„Tegnapon s a holnapon
És a messze eljövendőn
Egy a törvény: nincs halandó,
Ki az életet baj nélkül éli végig, bárhol él.”
(Szophoklész: Antigoné)
Már nagyon régen ettünk spenótot, de főzelékhez most nem volt hangulatom. Leves lett belőle.
Hozzávalók 4 főre:
1 zacskó fagyasztott parajpüré,2 dl tejszín,
0,5 l tej,
3-4 gerezd fokhagyma,
3 evőkanál liszt,
parasztsonka,
3 dkg vaj,
3-4 db tojás,
1/2 húsleveskocka vagy kész húsleves,
só,
őrölt bors,
frissen reszelt szerecsendió,
ízlés szerint pici kristálycukor (nem kötelező),
friss kenyérből kockák,
és akinek van otthon: frissen reszelt parmezán.
Elkészítettem a habarást: a tejszínnel és némi tejjel csomómentesen elkevertem a lisztet, végül addig higítottam míg az összes tej belekerült. A vajon megfuttattam a fokhagymát, majd rátettem a felolvadt és kinyomkodott parajpürét is. Kicsit pároltam így együtt, aztán felöntöttem a habarással. Forrásig kevergettem, kevés víz is kell hozzá - vagy akinek van csont- vagy húslevese az azt tegyen bele - , és a fél erőleveskocka. Sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele úgy meglehetősen. Hagytam forrni jó 10 percet, és készen is volt.
Nekem csak szárított porparmezánom van, ezért én a levesbe főztem bele. De akinek van otthon igazi, az a leves tetejére reszelheti tálalásnál.
Friss kenyérkockákkal, vékony csíkokra vágott parasztsonkával és főtt tojásdarabokkal tálaltam.
Vegák természetesen hagyják ki belőle a sonkát.
11 megjegyzés:
Hoppá!
Sikerült kifőznöd, hogy mit főzzél ma?
Bár nem ettem belőle(sajnos), de már a tíz ujjamat nyalom... igencsak fogamravaló. Veszek spenótot, mihelyst vásárolni megyek!
A spenót egyszerűen függőségben tart. Gyerekkoromban ezen röhögött a család. Egy gyerek, aki imádja a spenótot.
Én is nagyon szeretem a spenótot, főzve is frissen is, bárhogy. A levesed nagyon klassznak tűnik. Nemsokára kipróbálom valamikor!
Ha megengednél egy javaslatot: talá jó lenne a kenyérkockákat kicsit megpirítani sütőben, csak éppen annyira, hoyg kapjon egy kérget, és akkor nem ázik szét a levesben. Én a köménymagos levesbe szoktam ilyen pirított kenyérkockákat tenni és nagyon jók.
Puszi, Edith
Szeretném szeretni a spenótot az eszemmel, de nem megy:(( Azon ritka dolgok egyike, amit nem szeretek. Irigylem azokat, akik szeretik. Jó vagyok, ugye?
Ne is mondd, Napmátka. Tegnap zsufi napom volt. És a konyha még csatatér, Ma jön a mosogatás...
:)
Én is mindig szerettem, Lucifer. Mikor van igazi sóska, hetente készítek valami spenótosat.
Szia Edit!
Köszi szépen az ötletet. Én is pirított kenyérkockával szoktam sok krémlevest enni, de most ehez valamiért a sima kenyérkocka tűnt jó ötletnek. Szikkadtabb zsömlét vágtam fel hozzá.
Talán azért, mert van egy olasz hagymalevesem (megtalálod a levesknél), a világ egyik legegyszerűbb és legfinomabb levese, és ahoz is sima kenyérkocka kell. Ezt a spenótlevest is kicsit "olaszosra" vettem, talán ezért!
:)
Mint a hugom: de kár hogy nem szeretema fííínom tejecskét! :)
Van ilyen, én a sárgaborsótól kapok kiütést! :))
Spenót: szerintem sokan azért nem szeretik, mert csak az "alaprecepttel" találkoznak.
A friss spenót vajas tésztákba is isteni, meg salátának, meg mindenféle módon.
De Duende!
Hogy jön a sóska a spenóthoz? Ezt nem értem, noha mindkettő finom!
Egyetértek, Napmátka. Rengeteg jóféle variáció létezik.
Ja! :))))) Ezt jól megaszontam! :))
Spenótra gondoltam, oszt sóskát írtam...
Bár a sóskát legalább annyira szeretem, mint a spenótot! :)
Megjegyzés küldése