"fokhagymás víz"

– Az vagyok, aki vagyok. Elmondanám neked, amit tudni szeretnél, ha képes lennék rá, hiszen jó voltál hozzám. De macska vagyok, és még soha egyetlen macska sem adott senkinek egyenes választ.

(Peter S. Beagle)

A héten készítettem kenyérre való kencét. Így hát volt maradék pirítósom pár darab, meg más is, kicsi ez, kicsi az... a hűtőben, a kertecskémben, itt-ott... Ilyenkor körberepkedem birodalmam és összegyűjtögetem a maradéknak álcázott kincseket. És láss csodát, ebéd lesz belőle.
Egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam egy egyszerű receptet, egy provance-i kenyérlevest, amit az író nagymamája csak "fokhagymás víz" néven emlegetett, ellenben nagyon szeretett és sokszor főzött. Gondoltam, ez megfelel nekem is. S úgy is lészen, térültem, fordultam s máris készen a gőzölgő főzet, melyhez tettem a fazékba:

2 főre
6 gerezd fokhagymát,
sót,
2 babérlevelet, pár levél zsályát (helyettesíthető kakukkfűvel, petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majoránnával, rozmaringgal is akár),
személyenként 1 tojást,
reszelt sajtot (ízletes: pecorino vagy parmezán vagy más ízes sajt),
olívaolajat (vajjal is jó),
1,2 liter vizet.

Ha vajjal készítenétek, akkor a pirítósszeleteket vajon süssétek meg, serpenyőben. Ha nem, akkor csak pirítsátok meg natúran. Házikenyeret javaslok, az nem ázik szét oly könnyen.
A fokhagymát darabold kisebb kockákra-darabkákra, sózd meg és vagy mozsárban, vagy kés oldalával egészen gezemicéld. Add a vízhez, sózd még ízlés szerint és forrald föl a két babérlevéllel. Főzd 15 percig, majd add hozzá a zsályaleveleket is, és azzal is főzd még 5 percig. Végül a leveleket távolítsd el. Tányér aljára tégy egy-egy nagy szelet kenyeret, üss rá egy tojást, szórd meg reszelt sajttal és merd rá a forró levest. Locsold meg olívaolajjal (ha nem vajas pirítóst tettél bele). Pár percig várj, így a kenyér puhává válik, a tojás megfő kissé. S már kanalazhatod is.

Ha jobban kedveled a főttebb tojást, akkor mikor kiszedted a leveleket a kész levesből, hagyd a tűzhelyen forrdogálni, s ekkor üsd bele a tojásokat. Villával kissé keverd szét, hagyd megfőni. Ezt merd aztán a kenyérszeletekre és sajtra.
Meglepően finom. Megtartom. (Elhasználható hozzá, ha van szalonnabőrke félretéve, az is, el nem rontja.)

Csokis-narancsos kalácspuding

Isten segítsen felfelé, lefelé magam is elboldogulok.

(szomáli közmondás)

Sütöttem pár napja kalácsot, de szép nagyra sikeredett, úgyhogy maradt belőle. Mi ilyenkor a teendő? Hát kalácspudingot kell varázsolni belőle. :)

Hozzávalók:
30 dkg szikkadt kalács szeletekre vágva,
4 dl tej,
3 tojás,
12 dkg porcukor,
csipet só,
narancslekvár,
fél marék mazsola,
5 dkg dió,
fél marék tortadara,
5 dkg vaj.

A hozzávalók egyébként nem kőbe vésett adatok, mert hát annyiból gazdálkodjunk, amennyi maradék van. Tehát.
A kalácsszeleteket megkentem narancslekvárral. A tűzálló tálat kivajaztam, a maradék vajat felolvasztottam.
A diót durvára daráltam és összekevertem a mazsolával és a tortadarával. Rétegekben tettem a tálba (2 réteg lett), a tetejüket megszórtam a dós-mazsolás-tortadarás keverékkel. A tejet a felolvasztott vajjal, a tojás sárgáival, csipet sóval, és kb. 4 dkg porcukorral összekevertem. Ráöntöttem a szeletekre és előmelegített sütőbe tettem (180 fokra körülbelül) cirka 15 percre. Közben a fehérjét fölvertem a maradék porcukorral, de úgy, mint mikor habcsókot készítünk: vagyis mikor már viszonylag kemény volt, kanalanként hozzáadagolva vertem tovább, hogy szép kemény, jól formázható legyen. Kivettem a pudingot és rákentem a habot, majd visszatettem még pár percre, míg kissé megsült a hab is a tetején.
Hát mit mondjak? Isteni. :) (De nem fotogén...)

Finom melegen is, hidegen is. Egy gazdag leves után tökéletes fogás, de  menüsor végére is beilleszthető. Imádom a kalács (kenyér) pudingokat na. Egyébként fehér toastkenyérből is tökéletes. Ó, és egy-egy gombóc vanília vagy csokifagyival sem rossz ötlet megkóstolni. :)

Stíriai metélt

Néha elnézem az óriásplakátokon a gyönyörű modelleket, és alattuk az igazi embereket, és arra gondolok, hogy ez kicsit olyan, mintha egy bolygón lennénk, ahol az összes őslakos alacsony, zöld és kövér. Kivéve egy elenyésző kisebbséget, amely magas, sovány és sárga. És az összes reklámon a magas, sárgák szerepelnek, dukkózva, hogy még sárgábbak és magasabbak legyenek. Úgyhogy az összes kicsi zöld űrlény azzal tölti minden idejét, hogy búslakodik, amiért nem magas, sovány és sárga.

(Helen Fielding: Bridget Jones naplója 3)

Oly sokszor hallottam már a nevét, de eddig sem nem ettem, sem nem készítettem. Milyen jó, hogy Zsanuária előásta és elkészítette, mert nagyon egyszerű és nagyon finom. Egy gazdagabb leves után (én hamisgulyást főztem ma) tökéletes fogás.

Hozzávalók 6 főre:
a tésztához:
50 dkg tehéntúró,
2 tojás,
csipet só,
1 evőkanál porcukor,
kb. 20 dkg liszt (amennyit felvesz a tészta, a túró nedvességtartalmától is függ).
A krémhez:
5 dkg puha vaj,
4 evőkanál porcukor (ízlés szerint),
3 tojás sárgája,
2,5 dl tejföl,
csipet só,
1 citrom reszlt héja,
vanília (magok vagy esszencia, kinek mi van),
egy marék mazsola,
3 tojásfehérje felvert habja.

Tégy fel egy jó nagy lábosban vizet forrni 2 teáskanál sóval. A túrót tedd tálba, add hozzá a tojást, sót, cukrot, keverd össze, végül annyi liszttel készíts tésztát, amennyivel egy összeálló, de nem kemény, inkább lágy tésztát kapsz. Deszkán nyújtsd ki fél centi vékonyra és vágd ujjnyi csíkokra, majd kb. 10-12 cm-es darabokra. Ha felforrt a víz, főzd ki. Forrás után, mikor feljön a tészta víz tetejére, 1 perc főlés elég neki. Szűrd le egy nagy szűrőben és öblítsd át hideg vízzel hogy ne főjön tovább és hogy lehűljön.
Vajazz és lisztezz ki egy közepes tepsit vagy lapos tűzálló tálat.
Egy nagy tálban keverd habosra a vajat a cukorral, a tojás sárgájával, majd a tejfölt is keverd hozzá. Ízesítsd vaníliával, reszelt citromhéjjal, tedd hozzá a mazsolát is. Csipet sóval verd kemény habbá a fehérjéket, és óvatosan forgasd bele a sárgájás krémbe. Végül a metéltet is óvatosan keverd el a tojásos habbal. Tedd tepsibe és előmelegített, 180 fokos sütőben süsd addig, míg a teteje szép pirosas-barnás lesz. Ha elkészült, hagyd a kinyitott ajtajú sütőben kihűlni, majd porcukrozd a tetejét.
Nagyon fincsi. :)

Karfiolfőzelék

Minden relatív. Nemcsak a fény hajlik, hanem minden. Mert relatíve elhajlíthatunk egy kérdést, elhaljíthatjuk az igazságot, elhajlíthatjuk a alkalmazási követelményeket, elhajlíthatjuk a törvényt. D egyenlő emcé négyzet, ahol D a dinasztia, m a rokonok tömege és a c természetesen a korrupció, mely az egyetlen állandó a világegyetemben – mert Indiában még a fény sebessége is a terheléstől és az áramszolgáltatás szeszélyességétől függ.

(Salman Rushdie)

Karfiolszezon van, én pedig hetek óta eszem, mert 160 forint kilója a piacon... meg mert nagyon szeretem is. Főzeléket azonban még nem főztem belőle, és nem is értem, miért? Hiszen tipikusan alkalmas erre a műfajra ez a finom zöldség. Na most pótoltam eme hiányt, amúgy isteni, és a fűszerezése hajlítható akár ezer irányba is - ez most egy kissé indiai hangulatú lett.

Hozzávalók 2 éhes embernek (vagy 3 kevéssé éhesnek):
50 dkg karfiol (tisztítás után ennyi),
1 közepes fej vöröshagyma (10 dkg kb.),
2 gerezd fokhagyma,
1 üveg csicseriborsó konzerv (DM-ben kapható, 400 grammos),
4 dkg vaj,
8 dkg liszt,
2 dl tejszín,
kb. 2,5 dl karfiolfőzővíz zöldségleveskockából (vagy alaplé ha van kéznél),
só,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 csapott teáskanál frissen őrölt koriandermag,
késhegynyi frissen őrölt szerecsendió,
1 csapott teáskanál őrölt kurkuma,
késhegynyi őrölt római kömény (a magyar kömény is tökéletes ha nincs római),
1 csokor petrezselyemzöld,
ízlés szerint csipet cukor,
és ízlés szerint pár csepp ecet.
A tetejére:
2-3 evőkanál fokhagymás olívaolaj,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
csipet só,
1 pici piros friss csili kimagozva és apróra vágva.

A karfiolt apró rózsáira szedtem, és forrásban lévő zöldségalaplében megfőztem, de ügyeltem rá, hogy épp megpuhuljon csak, ne főjön szét.
Az apróra vágott vörös és fokhagymát kevés sóval üvegesre pároltam a vajon, majd hozzákevertem a fűszereket is. Liszttel rántást készítettem belőle, amit tejszín és karfiolfőzőlé keverékével engedtem fel. Folyamatosan kevertem, hogy csomómentes legyen. Annyi karfiolfőző-vizet adtam hozzá, hogy olyan főzelék sűrűségű legyen: se nem híg, se nem túl sűrű. Apróra vágott petrezselymet, alaposan leöblített csicserit adtam hozzá, és a karfiolrózsákat is beletettem. Hagytam egyszer összerottyanni és készen is volt. Érdemes kóstolni, nagyon kevés cukor és ecet még izgalmasabbá teheti, de el is hagyható.
Az olívaolajban elkevert csilis, enyhén sós pirospaprikás öntettel meglocsolva tálaltam. (Mindig készítek fokhagymás olívaolajat, mert salátákra is remek: fél liter olívaolajban érlelek 1 egész fej megtisztított, gerezdekre szedett fokhagymát úgy 1 hónapig, aztán leszűröm. A gerezdeket nagyobb darabokba vágva teszem az olajba, így jobban kijön az íze.)

Így önmagában is tökéletes fogás valamilyen finom házi kenyérfélével. De adható hozzá natúr sült hús is, hal is.
Ez az elkészítési mód is nagyon illene hozzá, nem csak zöldbabbal jó, szerintem a főtt tojás a karfiolnak is jó kiegészítője.
És szerintem ahogy a paradicsomos káposztát főzzük, az karfiollal is isteni lehet.

Sűríthetjük valamilyen alternatív módon is: étkezési keményítővel, burgonyával is. De bevallom, nekem a főzelék így régimódiasan (liszttel sűrítve) az igazi.

Sütőtökös palacsinta

 

Legyen tiéd, ha kell,
az imádott szerencse,
de engem őrizzen
tetteimnek bilincse,

hagyjon a véletlen
a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot
hordjon mindég vállam. 

 

(Weöres Sándor)

Sütőtökpüré újratöltve. Volt még maradékom, palacsinta lett belőle.

Hozzávalók 3-4 főre (12 darab lesz belőle):
30 dkg sütőtökpüré,
15 dkg liszt,
4 tojás,
1/2 mokkáskanál só,
5 dkg kristálycukor vagy 3 evőkanál méz,
1 dl tejszín,
kb. 1,5 dl szódavíz,
zsiradék a sütéshez.

A hozzávalókból palacsintatésztát kevertem, és hagyományos öntöttvas sütőben kisütöttem. A tészta sűrűbb, mint a hagyományos palacsintatészta, a serpenyőben is lassabban terül szét, de sülés után finom lágy lesz, cseppet sem gumiszerűen vastag és nyúlós. A sütőtök íze is jól érződik, azért is tettem bele ennyi cukrot, mert az hozza ki.
Bármivel tölthető tulajdonképpen, én 25 dkg mascarponét fellazítottam kb. fél deci tejszínnel, darált mákot és porcukrot kevertem bele, isteni volt.
A sütőtökpüréből remek amerikai palacsintát is süthetünk, de tölteléknek is fincsi, hagyományos palacsintába is, rummal, fűszerekkel lehet tuningolni, karamellöntettel sem utolsó. :)

Sütőtökös muffin

Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.

(Kosztolányi Dezső)

Megsütöttem az idei ősz első sütőtökét de jócskán maradt belőle, mert szép nagy darab volt és nem volt igazán édes. Ez a muffin viszont az egyik legjobb lett, amit valaha készítettem-ettem. Köszönetem a receptért.

Hozzávalók 12 darabhoz:
15 dkg liszt,
25 dkg sütőtökpüré (sült sütőtökhús),
6 dkg sötétbarna nádcukor,
1/2 mokkáskanál só,
1 púpos teáskanál sütőpor,
1 tojás,
1 tubus cukrozott sűrített tej (170 gr.),
6 dkg olvasztott vaj (+ egy kevés a forma kikenéséhez),
5 dkg durvára őrölt vagy vágott dió,
5 dkg mazsola,
ízlés szerint fűszerek: fahéj, szerecsndió, vanília, őrült gyömbér, stb... (az enyémben 4 csepp narancs illóolaj van és 1 csapott teáskanálnyi őrölt fahéj és vaníliamagok)

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A kis muffinpapírkákat kikentem vékonyan vajjal. (Én ki szoktam, így nem ragad tuti a sütire.)
Egy nagy tálban összekevertem a szárazanyagokat (a dióból keveset hagytam a tetejére), egy kissebben a sütőtökpürét, sűrített tejet, tojást, olvasztott vajat és barnacukrot, majd ezt a keveréket hozzákevertem a szárazakhoz. Kanállal a papírokba adagoltam, a tetejüket a félretett dióval megszórtam és 20-25 percig sütöttem.
Az eredeti recepthez van krém is a tetejére, de nekem egyáltalán nem hiányzott rá. Tökéletes így önmagában. Inkább, ha valamit még kínálnék hozzá, az egy gombóc vaníliafagyi lenne.

Zalai sültpaprika

Paulina mama, aki annyira szeretett, és oly sokat tett értem, nem volt híve a látványos érzelemnyilvánításnak, bár a szíve mélyén jóságos volt. Azt mondogatta, hogy a gyengédség, ami a szeretet és a részvét furcsa keveréke, és minden kalendáriumban megcsodálható a bölcső fölé hajoló anyák odaadásában, csak akkor helyénvaló, ha védtelen állatok, mondjuk, ma született macskák felé irányul, de emberi lények között badarság.

(Isabel Allende) 

Azt hiszem mondhatom, hogy ez egy zalai tájétel. Errefelé sokkal többször készítik, mint a lecsót - főleg így ősszel, mikor beérnek a mindenféle színű és formájú, vastaghúsú kerti paprikák. Arra gondoltam, ebben az indián nyárban nem is lehetne mediterránabb ételt készíteni.

Én Ilonka nénitől tanultam, aki zalai volt és a bérmakeresztanyám, és úgy tudott sütni-főzni, mint senki más a világon. Mindent nagyon finoman és jól készített, mégis, gyerekkori emlékeimet róla csodás sült paprikájának íze-illata lengi be. Sosem felejtem el... Emlékszem mindig terülj-asztalkám volt nála, ha látogatóba mentünk: sültek és rántott husik, húsleves, pörkölt, rétes, sütik, szóval minden földi jó. De az első kérdésem mindig az volt: ugye van sült paprika is? :) Sokáig kísérleteztem, míg hasonló ízű lett az emlékeimben élő Ilonkanéni-paprikához az általam készített. Ő zsírral sütötte, én jó minőségű olajjal csinálom. Az eredmény természetesen nem lett teljes, hiszen az étel lényege sohasem az alapanyagokban van, hanem annak lelkében, aki készíti.

Hozzávalók: paprika, vöröshagyma, olívaolaj és só. A paprikát mosom, darabolom (nem szabad apróra, hanem jó nagy, rusztikus darabokra kell vágni), a vöröshagymát fölkarikázom, nem túl vékony kis karéjocskákra. Arányaiban körülbelül: 6-8 normál méretű paprikához egy nagyon nagy fej vöröshagymát használok. Olívaolajat teszek a serpenyőbe (4-6 evőkanálnyit szóval nem sajnálom), aztán együtt a hagymát a paprikával már sütöm is. Természetesen megsózva. Nem párolom, hanem nagy lángon sütöm. Közben persze sűrűn meg is kevergetem, rázogatom, hogy mindenhol egyenletesen piruljon.  Úgy cirka öt perc alatt elkészül. A titka az, hogy nem szabad a zsiradékot sajnálni alá. És hogy tényleg karamellizáltra kell sütni. Valamint a fóliás, szinte csak vizet tartalmazó idényelőtti paprikából egyáltalán nem lehet megcsinálni, csakis a nyár végén-ősszel beérett kerti, feszeshusú színes paprikákból. Egyszerű, gyors, kalóriaszegény, olcsó és isteni... Felvert tojással laktatóbb. Friss házikenyér, illatos, színes sült paprika, habzó sör vagy egy pohár fröccs... Kell ennél több?! Egyszerűen imádom.

Ha "dizájnosabbra" veszem a figurát, még feta sajtot is szoktam a tetejére tördelni tálaláskor. (A natúr változatéra, nem a tojásos paprikára.)

Ha pedig van maradék, néha készítek hozzá egy fokhagymás-hagymás paradicsom-alapot, amit szintén erőteljesen sütök, s mikor az elkészült, összerottyantom a sült paprikával. Így egyféle lecsókülönlegesség lesz belőle.

A sült paprika egyébként szobahőmérsékleten is kitűnő, ezért svédasztalos fogásnak is tökéletes. Sőt salátának is átvarázsolható, némi balzsamecet szükséges csak rá.

Kolbászos tepsis krumpli

Szeretnek engem a piacosok. Én is őket. :) Kaptam "csak úgy, vidd el" alapon fél kiló nagyon fincsi füstölt kolbászt, mert eltörtek a szállításnál, és így nem tudta eladni az árus leányzó. Különleges kolbász, mert nem pirospaprikás, hanem azt hiszem majoránnát, borsot, szerecsendiót érzékeltem benne, meg fokhagymát. Szóval ez egy fehér kolbász. Készítettem belőle egy tepsis krumplit, csak most serpenyőben. Azért lett citromos, mert így sütve kissé sós volt a kolbász (de nagyon finom).

Hozzávalók 1 nagyon éhes embernek:
5-6 kiflikrumpli héjastól megfőzve,
25 dkg kolbász,
3 karika citrom,
1/4 citrom leve,
1 mokkáskanálkányi méz,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
friss zöldfűszerek: kis ágacska rozmaring, 5-6 zsályalevél, bazsalikomlevelek,
frissen őrölt bors,
2-3 evőkanálnyi olívaolaj.

A burgonyát föltettem hajában főni, közben a kolbászt nagyobb szeletekre vágtam és olajon a citromkarikákkal, a lehelletnyikevés mézzel együtt jól átsütöttem. Kivettem őket a serpenyőből, majd a megfőtt, héjával együtt rusztikusra darabolt krumplit is jól átsütöttem némi sóval, frissen őrölt borssal, a hagymakarikákkal, a félbe vágott fokhagymagerezddel, majd visszatettem bele a kolbászdarabokat is, meglocsoltam kevés citromlével és rászórva a zöldfűszereket, még együtt pirítottam 1-2 percig és készen is volt. Fejes salátával pazar lakoma.

Ha nem citromosan készítenénk az ételt, akkor a mézet is hagyjuk el.

Citromos rizs

– Élhet az ember szeretet nélkül, Hamil úr?
– Igen – mondta, és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát.
Erre sírva fakadtam.

(Émile Ajar: Előttem az élet)

 

Egy különlegesebb köret. Nagyon jól illik indiai vagy arab ihletésű ételekhez. Most egy paradicsomos, fűszeres, csicseriborsós-lencsés fogáshoz készítettem.

És hát, nekem bármi jöhet, ha citromos. Még a rizs is amit magában egyáltalán nem szeretek.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg hosszúszemű rizs,

2 evőkanál tisztított vaj,

só,

1 teáskanál koriandermag,

1 teáskanál mustármag,

1 csapott teáskanál kurkuma,

1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér,

1 citrom héja

és kb. 1/2-1 citrom leve.

A koriander és mustármagokat mozsárban kissé megtörtem, nem nagyon, csak rusztikusra. A tisztított vajat fölmelegítettem és a kétféle fűszert kissé átpirítottam benne, úgy jó, ha kissé pattog, serceg. Hozzáadtam a megmosott, lecsöpögtetett rizst és addig sütöttem állandóan kevergetve, míg a rizsszemek elváltak egymástól, pergősek lettek. Felöntöttem dupla mennyiségű vízzel, sóztam és a másik két fűszert ( kurkuma és gyömbér) is hozzákevertem. Fedő alatt főztem forrástól számítva kb. 10-15 percig kis lángon, majd lezártam alatta a tüzet, de hagytam még fedő alatt egy jó negyed óráig. Végül fogyasztás előtt hozzákevertem a citrom reszelt héját és ízlés szerint a levét is. Attól függ, mennyire savanykásan, citromosan szeretjük, kóstolni kell.

Tálaláskor díszíthetjük zöldfűszerekkel: petrezselyemmel, koriander- vagy mentalevelekkel.

Kukoricalepény

Gordon Ramsay-féle verzió, nem mellesleg isteni.

Hozzávalók 4 főre (kb. 20 darabhoz):
20 dkg liszt (lehet a harmada kukoricaliszt is),
2 nagy cső kukoricáról lemorzsolt szemek vagy konzerv (30 dkg),
1/2 zacskó sütőpor,
só, frissen őrölt bors,
1 nagyobb fajta piros csili kimagozva és apróra vágva,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1/2 fej közepes lilahagyma,
2 tojás,
1/2 evőkanál olívaolaj a tésztába, 2-3 evőkanál a sütéshez,
20 evőkanál tej vagy (kukoricafőző)víz.

A lisztet elkevertem a sóval, borssal, sütőporral, majd a tojásokkal és tejjel, végül belekevertem a kukoricaszemeket, csilit, apróra vágott petrezselyemzöldet, negyedkarikákra vágott lilahagymát is. A serpenyőt közepesen felhevítettem, és kevés olívaolajra evőkanállal kis halmokat tettem, majd mindkét felüket a kis lepénykéknek piros-ropogósra sütöttem.
Könnyű, nem olajos, nagyon finom. Tálalhatjuk tejföllel, joghurttal, de paradicsomsalátával sem utolsó.
Lehet körete is akár halnak, akár húsnak, de fantasztikus feltétként például sóska- vagy spenótfőzelékhez is!

Mediterrán sült csirke

A legfontosabb az életben a víz
                                                               és a kenyér,
a ruha és a lakás, ami védelmet ad.
Jobb az ínséges élet védő tető alatt,
mint idegen világban az ínycsiklandó
                                                                            falat.
Akár sok, akár kevés, elégedj meg vele,
és ne vendégeskedjél idegenben.
Házról házra járni nyomorult egy élet,
mert ahol idegen vagy, be kell fognod
                                                                     a szádat.
Ha idegen vagy, le kell minden
                                                 szégyent nyelned,
s hallgatnod kell a keserű szavakat:
"Rajta, idegen, terítsd meg az asztalt,
és ha van valamid, adj nekem enni."

                                                                                                   (Sirák 29. 21-26)

Ritkán készítek csirkét, de ha igen, akkor általában sütöm. Ez most egy mediterrános hangulatú. A nagy gerezdek fokhagymák, ugyanis múltkorában sikerült vennem két óriást. Egy-egy fej körülbelül 30 dkg. Eszméletlen. :) Az egyiket feláldoztam, a másikban még gyönyörködöm.

Hozzávalók (4-6 főre):
1 tanyasi csirke (1,5 kg körülbelül),
50 dkg csirkemáj,
10-15 gerezd fokhagyma (a normálból),
1 dl száraz fehér vagy rozé bor,
fél marék olajbogyó,
pár szem koktélparadicsom,
5 dkg vaj,
1/2 evőkanál olívaolaj,
fűszerkeverék: 1 evőkanál durvább só, 1/2 mokkáskanál cukor, mozsárban összezúzott 1 teáskanál mustármag, 1 mokkáskanál koriandermag, 1/2 mokkáskanál római kömény, 1/2 mokkáskanál édeskömény, 1/2 mokkáskanál bors; 1/2 mokkáskanál őrölt rozmaring, 1/2 mokkáskanál őrölt gyömbér, 1 teáskanál szurokfű (oregano) és 1/2 mokkáskanál pirospaprika. Ezeket összekevertem a sóval és ezzel fűszereztem a csibét.

A csirkét félbevágtam körben a hátán és a mellén, így két fél lett belőle. Alaposan bedörzsöltem a fűszerkeverék majdnem egészével, vajdarabokat tettem a mellehúsa és bőre közé, és vajdarabokat tettem a tepsibe is. Beletettem mindent, a bort aláöntöttem és körülbelül 180 fokon sütöttem másfél óráig. A májat csak a sütés vége előtt fél órával tettem tepsibe. Az utolsó fél órában locsolgattam is a szafttal.
Könnyű, nyárvégi étel. Rizzsel, sima főtt burgonyával, puliszkával vagy akár kuszkusszal is tökéletes. Készítettem hozzá mentás, joghurtos uborkasalátát is.

"Suppli al telefono"

Az élet nagy problémáit nem lehet megoldani, túl kell élni.

(Carl Gustav Jung)

Egyszer messzi-messzi rég, egy távoli időben maradékhasznosítás gyanánt jött az ötlet... Azóta rendszeresen készítem, de csak nemrég óta tudom hogy Itáliában is népszerű. Olasz neve arra utal, hogy az olvadt sajt telefonzsinórhoz hasonlatosan nyúlik és köti össze a két félgombócot, mikor kettétörjük vagy harapjuk. (A név még abból a messzi-messzi galaxisból származik, ahol még volt madzagja az telefonoknak.)

Hozzávalók 14-16 gombóchoz:
2 adag maradék főtt rizs (az enyém most extrándúsan petrezselymes),
14-16 db minimozzarella vagy ugyanennyi 1,5-1,5 centis kockákra vágott trappista vagy más olvadós sajt,
5 db olajban eltett aszalt paradicsom,
1 púpos evőkanálnyi kapribogyó,
1 tojás.
A panírozáshoz:
liszt,
tojás,
zsemlemorzsa,
a sütéshez bő olaj.

A maradék rizst elkevertem egy tojással, az apróra vágott aszalt paradicsommal és a kapribogyókkal. Gombócokat formáltam úgy, hogy a közepükbe egy-egy kocka sajt került. (Mozarellával is nagyon jó, de most nem kaptam a piacon abból a fincsi kimértből...) Igyekeztem jól összenyomkodni a rizst, hogy rendesen összeálljon a gombóc. Szokásos módon paníroztam: liszt, tojás, zsemlemorzsa. Bő olajban kisütöttem, papírtörlőre szedtem ki.
Önmagában is nagyon jó, de fejes salátával, paradicsomsalival vagy joghurtos uborkasalival is remek. Készíthetünk hozzá egy egyszerű paradicsommártást is, azzal is nagyszerű. A rizst tetszés szerint fűszerezhetjük, bármi adható hozzá, szóval jól variálható kis finomság.
Ha túl híg lenne a tojással a massza, kevés lisztet vagy szitált zsemlemorzsát adhatunk hozzá, hogy jobban összeálljon.

Petrezselyempesto

A szerencse néha fölöslegessé teszi a gondos felkészülést.

(Guillermo del Toro)

A piacon óvatosan kell vásárolni kérem szépen... ártatlanul és jóhiszeműen vettem egy szép csokor kardvirágot, és mellé nyertem a "gratulálunk, ön a századik vásárlónk" akció keretében egy félzsák petrezselyemzöldet is. Jó, jó... szeretem a zöccségződjét, de ennyire?! Kidobni meg vétek ugyi, ha már nálam landolt.
Pestová varázsoltam. Egy boszorkánykonyhában végül is bármi megtörténhet.

Nahát. Pestot sem szobamérleggel készítünk. A mennyiségek így csak irányadók. Ízlés és hozzávalók kéznélvalóságának függvényében készült.
A 10 nagy csokor petrezselymet mostam, salátacentrifugában jól megpörgettem, hogy ne nagyon maradjon vizes. A vastag szárait levágtam, csak úgy egyben lenyisszantottam a levelek alatt. Nagyobb egységekre vágva robotgépbe tettem. Pirítottam száraz serpenyőben 2 nagyobb maréknyi diót. És innentől minden ment szép sorjában a robotképbe: pirított dió, 1 evőkanál dióolaj, 2 evőkanál tökmagolaj, 4 evőkanál olívaolaj, 1 duci gerezd fokhagyma reszelve, fél marék mazsola, 1 teáskanál só, frissen tekert bors ráérzés szerint, 2 citrom reszelt héja és körülbelül 5 dkg reszelt parmezán.
Alaposan megdaráltam mindezt, kóstoltam is, ha kellett valami még, azt hozzátettem közben. Végül kimosott kis üvegcsékbe tettem, tetejükre még öntöttem olívaolajat, hogy teljesen ellepje a pestot. Bármikor előkapható, csak tésztát kell kifőzni hozzá és kész is a világ egyik legfincsibb "gyorsétele". De hajában sült burgonyával vagy bármilyen főtt zöldséggel is el tudom képzelni. Grillezett húsra vagy halra kenve is garantáltan sikert arathatunk vele.
Ha fagyasztóba tesszük, hónapokig is eláll. Én az enyémbe 1 késhegynyi szalicilt kevertem, mert nincs fagyasztóm, és elég sok lett - vagyis nem maholnap fog elfogyni.
Ha azt mondom mennyei, akkor nem érzékeltettem a lényeget. Csak megközelítettem.
Áldottak a piaci árusok, akik az ember lányát csakúgy megdobják egy zsáknyi petrezselyemződdel. Halleluja! :)

Cukkiniből finomat - derelyét

Az a balga hit, hogy az állatokkal szemben való viselkedésünknek nincs erkölcsi jelentősége - vagy hogy ennek az erkölcsi felfogásnak nyelvén szóljunk: az állatokkal szemben nincsenek kötelességeink -, felháborító durvaság és barbárság.

(Arthur Schopenhauer)

Bajban vagyok, mert nem mértem semmit... inkább csak ötletadónak teszem fel, mert nagyon finom volt. Egy kisebb cukkinit meggrilleztem, jó füstösre. Két újhagymát egy kis zöld szárrésszel együtt megfuttattam vajon 2 kis kockákra vágott fokhagymával együtt. Robotgépbe tettem mindezt és hozzáadtam két kicsi megfőzött burgonyát is. Fűszereztem sóval, frissen őrölt borssal, szárított bazsalikommal és kevés őrölt fahéjjal. Megdaráltam. Körülbelül 25 dkg lisztből 2 tojással, pici vízzel tésztát gyúrtam. Pogácsaszaggatóval derelyéket készítettem a töltelékből és tésztából. Egy olasz dobozos paradicsomkonzervet daraboltam, sóztam, kicsit cukroztam és összeforraltam. Vajra szedtem a derelyéket, meglocsoltam a paradicsomszósszal és ízletes, finom, reszelt keménysajttal (parmezánhoz hasonló) megszórtam. Mennyei volt.
Ez kétfős adag egyébként.

Almás galette

Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

(Michel de Montaigne)

Galette. A franciák nagy találmánya. Mikor először rábukkantam már akkor tudtam, hogy étkezéseink egyik állandó szereplője lesz. Nagyon egyszerű elkészíteni és ezerféle tölteléke lehet mind a sós, mind az édes íztartományban. A tésztája is variálható: készülhet zabliszttel, kukoricaliszttel, rozsliszttel, teljes kiőrlésű liszttel, egyszóval pompás alap. Lehet desszert, sör- vagy borkorcsolya, főfogás, reggeli vagy vacsora. Két főre is könnyen kivitelezhető, de készülhet nagy családi összejövetelekre is menüsorba illesztve, vagy svédasztalra egy esti partihoz. Formázhatjuk egészen kis falatkákra, de pizzaszerűen nagyra is. Ugye nektek is tetszik ez a variálhatóság és egyszerűség? Mintha csalogatna, hogy újra és újra elkészítsük... fantáziánkat nem hagyja nyugodni, kísérletezésre sarkall. Ez most egy édes, almás változat, mert a gyümölcsöstálamban még állomásozott pár szépség. Ha eperrel készítenétek, ne főzzétek, mert nagyon sok levet enged. Hanem csak kevés morzsát vagy darált hántolt mandulát szórjatok a kinyújtott tésztára, erre tegyétek az eperszemeket, amiket kevés mézzel vagy cukorral, menta vagy más zöldlevélkével, vaníliával, pici rózsavízzel ízesíthettek előzőleg, s még a tejföl is jól illik rá.

Hozzávalók 2 főre:
A tésztához:
8 dkg sima fehér liszt,
4 dkg kukoricaliszt,
3,5 dkg hideg vaj,
1 mokkáskanál porcukor,
csipetnyi só,
kb. 2,5 evőkanál hideg víz.
A töltelékhez:
2 nagy alma vagy 3 kicsi,
2 dkg vaj,
1/2 evőkanál sötétbarna nádcukor,
1/2 evőkanál kristálycukor,
csipetnyi só (tényleg csipetnyi),
3 zöld kardamomnak a kis magjai mozsárban összetörve
(vagy 1 késhegynyi őrölt kardamom),
1 mokkáskanál őrölt fahéj,
1 narancs reszelt héja (vagy 3 csepp 100%-os, eredeti narancs illóolaj),
1 evőkanálnyi narancslé,
1 marék durvára vágott dió.

A liszteket szitáld tálba, keverd el a sóval, cukorral, majd add hozzá a kockázott hideg vajat, morzsold el a liszttel, míg morzsaszerű nem lesz. Add hozzá a vizet, annyit amennyivel összeáll a tészta úgy, hogy sem kemény, sem túl lágy nem lesz. Nem szabad nagyon összedolgozni, nem kell gyúrni sem. Akkor lesz finom, ha nem sokat dédelgetjük, mert a porhanyósságát így őrzi meg majd sütés után is. Ha összeállt a tészta, csomagold folpackba és tedd egy órára a hűtőbe. Az egy óra a minimum, de ha reggelire készítenéd főtt tojásos-sonkás vagy túrós vagy sajtos vagy bármilyen töltelékkel, egész éjszakára is maradhat a hidegben. Valójában akár 48 órát is várakozhat.
Amíg a tészta pihen, készítsd el a tölteléket: 2 nagy almát hámozz meg, nagy darabokban vágd le a húsát a magházról. Egy serpenyőben olvaszd fel a vajat a cukrokkal, és tedd bele a darabolt almát. Fűszerezd, hagyd rotyogni pár percig és készen is van.
Melegítsd elő a sütőt 170 fokra. A nagytepsit béleld szilikonos sütőpapírral. A tésztát tedd lisztezett deszkára, vágd kétfelé, és mindkettőt nyújtsd vékony, 2-3 milliméter vastagságú kerek lappá. Tedd őket a tepsibe és töltsd meg a töltelékkel úgy, hogy a tészta szélein 3 centis üres részt hagysz: először megszórod a tésztát dióval, ráhalmozod az almát, majd megint megszórod dióval. A kihagyott tésztaszélt ecsettel vizezd be, majd hajtogasd rá a töltelékre úgy, hogy körben összecsippentgeted. A végeredmény egy látványos, rusztikus sütemény lesz. Mehet is a sütőbe 20-25 percre. Langyosan a legfinomabb, vaníliafagyival!

szegfűgombás vaj

El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van.

(A Karib-tenger kalózai)

A fűszervajak nagy kedvenceim. Kiválóak reggelinél vagy vacsoránál pirítósra kenve, de fantasztikusak például hajában sült burgonyához is. Ha serpenyőben felolvasztjuk, akármit is süssünk velük, biztosan csodás ízeket élvezhetünk. Alkalmasak leves, ragu vagy rizotto alapnak is. Grillszezonban is jól használhatók.
Ez most egy szegfűgombás változat, de bármilyen ízesítésűt készíthetünk. Keverhetünk a vajba aprított zöldfűszereket, fokhagymát, pritamin vagy kápia paprikát, aszalt paradicsomot, olajbogyót, kaprit, márványsajtot, és a sor még folytatható lenne.

Hozzávalók:
10 dkg szegfűgomba,
15 dkg szobahőmérsékletű vaj,
1 evőkanálnyi olívaolaj,
1 kisebb gerezd fokhagyma
só,
1 újhagymának a zöld szárrésze vékonyra karikázva,
ízlés szerint kakukkfű vagy citromos kakukkfűlevélkék.

A szegfűgombát szűrőkanálban mosd meg és csepegtesd le alaposan. Az olívaolajat hevítsd fel kissé serpenyőben, majd a gombát sóval és a nagyon apróra kockázott fokhagymával süsd addig, míg a levét egészen elfővi. Adj hozzá karikázott újhagyma-zöldeket is, és csak addig kevergesd a gombával együtt, míg a roppanósságát kissé elveszíti. Végül szórj hozzá citromos kakukkfűlevélkéket is. Hagyd kihűlni, aztán keverd el a vajjal. Kissé sózd, és feltétlenül kóstold meg. A só adagolásával és kóstolással tudod tökéletesre alakítani a vajkrém ízét, mert a fűszervaj akkor igazán finom, ha kissé sós.
Így is nagyon finom, de még jobb, ha késes robotgépben krémesre kevertetjük. Ez így rusztikus, inkább hajában burgonyához, kenyérre kenve jó, ha pedig összedaráljuk benne a gombát, bármi máshoz is kiváló. 
És utólag jutott eszembe, hogy a legfinomabb verzió az lett volna, ha a vajban sütöm meg a gombát, a sok vajban, ami mégjobban átvette volna az ízt, de majd legközelebb... 

Epres triffle & rántott padlizsán

A mai ebéd. Egyszerű de pazar, legalábbis számomra. Epres triffle és extra rántott padlizsán újburgonyával, salátával. A triffle egy angol réteges desszert, Anikónál láttam meg, és épp valami hasonlót terveztem. Bár módosult, mert pudingporom nem volt itthon, ellenben fehér csokoládéból egész készletet rejtegetek titkos páncélrekeszemben, és úgy gondoltam az eperhez nagyon jól illik.

Hozzávalók egy nagy tálnyihoz:
50 dkg eper,
10 db babapiskóta (az az olasz, amit tiramisuhoz is használunk),
3 cl fehér rum (ha nincs, bármilyen nem túl jellegzetes ízű pálinka vagy likőr is megteszi, de pálinkából kevesebbet tegyünk bele),
6 dl tejszín,
15 dkg fehér csokoládé,
csipet só,
1 púpos evőkanál porcukor,
1 dl bodzaszirup vagy eperszörp,
1 dl víz,
epres menta levelek.

A fehér csokit apró darabokra vágtam, 1,5 dl tejszínt felforraltam, majd addig kevergettem benne, míg teljesen elolvadt. Hagytam kihűlni. Az epret letisztítottam, jól megmostam, félbevágtam, a porcukor felét, a bodzaszirupot, csipet sót adtam hozzá és jól átkevergettem. Hagytam kicsit állni, hogy levet eresszen. Mikor már szép eperpiros volt a lé rajta, lecsepegtettem és a léhez hozzáadtam a rumot és a vizet. A maradék tejszínt a porcukor másik felével habbá vertem, aztán finoman elkevertem a kihűlt folyékony fehércsokival. A piskótákat félbe tördeltem és a szirupos folyadékba mártogattam. Alulra került egy réteg piskóta, rá eperdarabok, arra krém és még egyszer ugyanígy, végül a tetejét a maradék eperszemekkel és mentalevelekkel díszítettem. Folpackkal lefedtem a tálat és 3-4 órára hűtőbe tettem.

A padlizsánt általában nem rántva képzeljük el... mindenkinek a krém vagy a grillezett változat jut eszébe róla, amiből aztán bármi készíthető (pl. ez az isteni manti barna vajjal) vagy a muszaka vagy a török padlizsánsaláta vagy az imám elájult és még folytathatnám a sort... De állítom, hogy a zöldségfélék közül rántva a padlizsán a legeslegfincsibb. Legalábbis így extrásítva elképesztően ízletes. Ha jól sütjük, egyáltalán nem olajos, belül krémes, kívül ropogós.

Hozzávalók 2 főre:
1 nagy padlizsán (vagy 2 kisebb étvágy szerint különben meg...),
2 tojás,
1 csapott mokkáskanál fokhagymagranulátum,
liszt,
3 dkg natúr kukoricapehely,
6 dkg zsemlemorzsa,
1 evőkanál szezámmag,
bő olaj a sütéshez.

A padlizsánt mostam, szárazra töröltem és fél centis karikákra vágtam. A héja maradhat rajta. Megsóztam a szeleteket. A tojásokat felütöttem, nagyon pici vízzel higítottam, kissé sóztam és hozzáadtam a fokhagymagranulátumot. Alaposan felvertem, hogy a granulátum oldódni tudjon. A zsemlemorzsához hozzákevertem a szezámmagot és a kézzel csak úgy nagyjából, rusztikusra összemorzsolt kukoricapelyhet. Tettem fel egy serpenyőben 2 centinyi olajat melegedni. Bepaníroztam a szeleteket, majd sütöttem közepes lángon. Ha nem elég forró az olaj, akkor szívja meg magát, tehát a közepes, kellően felforrósodott olaj a jó hőfok. Papírtörlőre szedtem ki őket.Újburgonyával és joghurtos cukorsalátával mennyei volt.

Svájci gyökérkenyér

- Talán madár? - kérdezte az apját Lucien.

Père Lessard a pékség hátsó helyiségében a dagasztóasztal felett állt, és mintákat rajzolt a lisztbe az ecsettel olyan lelkesen, hogy fehér alkarja nagy havas sonkának látszott.

- Vitorlás hajó - felelte.

Lucien előbb erre, majd arra billentette a fejét. - Á, igen, már látom. - Dehogy látta.

Az apja meggörnyedt, és hirtelen kimerültnek látszott. - Dehogy látod. Nem művész vagyok, Lucien, hanem pék. Apám is pék volt, és az ő apja is. A családunk kétszáz éve eteti az embereket itt a dombon. Egész életemben az élesztőt szagoltam és a lisztport szívtam be. A családunk és barátaink egy nap sem maradtak éhen, még háború idején sem. A kenyér az életem, fiam, és mire meghalok, egymillió veknit megsütök.

- Igen, papa - mondta Lucien. Látta már apját búskomornak, általában pirkadat előtt, mint most, amikor az első vekniket várták a kemencéből. Megpaskolta apja karját, mert tudta, a kenyér hamarosan megsül, és a pékség nyüzsgése nem hagy időt madárnak látszó hajókon búsulni.

(Christopher Moore)

A recept Szemirámisztól származik, köszönetem érte. Hasonlít a dagasztás nélküli kenyérhez, mivel csak össze kell keverni fakanállal a hozzávalókat, aztán Isten nevében kelni hagyni. Nevét a gyökérhez hasonlatos formájáról kapta.

Hozzávalók 2 darabhoz:
50 dkg liszt (ha hozzájutunk BL80-as),
4 dl langyos víz,
1,8 dkg friss élesztő (vagy 0,5 dkg szárított),
1,5 dkg só (csapott teáskanálnyi),
1 mokkáskanál cukor.
Plussz: ha ízesítetten készítenénk, fűszerek vagy magok vagy aszalt paradicsom, olajbogyó, stb...

A lisztet nagy tálba szitáljuk, belemorzsoljuk a friss élesztőt, hozzáadjuk a sót, cukrot is és a vízzel kikeverjük. Nem kell nagyon, épp csak álljon össze a tészta. Lefedjük tiszta nylonzacsival a tálat és ha este készítjük, reggel formázzuk és sütjük, ha pedig reggel keverjük össze, este sütjük.
Amikor megkelt, lisztezett deszkára borítjuk a tésztát, kettőbe vágjuk. A darabokat téglalap alakúra kilapogatjuk-nyújtjuk jó vékonyra, majd feltekerjük, hogy bagett-formája legyen. Aztán megcsavarjuk párszor, hogy a gyökér formát elnyerje. Szilikonos sütőpapírral bélelt nagytepsire rakjuk őket, vízzel megspricceljük (vagy csettel megkenjük), liszttel finoman meghintjük. Újra letakarjuk és hagyjuk kelni még körülbelül 1 órán át. Közben a sütőt előmelegítjük 180-200 fokra és cirka 30 percig sütjük.
Ha fűszereznénk, azt akkor mikor kilapítjuk: szórjuk meg és úgy tekerjük fel a kenyeret.

Sóskaleves csicserivel

Zuhog odakint a zápor. Az eresz alól nézem az esőt. Egy csöppecske a tenyerembe is hullott. Beszélgetek vele.

- Nini, csöppike! Nézd, mennyi testvéred van odakint! Kieresszelek-e közéjük?

- Ha hívnak, megyek, hiába marasztalsz. Ha nem hívnak, maradok, hiába küldesz.

- Összeszorítom a markomat. Akkor meg se bírsz mozdulni.

- Úgy eltűnök, hogy észre se veszed.

- Hogy csinálod azt, csöppecske?

- Szállok szárny nélkül, járok láb nélkül. Én vagyok a világ vándora.

- Hol jártál már, csöppikém?

- Patak elvitt a folyóba, folyó elvitt a tengerbe. Tengerből a nap fölkapott, szelek szárnya hordozgatott. Égen szálló felhő voltam, tenyeredbe onnan hulltam.

- Öreg is lehetsz te akkor, mint az országút.

- De megfiatalodom minden percben. Ma vízcsepp vagyok, holnap pára, holnapután harmat a patakparti nefelejcsen.

- Fáradt lehetsz, cseppecském. Tudod mit? Maradj itt nálunk.

- Nem lehet. Már hívnak, mennem kell.

- Hova mennél? Ki parancsol neked?

- A nap az én uram, parancsolóm. Akárhonnan fölszippanthat, ha akarom, ha nem.

- No, én megvédelmezlek, csöppikém. Belebújtatlak egy pohárkába. Leviszlek a méhesbe. Ott ugyan meg nem talál a nap.

Erre már nem felelt a csöppecske. Nézem a tenyeremet: hát már nincs ott. Fölszippantotta a hirtelen kisütő nap. A világ vándora már az égen van aranyszélű felhőben.

(Móra Ferenc: A világ vándora)

Tegnap este arab padlizsánkrémet (baba ganusht) készítettem. A tahinimártásból maradt egy kevés, így ma a levesben nyert új értelmet és szép véget. Kicsit indiai, kicsit arabos beütésű, gazdag, laktató fogás, főleg frissen sütött lapos kenyérrel tálalva.

Hozzávalók 4 főre:
10 dkg friss sóskalvél,
1/2 csokor újhagyma zölddel együtt,
2 dkg vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
1 kicsit púpos evőkanál liszt,
1,5 liter zöldségalaplé (leveskockából is jó),
só (nem feltétlen kell),
frissen őrölt bors,
1 teáskanál kurkumapor,
1 mokkáskanál gyömbérpor,
1/2 mokkáskanál római kömény,
4 evőkanál szezámöntet (tahinimártás),
1 üveg főtt csicseriborsó (DM-ben kapható, 400 grammos),
1 teáskanálnyi méz.
Plussz tálaláskor szórjuk meg friss, vágott mentával.

A sóskát megmostam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd apróra vágtam. Az újhagymának a fehér részeit a vajon és olajon pici sóval üvegesedésig megfuttattam, megszórtam liszttel, 1-2 percig kevergetve pirítottam, majd alaplével apránként és jól elkevergetve felöntöttem. Beletettem a sóskát, az apróra vágott újhagymazöldeket, a fűszereket, a tahiniszószt, mézet, a jól átmosott és lecsöpögtetett csicserit, és hagytam felforrni. Forrás után kb. 10 percig hagytam főni és készen is volt. Kóstoljuk a végén, és ízesítsük, ha valami hiányozna belőle (só, citromlé, fűszerek, méz.). Frissen sütött lapos kenyérrel tálaljuk, megszórjuk friss mentával, kevés olívaolajjal is meglocsolhatjuk. Isteni.

Tahiniszósz: 4 púpos evőkanál szezámmagot száraz serpenyőben megpirítottam (vigyázzunk, nagyon óvatosan, mert hamar megég, mikor már érezzük a finom illatát vegyük le a tűzről és tegyük tálba), kávédarálóval finomra őröltem. Hozzákevertem 1/4 citrom levét, adtam hozzá sót, 1/2 evőkanálnyi olívaolajat és annyi vizet, amennyivel krémes és szósz állagúra tudtam keverni. Nem kell sok hozzá, óvatosan adagoljuk, ne legyen híg. Mondtam már hogy imádom a tahiniszószt?! :)

Borscs

Üres kézzel születünk,
Üres kézzel távozunk.
A valódi életet
üres kézzel éltem át.

(Marlo Morgan)

Na. Úgy jártunk drága szomszédasszonyommal, hogy a mélyhűtője meghalt, mert szeretett. És szoktak benne ideiglenesen állomásozni az én konyhámból való dolgok is, mivel nekem csak egy pici, normál hűtőm van. Szóval leeresztett a fagyasztó, benne egy szép darab marhalábszárral, amivel más terveim voltak ugyan mer' az osobuccot nagyonnagyon, de most muszáj volt gyorsan cselekednem és hát ami még volt mellé, azzal készítettem. Mer' soha semmi nem veszhet el, csak átalakulhat, főleg egy boszorkánykonyhában... Az én hűtőmben nem ideiglenesen állomásozott némi cékla, fél fej káposzta, sárgarépa, zeller - úgyhogy borscs varázsolódott a szép husiból. Valamint áldozatul esett még szomszédasszonyom 25 dkg isteni brinzája is, amit rám hagyományozott végrendeletileg, azt meg sörkifli tésztájába dolgoztam bele... mennyei lett a leves mellé. Csak úgy megjegyzem, ez a borscs nevezetű nem véletlen lett és méltán viághíres. Nagyon finom.

Hozzávalók egy nagy fazóknyi leveshez:
az alapléhez:
90 dkg marhalábszár,
20 dkg vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
3 babérlevél,
1 teáskanál koriandermag,
1 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál egészbors,
só,
4 liter víz.
belevalók:
10 dkg vöröshagyma,
1/2 evőkanál zsír,
30 dkg fehérkáposzta,
30 dkg cékla,
15 dkg zeller,
20 dkg sárgarépa,
30 dkg burgonya,
só,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
2 csapott evőkanál sűrített paradicsom,
2 teáskanál 10%-os ecet,
plussz a tálaláskor tejföl.

A husit föltettem főni 20 dkg egészben hagyott, de bevagdosott vöröshagymával, hasonlóképpen a 4 gerezd fokhagymával és a többi fűszerrel. Forrás után hagytam kis lángon pötyögni vagy 2 órán át. Aztán egy nagy serpenyőben (vagy lábosban) a zsíron megfuttattam üvegesedésig a kis kockákra vágott vöröshagymát, rádobtam a megtisztított, kockákra vágott zellert, sárgarépát, céklát és sűrített paradicsomot. Sütöttem kevés vízzel, sóval, cukorral körülbelül 10-15 percig, majd kevés vizet aláöntve, fedő alatt pároltam még 15 percig. Közben kivettem a léből a hagymát, azt kidobtam. A húst is kivettem és apróbb darabokra vágva visszatettem a levesbe. A zöldségekre ráöntöttem az ecetet is, átsütöttem pár pillanatig, és ezt is hozzáadtam a leveshez. Főztem még jó 20 percig, aztán a krumli és káposztakockákat is beletéve addíg, míg ezek is megpuhultak. Végül kóstoltam és ha kellett valami, pótoltam. (Cukor vagy só vagy ecet.)
Tejföllel és sörkiflivel tálaltam. Pazar, mesés, isteni.

 

Citromos medvehagymakence

Te vagy a hab a fürdőben
Libamáj vagy a hűtőben
Te vagy a sóhaj a paplanon
Jégvirágok az ablakon
Te vagy a tavaszi áradás
A vihar előtti villámlás
A folyton nyüzsgő Oktogon
Az összenézés szombaton.

                               (Péterfy Bori and Love Band)

Hát ez is egy ötlet inkább csak. Tegnap este készítettem hajában sült krumplihoz és fennséges volt. Aztán rájöttem hogy még mennyi mindenhez jó. Például ezzel a kencével elkészíthetjük a "cigánypecsenyét tavasz módra", mert csak husit kell sütni hozzá és ezt a finomságot rákenni. Jó szárnyasokhoz, halhoz, sertés-, és marhahúshoz is, májhoz nem kevésbé illik. Tökéletes így, ahogy van kifőzött spagettivel elkeverve, finom érett sajttal megszórva. Főzni sem kell, csak a tésztát. Belekeverhetjük zsemlegombóc tésztájába is, csak akkor kevesebb olajjal készítsük, mennyei köret lesz belőle. Keverhetjük egyszerű főtt rizshez, tonhallal például. Tehetjük levesekbe. Mártásokba. Salátaöntetnek. Fejes salihoz. Meleg krumplisalátához, karfiolhoz. Cukkinihez. Retekhez.
A recept csak ennyi: körülbelül 3 dkg medvehagymát aprítunk, elkeverjük 1 dl olívaolaj és 1 evőkanál tökmagolaj keverékében, sózzuk, belereszeljük 1 egész citrom héját is, és ízlés szerint citromlével ízesítjük. Végül egy fél mokkáskanálkányi mézzel lágyítunk a medvehagyma harapósságán. És ha hozzám hasonlóan kaprirajongók vagytok, azt is lehet keverni bele. Nem rontja el... ez 2 főre való mennyiség.

Prósza medvehagymával

Szerintem az érettség az, ha az ember ismeri önnön korlátait.

(Kurt Vonnegut: Macskabölcső)

Na, most megmértem pontosan a hozzávalókat, nem csak úgy exhas a recept. :) Különben mennyei finom, gyors és egyszerű. Medvehagyma szezonban kihagyhatatlan, legalábbis szerintem az egyik legfincsibb étel eme erdőkaljazöldje felhasználásával. A képért elnézést, de gyorsan kihűl így nem nagyon művészkedtem a fotóval.

Hozzávalók 6 prószához:
65 dkg burgonya (tisztítva ennyi, én Agriát használtam),
10 dkg kolozsvári szalonna,
1 evőkanál zsír (nem túl púpos, csak normále evőkanálnyi),
5 dkg medvehagyma,
2,5 dl natúr joghurt vagy kefír vagy kultúra (író) vagy házi aludttej,
20 dkg liszt,
1 púposabb teáskanál só (körülbelül, kóstoljunk, mert a szalonna is sós),
plusz tálaláskor tejföl esetleg reszelt sajt a tetejére.

A szalonnát kis csíkokra vágjuk és a zsírban kisütjük. Hagyjuk hűlni, míg lereszeljük a nyers, hámozott burgonyát a reszelőnk sajtreszelő részén. Hozzáadjuk az apróra vágott medvehagymát, a kisült szalonnát zsírral együtt, a kefírt, a lisztet, kóstoljuk és sózzuk. Teflonos serpenyőt felhevítünk és egy mokkáskanálnyi zsírt felolvasztunk benne, majd egy merőkanálnyi masszát szétterítünk jó vékonyan. Akkora lesz mint egy palacsinta, csak kicsit vastagabb. Közepes lángon piros ropogósra sütjük mindkét felét. Megfordítani feldobással a legkönnyebb, de ha egy széles lapos falapáttal alányúlunk, úgy is lehet.
Tálaláskor kínálunk hozzá tejfölt, esetleg reszelt sajtot is.
Vegák, böjtölők hagyják ki a szalonnát, zsírt, helyette olajat keverjenek a masszába, kb. 2 evőkanálnyit.
Ezt a masszát csirke vagy pulykamell bundázásához is felhasználhatjuk.
Ha már nincs medvehagyma, akkor már van újhagyma. Az újhagyma zöld szárával is nagyon jó a prósza, vágjuk vékony kis karikákra, legalább nem vész kárba.
Az eredeti prószában csak burgonya, aludttej, só, zsiradék és liszt van.
Jótanács: Ha házi aludttejjel készítjük, hígabb lesz, mint egy sűrűbb bolti joghurttal vagy kultúrával például. Ezért a liszt mennyisége nem precízen pont ennyi. A burgonya is fajtától függően enged levet. Tehát ha nagyon híg lenne a masszánk - ami azt jelenti hogy süléskor szakad, nem marad egyben, nem tudjuk megfordítani, akkor lisztet adjunk még hozzá, és úgy már jó lesz.

Egyszerüen csak: sült alma

A Komoly Tanácsok Boltjában föl-alá sétál a boltos, Doktor Sétamárta. Jönnek a vevők, kérdezik tőle, mondja meg, Doktor Sétamárta, hagyma vagy alma, titokban vagy tudottan, ébren vagy álomban, piros vagy fekete, ajtó vagy ablak, nyitni vagy csukni, foggal vagy körömmel, vajjal vagy mézzel, előbb vagy utóbb, ölelni vagy csókolni, életre vagy halálra. Sétál föl-alá Doktor Sétamárta, lehet, hogy hagyma, lehet, hogy alma, lehet titokban, lehet tudottan, lehet, hogy ébren, lehet, hogy álomban, lehet, hogy piros, lehet, hogy fekete, lehet az ajtó, lehet az ablak, lehet, hogy nyitni, lehet, hogy csukni, lehet foggal, lehet körömmel, lehet, hogy vajjal, lehet, hogy mézzel, lehet, hogy előbb, lehet, hogy utóbb, lehet ölelni, lehet csókolni, lehet, hogy életre, lehet, hogy halálra, menjenek haza szépen.

(Mosonyi Aliz: Boltosmesék)

 

Most van az az időszak, amikor már semmi sincs és még semmi sincs a piacokon. Úgy értem friss ződ, gyümölcs. Pedig már nagyon kívánom. A salátát, újhagymát. Retket, miegymást. 

Ez az almaköret mostanában többször is asztalra került. Mert alma van. És az alma finom. Főleg így.

Nagyon egyszerű. 

Hozzávalók 2 főre (ha csak ezt esszük köretként):

5 nagy vagy 6 kisebb alma,

1 késhegynyi só,

1 evőkanál nádcukor (nem a sötétbarna, hanem a világosabb) vagy 1 evőkanál méz,

2 dkg vaj,

0,5 dl fehérbor vagy rozébor vagy pezsgő (lehet édes is, muskotályossal meg isteni),

fűszerek tetszés szerint: őrölt fahéj, kardamommag, csillagánizs, szegfűszeg, vanília, citromhéj vagy narancshéj.

(Lehet csatnisabbra is készíteni, vagyis akár csili, hagyma is mehet hozzá, vagy szokatlanabb fűszerek, mint pl. a babérlevél, szegfűbors, stb...)

Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk le nagy darabokban a magházról. Vajat olvasszunk fel egy serpenyőben, dobjuk bele az almadarabokat, ízesítsük cukorral vagy mézzel és tetszés szerint fűszerekkel. Öntsük alá a bort is és nagy lángon süssük, többször rázogatva, megforgatva az almadarabokat. Egészen addig süssük, míg a bor elfő alóla, és a cukor vagy méz kissé karamellizálódik. És már készen is van.

Nem több, mint körülbelül 10 perc. Tényleg nagy lángon csináljuk, hogy az alma ne főjön szét.

Ehetjük csak köretként is. Vagy kiegészítő köretként. Kitűnően illik sertéshúshoz, szárnyasokhoz. De pazar lehet akár egy zöldséges piláf mellé is. Ha turmixgépbe tesszük (ha túl sűrű lenne, kevés vízzel higítható), remek almaszószt kapunk végeredményül. Ha pedig nem köretként fogyasztjuk, használható sütikbe, sütikhez is. Tehetjük palacsintába (akár a tésztájába is, csak akkor kissé daraboljuk fel), stb... De akár levest is varázsolhatunk belőle, akár melegen fogyasztva, akár behűtött gyümölcslevesként tálalva őtet.

Jó étvágyat hozzá! :)

Babos derelye

Vesztesnek, céltalan vándornak titulálták, amiért feladta. De nem minden vándor céltalan. Főként azok nem, akik az igazságot keresik a hagyományokon túl, a definíciókon túl. A látszaton túl.

(Mona Lisa mosolya)

Inkább csak ötletadónak teszem fel, mert maradékhasznosítós étel - vagyis pontos receptet nem tudnék most megadni. Tegnap este vacsorára babpürét készítettem tortillával. Egy pici maradt belőle. Ránéztem a kis tálban didergő kevéske krémre, és pont olyan látványt nyújtott, mint a tatárbifsztek, vagy egy fűszeres darálthúskrém. Erről jutott eszembe, hogy ha tésztába tölteném, még elég is lenne nekem ebédre. Hát. A legeslegfinomabb töltött tésztát ebédeltem ma. Máskor direkt is fogok ilyet csinálni, mert valami nagyon finom lett.

Azért úgy nagyjából: 1 vörösbabkonzervből készült püré szerintem 4 főnek elég tésztába töltve. Ezt most lilahagymával, kevés fokhagymával, olívaolajjal, sóval, csilipehellyel, oreganóval, mozsárban tört koriander-maggal és kevés sűrített paradicsommal fűszereztem.
Négy embernek 40 dkg lisztből 3 vagy 4 tojással (és kevés vízzel) tésztát készítünk, én tésztagéppel 6-os fokozatig nyújtottam. Lehet kockákra is készíteni a derelyéket, nekem most gömbölű kedvem volt.
Kifőzzük, olívaolajjal meglocsoljuk és volt itthon most kevés parmezánom, azt reszeltem rá, de bármilyen ízesebb kemény vagy félkemény sajt jó rá. Mesésen finom, szerintem bármilyen húsos derelyét űberel.