Képtelen szilveszteri receptek

.

Hát elmúla a karácsony... (de nem múla el a bájgli). És itt a nyakunkon a szilveszter is. Azt hiszem nem tévedek nagyot ha úgy gondolom, a legtöbbünk otthon tölti az év utolsó napját - társaságban. Manapság elég húzós befizetni bárhová is szilveszteri bulira, meg valljuk be én sosem szerettem... Először is ki köll öltözni. Osztán végig kell ülni egy hosszadalmas vacsorát - ami vagy jó vagy nem jó. Végig kell hallgatni egy unalmas műsort operett és mjuzikelslágerekkel, brrrrr. És ha a társaság még nem alélt el egészen az unalomtól és a tele hastól, talán éjfél után maradnak még olyanok akik táncolni, mulatni jöttek. Szóval disztingválni kell... No nem kell arra gondolni, hogy szeretnék valami nem illőt művelni szilveszterkor, de a sznob társaságokat és rendezvényeket rühellem.
Ha az ember viszont otthon marad vagy házibuliba hivatalos, egészen más a helyzet. Lehetsz laza, jól érezheted magad és ez a lényeg. Már az alapállás is egész más, igaz?
Szilveszteri összegyövetelkor szerintem az egyetlen igazi és jó megoldás az ételek tekintetében a svédasztal. Mert akkor eszel ha megéhezel, azt amit szeretsz és még válogathatsz is. És ha többször ennél keveset, arra is van lehetőség.
Még ha nem te vagy a házigazda, akkor is kell készülni az óévbúcsúztatóra, mert legtöbb társaságban batyusbál van ilyenkor. És hát az elsejei gyógyírral felérő levest is előre meg kell főzni és el kell rejteni a hűtőszekrény mélyére - mert ugyan ki az a mafla aki másnaposan kezd el vacakolni a konyhában?

Mi kerülhet tehát egy szilveszteri svédasztalra?

Kenőkék:
Kapros márványsajtkrém
Körözött
Padlizsánkrém fetásan
Görög sárgaborsókrém
Sárgarépazalziki
Tepertőkrém
Füstölt lazac moszkvai mártással
Sonkakrém (kiflihez)

Töltött tojások:
Gombával töltött tojás melegen
Hideg halas töltött tojás
Kaszinótojás

Sült falatkák:
Falafel
Szezámmagos kolbászkák
Sárgaborsós húsgombóckák
Árpagyöngyropogós
Gombafasírt
Lencsefasírt

Saláták:
Babsaláta lilahagymával (lencséből ugyanígy készülhet)
Ecetes burgonyasaláta
Franciasaláta
Joghurtos padlizsánsaláta
Olajos savanyúkáposzta saláta
Olívás-citromos burgonyasaláta
Hupirózsaszín tésztasaláta (ez barnarizzsel is működik, rizssalátaként)
Lencsés tésztasaláta (lilahagymával is jó)
Svéd gombasaláta
Marinált zöldségek (a húsétel után van a recept) 

Hidegtálakra is kiváló sültek:
Zöldséges pite (hússal is jó vagy bármilyen zöldséggel: sütőtökkel, céklával, póréhagymával, zellerrel, stb.) Ez a pite hidegen is kitűnő.
Citromos csirke - (köret nélkül)
Mézes, sörös, finomfüves csülök
Debreceni sertéskaraj
Diós sertéssült
Grillkolbász
Pikáns sültoldalas
Indiai húsnyársak
Egyben sült fasírt
Kreol csirkecombok
Édesköményes egyben sült tarja
Ricottás göngyölthús
Kocsonya

Melegíthető egytálételek:
Chili con carne
Marha windaloo
Majoránnás sertés (készíthetjük csíkokra vágott húsból is)
Narancsos kajun stílusú csirke
Hagymás lencse (sült kolbásszal pl.)

Pogácsafélék, rágcsák:
Diós szerencsepogácsa
Fűszeres minibagettek
Grissini
Kenyérlángos
Krumplis pogácsa
Sörkifli
Szamosza
Túrós pogácsa

És persze édességek, ki mit szeret. És italok, például puncsok, bólék. És természetesen éjfél után jó roppanós virsli mustárral.
Elsejére én a levesek között válogatnék itt a recepttárban, mert kissé megviselten és másnaposan egy tányér meleg és simogató leves az, ami igazán gyógyír a bajokra. Azt hiszem itt nincs különös javallat, akármi jöhet - ki mit szeret. Egy jó húsleves, bableves, lencseleves, sárgaborsóleves, korhelyleves, székelykáposzta - akármi jó, csak bélelje és melengesse a gyomrunkat. Az egytálételeknél is érdemes körülnézni.
A svédasztalról meg úgyis lesz maradék vacsorára az újév első estéjére.

És persze a babonák... én nem vagyok az, így nem szoktam figyelni ilyesmikre.
Azért kis rózsaszín malacfejet formázó mignont mindig veszek. :)

Magyaros sertésszelet a'la duende

.

Ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az a valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.

(William paul Young)

Lezajlott a tegnapi nagy vendégjárás. Szép nap volt, számomra nagyon kedves emberekkel. A medvehagymás pogácsa is elkészült és nagy sikere is volt. A jól bevált túrós pogácsa receptjét használtam, csak tettem a tésztájába sok-sok vágott medvehagymát is. Tényleg nagyon finom a pogi ezzel az erdei zölddel, jól illenek egymáshoz.



Csináltam egy krumplitortát is, ami valójában az egyszerű, sima krumplis rétes, csak tortaformában megsütve. Mégsem ugyanaz. Kevés így valahogy a tészta, szinte csak a pürét lehetett érezni. Szóval ezt a formát inkább a krumplipüré egy extra tálalási módjaként javaslom elkészíteni. Annak viszont nagyon látványos! Ma aput vártam ebédre, és maradt a tortából. Kitaláltam hát hozzá egy szaftos húst - mert apu abszolút húsos és a magyaros ízeket kedveli. (Ehhez képest Kata indiais sárgaborsólevesét az utolsó cseppig jóízűen megette... Érik még meglepetések az embert... :) )
Na szóval. A hús valami fergetegesen finomra sikerült. Ezt az ételt felvettem az étlapunkra és igencsak elől van a listán. Karajból és szűzpecsenyéből készítettem, és egyáltalán nem volt száraz. Nagyon finom lett és a krumlitorta kevés tejföllel meglocsolva tényleg irtó jól illett hozzá.



A magyaros sertésszelet hozzávalói 4 főre:

1,5 kg sertéskaraj (csontos),
1 és 1/2 nagy fej vöröshagyma,
3 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
mustár,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
2 teáskanál majoránna,
1 teáskanál köménymag,
liszt,
olaj a sütéshez,
fűstölt tajaszeletek vagy
szalonnaszeletek.

A karajt leválasztottam a csontról, valamit a szűzérmét is, az enyémen az is volt. A csontot félretettem a levesnek. A húst szeletekre vágtam, sóztam, frissen őrölt borssal és köménymaggal megszórtam, bemustároztam, majd lisztbe forgattam és kevés olajon hirtelen mindkét oldalát megpirítottam. A vöröshagymát negyedkarikákra vágtam, a fokhagymát vékony szeletekre és mindkettőt kevés sóval a visszamaradt olajon kissé átsütöttem. A hagymához pirospaprikát és majoránnát kevertem és elterítettem a tepsi alján. Erre tettem a hússzeleteket. Ráöntöttem 6 dl csontlevest (kockából is jó), majd a tarjaszeleteket is rátettem. Igazából kakastaréjosra vágott szalonna kellett volna, de az nem volt itthon. Alufóliával letakartam és forró sütőbe tettem 1 órára. A sütés végefelé én megnéztem, menyni szaftot maradt rajta. Ha kevés, pótoljuk, mert ez úgy jó, ha jócskán marad finom szaft is rajta.
A tejföllel meglocsolt krumplitortával tálaltam.



Krumlitorta:
1 csomag 6 lapos réteslap,
5 kisebb-közepes krumpli,
só,
5 dkg vaj,
1 natúr tejszínes krémsajt,
kb. 1 dl tej.
A díszítéshez és tálaláshoz tejföl,
pirospaprika, petrezselyemlevél.

A burgonyát sós vízben megfőztem, aztán leszűrtem, összetörtem, vajat, tejszínes krémsajtot és tejet adtam hozzá. A kisebb kapcsos tortaformát kétszer rátettem a kinyitott réteslapokra és körbevágtam. A tortaformát olajjal kikentem és 3 lapot tettem az aljára, mindegyik lapot olajjal megkentem. Rásimítottam egyréteg krumplimasszát. Megint 3 lap (minden lap olajozva), krumlimassza, stb... Így 4 réteg lap lett és 3 réteg krumplipüré, mert felülre is lap került. Azt is megolajoztam és majdnem forró sütőbe tettem 15-20 percre.
Kidíszítettem és tálaltam.
A krumlis rétes ugyanez, csak ott 2 egész réteslapot teszünk egymásra olajozva, egy csík krumplipüré jön középre és feltekerjük, ahogy a rétest szokás. Olajozzuk a tetejét és megsütjük. Tejföllel leöntve tálaljuk.

Füstölt tarjás sörkifli

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

Idő: délután hét óra.

Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.

Személyek: személytelenek.

Történik: semmi.

Rakhmár oázis legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a legkevésbé feltűnő, legkisebb mértékben sem jellegzetes oázis Afrikában.

Középpontja egy vályogfallal körülvett katonai tábor, amit a szaknyelv minden alap nélkül, pusztán szokásból "erőd"-nek nevez.

Az "erőd" ellenálló képességéről fogalmat adhat egy nemrég lejátszódott esemény, amikor a részeg káplár dühösen a falba rúgott, és súlyos sérüléssel a kórházba szállították, mert az egyik lőrés a fejére esett.

De ilyesmit mégis "erőd"-nek hívnak. És számmal is ellátják. Ez az erőd a 72-es számú volt a Szahara hasonló építményeinek sorában.

A körfal mögött egy "törzsépület" (nyerstéglából épült földszintes kis ház) és két legénységi barakk. A barakkban katonák, a katonákban fásult letargia az álmosító forróságtól és az egyhangúan múló napoktól.

Vagy ötven pálma veszi körül az erődöt, poros, tikkadt, félholt, hosszú fák, és tetejükben egy-két kedélybeteg majom ténfereg. Ezek szívesen elköltöznének dúsabb tájakra, de nem tudják, hogy kerültek ide.

A pálmák között nyolc-tíz duárnak nevezett sárputri, ismeretlen céllal, mert a bennszülött háztulajdonosok évekig nem mennek be az ajtón. Viszont az ajtó elől sem mozdulnak. Hová mennének a forró oázisban? Vagy mit csinálnának benn a kunyhóban? Igaz, végeredményben az sem világos, hogy mit keresnek ezek az arabok a kunyhó előtt, ahol üldögélnek, de hát egy oázis nem arra való, hogy minden mozzanatában megfeleljen valamiféle okszerűségnek.

A bennszülöttek tehát a kunyhó előtt esznek, isznak, alszanak és unatkoznak.

Mit is keresnének benn a duárban? Egy horpadt fazék, néhány törött holmi, egy rothadt gyékény és más efféle található ott, a döngölt földpadlón. Ezenfelül néhány ezer légy; ezeket nem szükséges felkeresni, és a kecske, az kijön magától is, ha megéhezik.

Rakhmár oázis központja a Grand Hotel. Eltérően a hasonnevű európai intézményektől, a rakhmári Grand Hotel ócska kis bódé volt. Tulajdonosa egy félszemű rabló, aki annak rendje és módja szerint kitöltötte tízéves fegyházbüntetését, majd szorgalmas működésének gyümölcséből letelepedett itt mint vendéglős.

A Timbuktu felé haladó karavánok, átutazó vadásztársaságok jelentették a nagy jövedelmet, az oázis két arab csendőre és száz fő körüli helyőrség az állandó üzletmenetet.

A Grand Hotel, mint a neve is mutatja, a nagyvilági élet úri illúzióját hozta el a Szaharába. A félcolos deszkafalat ugyan átrágta mindenféle féreg, a vályogragaszték és a pofapadok sem emlékeztettek a hasonnevű európai intézményekre, no de rádiókészüléke volt, szinte kéthavonta új napilapok érkeztek, és Leila, az arab démon, táncokat lejtett.

Ezt a műsorszámot kissé népszerűtlenné tette az a közismert tény, hogy Leila (az arab démon) ötvenedik életévét már régebben betöltötte. A kor és egy ideges bennszülött zsebkése mély nyomokat hagyott az arcán. Így aztán Leila (az arab démon) alig táncolt, és a szórakozást illetően leginkább arra szorítkozott, hogy egy tamburaszerű, irhával bevont hangszert ütögetett. Ezt is csak addig, amíg a vendégek határozott állásfoglalása nem kényszerítette hallgatásra. Ilyenkor egy távoli sarokba kuporodott, és démoni érzékenységében megsértve, szomorúan pipázott. Este segített a sérülteket kötéssel ellátni.

Általában legionáriusok tartózkodtak a Grand Hotelben, akik kockáztak, ittak vagy levelet írtak, némelyik a fegyver és a szíjazat tisztítását is itt végezte, de estefelé verekedés volt. Ez a programpont nem maradhatott el, úgyhogy egy elmés legionárius, aki a festőművészi pályáról került ide, új cégtáblát készített, amit a tulajdonos meghagyott az ajtón. Ez állt rajta:

GRAND HOTEL Ötórai gabonapálinka Esténként az úri közönség verekszik
Kitűnő széklábak! Belépés díjtalan!	Megbízható elsősegély! Kilépés bizonytalan!

Az asztalnál időző három különböző nemzetiség (ha leszámítjuk az orosz hússalátát) komolyan tanácskozott. Már kora délután óta itt ültek együtt, igen halkan beszéltek, és ha arra jött a tulajdonos, akkor hirtelen elhallgattak.

A félszemű rabló, akit elévült körözvények alapján Brigeron néven ismertek, mint vendéglős hiú volt szakácstudományára, és most ott settenkedett a három katona körül, akik a hússalátát rendelték. Mert hiába, a légió furcsa hely, ahol nemegyszer urak is megfordultak már, nem csoda, ha ilyen finom ételt rendelnek. De Brigeron úgy érezte, hogy kitett magáért.

A vendégek elismerésüket fejezték ki. A hússaláta egészen kitűnő volt, és ezen az sem változtatott, hogy végül egy igazán csak kevéssé használt lámpabelet leltek benne.

A francia őszinte köszönetet mondott a tulajdonosnak a kitűnő ételért, amikor átadta a petróleumszívó belet.

A tulajdonos örült a dicséretnek, és megköszönte a lámpabelet, amit már elveszettnek hitt, és igazán nem könnyű errefelé beszerezni az ilyen holmit.

- Nagyon finoman készíti az ételeket, barátom - mondta az angol.

- Uram - felelte szerényen Brigeron, a félszemű rabló -, Levinnél tanultam a szakácsmesterséget.

Ezt sokszor hangoztatta, és büszke volt rá. Senki sem tudta, hogy hol lehet ennek a nevezetes, előkelő Levinnek a vendéglője, de a Grand Hotel tulajdonosa olyan büszke pirulással mondta, és olyan nagy erejű ember volt, hogy nem mertek közelebbi adatot kérdezni tőle Levint illetően. Feltehető, hogy ez esetben jogos felháborodása nem ismerne határt, és pofon ütné az illetőt. Különben mindenki szégyellte kissé, hogy nem ismeri Levint, akinél Brigeron főzni tanult. Ezért úgy tettek, mintha jól ismernék.

Egy káplár azt is mondta már, amikor a kantin főztjét dicsérte: "Ilyent eddig csak Levinnél ettem..."

Valószínű volt, hogy szégyen egy ilyen vendéglőst nem ismerni, aki a szakmájában bizonyára a zseniális Ritzcel vagy Duvallal egyenrangú. Lassanként tehát senki sem tekintette vitásnak Levin személyét, és úgy dicsérték Brigeront, hogy ezt maga Levin sem csinálná különben...

- Most hát, kedves Brigeron, hozzon egy üveg vörösbort, és hagyjon magunkra.

- Parancsolnak térképet? Pontos, katonai célokra készült, helyőrségek és időszaki folyók megjelölésével, szökéshez nélkülözhetetlen - kérdezte szolgálatkészen a tulajdonos.

- Hm... miből gondolja, hogy szökni akarunk? - kérdezte a Pittman nevű.

- Akik vörösbort rendelnek és suttogva társalognak, azok szökést terveznek.

- Más titkunk nem lehet?

A kocsmáros leírhatatlan grimasszal mutatott ki az ablakon:

- Itt?...

(Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában, 1. fejezet ITT ha olvasni támadna kedved)

Összehoztam 4 dolgot az asztalra:
1: a sörkiflit
2: a túrós pogácsával,
3: füstölt tarjával és
4: a kedvenc sörömmel.

Megcsináltam a túrós pogácsa tésztáját, meg is hajtogattam egyszer, majd sörkifliként daraboltam, betakartam tarjával és felgöngyöltem. Tojással megkentem és jó sok reszelt sajttal megszórtam. Kedvenc barnasöröm mellé nagyon finom sörkorcsoja. Kártyapartikhoz (és szökések gondos megtervezéséhez) elengedhetetlen.




jó étvágyat. :)

Túrós pogácsa

Ebédnél érezte az ember igazán, hogy itthon van az áldott hazában, az asztal a legszegényebb ember számára is megterül valahogyan e csodálatos országban, ahol mindennek más, igazibb, emberhez méltóbb íze van, mint bárhol a világon.

(Márai Sándor)

Tegnap gazdag, sűrű levest főztem, amellé készült ez a már klasszikusnak számító túrós pogácsa. De nem volt időm rendesen kiszaggatni, így most kocka pogi lett belőle.

Hozzávalók a tésztához:
60 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
kb. 1 teáskanál só,
25 dkg tehéntúró,
15 dkg vaj,
2-3 dl tejföl.
A hajtogatáshoz:
10 dkg vaj.
A tetejére:
1 tojás a kenéshez,
10 dkg reszelt sajt.

Az élesztőt kb. 1 dl langyos vízben a kristálycukorral elkevertem. A lisztet egy nagy tálba szitáltam, összekevertem a sóval, hozzáadtam az olvasztott margarint, a tejfölt, a túrót és a fölfuttatott élesztőt, majd összegyúrtam. Ne legyen se túl lágy, se túl kemény a tészta. Aláliszteztem, a tetejét is megszórtam, és hagytam a tálban kelni tiszta nylonzacsi alatt egy órát.
Ekkor deszkára tettem és kinyújtottam egy centi vastagra, alaposan megkentem olvasztott vajjal, és behajtogattam. Fölülről behajtottam a harmadáig, majd az alsó részt ráhajtottam, aztán a bal szélét is behajtottam a harmadáig, és rá a jobb szélét. Alaposan margarinoztam minden hajtást! Hagytam állni 10 percet, aztán kinyújtottam másfél cm vastagra. Megint hagytam állni negyed órát, majd bekockáztam késsel a tetejét, megkentem tojással és meghintettem reszelt sajttal. Pizzavágóval kockákat vágtam belőle. Tepsikbe tettem a kis kockákat, hagytam helyet a növekedésnek is közöttük. A tepsiben is hagytam még negyed órát kelni, aztán 3/4-es lángon megsütöttem.
Nagyon ropogós, ugyanakkor vajpuha, repülős-könnyű. Isteni finom, a túrótól olyan íze van, mintha rengeteg sajt lenne a tésztájában is. Az egyik legfinomabb pogácsa.
Lehet zsírral is készíteni, jó minőségű házizsírral.




A tulipántokat Napmátkának küldöm, szülinapjára.
Isten éltessen sokáig! :)

(CaffeCup kép)