2009. május 3., vasárnap

Roppanós szardíniák friss salátával



Ma van anyák napja. Éljenek, éljenek, éljenek sokáig.

(duende)

"Szerettem? Egyszer majd nekünk kettőnknek beszélgetnünk kell erről a szeretetnek nevezett dologról. Mert őszintén szólva nem nagyon értem mi is az tulajdonképpen. Gyanítom, hogy valami hatalmas átverés lehet, amit csak azért találtak ki, hogy az emberek el legyenek valamivel foglalva. Szeretetről beszélnek a papok, a plakátok, az írástudók, a politikusok, mindenki, aki szeretkezik, és úgy beszélnek a szeretetről, mint valami gyógyírről, amely egycsapásra megszüntet minden tragédiát, de ezzel csak megsebzik, elárulják, meggyilkolják a testet és a lelket. Én gyűlölöm ezt a szót, mellyel minden nyelvben lépten-nyomon találkozom. Szeretek-sétálni, szeretek-inni, szeretek-cigarettázni, szeretem-a szabadságot, szeretem-a szeretőmet. Ha lehet, sosem ejtem ki a számon ezt a szót, nem kérdem magamtól, hogy ez az érzés, ami felkavarja az agyamat és a lelkemet, vajon azonos-e azzal, amit szeretetnek hívnak. Nem tudom, hogy téged szeretlek-e. Nem szeretet-fogalmakban gondolkodom rólad. Itt van például ő: minél többet gondolok rá,annál jobban érzem, hogy sohasem szerettem. Csodáltam, kívántam, de nem szerettem. Ugyanígy voltam az elődeivel is, ezekkel a kiábrándító kisértetekkel, akikkel rendre kudarcot vallottak a próbálkozásaim. Kudarc lett volna? Valamire mégiscsak jók voltak: így értettem meg, hogy semmi sem fenyegeti jobban az ember szabadságát, mint az a rejtélyes elragadtatás, amit az egyik teremtmény a másik teremtmény - például egy férfi egy nő, vagy egy nő egy férfi iránt érez. Nincs az a kötél, lánc, rács, ami megalázóbb szolgaságra, reménytelenebb tehetetlenségre kárhoztatna. Jajj neked, ha ennek az elragadtatásnak a nevében odaajándékozod magadat valakinek, mert ezzel lemondasz önmagadról, a jogaidról, a méltóságodról, vagyis a szabadságról. Mint egy vízben kapálódzó kutya, úgy próbálsz - mindhiába - elérni egy nemlétező partot, a partot, melyet úgy hívnak: Szeretek és Szeretnek, s aztán kiégve, kinevetve, kiábrándultan végzed. Jó esetben megkérded a végén magadtól: mi vitt rá, hogy a vízbe ugorj - az elégedetlenség önmagaddal vagy a remény, hogy abban a másikban valami olyasmit találsz, ami benned nincs meg? Talán a magánytól, az unalomtól, a csendtől való félelem? A szükség, hogy legyen valakid, és te is légy valakié? Némelyek szerint ez a szerelem. De attól félek, hogy jóval kevesebbről van szó: egyfajta éhségről, melyet ha egyszer lecsillapítasz, csömör követ. Hányinger. És mégis, mégiscsak kell lennie valahol valaminek, ami megérteti velem ennek az átkozott szónak az értelmét. Kell lennie valahol valaminek, ami rádöbbenthetne, hogy igenis van szeretet. Szükségem van rá, szomjazom utána. Ez a hiány, ez a vágy mondatja velem - talán igaz amit anyám mindig mondogatott: szeretet az, amit az anya érez a gyermeke iránt, amikor a karjába veszi, s érzi, hogy mennyire magára hagyatott, gyámoltalan, védtelen. Amíg gyámoltalan és védtelen, legalább nem bánt meg, nem csap be......"
(Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez)



Ez egy nem-recept... Csak emlékeztetőnek szánom, hiszen tényleg salátaszezon van. Az alapsaláta bármi lehet, öntetből is válogathatunk bőven, lásd ITT.
Múltkorában az interspárban vettem fagyasztott szardíniát. Komoly ára volt, fél kiló került 199 forintba. Igazából a cicának szántam... :) De tegnap salátaehetnékem volt vacsorára, gondoltam, megkóstolom ezeket a kis halakat sütve. Ajánlom a citromos tejben áztatást legalább 5-6 óráig. Aztán mossuk le a darabokat, oldalt vágjuk be és a belsejüket tisztítsuk ki. A gerincet is távolítsuk el, és persze, a fejet is le lehet vágni. Sózzuk be és forgassuk meg lisztben. Majd bő olajban süssük egészen ropogósra. Nagyon finom volt a forró, nagyon ropogós hal, és a friss saláta együtt. Kissé munkás.
Na ennyi a recept. :))


A fejeket vagy vágjuk le, vagy ha egyben hagyjuk, akkor is csak a törzset fogyasszuk, a többit adjuk a macseknak... :) A kis ropogós halak nagyon jól illenek sörhöz, sörkorcsolyaként esetleg tartármártásba mártogatva is, de előételként is finomak, citromlével meglocsolva.

4 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Ez valami szenzációs, Duende! Úgy szeretem a halat, főleg a szardíniát. Salátával és sütve meg isteni lehet. Ha hazaérek, kipróbálom!! Köszi!

duende írta...

Elképesztően ropogós volt! :))

Szerintem nagyon finom narinírozva is, ha marad belőle, és mondjuk sima ecetes krumplisalátával eszi az ember. Csak bele kell tenni a lébe pár órára - csak én most keveset sütöttem, nem maradt. Majd legközelebb. :)

erős ildikó írta...

Milyen jó ötleteid vannak, tényleg!

duende írta...

:)

Köszi.
Azért célszerű levágni a fejét és kitisztítani a fej alatt, mert kesernyés a benn maradt belsőségtől. Ha egyben sütöd, csak a feléig harapd. :)