Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.
(Müller Péter)
A foszlós kalács tésztájával szoktam sütni, és a bejglijéhez hasonló töltelékkel, csak kevesebbel. Háromba veszem a tésztát, mindhármat téglalapra és vékonyra nyújtom kelés után, majd megkenem a töltelékekkel és feltekertem hosszában. A három hosszú töltött szálat szoktam aztán befonni.
Ha jól rémlik, 60 dkg liszttel szoktam csinálni. S három gombócba veszem.
A töltelékbe pedig 10 dkg mák, 20 dkg dió. Természetesen, ha két mákos fonatot készítünk, akkor fordítva: 20 dkg mák és 10 dkg dió. Mindkettőt kevés forrásban lévő tejbe teszem (ledarálva persze) ízlés szerint porcukorral (kb. 10 dkg), vaníliás cukorral, reszelt citromhéjjal, mazsolával. Úgy hogy jó krémes, kenhető massza legyen.
Mikor kész a fonat, kivajazott tepsibe teszem, a tetejét tojással megkenem és még hagyom 20 percig kelni. Háromnegyedes lángon sütöm készre.
 |
| festmény: saját |
*
6 megjegyzés:
Gyönyörű! :))
Csodaszép! És milyen lenne, ha szeretnél sütni?! :))
Köszönö Limara! :)
Köszi Palócprovance!
Háá, izé... nem tudom. :))))
Gyönyörű kalács!!
Mondd, miért is nem szeretsz Te sütni-hiszi a piszi:)
Köszi Trin! .)
Nem tudom. Nincs igazán türelmem hozzá. Az egyszerű dolgokat (most már) megcsinálom, de a bonyolultabb, időigényesebb sütikre sajnálom az időt.
Megjegyzés küldése