"Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet.
Mindig az a csók a legszebb csók, mit el nem csókolunk."
(Karády Katalin)
A káposztás cvekedli érdekes dolog. Mint a magyarság. Pont középen van... A németek káposztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Az olaszok tésztaevők. De nem ismerik a káposztás tésztát. Végre valami, amiben mi jártunk a legjobban! Mert ezen étel a világon - legalábbis szerintem - az egyik legistenibb.
A káposztás tésztáról nekem mindig Karády Katalin jut eszembe. Egyszer régen olvastam az életéről egy könyvet. Abban volt egy sztori. Elmeséli hogy egyszer egy barátnőjével moziba mentek. És akkor még nem volt popkorn... Viszont voltak jó kisvendéglők Pesten. Szóval mozi előtt betértek egy kockásabroszospörkölteskisföccsös helyre, és vittek két adag káposztás cvekedlit - a moziba. Rágcsa gyanánt.
Nos, a történetnek majdnem lincselés lett a vége... Ugyanis a nézőközönség úgy cuzammen rákívánt eme illatos étekre, és a film ki tudja mennyire lebilincselő képsorait elhomályosította a cvekedli illata. :-)
Hát... ez is olyan, amit csak mi ismerünk és szeretünk, és ami összeköt bennünket...
Még karácsony előtt vettem a káposztát, aztán kimaradt a menüsorból. És ma nem volt kedvem a mínusz 13 fokban boltba menni. És időm is volt. Úgyhogy ma házi, saját készítésű tésztával csináltam a fent dicsőített csodát. Minden összejátszott, a csillagok állása úgy tűnik, a tésztagyúrásnak kedvezett.
Hozzávalók 4 főre:
50 dkg liszt,
4 egész tojás,
1 nagy fej káposzta,
só,
5 teáskanál kristálycukor,
5 evőkanál olaj (zsírral mégjobb).
A káposztát megtisztítottam a torzsájától, aztán robotgéppel lereszeltem. Besóztam és állni hagytam vagy úgy húsz percet. Egy nagy lábosba 5 evőkanálnyi olajat öntöttem, és hozzátettem a jól kinyomkodott reszelt káposztát is. Fedő alatt kis lángon hagytam párolódni. Húsz perc elteltével hozzáadtam a cukrot és még egy kevés sót is tettem bele. A káposztás tészta ugyanis csak akkor finom, ha a sült káposzta kellően ízes. Vagyis kell rá só is, cukor is. a két íz legyen egyensúlyban. Második trükk: csak akkor lesz finom, ha kellően megpirul-barnul a káposzta. Mert csak ekkor karamellizálódik kicsit rá a cukor, ekkor kapja meg azt a jellegzetes ízét. Szóval ne féljünk, ha kicsit odakap, föl lehet keverni és eloszlik az egészben aztán.
Míg a káposzta puhult, elkészítettem a tésztát is.
Az átszitált liszthez hozzátettem a 4 tojást és némi vízzel együtt jó rugalmas tésztává dolgoztam. (Sót nem tettem bele, a főzővízbe viszont nem sajnáltam.) Négy darabba vágtam, a darabokat egyenként gombócokká gyúrtam, majd letakarva félretettem őket - egy kivételével. Lisztezett deszkán jó vékonyra kinyújtottam, derelyevágóval kockákra vágtam és lobogó, sós, forrásban lévő vízben kifőztem. És aztán utána a természetesen a maradék három tésztagómbóccal is így jártam el.
Eszembe jutott még egy dolog a káposztás tésztáról. Az egyik hugom hónapokat szokott Görögországban tölteni. Mielőtt jön haza, az anyu mindig megkérdezi, mit főzzön? És mindig káposztás cvekedlit kér...
14 megjegyzés:
Porcukorral, vagy borssal fogyasztod?
A kép Isteni! Érzem az illatát, érzem az ízét! Én is borssal szeretem, az, hogy a tésztát is Te gyúrtad, az pedig hab a tortán.
:-)
Én éppen ma délután, terveztem be a jövő hétre:-)
Hát, Lucifer, jót kérdeztél. Legtöbbször jó borsosan. Abszolút csak és kizárólag frissen ráőrölt borssal.
Néha cukorral.
És néha... borssal-cukorral. Nagyon izgalmas4 :-))
Köszönöm, főz és fecseg! :-)
A következő bejegyzésem szövegét Te inspiráltad! :-)
Vannak ilyen bolygóállások, Ízbolygó! :-)
Már nem csodálkozom. Vannak olyan napok, amikor a piacon összefutván a fél várossal, mindenki azzal dicskeszik, hogy ma pl. rakott krumplit főz... :-)))
Mintha a kollektív tudattalanba néha tök egyszerre nyúlna bele mindenki. :-)))
De jó lett a posztod, és milyen szép a kép is...kicsit irigy vagyok, ugye nem baj? Főleg a saját tésztára, mert az nem szokott összejönni, mindig vastag marad és kemény...De gyúrok én még, nem adtam fel:)))
Kata, nekem is többedszerre sikerült. Nem egyszerű, gyakorlat kell hozzá. A receptben megadott mennyiségekhez kábé 2-3 dl vizet hozzá kellett adnom. Így jó lágy, de mégis rugalmas lett a tésztám. És nem tettem sót sem bele. És könnyű volt nyújtani. Mikor följön a víz tetejére, hagyom forrni még egy-két percet, mert a friss tészta mindig rugalmasabb, keményebb, mint a bolti. És akkor biztosan nem marad kemény.
Ne add fel a reményt, mert sokkal finomabb, mint a bóti tészta! És legközelebb, mikor tésztaételt csinálok, a nagymamám kedvencét fogom megfőzni. És ahhoz abszolút házi tészta kell! Boltiból egyáltalán nem lehet megcsinálni. Szóval addig gyakorolj! :-)))
Tudod, a remény/hal meg utoljára;)
Kénytelen leszek gyakorolni. Csak azt nem értem, hogy mindenhol vagy azt írják, hogy egyáltalán ne tegyél bele vizet, vagy hogy nagyon keveset. Amennyit te írtál, annyival lehet, hogy menni fog!
Igen, ezt írják, de nekem így lett jó a tésztám.
Úgyhogy nem nagyon érdekel, hogy klasszikusan csinálom-e vagy sem... :-)))
Így finom lett, jó lett.
Ma megcsinálom én is, ritkán szoktam, lásd miért:
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2008/09/kposzts-cvekedli.html
Láttam Kata(konyhával) egyidőben csináltátok, már akkor beterveztem én is, mikor ott olvastam.
Legfeljebb a többieknek mást rakok a tésztájukra.
Az enyém is bolti lesz, mert most rohanok el.
Elolvastalak Reni.
A férfiak általában köretként szeretik a káposztás tésztát. Állítólag nagyon finom pl. sült kacsacom mellé... én magában szeretem.
Arra is rájöttem már, miért nem szeretik sokan a káposztás tésztát. Régebben én sem nagyon rajongtam érte, egészen a diig, míg én nem kezdtem el csinálni.
Szóval a káposztás tészta akkor finom, ha a sült káposztában van kellő menyniségű cukor is. Mert különben ízetlen, úgy érzed, valami hiányzik belőle. Tehát mikor párolódik a káposzta, kell bele cukrot is tenni, és mindig kell kóstolni. Mikor a sós és édes elér egy egyensúlyt, mikor kellően ízes lesz a kicsit karamellizálódott cukortól, na akkor jön a csoda. Ha ilyen káposztás tésztát sikerül készíteni, akkor nincs ember a földön, aki ellen tudna állni neki... :-)))
Próbáld ki egyszer. csináld mézzel, szerintem azzal meg még fenségesebb! És kóstold közben, elég sós-e, elég édes-e. Garantálom a frenetikus hatást! :-)
Most ettem meg...
Férj inkább sós-párti. Sütik közül is a meggyes-félék tudják kóstolásra bírni. Étkezésben n(s)em egyszerű eset. :)
A gyerekek meg a káposzta miatt nem szeretik.
Legalább több marad nekem :)
Holnapra biztos.
Egészségedre! :-)
Minden rosszban van valami jó... :-)
Megjegyzés küldése