2010. május 22., szombat

Gyerekkori ízek: Babos tészta


Már olyan régóta készülök feltenni ezt az ételt a blogra. Nagymamám kedvence volt. Mindig akkor főzött ilyet, ha bableves készült. Több babot tett a fazékba és mikor megfőtt, a többletet kivette a tésztához.









Házitésztát gyúrt, de kicsit vastagabbra mint amilyet egyébként a metélthez, vagy kockához szokás gyúrni. Aztán vastagabb csíkokra vágta késsel és kézzel nagyobb darabokat csipkedett belőle. Kifőzte, majd zsíron kicsit átpirította a tésztát, s mikor már kicsit ropogós-sült volt, a babbal is átmelegítette-átsütötte az egészet. És zsírt használt hozzá. Kacsa vagy disznózsírt. Végül zöld hegyes erős paprikával ette - már ha szezonja volt. A nagymamám MINDENT hegyes erős zöldpaprikával evett... Imádta a csípőset. Nem. Az erőset. A marón erőset!:) Apu hányszor rászólt, mert annyira erősen evett mindent, hogy szó szerint verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán, és sorban versengve indultak el egy idő után az álla felé... . És sziszegett, húúúúhhhúúú-zott nagyokat evés közben. Aput meg idegesítette és mindig rárivallt: "Mama, az Isten áldja meg, minek eszi ha nem bírja?!" :))
Ez a jelenet minden ebédnél lejátszódott. És talpas cigit szívott, valami nagyon erőset. (Szerintem ha lett volna pipája, pipázott volna... ) És jó mély rekedtes hangja volt.
Amikor rosszat csináltunk - és az elég gyakran volt - összecsapta a két tenyerét az ég felé, és így kiáltott: "Isten abban a babos égben!" Akkor nekünk ez így rendben is volt. Mert 1. Nagyi nagyon szerette a babot. 2. Felettünk a Babos doktor lakott. Persze évekkel később rájöttem, hogy valójában mindig azt mondta: "Isten abban a magos égben." Felnőttként jót nevettem ezen.
És egyszer "rajtakaptam." Este, ült a kád szélén, megmosakodva, hálóingben, hosszú ősz haja megfésülve, szépen visszacsavarva kis egyszerű kontyba. És magában mormolt. Nem vette észre, hogy bementem a fürdőszobába és ott állok a háta mögött. Kérdeztem, mit csinál? Ő nagyon zavarba jött, végül azt felelte: imádkozom. Minden este úgy feküdt le, hogy elköszönt Istentől és a világtól és megköszönte azt a napot. Templomba sosem ment.
Az egész élete szolgálat volt. Mikor én ismertem, már nyugdíjas volt, de egész életében dolgozott, egy pékségben. Nem tudott sem írni, sem olvasni.
És szerette a muzsikát... :)





Ez az étel csak és kizárólag házi gyúrt tésztával jó, csak rendesen főtt babbal, a konzerv nem jó. És csak zsírral az igazi.

és persze... erősnagyonerős hegyes friss zöldpaprikával! :)



16 megjegyzés:

Bodzás Vendégház írta...

Nagyon szeretem, amikor egy étel mellé történet is van...

bévé írta...

Egyszerre megnevettettél és könnyeket csaltál a szemembe. De jó Neked, hogy vannak nagymamás történeteid! :)

Padparadsa írta...

Imádom a babot! Meg a nagymamás storykat! Köszönöm! ;)

Wise Lady írta...

Nahát! Itt élek, de még nem hallottam erről az ételről. Fantasztikus! És a történet is.

duende írta...

Én is Zsuzsa! :) Csak sokszor - a legtöbbször - sajnos sietek... :(


Salsa: :)
Szerencsés vagyok, hogy ismerhettem nagyit. :)

Padparadsa: :)


Whise Lady, a nagyim Budafokon élt. És a babos tésztát szerintem rajta kívül más nem is csinálta. :) Legalábbis, én sem hallottam még soha senki mástól.

Vegavarázs írta...

Az én nagymamám is gyakran csinált babos tésztát! Jó történet, köszi. A "babos ég" zseniális!

Kata írta...

Ez nekem újdonság, még nem is hallottam ilyet, de tuti megenném, nagyon finom lehet. A képek is nagyon szépek:)

Limara írta...

Megkönnyeztem!Nagyon jó volt olvasni, tele szeretettel minden szavad.. A tésztáról még soha nem halottam, de nagyon tetszik.

Dia írta...

Kedves kis történet!

sz.marika írta...

Nekem is könnyet csaltál a szemebe.. annyira szépen írtál a nagymamádról...az én nagyimnak is volt babos kedvence és most előcsaltad az emlékeket...mondhatnám azt is, hogy köszönöm...

duende írta...

Hát, tényleg nem ríkatni akartam, csak meséltem. :)
Anyunak volt egy hűtőmágnese, ez volt ráírva: "Isten nem lehet ott mindenütt, ezért megteremtette a nagymamát." :) Milyen igaz. :)


Jé, Vegvarázs, Te vagy az első, aki hallott a babos tésztáról! :)

Anikó írta...

Én babos rizsről tudok, majd felteszem egyszer.Aranyos asszony volt a nagymamád, az enyémek is ilyenek voltak, isteni egyszerű ételekkel, sütikkel.Nálunk az Apukám evett mindenhez ilyen erős paprikát, csuklott közben és folyt a víz róla is, és veszekedés volt emiatt nálunk is.Jó emlékezni ezekre a régi emberekre, ételekre.Köszi a hangulatot.

Névtelen írta...

Én is ismerem a babostésztát! :) ma az lesz vacsira!

duende írta...

:) mehetek?! :)

Vali írta...

Szia!
Párom édesanyja is rendszeresen készített babos tésztát. Én nála ismertem meg.

duende írta...

Nohát... de jó! :) Most meg is kívántam... :) Imádom.