2010. május 11., kedd

Bruscetta-variációk (gombás, cukkinis, csirágos)

.

Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot.
- Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság?
- Fontos.
- De miért?
- Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát.
- Semmi más? - kérdezték a tanítványok.
- Semmi más - felelt Lin-csi kurtán.
- Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes.
- Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból.
- Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt.
- Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)


Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.
Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.

Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.




Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.

A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.




Hozzávalók a cukkinishoz:
cukkini vékonyra karikázva,
füstölt szalonna kis darabokra vágva,
újhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
szurokfű (oregano),
zsálya,
fokhagyma,
pirított kenyérszeletek.

A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.


És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.




A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.

A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)

19 megjegyzés:

Padparadsa írta...

A maga nemes egyszerűségben fenséges ez az étel! Fotók - mondhatni már - megszokottan gyönyörűek, bár ezt sosem lehet rácsodálkozás nélkül megszokni... ;) Lin-csit pedig nagyon kedvelem. TÖKÉLETES!

duende írta...

Köszönöm! Ezek az olaszok tudják mi a dolce vita, hm? :)
Lin-csi pedig azt is, mi nem az... :)

Padparadsa írta...

Wow, de jó az új profilképed!!

Vera írta...

Épp ezt vacsoráztam :) hagyomáynos paradicsomosat,de isteni volt:)

duende írta...

Padparadsa: meguntam magam! :))


Édes és Keserű: egészségedre váljék! :) Imádom én is, tényleg isteni!

Kata írta...

Egész nap bruscettáról álmodoztam - igaz, paradicsomot is tettem volna rá, de akkor is..:)

ja, és megszépültél:))

starfi írta...

aztamindenit, milyen jó ez a sárga gomba:)

trinity írta...

Megyek hozzád falatozni-remélem maradt!! Szép a szemed, mondták már????

duende írta...

Valami volt a levegőben, Kata? :)

Köszi! :)

duende írta...

Ugye Starfokker? :)) Valami hihetetlenül néz ki. És állítólag van piros is, és kék is!!!!

duende írta...

Lilian, a kenyérből van még, a feltétet bármikor összedobom neked! Tényleg jó lenne már találkozni valamikor...

Gyerekkorom óta kormosszeműnek hívnak. Egyszer begyulladt a szemem és a szemdoki nem látott semmit - azt mondta ilyen fekete szemeket még nem látott... :))

Vajda János írta...

No itt aztán van minden. Nem is tudtam, hirtelen hol kezdjem. Jó a történet az elején. Néha azt hisszük, okosat mondunk, aztán rádöbbenünk a hülyeségünkben kimondott szavak súlyára. Együk inkább ezt brugót, baromi jól hangzik így olvasva, miközben az azúrkék mediterrán égről álmodozunk könnyű verest hörbölgetve. :)

ZÖLDKOSÁR ∞ MEGYEBIRÓ JOLI írta...

Én a rosét részesítem előnyben,( a verestől hamarabb berugok) de a "fíling" ugyanaz. A bruscetta nekem is a kedvencem, viszont azt hittem csak paradicsommal létezik.
Mivel nekem most van a hűtőben zöld spárgám, így azzal próbálom ki. Duende, ez tényleg a Te szemed?

duende írta...

János, Lin-csi is csak erre jutott: carpe diem! És ennyi, amit megtehetünk... És még annyit, hogy mindig, mindig feddhetetlenül kötjük be a cipőfűzőnket.... (de ez egy másik történet... :) )

Szóval, igen! :) Egészségünkre, chirio! :)


Lin-csiről (Rinzai) azt tartják, ha nem apát lett volna, rablóvezért tisztelhetnénk személyében... :)) Jó fej volt! Ő az egyik nagy kedvencem.

duende írta...

Joli, de jó, akkor már hárman koccintunk! Te roséval, mi könnyű száraz veressel! :)

Á... tudod, minden variálható! :)

Igen, az enyém.

Vajda János írta...

Igen, feddhetetlenül, ha nem bukunk közben orra a bruscetta öblögetőtől :) Felkeltetted az érdeklődésemet, megyek is hamarosan könyvtárba.
Ja... igen, minden variálható, hármasban meg nagyon is :D

duende írta...

János... ha most azt írom, pajzán vagy, azt válaszolod te pl. az ultira gondoltál... Ha nem válaszolok, akkor is bajban vagyok...
Na most?! :))

Vajda János írta...

Május van :) Az ulti meg különben is négyesben az igazi. De diplomatikusan válaszoltál, ez nagyon tetszik! (Azért ugye, ennyit megengedhetek magamnak? :)

duende írta...

Május van! És ultizni sem tudok. :))

(Csak tarokkozni. De azt elég jól... :) )