2009. január 29., csütörtök

Kukoricapelyhes, lenmagos házikenyér


Miről ismerszik meg a magányos madár?

Először is, hogy a legmagasabbra száll;
másodszor, hogy saját fajtája társaságát is kerüli;
harmadszor, hogy az égre célozza a csőrét;
negyedszer, hogy nem határozható meg a színe;
ötödször pedig megindító, csöndes énekéről.

(Keresztes Szent János: Beszédek a fényről és a szeretetről)



Még mindig tombol a tél és a szél - és kenyérért sem volt kedvem lemenni. Inkább sütöttem egyet. Még jó, hogy túlélésre van berendezve a spájzom... Három előnye is volt. Egy: a frissen sült házikenyér utolérhetetlen, kettő: amíg ment a sütő, isteni meleg volt a konyhában, hiába fütyült be az északi szél az ablakréseken. Három: csipkebokor vessző... :-))


Van egy tartozásom is, Katától nem csak a függőségeim tárgya kérdést kaptam, de egy díjat is. Köszönöm!
Természetesen, akiknek a kérdést továbbítottam, a díj is ugyanúgy jár! Vegyétek át. :-) (Ha nem baj, külön már nem értesítelek ki benneteket.)


A kenyér hozzávalói (sacc/kb.):

50 dkg liszt,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
8-10 szem köménymag,
2 teáskanál lenmag,
5 evőkanál kukoricapehely,
1 csomag szárított élesztő.

A porélesztőt 3 dl langyos vízben a kristálycukorral elkevertem egy nagyobb bögrében. A lisztet tálba szitáltam, elkevertem a sóval, a magokkal és a kukoricapehellyel. Hozzáadtam az élesztős vizet és kidagasztottam, míg elvált a kezemtől és az edény falától is a tészta. Alá és fölé liszteztem és letakartam a tálat egy tiszta nylonzacsival. Hagytam kelni 2 órát. Aztán átgyúrtam, formáztam és tepsibe tettem. Megint hagytam kelni egy fél órát. Bevagdostam és előmelegített, 3/4-es lángú sütőben kb. fél óráig sütöttem.
Holnap isteni lesz az olívás-sós-citromos tört avokádóval... :-)


15 megjegyzés:

Kata írta...

Mehetek hozzád reggelizni?

duende írta...

Aha! :-)
Legalább dumcsiznánk egy jót végre! :-))

Kávé, friss kenyér, és egy jó beszélgetés? Kell az életben több? :-)))

Kata írta...

Egyetértek:))

duende írta...

:-))

erős ildikó írta...

De csinos, de csinos! S már milyen rég nem sütöttem kenyeret...
Kukoricapehellyel még nem próbáltam, viszont kikisérleteztem egy olyat, amibe csak kovász kerül, élesztő nem.
De az élesztőset is nagyon szeretem.
Formára is nagyon szép lett a kenyered, gondolom, hip-hopp elfogy(ott).

erős ildikó írta...

Bocs, most látom, hogy holnapra akarod eltenni! Nálatok lehetséges ez?

duende írta...

Köszi! :-))

Nem nagyon, de éberen őrködöm! :-))

duende írta...

Ja, én is szoktam igazi kovászos kenyeret sütni. Tényleg az a legfinomabb. A kenyérféleség címke alatt azt hiszem, megtalálod. Csak kíváncsi vagyok, Te hogyan készíted a kovászt.

erős ildikó írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
erős ildikó írta...

Kovászos kenyered még szemügyre veszem (ha le nem ragad a szemem), ám ma este a sörkorcsolyáid között kutakodtam, sok remek receptet mentettem, s megtaláltam ezt is:

"Figyelsz?

Készítsd csillagporból szőtt kötényed.
Ugrok.
Odaadom mindenem:
a semmiért."

(duende)

Tudom, hogy ez csak részlet, de engem így fogott meg, nekem így is teljes. Jó éjszakát!

duende írta...

:-)

Igen. azt hiszem, ennyi a lényeg.

Neked is csillagporos szép éjszakát, Napmátka! :-)

Palócprovence írta...

Gyönyörű ez a kenyér! :)

erős ildikó írta...

Hát még ez az avokádós csoda rajta...mmm...

Kata írta...

Na, ez aztán már nem ér...utólagosan betenni egy ilyen képet, ha véletlenül nem olvasom Napmátkát, meg se látom... Annyira jól néz ki, úúúgy megenném most...

duende írta...

Köszi lányok! :)

Amint egy zseniális férfiember feltalálja végre a fénypostát is, azonnal küldők, igérem!