Avocado two in one

.

Az egyetlen és valódi mágia: a szeretet. Képes megváltoztatni egy egész világot.

Ez a szépséges avocado is a tálamban érlelődött már lassan két hete. De érdemes volt kivárni: finom krémesre alakult időközben. A héten leveken élek leginkább, mert sikerült benyelnem egy remek kis vírust... Úgyhogy ebből a kedvenc gyümölcsömből is ivólé/leves/akármi lett... Drasztikusan sok fokhagymával, természetes antibiotikumkúra végett. Azért ezt másnak nem ajánlom, csak csínján e gyógyító varázsszerrel. :)
És hogy miért kettő az egyben? Mert maradt belőle egy kevés, azt pedig fejes salátára öntetként tettem és isteni volt úgy is. Csak az öntethez egy csepp mézet is adtam, a levest pedig méz nélkül ettem.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy avocado,
1 nagydobozos natúr joghurt,
1/2 gerezd fokhagyma,
só,
kb. 1-1,5 dl víz (attól függ, mennyire sűrűre akarjuk),
pár csepp citromlé,
1 evőkanálnyi extraszűz olívaolaj,
a díszítéshez-betétként apróra vágott zöldfűszer: korianderzöld vagy bazsalikom vagy kapor vagy petrezselyemzöld vagy menta.
Levesbetétnek: natúr kukoricapehely.

Az avocadonak kanállal kikapartam a lágy, érett húsát és a zöldfűszeren, kukoricapelyhen kívül minden mással turmixgépbe tettem. Krémes állagig kevertettem, ahogy készen volt, azonnal poharakba töltöttem, megszórtam aprított zöldfűszerrel és kukoricapelyhet kínáltam hozzá. Isteniség. Nyáron jégkockákkal teli poharakba merjük a levest, nagyon üdítő és finom.

Nem is krémlevesnek kéne neveznem, hanem habkrémlevesnek, mert valami nagyon könnyű habszerű állaga lett. Friss zöldségeket apróra vágva is adhatunk hozzá, úgy akár grillezett falatokhoz salsaként is működhet.

A tél utolsó maradványa - sütőtöklé

.

Az emberi élet figyelemre méltó paradoxona, hogy épp az, amitől a leginkább félünk, a legnagyobb bölcsesség forrása. Legnagyobb balgaságunk a legjobb elrugaszkodási pontunk. Senki sem válhat bölccsé anélkül, hogy ne lenne szörnyen ostoba. Erósz révén tanuljuk meg az igazságot, bűn révén az erényt.

(Carl Gustav Jung)

Még röjtögettem egy sütőtököt a gyümölcsöstálamban hetek óta. Ideje volt felhasználni. És lapultak reszelt héjú narancsok is mellette. Leveshez most nem volt hangulatom, így ivólé lett belőlük.

Hozzávalók:

80 dkg sütőtök (hámozva-tisztítva),
2 narancs leve,
1 fél citrom leve,
1,5 liter víz,
csipet só,
ízlés szerint cukor vagy méz (én 20 dkg cukrot tettem bele).

A sütőtököt meghámoztam, kivájtam, felkockáztam és másfél liter vízben feltettem főni a citrusok levével, a cukorral, csipet sóval. A tök puhulásáig főztem, majd botmixerrel jó simára, krémesre alakítottam.
Kihűlés után azonnal fogyasztható. Ha szeretnénk eltenni, akkor forrón keverjünk bele egy nagyobb késhegynyi nátrium-benzoátot, tegyük csírátlanított üvegbe, dunsztoljuk ki és mehet a kamrapolcra. Ha nem akarunk bele tartósítót tenni, akkor folpackkal zárjuk le az üvegeket, erre tegyünk egy csipet szalicilt vagy n.b.-ot, csavarjuk rá a kupakot is így tegyük dunsztba.
(A nátrium-benzoát meleg hozzávalókba teendő, a szalicilt viszont nem szabad főzni!)

Nagyon finom. Dúsíthatjuk almával, vagy körtével is akár. Természetesen a sűrűségén tetszés szerint alakíthatunk, csak vizet kell adni hozzá, ha sűrűnek tűnik. Fűszerezhető is, például jól illik bele a friss gyömbér vagy a kardamom, vagy a vanília, vagy a menta, stb... Bátran lehet kísérletezni.

A misztikus masztika és a halva

.

Három fiú jött  Hodzsához egy zsák dióval, és  így szólt: – Osszad szét
közöttünk ezt a diót úgy, mintha Isten osztaná.
Hodzsa erre az egyiknek egyetlen szemet, a másiknak egy marokra való
diót adott, a harmadiknak pedig mind, ami a zsákban maradt.
A fiúk csodálkoztak. Hodzsa bólintott és így szólt:
– Nem tetszik? Jó. Akkor majd elosztom úgy, ahogy a szolgák osztanák.
Most aztán a diót egyenként megszámolta és egyenként elosztotta.

                                                                                                                                       (arab parabola)

No egy nemrecept bejegyzés... :) Húsvét előtt elmentünk a lidlibe. Kellett tejszín, meg vaj, olajbogyó, olasz babapiskóta a tiramisuhoz. Ahogy nézelődtem, egy polcon görög dolgok voltak. Recina, dolmades és édességek. Persze vettem töltött szőlőlevelet is (nagyon finom, jó fajta konzerv létére), és vettem kétféle édességet. Nem is sütöttem aprósütit húsvétra, ezeket tettem ki tálba.
Mindkettő nagyon különleges. Az egyik azért, mert masztikával van ízesítve. A masztika a hioszi pisztáciafa mézgája. De ami ezen túl nagyon érdekes benne, hogy pisztáciafa másutt is nő, de csakis hiosz szigetén "könnyezik". Sőt, a szigeten belül is csak ha jól rémlik hat falunyi területen. Sehol másutt nem ad mézgát. Nagyon lírai neve van, hívják "hioszi könnyeknek" is ezt a különleges anyagot-fűszert.

A Terebessen olvashatsz recepteket is ezen az oldalon: ízesítenek vele likőröket, ouzo-t, édességeket, húsokat, szószokat, stb...
Amit vettem annak szerintem ez a receptje (az említett Terebess oldalon van ez is):

Édesség masztikával
Hozzávalók:
70 dkg cukor,
fél csésze víz (gondolom 12 cl),
2 kiskanal citromlé,
1 kiskanál őrölt masztika.


A cukrot felmelegítjük a vízzel, alapos kevergetés mellett, amíg fel nem oldódik. Olyan sűrűnek kell lennie mint a méz.
Hozzáadjuk a citromlevet, tovább főzzük, majd egy tálba öntjük. Amikor a szirup már majdnem kihűlt, hozzáadjuk a masztikát és fakanállal jól elkeverjük, amíg a massza fehér és sűrű nem lesz.

A nyúlós-ragacsos édességet kiterítik, hagyják kissé megkötni, majd kockákra vágják és porcukorba hempergetik. Finom, nekem bejön. :)
A másik jellegzetes édesség a halva volt, méghozzá szezámmagból készített. Szerintem isteni, mert imádom a szezámmagot. A halva valójában egy összefoglaló név, mert elterjedt az egész Földközi-tenger mentén, jellegzetes akár a török konyhában, akár bármelyik arab konyhában, de egészen Indiáig van a határa, ott is készítik. Halvát bármiből lehet csinálni. Bármilyen lisztből, magféléből, búzadarából, akár még sárgarépából is. Lényege ha jól olvasgattam az, hogy egy tömény édesség - maga a szó is ezt jelenti: édes - , amit cukorszirup, méz fog össze, és az alaphozzávalón és édesítésen kívül szinte nincs is benne más. Egyben formára van dermesztve, és aztán kis szeletekre vagy darabokra vágva. És itt hívnám fel a figyelmet: paleo-sok és testkontrollosok bátran készíthetik, mert ez kitűnő és bűntelenül ehető finomság, amennyiben vízzel és nem tejjel készül. :) Tömény és nagyon finom. A szezámoshoz szükség van sajnos egy kávédarálóra is.
Kénytelen leszek kikísérletezni, mert az egész neten nem találtam meg ennek a szezámosnak a receptjét. (Vagy csak béna valék....)

A képet megtaláltam, pont ilyen volt (a kakaós márványos középen), de receptet nem leltem. No mindegy, ettől még sosem estem bele a kétségbe. :) Viszont a Wikipédia elég kimerítően ír róla és képek is vannak.
Egy helyen tojásfehérjét is írt a receptbe.

Hozzávalók:
15 dkg szezámmag,
10 dkg mandula (elhagyható),
5 dkg mazsola (elhagyható),
15 dkg kristálycukor,
5 dkg virágméz,
5 dkg víz.

Így készült, de nagyon híg lett. A bolti egyébként éppcsak összeállós volt, és könnyen törött, szétesett, tehát azt éppcsak tartotta a szirup-méz alap. Vagy felvert tojásfehérjével nem árt szilárdítani, mint a törökmézet. (Még kísérletezem. Ha megtaláltam a jó arányokat, jelentkezem. :)  ) A szezámmagot lassú tűzön megpirítottam. Vagyis épp csak annyira szabad, hogy érezhető legyen az illata és az olaj látszódjon a magokon. Valójában csak orral tudjuk megállaítani mikor jó, mert ha csak hangyányit is túlmelegítjük-pirítjuk, megkeseredik. Szóval csak addig melegítsük, míg a finom diós-mogyorós illatot meg nem érezzük.
A mandulát is megpirítottam.
A szezámmagot kávédarálón ledaráltam. Esetleg mozsárban lehet még finomra őrölni, akinek van.
Föltettem a tűzre a cukrot, mézet, vizet és fölforraltam. Forrás után még 2 percig főztem, majd hagytam állni cirka 5 percet. Ekkor belekevertem a szezámmagot, mandulát, mazsolát. Egy formát folpackkal kibéleltem, beleöntöttem és hűtőben hagytam egy éjszakán át. Szeletelve tálaljuk.
A mandula, mazsola el is hagyható, illetve tetszés szerint mással is készíthetjük: dióval, földimogyoróval, mogyoróval, pisztáciával, kesudióval, stb... Vagy egyszerűen kakaóport keverünk bele csak olyan márványosra.

Ha készít valaki otthon, ne burítsa egyből a szirupba a szezámmagot, hanem fordítva csinálja: apránként adja a szirupot a darált maghoz, és mikor már formázható, valamennyire összeáll, akkor jó is. Annyi szirup épp elég hozzá. Gyanítom ennyi folyadékhoz legalább 30 dkg darált szezámmag kellett volna. Kissé nyúlós, de isteni. :)

A költészet napjára

Édes bogyót, csorgó húsu gyümölcsöt,

sok tarka játékot, öröme szemnek-kéznek,

tapasztaló összesimulást, mosolygó csókot

holnapra is hagyjatok gyerekek! késő este van.

Tücsökdal szőttesén madárfütty kacskaringók, és ti álmodtok

illatos fűvel bélelt lepedőn, holdfényben villogó párnán.

Majd sorra járom szobáitok, s alvó arcotok fölött 

megcsókolom a levegőt s tenger ragyog szivemben.

                                                                                                                                                (Weöres Sándor)

Húsvéti receptajánló

Elmaradásban vagyok a játékkal is, amire Gizi, Anikó és Klaudia invitált meg. No semmi extra, csak egy húsvéti receptajánló.

Nagyon sok újdonságot nem tudok ajánlani, mert nálam a húsvét nem a kísérletezés és az új fogások bevezetésének időszaka. Abszolút maradok évről-évre a klasszikusoknál: vagyis fonott ánizsos (mert imádjuk az ízét) édes kalács vagy (kis cipócskák) dukál a húsvéti hidegtál mellé, amin sárgatúró, főt füstölt sonka, főtt füstölt parasztkolbász, nagyanyám tojásos-petrezselymes töltött dagadója és főtt tojás szerepel, persze tormakrémmel. Ha úgy esik az ünnep, akkor kerül az asztalra retek, újhagyma, saláta, medvehagyma is. Nálunk szombaton későn este van az ünnepi hidegtál vacsora, és a következő napokon is ezt esszük reggelire is, vacsorára is - nem szoktam extrákat sütni-főzni. Töltött tojást sem szoktam készíteni, mert a főtt tojás szinte csak dísznek van az ünnepi hidegtálon, mert nem igazán rajongunk érte. Pár darab azért el szokott fogyni, a többi tojás pedig sárgatúró és a töltött dagadó töltelékeként van jelen az ünnepi asztalon.

Ebédre pedig a sonka főzőlevével szoktam készíteni vagy töltött káposztát, vagy székelykáposztát, vagy rakott káposztát, vagy savanyú répát.

Azért ha vendégek is jönnek ebédre vagy vacsorára, mit is ajánlanék? na jó, csak néhány kósza ötlet.

Előételnek mondjuk medvehagymás friss házi sajtot nyers, hajszálvékonyra szelt retekkel, mindezt tökmagolajjal kissé megcsepegtetve, szép vékony zsúrkenyérből készült pirítóson.
Vagy szpanakopita spenót helyett medvehagymával és friss csalánnal ízesítve és friss ricottával töltve.
Vagy levesben főtt ököruszályhús házi tormakrémmel, pirítóssal; vagy egy jó sóska vagy spenótmártással.
Vagy készíthetünk öntött fejes salátát is, már láttam a piacon, ideje van.
Vagy adhatunk medvehagymás prószatekercset is, persze csak egy-két csigabigát, ha előételnek készül.


Leves: ököruszályleves házi sonkás vagy tojáskrémes raviolival.
Vagy ez az isteni sonkás-tormás céklás csirkeaprólék leves is jó választás.
Vagy savanyú tojásleves, de nem vízzel főzve, hanem a sonka főzőlevével, főtt sonka darabokkal.
Vagy sóskaleves polentavirágokkal. Ezt a levest főzhetjük salátából is, vagy csalánból medvehagymával ízesítve is.És kerülhet ebbe is főtt sonka darabkákban akár. És ezt is főzhetjük a sonka főzőlevéből.
Vagy ez a jó kis kenyérleves a hidegtálról maradt főtt kolbász vagy sonka darabkákkal, főtt vagy nyers tojással, friss aprított medvehagymával

Főfogásként : borzacskabundában sült pulykamell  marinált reteksalátával
vagy tonhalas rizst joghurtos-citromos öntettel készült fejes salátával
vagy készíthetünk egy finom vadast zsömlegombóccal
vagy süthetünk egy finom csípős oldalast olívás meleg burgonyaslátával
vagy süthetünk egy joghurtpácos, omlós egybensültet és köretként morzsás fejes salátát kínálva hozzá, csőben sütve.
Vagy kapris, fetás csirkemellet készíthetünk párolt rizzsel.

Desszertként húsvétra nagyon passzos a madártej  vagy a zabaglione szerintem.
A tarte tatin egyszerű és elronthatatlan és isteni és olcsó. Vaníliafagyival meg.... nah. És persze most nem sütőtökkel, hanem klasszikusan, almával készítve.
Háziasszonykímélő, de egyszerűségéhez és finomságához fordítottan arányos ez a csokitorta saját levében.
Ha sok fehérjénk maradna a sütögetésből, ez a délvidéki citromtorta isteni. Ehhez mentás joghurtfagyit tudnék elképzelni.
Az indiai rizspuding pedig komoly függőséget okoz. Húsvétra vaníliásra készíteném, kiwikompóttal.
A kókuszos kocka elállósabb, nem kell hűtőbe tenni és mindenki imádja.
Én tiramisut fogok készíteni, de kókuszosat: vettem friss kókuszdiót.
És a zserbó is telitalálat, szintén nem igényel hűtést.

Hát röviden ennyi lenne.
És ismét kigyűjtöttem a blogra név szerint a recepteket, alul, a blog alján találjátok őket!

Kellemes készülődést és ünnepeket minden Kedves Mindnyájatoknak!

Tíz bloggernek kellene tovább adnom, de nem tudom, kinél jár már a játék és kinél nem. Kérlek benneteket, vigyétek bátran és fogjátok - no még nem a nyuszira - csak rám, hogy én adtam a stafétát! :)

(Kép: képguru.hu)

Osso bucco

Egy márciusi kedden, mikor épp a bevásárlás felénél tarthattam, és a hentespultnál nézegettem egy szép darab felsálat, hirtelen én lettem a felsál! És semmi más nem voltam - csak egy lemészárolt állat a hűtőpultra dobva, amint arra vár, hogy valaki megvegye, megfőzze, elfogyassza. Nem kívülről láttam magam ilyennek, hanem belülről, éreztem, ahogy a lényem összevegyül a hús minden molekulájával, minden kis réssel a molekulák között. Aztán ebbe a formába kötve éreztem, ahogy sötét sártenger fojtogat. Elvesztem az anyag idegen közegében, míg csak valami, valamiféle érzés eszembe nem juttatta saját magam. Kétségbeesetten én akartam lenni újra, de ott volt ez a hatalmas erő, ami nem hagyta, hogy visszatérjek.

Letaglózott, nem tudtam mozdulni sem, hallani, nem éreztem semmit. Minden megállt egy pillanatra. Minden megdermedt, és éreztem, ahogy a lábam eggyé válik a kövezettel. Aztán a csendben meghallottam valamit, nem egy hangot, inkább egy érzéshangot, aminek meg kellett fejtenem az értelmét. A figyelmemet teljesen lekötötte az üzenete, tudtam, hogy csak így térhetek vissza a valóságba, de nem értem el.

- Mit kell tudnom? - könyörögtem csendesen. - Áruld el!

  Aztán a testemre összpontosítottam, a lélegzetvételemre. Ahogy a leeső papírszatyrok surrogása a fülembe csapott, megkaptam a választ.

 - Csak a most létezik.

(Donna Lee Gorell)

Ez az étel is hetekkel ezelőtt készült, mint a paradicsomleves is. Majdnem elfelejtkeztem róla. Az ossobuco egy híres ha jól tudom észak-olasz eredetű étel. Neve (osso buco) lyukas csontot jelent. Ettől válik utánozhatatlanná a ragu íze, mert a velő zamatossá és teltté teszi ezt az amúgy sem íztelen remeket. Nálunk a piacon a középső hentesnél mindig van ilyen szeletelt lábszár, ráadásul a legolcsóbb a marhahúsok közül. Ezért már többször készítettem, nagyon szeretjük. Friss kenyérrel, vörösborral nagyon finom. De csupasz nudlival (gnocchival) is sokszor kerül nálunk asztalra, és aki szereti a polentát, azt is választhatja köretként. Az eredeti észak-olasz ételben nem is szerepel paradicsom, vajjal és fehérborral készül, ez az ossobuco in bianco. Én a paradicsomosat szoktam készíteni, de van egy, a biancora hajazó olasz ragu már a blogon, amit bárányból is készítenek. Húsvétra is jó választás. 

(Forrás: Cornelia Schinhart-Sebastian Dickhaut: Az olasz konyha alapjai, Magyar Könyvklub)

Hozzávalók 4 főre:

1,2-1,4 kg csontos borjú vagy marhalábszár,
20 dkg sárgarépa,
10 dkg zeller vagy 2 szál szárzeller,
30-35 dkg vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál olívaolaj,
7 dkg vaj,
só, frissen őrölt bors,
1 babérlevél,
1 dobozos hámozott, darabolt paradicsomkonzerv vagy 4-5 friss paradicsom,
2 dl száraz fehér vagy vörösbor (nem túl gyümölcsös fajta),
4-5 dl erőleves (ha nincs készen kockából is megteszi).
A gremolatahoz:
1 nagy csokor petrezselyemzöld,
1 gerezd fokhagyma,
1 citrom reszelt héja.

A hússzeleteket alaposan mossuk meg, mert szilánkos lehet. A fölösleges vizet itassuk le róla. A zöldségeket tisztítsuk meg, a sárgarépát, zellert (ha nem kapunk szárzellert) nagy lyukú reszelőn reszeljük le. A vöröshagymát és a fokhagymát is vágjuk kis kockákra. A húst sózzuk, borsozzuk. Egy nagy serpenyőben jól forrósítsuk fel az olajat, vajat és ebben süssük kérgesre a szeleteket. Kapjanak szép színt, mert úgy lesz jó ízük. A megsült húsokat tegyük félre egy tányérba. A visszamaradt zsiradékon fonnyasszuk meg a hagymákat és zöldségeket. Ezután adjuk hozzá a fűszereket, a bort, az alaplevet, sózzuk, csipet cukrot is tehetünk bele. A húsdarabokat tegyük a raguba és jó 2-2,5 órán át kis lángon, fedő alatt pároljuk. Tökéletesen, omlósan vajpuhának kell lennie a húsnak, akkor finom.

Mikor már majdnem készen van a hús, készítsük el a gremolata-t. Vágjuk nagyon apróra a petrezselyemzöldet és a fokhagymát - együtt is apríthatjuk, majd reszeljük bele a citrom héját is. Keverjük el és tegyük kis tálkába. Tálaláskor ezzel szórjuk meg a kiadagolt ételt.

Tipp: ne spóroljuk el a gremolata-t, mert 1000 pontot dob az ételen. Ettől lesz üde, könnyed, mámorítóan finom.

Paradicsomleves betűtésztával

.

Maurine Stuart roshi egy nap épp a barátaival teázott cambridge-i otthonában, mikor megszólalt a telefon.
 - A Buddhák festik a lábkörmüket? - kérdezte egy hétéves telefonáló.
 - Te fested a lábkörmödet? - kérdezett vissza a roshi.
 - IGEN! - sikította a kislány, és letette a kagylót.

(Maurine Stuart)

Vannak elmaradásaim...Mint ez az egyszerű paradicsomleves betűtésztával. Szeressem. Legjobban nyáron, jól behűtve, tészta nélkül. Csészéből elkortyolva. De télen sem rossz, jó forrón, melengetőn.
És a színe, a színe.... mint gyönyörű körömlakk egy hétéves kisbuddha lába körmén.

Hozzávalók 4 főre:
0,5 liter házi paradicsomlé vagy 1 dupla fémdobozos sűrített paradicsom,
vagy 1 liter 100%-os bolti dobozos natúr paradicsomlé vagy fél liter bolti paradicsompüré,
víz, annyi hogy összesen másfél liter legyen a leves körülbelül,
2 ek. olaj,
2 púpos ek. liszt,
2 csapott teáskanál só (ízlés szerint),
4-6 teáskanál kristálycukor (ízlés és paradicsomsavanyúság függvényében),
5-8 dkg betűtészta (aszerint mennyire tésztásan szeretjük),
1-2 ág zellerzöld vagy 1-2 babérlevél,
1 kis fej vöröshagyma (5-10 dkg).

Rántást készítünk az olajból és lisztből, majd felöntjük apránként a paradicsomlével. (Ha sűrítettből készítjük, azt először kissé higítsuk fel.) Sózzuk, beletesszük a tetején keresztirányban kissé bevágott vöröshagymát, babérleveleket vagy zellerszárakat. Fölengedjük vízzel hogy körülbelül másfél liternyi legyen a leves, és hagyjuk főni 20 percig.Végül a fűszereket eltávolítjuk, beleszórjuk a tésztát és főzzük puhulásáig. Végül ízlés szerint cukorral ízesítjük.

Medvehagymás raguleves hajdinával

.

Rám mosolygott, és szemében nem csak örömöt láttam. Neki helye van az életemben. Valakihez tartozik. Nem csak a boldogságot keressük. Tartozni is akarunk valahova. Mi, a szerencsés kevesek megtaláljuk gyerekkorunkban, családunk körében. De legtöbben közülünk felnőtt létünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy keressük azt a helyet, személyt vagy szervezetet, amelyben, amelynél úgy érezzük, fontosak vagyunk, számítunk valamit, és hogy nélkülünk valami visszafordíthatatlan történik, megakadályozhatatlan. Mindannyian érezni akarjuk, hogy minket nem lehet helyettesíteni.

(Laurell Kaye Hamilton)

Még mindig fagyasztót nullázok... Találtam két csirkemellcsontot és egy kis darab csirkemellet a hűtő rejtekében. Folytatván kutatói tevékenységemet, a zöldségrekeszeket is átbogarászván medvehagymára, petrezselyemcsokorra, fél karalábéra, két-három rózsa karfiolra is leletem. Egyértelmű volt a végkifejlet: a sokak által kedvelt tárkonyos raguleves mintájára levest főzök a talált kincsekből.
No concrét receptet ne nagyon várjatok, mert tudjátok. Ez a leves a "mindent bele" kategória egyik kimagasló alkotása lehet. :) Inkább csak ötletadónak szánom.

Nem kevés apróra kockázott vöröshagymát olajon megpároltam a karikákra vágott sárgarépával, zellerrel, fehérrépával és karalábéval, majd a csíkokra vágott hússal is átsütöttem, míg a hús kifehéredett. Felöntöttem vízzel, beletettem a két mellcsontot. Forrás után leszedtem a leves habját és tettem bele még apróra vágott jómarék medvehagymát, petrezselyemzöldet, fűszereztem még szárított tárkonnyal és lestyánnal is, sóztam, borsoztam. Mikor már majdnem készen volt a leves, beletettem a kis rózsákra szedett karfiolt, fagyasztott zöldborsót és a hajdinát is. Kóstoltam, kellett bele kevés vegeta és csipetnyi cukor. Főztem a hozzávalók puhulásáig.

Így önmagában is jó, de a végén, ha megsimogatjuk egy kevés tejszínnel, egészen lággyá és selymessé válik a leves íze. Isteni. :)

És egy egészen-egészen jó dal Zalaegerszegről. Zene: Lukács Sándor, szöveg: Karáth Anita, hangszerelés: Polgár Péter, ének Bella Levente, Bogdán Noémi, Lukács Sándor, Polgár Odett, Polgár Péter és Takáts Eszter. Küldöm szeretettel Nektek!

Bolognai ragu

.

Ne félj a tökéletességtől! Úgysem éred el sohasem. 

                                                                                                                                    (Salvadore Dali)

   

Böjt ide vagy oda, úgy jártam, hogy nulláznom kell a hűtőm kis fagyasztórekeszét húsvétra. Úgyhogy bolognai készült házi szélesmetélttel. 

Általában szeretek ex-has főzni. De ha híres és klasszikus étel kerül terítékre, akkor ragaszkodom az autentikussághoz - legalábbis, amennyire hazai körülmények között lehetséges. Utána szoktam olvasni, mik az adott receptúra ismérvei. Nagyon nem szeretem, mikor lebutítanak egy eredeti fogást, például emlékszem a 80-as években a bolognait szinte minden háziasszony gyíkhúsból (darálthúskonzerv) készítette ketchuppal és ripityára tört spagettivel... brrrr. :)
Ha olaszos tésztát eszünk, legtöbbször csak egyszerű paradicsomszósszal szoktam készíteni, ezért utánanéztem a bolognai ragunak.

Először ezt az oldalt találtam meg. Föl is tettem a ragut, s közben rábukkantam a Bűvös Szakács írására is. Bár kissé csorbult az eredetiség, mert csak sertéshús volt itthon. Legközelebb marhából készítem, de így is valami olyan fergeteges finom lett, hogy én is meglepődtem... És csak olasz asztali vörösbor volt kéznél, így az került az ételbe a fehér nedű helyett, és persze a környéken nem lehet kapni szárzellert sem, úgyhogy zellergumót reszeltem az ételbe. De nem baj, mert így is egy élmény lett. Sokáig fogom még emlegetni a mai ebédünket.

Hozzávalók 4 főre:

60 dkg darált marhahús (nem száraz húsból),

25 dkg vöröshagyma (tisztíva ennyi),

5 evőkanál olívaolaj,

6 dkg zeller (tisztítva),

10 dkg sárgarépa (tisztítva),

1 doboz hámozott, darabolt paradicsom konzerv,

1,5 dl tej,

1,5 dl fehérbor ( vagy könnyű száraz vörös),

kb. 1 csapott teáskanál kristálycukor (ízlés szerint, a bor és paradicsom savassága függvényében),

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

2 szegfűszeg,

8 dkg vaj.

A tálaláshoz: parmezán.

Az olívaolajon dinsztelni kezdtem az apró kockákra vágott hagymát és a lereszelt zellert és sárgarépát. (Sajtreszelőn reszeltem.) Pároltam kevés sóval, míg megfonnyadtak a zöldségek, aztán hozzáadtam a húst is. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem rá és most nagy lángon fehéredésig sütöttem. Mikor átsült, hozzáöntöttem a tejet. Nem tévedés! És ne hagyjuk ki, mert ettől lesz olyan fantasztikus a bolognai ragu. A tejjel addig főztem, míg az összes elpárolgott a raguból és újra zsírjára sült. Ekkor öntöttem hozzá a bort, tettem hozzá a paradicsomkonzervet és dobtam bele 2 szem szegfűszeget. Fölforraltam, s mikor forrni kezdett, kis lángra vettem és fedő alatt pároltam jó 3 órán át. Mikor már kevés volt a folyadék alatta, egy kevés vízzel mindig utánahigítottam. Közben kóstoltam is, és eszerint ízesítettem kevés cukorral. A végén úgy fejeztem be a főzést, hogy minden szaftját elsütöttem. Mert a bolognai nem bő lében úszik, hanem egy tömörgyönyör sűrű ragu. Mikor elfőtte a levét, lekapcsoltam a lángot alatta és hozzákevertem a vajat is.

Házi szélesmetélttel (mert ez a ragu megérdemli) és parmezánnal tálaltam.

Mit mondjak? Valami észveszejtően finom!

Nudli medvehagymás vajjal

Forróvízbe áztattam egy félmaréknyi szárított vargányát. Nudlit készítettem, amit azon forrón-frissiben medvehagymás vajra szedtem ki. (A szobahőmérsékletű vajat elkevertem sok apróra vágott medvehagymával.) Sóztam kissé és a beáztatott vargányát is hozzákevertem. Kevés tökmagolajjal is meglocsoltam, átkevertem. És ha lett volna itthon még egy kevés friss kecskesajtom is, vagy fetám, azt is tördeltem volna rá. De így egyszerűen is nagyon finom volt.

A leves is megvolt egyből, a krumpli főzővizét sem öntöttem ki, hanem a vargánya áztatóvizével megtuningolva krumplilé levest készítettem belőle. Komplett, olcsó és szuperfinom ebéd. :)

Vaj házilag

.

- Süti, fogalmad sincs arról, mi történik odabenn.
- Nem látok fényeket, nincs semmiféle testen kívüli élményem...
- Döntsd el, mit akarsz: táncikáló fényeket... vagy az igazságot önmagadról?
- Úgy tűnik, akárhányszor megpróbálok meditálni, mást se csinálok, mint önmagammal vitatkozom.
– Ez csak az egód, amint megpróbál nyeregben maradni. Ezt csinálja az egód; fenntartja a különállóság, a kettősség érzetét, és megpróbál meggyőzni arról, hogy selejtes vagy, sérült és magányos, nem pedig ép és egész.
– És ez segít?
– Francokat. Az egódnak nem az a dolga, hogy téged szolgáljon. Egyetlen feladata van: az, hogy hatalmon maradjon. És per pillanat halálra van rémülve, mer' leépítések zajlanak a háza táján. Ha tovább mész ezen az úton, bébi, akkor ennek a csibésznek a napjai meg vannak számlálva. Hamarosan munkanélkülivé válik, mert a döntéseidet a szíved fogja meghozni. Vagyis az egód küzd az életéért, az elméddel szórakozik, igyekszik a tekintélyét fitogtatni, és egy kalickában akar tartani, benn a sarokban, távol a világtól. Rá se hederíts.
- De hogyan tudja az ember figyelmen kívül hagyni?
- Próbáltál már valaha elvenni játékot kisgyerektől? Nincsenek elragadtatva, ugyebár. Elkezdenek rugdosni meg visítozni. Úgy a legkönnyebb elvenni a játékot tőlük, ha az ember ad nekik valami mást, amivel játszhatnak. El kell terelni a figyelmüket. Ugyanez a meditációnál is működik: ahelyett, hogy erőszakkal megpróbálnád a gondolataidat eltávolítani az elmédből, adj az elmédnek valami mást, valami jobbat, amivel eljátszhat. Valami egészségesebbet.
- Például?
- Például szeretet Sütikém. Tiszta, szent szeretetet."

  (Elizabth Gilbert:Ízek, imák, szerelmek)

Ma délelőtt hívott az egyik barátnőm. - Mit csinálsz? - kérdezte ártatlanul. - Vajat köpülök - feleltem ártatlanul. - Áhááá - mondta némi agyleállás után - végül is nálad ez teljesen normális... :)) - Si. Normale - feleltem. :))
Szóval egyrészt Dolce Vita könyvéből már kinéztem, másrészt Beastie-nál is megláttam a múltkor - hát ki kellett próbálnom. Máskor is köpülök vajat azt hiszem. Tényleg nagyon finom, finomabb, mint a bolti. És kb. 5 perc alatt készen volt, ráadásul csak dobozos tartós tejszínem volt itthon és ebből is tökéletes lett. Négy deci tejszínből lett pontosan 15 dkg vaj. A savót majd elhasználom kenyérsütéshez. Egyébként vagy az Aldiban vagy a Lidliben szoktuk venni ezt a tejszínt, kb. 150 forint 2 dl belőle.

Készítés: a tejszínt tegyük vagy késes (dagasztókaros) robotgépbe vagy kézi habverővel verjük fel, vagy tehetjük egyszerűen dunsztos üvegbe is, amire rácsavarjuk a tetejét. Légyeg az, hogy addig kell verni (a dunsztosüveget rázni), míg először tejszínhab lesz belőle, majd túlverődik és a vaj és a savó különcsapódik. Ez nálam a robotgépben cirka 4-5 perc alatt be is következett. Ezután egy vékony vászonanyagot egy kislábos tetejére tettem, a közepébe pedig belekanalaztam a kicsapódott vajat. Aztán többször megtekertem a vásznat a vaj körül, így a maradék felesleges savó ki is csöpögött belőle. Voilá. És készen is vagyunk. :)
Formázzuk és hűtőbe tesszük.

Tipp: nagyon különleges ízű házivajat kaphatunk, ha egy részéből ghít készítünk, s az elkészült karamelles-mogyorós ízű isteni ghíből egy keveset a sima natúr vajhoz keverünk. Utánozhatatlan íze lesz, hasonlítani fog a belga vajhoz. Mondjuk kilenctized rész normál vaj és egytized rész ghí keverékére gondoltam.

Húsvéti édes cipók

.

Kingsbridge-ben pompás ünnepséget tartottak Lammas napján, az aratóünnepen. Reggel a város minden házában sütöttek egy cipót – a termést éppen betakarították, úgyhogy bőven volt liszt, és olcsón. Azok, akiknek nem volt saját kemencéjük, szomszédjuk házában sütötték meg a cipójukat, vagy a kolostor, illetve a város két pékjének a kemencéiben. Délre a levegőt megtöltötte az új kenyér illata, s ettől mindenkit elfogott az éhség. A cipókat közszemlére tették ki a folyón túli réten felállított asztalokon, és mindenki körbejárta és megcsodálta őket. Nem volt köztük két egyforma. Soknak a belseje gyümölcsöt vagy fűszereket rejtett: volt szilvás kenyér, mazsolás kenyér, gyömbéres kenyér, cukros kenyér, hagymás kenyér, fokhagymás kenyér és számtalan másféle. Aztán voltak olyan cipók is, amelyeket petrezselyemmel zöldre, tojássárgájával sárgára, szantálfával pirosra vagy pedig napraforgóval lilára színeztek. Rengeteg furcsa forma akadt: háromszögek, kúpok, gömbök, csillagok, ovális alakzatok és gúlák, furulyák, tekercsek, sőt még nyolcas számok is. Megint mások még mutatósabbra készültek: voltak olyan cipók, amelyek nyulakat, medvéket, majmokat és sárkányokat formáztak.

(Ken Follett: A katedrális)

Ismét egy GoodFood recept. És igaza van bizony a kollegináknak, valóban hibásak a receptek. Ez is több ponton nem stimmelt. Valóban érthetetlen, hogy nem nézetik át a recepteket kiadás előtt, egy ilyen hírű gasztromagazinban. Nem is értem. Elsőre, szó szerint ránézésre jó az újság. Aztán ha minden receptet végigolvasunk, akkor jövünk rá, hogy tele vannak hibákkal.
De a cipócskák nagyon szépek, igazi húsvéti asztalra valók. Valójában ha van jól bevált kalácsreceptünk, készítsük azzal nyugodtan, csak ilyen kis gömböcökké kell formázni. A recept amit közlök, már az általam módosított változat.

Hozzávalók 16 darabhoz:
a tésztába.
60 dkg liszt,
3 dl tej,
1 dl víz,
4 dkg friss élesztő,
1 csapott mokkáskanál só,
6 dkg porcukor,
10 dkg mazsola,
1 mokkáskanál ánizsmag ( vagy őrölt fahéj és szerecsendió aki szereti),
8 dkg vaj.
A kenéshez:
1 felvert tojás.
A mintához:
6 evőkanál liszt,
kevés víz.
A sziruphoz:
3 evőkanál kristálycukor,
1 evőkanál víz.

Meglangyosítjuk a vízzel kevert tejet és belekeverjük az élesztőt. A vajat is felmelegítjük, csak épp annyira hogy folyékony legyen (de ne forró). Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót, cukrot, mazsolát, ánizsmagokat. Jól összekeverjük a szárazanyagokat, aztán hozzáadjuk a vajat és az élesztős-vizes-tejet. Kidolgozzuk a tésztát szép simára és fényesre. Letakarjuk a kelesztőtálat egy nedves konyharuhával vagy tiszta nylonzacsival. Hagyjuk duplájára kelni.

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. (Légekeverésest 180 fokra, gázsütőnél ez 6-os fokozat.)
A tésztát kicsit lisztezett gyúródeszkára borítjuk és kétfelé, majd mindkét darabot nyolcfelé vágjuk. Minden darabot átgyúrunk és gombóccá formálunk. Sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük viszonylag távol egymástól őket (mert még kelni fognak.). A tetejüket egy zsilettel keresztalakban bevágjuk. Letakarjuk és hagyjuk még 20 percig kelni a kis cipókat. Sütés előtt lekenjük őket a felvert tojással. A lisztet kevés vízzel jó sűrű masszává keverjük (tényleg sűrű legyen, de még kissé folyékony), nyomózsákba tesszük, és a keresztalakokba nyomjuk. Sütőbe helyezzük és 15-20 percig sütjük. Figyeljünk rájuk, ha nagyon gyorsan barnulnának, a sütés felénél vegyük lejjebb a hőfokot.
Közben a kristálycukrot keverjük el egy nagyon kevés vízzel, hogy sűrű szirupot kapjunk. Melegítsük fel, hogy könnyen eloldódjon a cukor  a vízben.
Mikor kisültek a kis cipók, még forrón kenjük meg a cukorsziruppal.
A szirupot egyébként nyugodtan elhagyhatjuk, mert csak összeragacsoz mindent. Anélkül is ugyanolyan finom.
Persze ha gyerekeknek készül, akkor feltétlen kell rá a cukormáz. :)

Mint kiderült, ez egy tradicionális angol húsvéti recept, amit nagypénteken fogyasztanak. A neve hot cross bun, Itt olvashatsz róla a Wikipédiában.