Fetával töltött lilahagyma

.

A varázslat, értelmezésem szerint, arra az élményre vonatkozik, melynek során az ember szeme hirtelen rányílik a lét csodájára, és ráérez: az élet sokkal több, mint amennyit általában észrevesz belőle. Ráébredünk: nem vagyunk örökre azon szűkre szabott keretek közé kényszerítve, amelyeket a családi, társadalmi örökségünk, azaz a saját szokványos gondolataink megszabnak számunkra; s az életnek vannak olyan mélységei, dimenziói, jelentésteli megnyilvánulásai, amelyek a szokásos elképzeléseinken és fogalmainkon messze túlmutatnak.

(John Welwood)

"Két ember a börtönrácson át kipislogott;
Az egyik sarat látott, a másik csillagot."

Ez a recept is Dolce Vitáé - múltkorában találtam, mikor a tökéletes kenyérre is ráleltem blogjának alapos mustrája közben. Mivel minden hozzávaló volt is itthon - kisebb-nagyobb eltérésekkel - ma ezt ebédeltem. Bár előétel, nekem a mai böjtös napon tökéletes volt főételként is. Roppant egyszerű és gyorsan el is készíthető, viszont fordítottan arányosan finom.

Hozzávalók:

lilahagyma étvágy szerint és per fő szerint,
feta sajt (krémfehér sajt),
friss kakukkfű,
kevés frissen őrölt bors,
nagyon pici méz,
sok olívaolaj,
kevés durvára darált dió.




Az eredeti receptben ricotta túró szerepel, nekem viszont fetám volt itthon. Valamint friss bazsalikomot sem tudtam varázsolni, de a hó alól - szó szerint - ki tudtam ásni némi kakukkfüvet.

A lilahagymákat megtisztítottam és egészben kissé sós vízben főztem 10-15 percig. Közben a fetát villával összetörtem, elkevertem kakukkfűlevélkékkel és kevés frissen őrölt borssal. A kész lilahagymákra hideg vizet tettem, így pár perc alatt kihűltek. Ekkor levágtam a tetejüket és a közepüket kiszedtem - ide jött a töltelék. Én a levágott kalapok tetejére is tettem fetát, és a hagymák közepét is a tepsibe tettem. Egy nagyon kevés mézzel megcsorgattam a hagymákat, aztán olívaolajjal is. De azzal bőségesen. Végül megszórtam durvára darált dióval. Sütöttem 15 percig forró sütőben.
Nagyon kerek, gazdag ízű finomság - friss kenyérrel szuper ebéd volt. (A hagymáknak a külső héja kissé kiszárad, azt leszedtem mikor ettem. Mint mikor tűzön sütünk hagymát - akkor is a külső héj leválik és alatta finom édes és puha a hagyma húsa.)

Citromos, zöldborsos tarja

.


Mióta elkészült a citrom"befőttem" - sóban eltett citrom -, azóta sok ételhez használom. Mindenkit csak bátorítani tudok hogy készítse el, mert az íze semmihez sem fogható. Teljesen más, mintha sóznánk + citromoznánk a húst, vagy a halat.






Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet tarja (étvágy szerint),
1 darab sóban érlelt citrom,
1/2 üvegnyi sós lében eltett zöldbors,
angol vagy német mustár (az a darabos, édes),
1 szál rozmaring,
6-8 gerezd fokhagyma,
2 evőkanányi olívaolaj.




Kivettem egy egész citromot a só alól, deszkán négybe vágtam. A citromgerezdekkel bedörzsöltem a tarjaszeleteket - ugyanis sok só van bennük. A húst ezen kívül bekentem a darabos, édes mustárkrémmel is, majd olívaolajjal meglocsolt jénaiba fektettem a szeleteket egymás mellé. Apróra vágtam a már emlegetett citromot és a húsok tetejére szórtam belőle. Megszórtam zöldborssal is, tettem rá egy több darabba vágott ág rozmaringot is, és egész fokhagymagerezdeket. Még egy sor hús következett, amire ugyanezek kerültek. Lefedtem alufóliával a jénait és 250 fokos sütőbe tettem. Mikor fél órája már sült a hús, a sütő rácsára a jénai mellé betettem megmosott, egész krumplikat héjukban. Még egy órát sütöttem a tarjákat, az alatt a krumpli is elkészült.

Isteni finom. Ebéd közben jutott eszembe, hogy legközelebb mozsárban török össze mustármagot, elkeverem majd mézzel, kis olajjal és ezt a keveréket kenem a húsra. Meglátjuk, mennyiben lesz más az íze.

Dagasztás Nélküli Kenyér

.

A tökéletes kenyér. Így jellemezte Dolce Vita ezt a csodát. Csak bólogatni tudok nagyokat. Igen! Végre. Ezt a titkos receptet kerestem már rég óta!

Hetek óta gondolkodtam, hogy kéne venni egy kenyérsütő gépet. De nagy. Meg nem tetszik a kockás kenyér. Viszont tud dagasztani. Vaciláltam, vaciláltam. És tegnap éjjel megleltem a tényleg tökéletes kenyeret. Dolce Vitának örök hálám! :)
Ugyanis tényleg A KENYÉR ez. És még dagasztani sem kell. Hihetetlen finom, belül puha, tele nagy lyukacsokkal, a héja pedig ropogós. És nincs élesztő-íze sem. Eszméletlen jó!

Ahogy elolvastam a receptet tegnap este, össze is kevertem a tésztát hogy ma egy próbasütést tudjak csinálni. Mert ennek a tésztának 12 órát kell kelnie, tehát célszerű előző este összekeverni. Nem volt itthon szárított élesztő, csak friss - úgyhogy azzal csináltam. És mifelénk nem lehet Bl 80-as lisztet sem kapni, tehát Bl 55-ös került a tésztába és egy mokkáskanálnyi búzasikér. És most csak a 2/3-át kevertem be és a kisebbik jénaimban sütöttem. Nagyon helyes kis buci lett belőle.

Hozzávalók egy nagy kerek vagy ovális jénai tálhoz:
3 csésze liszt (1 csésze=2,5 dl),
1,5 csésze normál hidegvíz,
1 csapott mokkáskanál szárított élesztő,
1 és fél csapott teáskanál só.

A lisztet alaposan elkeverjük a sóval és az élesztővel. (Ha friss élesztővel dolgozunk, akkor a vízben keverjük el homogénre.) Hozzáadjuk a vizet és pár mozdulattal megkeverjük egy fakanállal. Ragacsos, nokedlitésztánál kicsit sűrűbb állagúnak kell lennie. Nem kell simára keverni. Lefedjük és 12 órán át hagyjuk kelni.
A tésztát kivesszük a tálból és áthajtogatjuk gombóc vagy hosszúkás formára. Alul felül belisztezzük. Még 30 percig hagyjuk kelni. Míg kel a tészta, a sütőt előmelegítjük 250 fokra a jénaival együtt. Majd kivesszük óvatosan a forró sütőből a tálat, beletesszük a megkelt tésztát és a kenyeret lefedve 30 percig sütjük, majd fedél nélkül még 15-20 percig. A képen azért borzacskás-nedves még kicsit a tésztája, mert azon melegében ahogy kikerült a sütőből, fel is vágtam...

Az eredmény: a tökéletes, belül puha, kívül ropogós, eszméletlen finom kenyér. És még munka sincsen vele...

P.s.: Ma vettem 5 kiló lisztet, és egy tucat szárított élesztőt. Nem nagyon fogok már bolti kenyeret venni.

Egérkék narancsszirupban

Egér, egér, kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
Adok neked csontfogat!

(Benedek Elek: Egér, egér, kisegér - részlet)

Horváth Ilona egérke néven nevezi. Férjuram elnevezte palacsintafánknak. Valamint közölte, hogy ilyet ugye máskor is csinálsz majd?

A recept villámgyors és egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

A tésztához:

25 dkg liszt,

1 csipet só,

1 csapott evőkanál kristálycukor,

kb. 1 és 1/2 dl tej,

2 evőkanál mazsola,

1 vaníliás cukor vagy vanília-kivonat,

1 narancs reszelt héja,

1 teáskanál sütőpor.

A sziruphoz:

3-4 narancs leve rostosan,

2 evőkanál barna nádcukor,

4 evőkanál kristálycukor,

3 cl rum.

A tésztához valókat alaposan kikevertem és hagytam állni 20 percet. Az állagának a "sűrű palacsintatészta" kategóriánál is kicsit sűrűbbnek kell lennie. Épp hogy lefolyjon a teáskanálról, mert ilyen kicsi kanállal szaggatjuk majd.

Míg állt a tészta, elkészítettem a szirupot: a narancsok levét kifacsartam egy kislábosba, hozzákevertem a cukrokat és a rumot is, majd 10 percig főztem felforrás után hogy kicsit besűrűsödjön.

A szirupba is reszelhetünk egyébként narancshéjat. Egyszerre édes és üdítő. Az egérkéket a sziruppal leöntve, forrón tálaltam.

Az egérkéket egyébként tálalhatjuk lekvárral is, vagy azon forrón ahogy kiszedjük az olajból bele lehet forgatni fahéjas vagy kakaós porcukorba is. Vagy akár tojásfehérjés cukormázba is. Még este is ropogós és nagyon finom volt.

A mazsola, reszelt narancshéj el is hagyható a fánktésztából.