaolajat, mindig jól elkeverve az öntetben. Végül sózzuk, borsozzuk, kevés szegfűszeggel ízesítjük.

Egy tálba paradicsomot szelünk, petrezselyemleveleket tépkedünk, s durvára vágott mandulát is teszünk hozzá. Meglocsoljuk az öntettel, finoman átkeverjük. Vagy azonnal, vagy kevés pihentetés után elfogyasztjuk.

Így önmagában is annyira fenséges, hogy rozspirítóssal önálló fogás is lehet. Nyáridényben grillezett sötétebb húsok mellé csodás köret. Ha egészen apróra kockázzuk a paradicsomot benne, akkor pedig egzotikus salsaként tálalható grillezett finomságok mellé. (Ez esetben apróra vágott csilit is tennék bele, elbírja.)

Tipp: a ribizliöntet úgy is készíthető (ha nem tettünk el télire és csak a salátára való mennyiség kell belőle), hogy egyszerűen villával összetörjük a ribizlit, szitán átpaszírozzuk, kissé édesítjük és készen is van.
.

Tapasztalataim a házitészta készítésről

.

Nem olyan régen sikerült a bolhán vennem egy jó kis olasz tésztagépet. Azóta tudom, hogy nem tudom, hogy élhettem nélküle?! :) Remek kis szerkezet és mióta megvan, csak házitésztát ettünk. Több módszert, receptet is kipróbáltam.

1. Eddig nem voltam jó barátságban a réteslisztekkel, nem is használtam semmihez sem. Viszont a házi tésztaához jó, állagát javítja, könnyebb dolgozni vele. Ez leginkább akkor igaz, ha nem kapunk jó minőségű finomlisztet.

2. A legeslegjobb a durum rétesliszt. A legfinomabb tészta fele sima fehér lisztből, fele durum réteslisztből sikerült. Ráadásul a színe is csodaszép sárga, állaga még jobb, mint a sima búzalisztes tésztáé.

3. Kipróbáltam a mostanság divatos "minden 10 dkg liszthez 1 tojás" tésztát is és nekem nagyon nem ízlett. Iszonyúan tojás íze van, a tésztaízt nekem teljesen elnyomja, úgyhogy ezt a verziót teljesen elvetettem. Nem beszélve arról, hogy nagyon tojáspazarló. Egyébként a bolti tésztákon feltüntetett "4 tojásos", "8 tojásos", stb... megjelölés azt jelenti, hogy 1 kg liszthez mennyi tojást adtak. Egyedül a cérnametéltet jó sok tojásosan készíteni.

4. A legjobb tészta így készült: fele jó minőségű fehér búza finomliszt, fele durum rétesliszt. Minden 20-35 dkg liszthez 1 tojás megy és annyi víz, amivel kemény, de jól gyúrható tésztát kapunk. Kinyújtás előtt pihentessük a tésztát 20 percig, könnyebb lesz dolgozni vele. Só nem kell a tésztába, az a főzővízbe megy, amibe nem kell olaj, csak só. Annyira kell sósnak lennie a víznek, mint a tengernek. Tengertjártak előnyben. :) Tehát ha négy főre készítünk házi tésztát, a fél kiló liszthez csak 2 tojást adjunk, a többi víz legyen. Az 5-ösön nyújtott tésztát felforrás után 2-3-4 percig főzöm - attól függ, mennyire kemény tésztát gyúrtam.

5. Ha túl vékonyra nyújtottam, nem hasonlított a házi tésztára, olyan bótis lett. Tehát én 5-ig nyújtom csak ki, egyedül a raviolihoz használom a 6-os fokozatot, és a cérnametélthez a 7-es fokozatot. Cérnametélt készítésekor viszont a 10 dkg liszthez 1 tojás változat a nyerő, különben könnyen elázik a levesben a vékony tészta.

6. Próbáltam csak durum daralisztből is, tojás nélkül. Nem volt rossz, de a kevert lisztes, kevés tojásos változat jobban ízlett, kezelhetőbb volt.
7. Friss tésztából többet kell számolni mint a bolti tésztából, hiszen az száraz, a víztartalom nincs benne a súlyban. Fél kg bolti tészta négy embernek elég. Friss tésztánál 15-20 dkg lisztet mérek személyenként a tésztához.

Hát erre jutottam házi gyúrt tészta ügyben. Ne is várjatok milliliterre megadott folyadékmennyiségeket és egyebeket. Tésztát gyúrni megtanulni amúgy is csak a gyakorlatban lehet, érzésből kell csinálni.

Mai ebédünk van a képeken: darás tésztát ebédeltünk, idei friss eperlekvárral. :)

"Öntött" fejessaláta

 .

Véget ért a bujdosás és a galibák.
Ki se bírta volna más, csak mi, fababák.
Nem hal bele semmibe, aki úgysem él.
Jó, hogy mink babák vagyunk, szívünk bodzabél.

                                                                                                                          (Weöres Sándor)

Ma délelőtt bodzavirágot mentünk becserkészni. Meg vadszőlőlevelet dolmades-hez. Ázik is az első adag szörpnek való, holnap pedig végre az idei nyáridény első dolmadesét is elkészíthetem - egyszerűen rajongok érte. A sima kis rizses, citromos, olívaolajas változat mindent visz nálam. Latsia kérdezte éppen blogszülinapi bejegyzése kapcsán, mi a kedvenc ételünk. A gyümölcsfagyik jutottak eszembe, mert bár nem igazán vagyok édesszájú, a jó gyümölcsfagyit az év bármely napján és időpontjában szívesen megeszem. De most a szőlőlevélről mindjárt eszembe is jutott, hogy bizony ez az első 5-ben benne van nálam. Meg a jó, emberesen csípős lecsó is.
De sokat beszélek... mivel későn értünk haza, gyors ebédet kellett kitalálnom. Volt két szép sűrű, nagy salátafej a hűtőben. Szalonna meg mindig van itthon. Kérdés sem volt, hogy a Zsanuáriánál látott öntött fejes saláta lesz ebédre. Ha jól rémlik, cirka 10 perc alatt készen volt. Nem csalódtam. Eszméletlenül jó! :)

Hozzávalók 2 főre:

2 nagy, tömör közepű saláta,
10 dkg szalonna,
2 evpkanál olívaolaj,
só, frissen őrölt bors,
kb. 1 mokkáskanál méz,
lehelletnyi ecet (alma- balzsam- vagy borecet vagy verjus),
plussz az enyémbe került pár darab szilvafaalja gomba is.


A salátákról leszedjük a lelógó nagy leveleket, majd negyedeljük úgy, hogy a torzsájuknál egyben maradjanak. Alaposan bő folyó vízben megmossuk őket. Olívaolajon megsütjük ropogósra a szalonnadarabkákat. Szűrőkanállal kivesszük a zsírjából, majd a gombát is sóval, borssal, a vékony szeletekre vágott fokhagymával együtt szintén lepirítjuk. Majd mézet és ecetet locsolunk rá (csak keveset mindkettőből), elkeverjük és beletesszük a salátanegyedeket. Nagy lángon összerottyantjuk, megvárjuk míg kissé levet engednek, összeesnek, végül visszaszórjuk rá a szalonnapörcöket is. Pirítóssal tálaljuk.

 

Kitűnő forrón is, langyosan is, kihűlve is. Bár arra esélye sem volt. :)

Tavaszi köles tabulé

Biztosan sokan ismeritek a híres arab tabuleh-t, ami nem más mint egy sokzöldfűszeres bulgursaláta. Az eredeti tabuléban bulgur az alap, és ebbe kevernek sok-sok petrezselyemzöldet, újhagymaszárat, mentaleveleket, paradicsomkockákat. Nyakon öntik olívaolajjal, citromlével, sóval fűszerezik.
Elkészítettem a zalai változatát, és mondhatom: nem tudtam abbahagyni a kóstolgatást... Fergetegesen jó, azt mondom, rá lehet szokni. Függőséget okozhat. :)

Hozzávalók 4 főre:

15 dkg köles,
2 nagyon nagy csokor petrezselyemzöld,
1 kisebb csokor kapor,
1 csokor újhagymának a zöld szára,
1 csomag retek,
só,
kb. 2 cl tökmagolaj,
lehelletnyi alma- vagy borecet.


A kölest szűrőben csap alatt átmostam, majd nagyon bő forrásban lévő vízbe tettem főni cirka 10 percre. Hamar megpuhul. Leszűrtem és hideg vízzel át is öblítettem egy szűrőben, hogy kihűljön, aztán jól lecsöpögtettem. Egy nagy tálba apróra vágtam a petrezselymet, kaprot, újhagymaszárakat. A retket negyedeltem és kis vékony szeletkékre vágtam. Mindehhez hozzátettem a kölest is, sóztam, tökmagolajat és kevés almaecetet öntöttem hozzá. Villával alaposan összekevertem.
Tényleg isteni. A "tudtam-tudtam-csak-nem-sejtettem", hogy ennyire jó kategória szerintem.

Retek már csak elvétve van (én még találtam a hűtőben pár kósza darabot), de anélkül is tökéletes. Medvehagyma szezonban újhagyma helyett készítsük medvehagymával, retekkel. Nyáron természetesen paradicsomkockákkal készítsük.

Köleskásaprósza

.

Addig nemigen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.

(Ken Kesey)

Mint  - már valószínűleg - tudjátok, a prósza egy csakis zalára-vasra jellemző étel. Van krumpliprósza, kukoricaprósza és köleskásaprósza. Ez utóbbi régen nagyon közkedvelt volt a mi vidékünkön. Sajnos mára a köles szinte eltűnt az étlapokról. Holott egy nagyon jóízű és nagyon egészséges gabonaféle. Azt hiszem még ősibb, mint a búza. Még ma is a világ népességének a harmada fogyasztja napi szinten, alapélelmezési növény. Én viszonylag gyakran használom hasonlóképpen, mint az árpagyöngyöt. Levesekbe szoktam szórni sűrítésként vagy a pirított darát helyettesítem vele, vagy olyan ételek köreteként használom, amikhez bulgurt vagy kuszkuszt ajánlanak.
A köleskása régen errefelé ugyanolyan étel volt és ugyanolyan sűrűn is ették, mint az angélusok, írek a zabkását. A köles nem puffaszt, könnyen emészthető, emellett laktató és elkészítésének módja végtelenül változatos lehet. Ezt találtam róla összefoglalásképpen: "Lelkes hívei szerint rendszeres fogyasztásával megelőzhetünk sok betegséget, késleltethetjük az öregedési folyamatokat, erősíthetjük a látásunkat, megszüntethetjük a vashiány okozta tüneteket, de jótékony lehet például savtúltengésnél is. Ezen kívül gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét, karbantartja az erek falát, az emésztőrendszert, megelőzi a fogszuvasodást, és segít a fogak zománcának megvédésében. Mivel a köles sok szilíciumot tartalmaz, fokozza a szervezet védekezőképességét. A köles az egyetlen gabonaféle, amely teljes értékű fehérjék mellett hét fontos aminosavat tartalmaz és lúgos kémhatású, ezért különösen alkalmas betegeknek, illetve növésben levő fiataloknak. Kovasavtartalmának köszönhetően a bőrt rugalmassá, a hajat fényessé, a fogakat, körmöket erőssé teszi. Jól alkalmazható vese- és hólyaggyulladásra, a lép gyógyszereként is ismerik."          (Pethes József itt)

Hozzávalók egy 33-szor 20-as tepsihez:

20 dkg köles,
8 dl tej,
2 egész tojás,
1/2 csapottabb mokkáskanál só,
8 dkg méz (repcemézet használtam),
kb. 8 dkg vaj,
1 evőkanál olaj,
tejföl,
porcukor (elhagyható).

A kölest sóval a tejben kis lángon pötyögtetve megfőzzük annyira, hogy minden tejet beszívjon, de még kissé tocsogós legyen. Fedő alatt hagyjuk még 20 percig, majd hagyjuk kihűlni. (Míg fő, időnként alá kell keverni.)
A tojás sárgáját habosra-fehérre kikeverjük a mézzel és a vaj felével. A fehérjéket habbá verjük. Először elkeverjük a mézes sárgáját a kölessel, majd óvatosan hozzákeverjük a fehérjehabot is. Olajjal és a maradék vaj felével kikenjük a tepsit, beletesszük a masszát, elsimítjuk. Tetejére a maradék vajat rákenjük, tejföllel meglocsoljuk és 180 fokon sütjük körülbelül 25 percig. Ne szárítsuk ki nagyon.
Porcukorral meghintve tálaljuk. Adhatunk mellé lekvárt is. Sőt, süthetjük úgy is, mint a kukoricaprószát, hogy sütés előtt a tejföl mellett még lekvárral is megpötyögtetjük.
Ha lenne már eper, úgy sütöttem volna, hogy eperdarabokat szórtam volna a tetejére, aztán tejfölöztem volna. De még nincs sajna.
Süthetjük csak olajjal is a köleskásaprószát, vagy akár zsírral is. A régiek zsírral készítették.

Tipp: ha csak köleskását akarunk készíteni, akkor a megadott mennyiségű kölesből főzzük a megadott mennyiségű tejjel vagy vízzel, kevés sóval és egy evőkanál mézzel ízesítve. Nagyon finom. Tálaláskor a tálkákba szedjük a kását, tetejére bármilyen idénygyümölcsöt tehetünk, s még megcsorgathatjuk plussz mézzel. Tényleg nagyon finom az édes köleskása mézzel, gyümölcsökkel. Én többre becsülöm, mint a legtöbb sütit és finomabbnak is tartom. A fenti mennyiségű édes köleskása 4 főnek elég.
Tipp2: párom ötlete: ha sósan készítjük el a köleskásaprószát, kitűnő és nagyon izgalmas köretet kapunk szaftos húsételek mellé.

Cézár saláta

Az ember a legkisebb dolgokon kezdi. A legeslegkisebbeken. Ilyen egészen kicsiny dolog az étkezés előtt mondott fohász. Az ilyen kapcsolat pozitív eredménye, hogy a test és a lélek megnyugszik. Az ember megereszkedik, izmai és idegei és szervei feszültségükből fölengednek. Semmi sem fontosabb, mint hogy a gyomor étkezés előtt megnyugodjék.

(Hamvas Béla)

A Cézár salátáról már szerintem mindenki hallott vagy kóstolta is. Amilyen egyszerű, olyan finom. Megalkotója Caesar Cardini, egy olasz születésű séf, aki a mexikói Tijuana-ban vezetett éttermet. A saláta állítólag 1924-ben született egy forgalmas nap végén, mikor is szenyor Cardini a maradékokból "dobta" össze ezt a mára már világhírűvé és klasszikussá vált salátát.

Hozzávalók:
étvágy szerint római saláta (én fejes salátával készítettem),
kenyérdarabok (fehér kenyérből),
fokhagyma,
1 tojás,
kevés Worcestershire szósz,
borecet vagy citrom vagy lime leve,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt parmezán sajt,
olívaolaj.

Ne várjatok precíze mennyiségeket, mert salátát érzésből készít az ember... :)

Tehát. A salátaleveleket megmossuk, kicentrifugázzuk. A fehérkenyeret kis darabokra tépkedjük. Serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk fokhagymaszeletekkel és mikor átvette az olaj a fokhagyma ízét, a darabokat eltávolítjuk az olajból. Ebben pirítjuk meg a kenyérdarabkákat.

A tojást forró, de nem forrásban lévő vízben főzzük körülbelül másfél percig, majd egyből hideg vízben lehűtjük. Felütjük egy tálba. Vagy: a tojást forrásban lévő vízbe merítjük 50 másodpercre. Vagy: a tojást forrásban lévő vízzel leöntjük hogy ellepje és 10 percig hagyjuk benne, majd hűtjük és tálba felütjük. Ebből az enyhén főtt tojásból készül az öntet. A háromból bármelyik módot választhatjuk a tojás enyhén főzéséhez. Teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, zúzott fokhagymát, Worcestershire szószt, borecetet vagy lime vagy citrom levét, és olívaolajjal apránként kikeverjük hogy szép sűrű öntet legyen belőle. Egy tojáshoz körülbelül 1 dl-nyi olívaolajat keverhetünk. Mikor kikevertük az öntetet, reszelt parmezánt is keverünk bele.

A salátaleveleket körülbelül 5-ször 5 cm-es darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a pirított kenyérkockákat és elkeverjük az öntet 2/3-ával. Tálaljuk, majd a tányéron még megcsepegtetjük öntettel, és parmezánforgácsokkal díszítjük. Azonnal tálaljuk.

Állítólag ez az igazi recept. Sok helyütt viszont szardellafilét is írnak az öntetbe illetve kapribogyót is, valamint más salátafajtákkal is készítik. Ma már a vendéglőkben szinte kizárólag valamilyen grillezett hússal (csirke, pulyka, kacsamell) vagy hallal, kagylóval vagy rákkal dúsítják.

Az én salátám sem lett teljesen autentikus, mert ruccolát is tettem bele, valamint fejes salátából készítettem, mert mifelénk egyáltalán nincs római saláta. Az öntetembe apróra vágott olajbogyó is került.

Hát akkor, Isten hozott minket Tijuana-ban. :)

Medvehagymás metélt

.

Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.

                                                                                                                                                                                       (Jézus) 

Nem akartam már húsvétig bejegyzést írni, aztán mégis. Spenótot akartam venni mára, de nem kaptam a piacon. Ellenben minden második árus tele volt medvehagymával. Az is ződ... :)
Köménymagos rántott levest főztem, második fogásként pedig medvehagymás metéltet. Csak fetát morzsoltunk rá, mert azt is röjtögettem már a hűtőben vagy egy hónapja. De megszórhatjuk túróval is, mint a túrós tésztát. Ez a medvehagymás metélt egyébként egy egyszerű olasz paradicsommártással - vagy akár bolognai raguval - is tökéletes lenne.
Aki nem jut medvehagymához, készítheti spenóttal vagy ha az sem adódik, akkor friss csalánhajtásokkal. Az mindenütt terem.

Hozzávalók 2 főre:
10 dkg medvehagyma,
25-30 dkg liszt,
2 tojás,
annyi víz, amennyivel összeáll a tészta
(kb. 3-5 cl),
só,
fetasajt vagy túró,
olívaolaj.

A medvehagymát 1 percre forrásban lévő vízbe dobtam, majd nagyon apróra megvágtam. Tésztát készítettem az aprított medvehagymával, kifőztem és azon forrón jó bőven olívaolajjal meglocsoltam, fetával megszórtam.
Aki nem böjtöl ma, olvaszthat ki szalonnát és annak a zsírjára szedheti ki. Tálalja szalonnapörccel, túróval, tejföllel.
Holnap nagypéntekre is kiváló böjtös étel - persze szalonna nélkül.

Natúran szaftos húsok köreteként is szerepelhet.

Nokedli

Van egy elmaradásom. Sokszor írtam már a nokedlikészítésről, de precíze még nem. És itt a tojásosnoki-szezon.
Sokan azért nem készítenek nokedlit, mert félnek tőle, azt hiszik ez valami bonyolult ördöngőssség. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés van, mint nokedlit készíteni. És hát. Egy jó perkeltet csakis nokedlivel  - hacsak nem vadpörköltről van szó mert ahhoz a dödölle dukál - érdemes asztalra adni. El ne rontsátok holmi bóti tésztával a jó pörköltet!

Az egészből az a leghosszabb idő, míg felforr a főzővíz. Mert ezzel kezdjük: felteszünk egy nagy fazékban vizet forrni bő sóval. Három literhez kell körülbelül 2 csapottabb teáskanál só.
Míg a víz felforr, addig el is készül a nokedlitészta.

Háromféle nokedliszaggató létezik egyébként. Van a kis szeműt gyártó (a szögletes), vagy a nagyobb szeműt készítő (a nagy kerek) - ezt sztrapacskához szoktam használni -, és van a hagyományos deszka. Ezt vagy hosszúnyelű kiskanállal, vagy étkezőkéssel használjuk. Ezen lehet azt az igazi nagyszemű, csodás nokedlit szaggatni. Én ez utolsót szeretem a legjobban. Bevallom, a hagyományos nokedliszaggatóimat már nem is használom, mert mindig deszkán szaggatom a nokedlit. A nagyszemű a legfinomabb - legalábbis nekem.

Tehát kimérjük a lisztet és egy nagyobb tálba szitáljuk. Elkeverjük a sóval. A közepébe beleütjük a tojást, majd a fakanállal elkeverincöljük. Hozzáadunk hideg vizet. Addig keverjük csak, míg a tojás elkeveredik benne, de a tészta még csomóskás marad. Nem szabad simára keverni, mert akkor egy nyúlós massza lesz belőle, és nem lesz finom a nokedlink. Azért sem szabad elkészíteni a víz felforrása előtt sokkal a nokedlitésztát, mert akkor is nyúlóssá válik, ha sokáig áll. Ezért én csak akkor keverem össze, mikor már fel is forrt a víz.
A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát, kisebb adagokban. Mikor feljön a víz tetejére a tészta, készen is van. Szűrőkanállal kivesszük és hideg folyó víz alatt leöblítjük. Épp csak öblítsük át, ne hűtsük el. Csak meg akarjuk állítani a főlését és le akarjuk öblíteni a tésztafőző víz ragacsosságát. Tálba tesszük. Mikor az összes nokedli készen van, elkeverjük 1 evőkanál olajjal vagy 1/2 evőkanálnyi zsírral, hogy ne ragadjon össze.
A deszkáról is kis adagokban szaggatjuk a nokedlit. Kiskanállal gömbölyűbb formákat kapunk, étkezőkéssel hosszúkásabbakat. Ez is ugyanolyan gyorsan megy, mint nokedliszaggatóval - csak ne álmodozzunk közben. :) Igyekezzünk gyorsan dolgozni. Nem baj ha nem egyformák a nokedliszemek és az sem ha jó nagyok. Sőt. A nagyszemű a legfinomabb.
Ha maradunk a szűkös adagnál, akkor készítsük 2 főre 20 dkg lisztből és 1 nagy tojásból a tésztát. Körülbelül 1,5 dl víz kell így hozzá. Négy főre a normál adag pedig 60 dkg lisztből, 3 nagy tojásból és 4 dl vízből készül. A nokedlitészta ne legyen túl sűrű, de híg sem. Ezért érdemes a vizet kisebb adagokban hozzákeverni, mert így tutira jó állagot kapunk, nem higíthatjuk el a tésztát. Mert hát a nokedli sem egy méricskélős műfaj... Ha mégis hígabbra sikerülne, egyszerűen szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet és úgy jó lesz. Nokedlinél körülbelül 15-20 dkg lisztenként szoktam 1 tojást számolni.
A nokedlit úgy tarthatjuk melegen, hogy nem öntjük el egyből a főzővizét, hanem akkora tálat választunk a nokedlihez, amekkora megáll a főzővizes fazék tetején. Tehát lefedjük a kész nokedlit (én jénaiba szoktam kiszedni) és föltesszük a főzővíz tetejére, így alulról gőzölődik: vagyis melegen marad.
Amiért még sokan nem szeretnek nokedlit készíteni, az a mosogatás. Pedig egyszerű. A nokedliszaggató eszközöket egyből mossuk el kézzel. Ne szivaccsal, mert beleragad. Kézzel könnyen eltávolítható a nokedlitészta. A tálra ugyan ez igaz. Van mikor beáztatom a tálat, és fél óra múlva csak kézzel átmosogatom, mert így feloldódik teljesen a tészta a tálban. Szivacsot ne használjunk, csak mikor már nincs az eszközökön a nokedlitésztából. Egyszerű ez is.
Ez a kisszemű nokedli, a szögletes szaggatóval készítettem:

 

És ez a nagyszemű, a deszkáról kiskanállal szaggattam:

 

Még egy megjegyzés. Én sem vagyok ellene a reformosításoknak, de nokedlit soha nem csinálnék teljes kiőrlésű lisztből. Semmilyen arányban sem. Ha nokedlit akarunk enni, éljünk veszélyesen, vállaljuk a kihívást, essünk bűnbe, mit tudom én. Csak ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.

Egyet megkísérelhetünk azonban. Durumlisztből készíthetjük tojás nélkül is, mert az bírja. Ebből a lisztből készülnek a jó minőségű olasz tojás nélküli száraztészták is.
Egy a lényeg: nokedlihez is jó minőségű lisztet vásároljunk. 

Tojásos nokedlit pedig úgy készítünk, hogy a kész nokedli alá még bőven teszünk zsiradékot (mert a tészta is, a tojás is felveszi és ha kevés a zsiradék, a tojásos nokedli bűnrossz lesz, mert száraz lesz), jól felmelegítjük nagy lángon és kevés tejjel vagy tejszínnel, és sóval jól felvert tojást öntünk a forró nokedlira. Kevergetjük, míg a tojás megszilárdul rajta. Ne süssük túl, csak épp ne maradjon nyers rajta a tojás. Ha túlsütjük, megint csak nem lesz finom a tojásos nokedli. Körülbelül 10 dkg lisztből készült nokedlihez 1 nagy tojást ütünk fel. Tehát ahány főre készült a nokedli, annyi tojást ütünk rá. A 30 dkg lisztes nokedlihez 3 nagy vagy 4 kisebb tojást.

Pásztortarhonya

.

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti,
igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy;
vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára.
Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér
életem minden napján,
s az Úr házában lakom egész életemben.

                                                                                                                                         (Zsolt 23. 1-4.)

A pásztortarhonya ilyenkor tavasszal legalább annyira kedvencem, mint a tojásos nokedli. Igen, a saláta miatt. Mindkettőhöz kitűnően illik a tavasz e korai finom zöldje. A pásztortarhonya számtalan variációban készülhet: főzhetjük így vega módra. Aztán tehetünk bele füstölt szalonnát. Vagy füstölt parasztkolbászt. Vagy mindkettőt. Készíthetjük pörkölttel is. Kerülhet bele erdei-mezei gomba is szezonban. Nyáron készíthetjük egészen lecsósan is, sok paprikával, friss paradicsommal.
Ez az az étel, amit nem érdemes túlbonyolítani - a fűszerezésére gondolok. A legegyszerűbben a legfinomabb, csak sóval, hagymával és pirospaprikával ízesítendő. A legfinomabb házi tarhonyából. Én valamiért megmagyarázhatatlanul vonzódom a bolti sörétes tarhonyához is - ezzel is finom. És gyors.

Hozzávalók 4 főre:
25-30 dkg vöröshagyma,
50 dkg tarhonya,
70 dkg burgonya,
6-7 evőkanál olaj,
1 csapottabb evőkanál pirospaprika,
só,
1,5 liter víz,
ilyenkor télen 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
és 1 evőkanál darált paprika (Erős Pista vagy Édes Anna.)
Nyáron 1 paradicsom
és egy nagy paprika.
Ha húsos változatban készítjük:
20 dkg füstölt szalonna,
20 dkg parasztkolbász.
A pörköltes verzióhoz:
körülbelül 2-3 főre való kész pörkölt.

A burgonyát megtisztítottam és pici kockákra vágtam. A hagymát apró kockákra vágtam és az olajon a tarhonyával együtt kis lángon sütni kezdtem. Addig tartsuk kis lángon, míg a hagyma megüvegesedik. Ekkor tegyük nagy lángra és folyamatos kevergetéssel pirítsuk meg a tarhonyát úgy, hogy egészen szép barna színű szemek is legyenek benne. A pásztortarhonyának a jó ízét egy részről a jól lepirított tészta adja meg.
Mikor jó már a tarhonya, húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a burgonyát, a pirospaprikát, sűrített paradicsomot és paprikakrémet, majd öntsük fel vízzel. Hagyjuk nagy lángon felforrni, aztán mikor már forr, tegyük át a tűzhely legkisebb lángára, és ott is kis lángra. Tegyünk rá fedőt, addig főzzük, míg már csak a tetején marad egy kevés víz. Ez körülbelül 10-15 perc. Hagyjuk rajta a fedőt, de kapcsoljuk le a lángot. Hagyjuk a gőzben jó 20 percig. És felforrás után már ne kevergessük, nem szükséges.

Ha szalonnával-kolbásszal készítjük, akkor a kis kockákra vágott szalonnát is tegyük bele az elején a hagyma és a tarhonya mellé. A kolbászkarikákat csak akkor, mikor hozzákeverjük a burgonyakockákat is. A paprika-paradicsom is ekkor kerülhet bele, mindkettőt csak vágjuk félbe.
Ha pörkölttel készítjük, akkor csak annyi a dolgunk, hogy a tésztát kevés olajon jól megpirítjuk, majd a forróra melegített pörkölthöz tesszük, felöntjük a tarhonya mennyiségének a duplája vízzel, hagyjuk felforrni, majd fedő alatt kis lángon a fentiek szerint készre főzzük.
A pásztortarhonya csak burgonyával például köretként is szerepelhet, natúr sültek - tarja, oldalas - mellé.

Így hús nélkül kitűnő böjtös étel is. De bármelyik verzióját is készítsük el, a fejes saláta fantasztikusan finom hozzá így tavasszal (és ősszel), de mennyei uborkasalátával, káposztasalátával, kovászos vagy savanyú uborkával, ecetes almapaprikával vagy ecetes cseresznyepaprikával is.
Ehhez az ételhez nagyon finom a tejfölös lével leöntött fejes saláta is: készítünk egy hagyományos salátalevet vízből-ecetből.-sóból-cukorból, majd keverünk hozzá tejfölt is. Mint az uborkasalátánál. És ezzel öntjük nyakon a salátaleveleket.

És aki kedveli a pásztortarhonyát, annak ajánlom egy távoli földrész kissé hasonló ételét, a jambalaya-t (ejtsd: dzsámbálájá). Eszméletlen finom, érdemes elkészíteni. Ajánlok hozzá jófajta bort vagy sört, s persze valami tüzes, igazi New Orleans-i jazz zenét. :)