Alíz legújabb VKF!!! (Vigyázz, kész, főzz!!!) kiírása
 igencsak közel áll a szívemhez. Alapból is nagyon szeretem az erdei 
gombákat - de zalaiként még szerencsés is vagyok, mert itt az erdők csak
 úgy ontják ezeket a finomabbnál finomabb erdőajándékokat. Gondolkodtam 
mit készítsek, hiszen a gomabételek változatosak, készülhet belőlük 
akármi: leves, mártás, paprikás, süthetők és ránthatók, omlettbevalók és
 salátának is alkalmasak, sőt. A finomabb fajtákat nyersen is 
fogyaszthatjuk.
 
Aztán
 eszembe ötlött, hogy még nem szerepel az oldalamon a híres "bakonyi 
sertésborda". Igen ám, de utánanéztem ha már megfőztem és közzé is 
teszem. Nos, érdekes dolgokra bukkantam. Először is arra, hogy régen 
létezett egy őshonos, kitűnő minőségű magyar malac fajta, a "bakonyi 
sertés". De sajnos, ez a híresen jó fajta már nem létezik - 1850 táján 
kihalt -, ezért nem nevezhetem az ételt "bakonyi sertésbordának". Ezt 
találtam róla:
"A
 mangalica nem őshonos állat,  de a  Kárpát-medencében élő sertések 
kereszteződése során jött létre. Még  a  római légiók hozták magukkal 
Pannónia területére azt a sertésfajtát,   amely Itáliában volt őshonos –
 s amely például a híres Iberico sertés   őse is, amelyből a serrano 
sonka készül. A Római Birodalom bukását   követően egészen a magyar 
honfoglalásig a terület különböző népek   átjáróházává változott, így 
ezek a sertések nagyrészt elvadultak. Az ide   érkező magyarok ebből az 
elvadult sertésből szelídítették vissza az   úgynevezett bakonyi 
sertést, amely a mangalica egyik őse. (Érdekesség: a   bakonyi sertés 
húsa és szalonnája komoly magyar exportcikk volt a   középkorban és 
valószínűsíthető, hogy Angliába is eljutott. A Bakony szó   angol 
leírása (bacon) lehet az eredete a mai angol „szalonna”  jelentésű  
szónak.)
1833-ban
  József főherceg, aki  Magyarország nádora volt, Milos szerb vajda 
híres  állattenyészetéből  vásárolt néhány úgynevezett sumudica sertést –
  amelynek őse szintén a  Római Birodalomból származott –, keresztezte a
  magyar bakonyi sertéssel,  ez lett a mangalica. Több szakember szerint
  zsírja egyenértékű az  olívaolajjal (mint ahogy a serrano sonkáé és a 
 pármai sonkáé is). Az  egyik legnagyobb spanyol sonkakészítő cég, az  
Olmos, Magyarországról  évente több mint 40 000 mangalica húsát  
szállítja Spanyolországba, ahol a  mangalicából készült sonkát  
magasabban jegyzik, mint az iberico  sertésből készültet."
Tehát
 az étlapokon nem is szerepelhetne "bakonyi sertésborda" néven étel. Az 
interneten viszont regement " ..... bakonyi módra" ételt találtam. A 
pontpontpont lehet bármilyen húsféle, vagy halféle. Igen ám, de engem 
érdekelt, honnan is ered a"bakonyi módra". Annyit találtam első körben, 
hogy ez a mód tulajdonképpen gombapaprikással készült étel, ami 
valamilyen hús vagy halféle plussz mártása. Utána néztem vendéglátó 
főiskolai jegyzetekben is, könyvekben is, de semmi nem találtam. 
Egyáltalán nem szerepelt bennük ez a módozat. Na nem adtam fel, tovább 
keresgéltem. És siker koronázta ténykedésemet - megtaláltam a származási
 helyet. Nem is csodálkoztam igazán, mert ez a híres étterem már nagyon 
sok világszerte ismertté váló fogásnak volt szülőhelye. Hát igen. Hát 
persze. A Gundel étteremben készült ez is elsőként.
"A
 mai Gundel étterem legkorábbi elődje a Városligetben egy szerény 
étkezőhely volt, vendéglősét Klemens Jánosnak hívták. Utóda, Wampetics 
Ferenc nevéhez fűződik a most százesztendős palota építése. Gundel János
 öt gyermeke közül a legidősebb, Gundel Károly 1910-ben vette át a 
városligeti vendéglő bérletét. Ez alkalommal azonban több történt 
egyszerű személycserénél: az elegancia és a luxus legmagasabb 
színvonalát képviselő stílus jelent meg lépésről lépésre a magyar 
vendéglátásban. Séfjei segítségével a francia konyhaművészet technikáját
 alkalmazta magyar alapanyagokra, a magyar konyha tradíciójának 
jegyében. Az ínyencfogások listáján egymás után jelentek meg az új 
Gundel-kreációk, melyek mind a mai napig szerepelnek az étlapon. A 
"fogas rákpörkölttel Rothermere Lord módjára" a Daily Mail 
tulajdonosának budapesti látogatása alkalmából, a pittsburghi borjúborda
 elnevezésű fogás pedig egy amerikai polgármester tiszteletére 
született. A "bakonyi mód" – amely egy bankettnek köszönheti létezését –
 újabb és újabb fogásokat ihletett, különféle halakat, húsokat 
kombinálva gombapaprikással.
A
 Gundel Károly által megálmodott desszertek közül a Gundel palacsinta 
világhírűvé vált. Amikor fia, ifjabbik Gundel Károly vezetésével magyar 
étterem nyílt az 1939-es New York-i világkiállításon, a Gundel-kreációk 
olyan sikert arattak, hogy a New York Herald tudósítása szerint a 
"Gundel étterem többet tett Magyarország jó híréért, mint egy 
hajórakomány turisztikai prospektus". "
Mikor
 ilyeneket olvasok, sokszor sikítani tudnék... Mert ennek az országnak 
annyi kincse van, és egyik legerősebb, leggazdagabb, legvonzóbb pont a 
gasztronómiánk lehetne. De inkább nem is mondok semmit...
Térjünk 
vissza inkább a sertésborda bakonyi módra című alkotáshoz. Amit most már
 tudunk: nem bakonyi sertésborda, hanem bakonyi módra készül és a híres 
Gundel étteremből indult világhódító útjára - annyira, hogy ma már 
szerintem nincs is étterem, amelynek ne lenne "bakonyi módra" készült 
étel az étlapján.

 
Ezt az ételt szerintem nem lenne 
szabad másból, mint erdei vagy mezei gombákból készíteni. Ha nincs épp 
gombaszezon, én levenném az étlapomról, az biztos. Hiszen a lelke pont 
az ízletes, igazi vadon nőtt gomba. A termesztett csiperke csak halovány
 utánzat és illúzióromboló másolat. Ne tegyétek. Ne készítsetek 
bakonyit, csak ha hozzájuttok valódi, illatos, ízletes vadon termő 
gombához. Bármely fajta megfelel ehhez az ételhez. Én
 ma körülnéztem a piacon. Volt vargánya, rókagomba, galambica, rizike, 
fenyőalja csiperke, káposztagomba, fekete tölcsérgomba, szegfűgomba, 
őzlábgomba és még legalább négyféle, amit nem is ismerek. Bevallom, 
tényleg el vagyok kényeztetve itt Zalában, mert nagyképűen elmondhatom, 
hogy nem rajongok sem a vargányáért, sem a rókagombáért. Szerintem 
legalább 6-7 fajta, e kettőnél sokkal ízletesebb gomba is létezik e 
földön. A vargányát csak szárítva szeretem, sokkal intenzívebbé, 
aromásabbá válik - frissen elkészítve nyálkás az állaga a nagyobb 
példányoknak. A rókagomba pedig számomra kissé (nagyon) ízetlen, 
jellegtelen gomba. Egy előnye van: nem férgesedős fajta, talán ezért is 
szeretik sokan.
Tehát válogathattam kedvemre. Volt kétfajta nagy 
kedvencem is, úgyhogy azokból vettem. A csiperkék szerintem a világ 
egyik legfinomabb, legaromásabb gombái. Eszméletlen ízük van. (Ez most a
 
kárminhúsú csiperke ha minden igaz.) A másik nagy kedvencem, a szép 
narancsszín rizike.
 Amit ritkásan álló fenyők alatt, napsütötte réteken lehet találni. 
Érintésre bezöldül, nagyon erőteljes illata és íze van. Az illata 
egészen parfümszerű, szerintem a legfinomabb illatú gomba a világon. 
Állaga roppanós, ressenős, főzésnél sem puhul be, nem válik nyúlóssá és 
nyálkássá. Azért egy kisebb, fiatal 
vargányát
 is vettem, ami még roppanós húsú. Ebből a három gombából készítettem el
 ezt a finom ételt. De bármely másik fajtákat választhattam volna - 
nekem ezek nagy kedvenceim.
Hozzávalók 4 főre:
8 szelet sertésborda,
1 kg bármilyen erdei vagy mezei gomba,
10 dkg rendes füstölésű szalonna,
3 kisebb-közepes fej vöröshagyma,
3 gerezd fokhagyma,
1 paradicsom,
1 paprika,
2-3 evőkanál zsír,
kevés liszt,
mustár,
só, frissen őrölt bors,
őrölt köménymag,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
friss vagy szárított kakukkfű (lehet vadkakukkfű is),
1 kisebb csokor petrezselyemzöld,
1 dl sűrű 20%-os tejföl,
1 dl tejszín,
és 3 dl csontalaplé vagy ha nincs,
1 és 1/2 húsleveskocka vagy erőleveskocka,
plussz 3 dl víz.
Én
 cseréptálban készítettem az ételt, szerintem ebben a legízletesebb. 
Tehát főzés előtt beáztattam, hogy ne az ételtől szívja majd el a 
folyadékot.
A bordákat a hentessel vágattam el, hogy mindegyik 
szeleten legyen csont. Így a legfinomabb. Viszont nagyon alaposan mossuk
 meg, mert tele van csontszilánkokkal a hús. (Egyébként a rántott karaj 
is így a legfinomabb, csonttal együtt sütve.)
Miután alaposan 
megmostuk, klopfoljuk ki kissé, és a szélein, ahol a vékony fehér 
zsírhártya van, fél cm-es kis vágásokat ejtsünk, mert így szét tud 
nyílni sütéskor, nem púposodik fel. Klopfolás után a szeleteket 
besóztam, frissen őrölt borsot szórtam rájuk és őrölt köménymagot, majd 
bekentem őket mustárral. Lisztbe mártottam és kevés zsíron mindkét 
oldalukat pirosra, hirtelen megsütöttem. Egyből a cseréptál aljára 
sorakoztattam őket. Ugyanebben a serpenyőben, a visszamaradt zsíron a 
kis kockákra vágott szalonnát kisütöttem, majd ezt is a tálba tettem, a 
hússzeletekre. A következő a félkarikákra vágott hagyma és szeletekre 
vágott fokhagyma volt: kevés sóval megdinszteltem őket, majd 
elterítettem a húsok tetején. Aztán a megtisztított erdei gombákat 
darabolva, sóval, frissen őrölt borssal és kakukkfűvel ugyanebben a 
serpenyőben megsütöttem addig, míg összeestek és levet engedtek. Majd 
zsírjára sütöttem az egészet és elkevertem pirospaprikával, és apróra 
vágott petrezselyemzölddel. (Én kifelejtettem nagy sietségemben a 
pirospaprikát, de így is tökéletes volt.) Ez lett a legfelső réteg. A 
serpenyőbe öntöttem 2-3 dl vizet, tettem bele másfél erőleveskockát és 
hagytam hogy eloldódjon. Ebbe kevertem bele csomómentesen a tejfölt és a
 tejszínt. Nem kell sok bele. Szerintem a bakonyit nagyon el lehet 
rontani, ha túltejfölözzük. Épp csak legyen benne, lágyítsa a szaft 
ízét. Aki pedig tejfölösebben szereti, az a tányéron tehet rá még, 
tálalás után. Vagy készítse eleve tejfölösebbre - bevallom, én 
egyáltalán nem szeretem a túltejfölözött ételeket. Sem a tejfölös 
csirkepaprikást - a világból ki lehetne hajtani vele, sem a tejfölös 
gombapaprikást. Mert nem jól készítik, mert általában túlteng bennük a 
tejföl és semmi mást nem lehet érezni, csak a tejföl ízét.
Szóval 
ezt a keveréket öntöttem rá a rétegezett ételre. Egészen a tetejéig, 
hogy sok finom szaftja legyen majd ha elkészül. Frankón besűrűsödött 
egyébként a liszt miatt. Az étel tetejére szeltem paradicsom és 
paprikakarikákat. Rátettem a fedőt és sütőbe tettem - nem 
előmelegítettbe, nehogy a tál megrepedjen. Nagy lángon sütöttem 40 
percig. Isteni.
Készíthetjük egyszerűbben is - elősütjük a 
fűszeres, lisztbe mártott húst, majd a visszamaradt zsiradékon szalonnás
 alapra elkészítjük a gombapaprikást, amit tejfölözünk is természetesen.
 Ezt a kész paprikást öntjük a hússzeletekre, no és némi alaplevet vagy 
vizet és sütőben csak összerottyantjuk. Nekem most ez a kicsit - nem 
sokkal - bonyolultabb variáció tetszett jobban.
Köretként
 általában nokedlit adnak hozzá - amit nagyon szeretek - , de szerintem a
 bakonyi módra készült sertésbordához a csupasz 
nudli illik leginkább. (Azért sem gnocchi! Van nekünk is má' régóta nudlink. :))  ) A legjobb, legfinomabb köret hozzá. De 
dödöllével sem akármi. Egyébként ez az az étel, amit lehetetlen normálisan fotózni. Isteni, de nem valami fotogén őkelme! :)