Paradicsomos, hagymás koszorúkenyér

.



Amikor a függőségeinktől valamennyire szabaddá válunk, akkor először nem az öröm érkezik meg, hanem a fájdalom. Mivel jobb helyzetbe kerültünk, azt gondoljuk, rögtön jobban is fogjuk érezni magunkat, ez azonban gyakran nincs így. Amikor jobb helyzetbe kerülünk, akkor sokáig akár rosszabbul is érezhetjük magunkat, mert a függőségeink a lelki egyensúlyunk részét képezték. Éppen azért nem olyan könnyű tőlük szabadulni, mert valamit megadtak nekünk, amivel kapcsolatban súlyos hiányérzetünk volt. A szabadság pedig furcsa hatást gyakorol ránk. Egyszerűen meglep bennünket, hiszen mást szoktunk meg. Meg is ijeszt, és kissé tanácstalanok is leszünk. Nem nagyon tudjuk, hogyan bánjunk vele. Ilyenkor megeshet, hogy újra valamilyen függőség után nézünk...

(Pál Feri)

Még múlt héten vettünk finom kecskesajtokat. És éppen elfogyott a kenyerem is. Úgy gondoltam, a semleges ízű kecskesajthoz egy paradicsomos, hagymás kenyér nagyon jól illene. Láttam nemrégiben Limaránál paradicsomos, KataKonyhájában pedig a hagymás cipócskákat. Kombináltam a kettőt.

És persze, sosincs időm, meg türelmem, meg néha erőm rendesen megdagasztani, úgyhogy maradtam a rusztikus kenyérnél... :)) Így is nagyon finomra és lyukacsosra sikerült.
Ráadásul készen volt dagasztással-sütéssel együtt másfél óra alatt. Nem tudom hogyan, de az élesztőm turbósította magát... Fél óra elteltével ki akart futni a tálból is, meg a világból is majdnem. :) Kicsit lapos lett a kenyerem, mert túl lágyra hagytam a tésztáját. Ha sűrűbbre csinálom, szép gömbölyűen feljött volna, de majd legközelebb.

Hozzávalók:

30 dkg sima fehér liszt,
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt,
1 csapott teáskanál búzasikér,
2 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál só,
1 evőkanál olívaolaj,
3 dl langyos víz (kb.),
10-15 darab olajban eltett aszalt paradicsom,
2 nagyobbacska vöröshagyma.

A vöröshagymát vastagabb félkarikákra vágtam, és egy teáskanálnyi olívaolajon sóval megsütöttem. Közepes lángon - meg is puhult és szép pirosas-barna lett. Hagytam hűlni és közben a vízben elkevertem az élesztőt a cukorral. A liszteket tálba tettem, összekevertem a sóval, az apró darabokra vágott aszalt paradicsommal és a hagymával. Olívaolajat adtam hozzá, majd az élesztős-cukros vízzel összeállítottam a tésztát. Kicsit dagasztottam - de nem vittem túlzásba. Alá és fölé liszteztem, egy tiszta nylonzacskóval légmentesen lefedtem és hagytam kelni.
Mikor duplájára kelt, deszkán átgyúrtam. Kör alakot formáztam, és ferdén jó mélyen bevagdostam. A bevágásokba friss paradicsomdarabokat és hagymát tettem díszítésként. Hagytam még negyed órát kelni, aztán sütőbe tettem 3/4-es lángra. Körülbelül 40-50 percig sütöttem.

Nincs nagyon erős hagymaíze, mivel tésztába kerülés előtt megdinszteltem, ahogy Katánál olvastam. Csak olyan telt, finom kerek ízt adott a kenyérnek. Legközelebb kipróbálom majd nyers hagymával is - valószínűsítem, hogy úgy erősebb, intenzívebb lesz a hagymás íz.
Mindenesetre, a diós kecskesajthoz isteni finom. Sőt, ajánlhatom sima tejfölös túrókrémhez is, vagy natúr krémsajthoz is.