2010. október 1., péntek

Barátfüle, alias szilvalekváros derelye


Az embert részben a tökéletlenségei teszik emberré. Az én fülemet se adná senki egy robotnak. Ez biztos.

(Will Smidth)
Az enyémet sem. Ez biztos.
(duende)




Ez a barátfüle-dolog érdekes. Néztem most utána a neten, és egészen furcsa receptekkel találkoztam barátfüle néven. Úgy tűnik, ez is tájegységenként és családonként változik. Nálunk otthon a szilvalekváros derelye volt a barátfüle. És nem krumplis tésztából, hanem sima egyszerű mezei gyúrt, nyújtott tésztából. Van, ahol háromszögre vagy kerekre formázzák - talán e forma volt a névadó - de ahogy én emlékszem, nagyi és anyu csak egyszerűen szögletesre vágta. Vagy esetleg a barátfüle név lehet hogy a barátok, papok kedvencére utalna? Ki tudja? És jesszusom!... a recepttel megint bajban vagyok... :) Mert nem méricskéltem, csak úgy sacc/kb. alapon készült. Azért hozzávetőleges mennyiségeket igyekszem írni.

Hozzávalók 4 főre (8 db/fő):
40 dkg liszt,
2, 3 vagy 4 tojás,
ha kevesebb mint 4 tojás, akkor annyi víz, amennyivel jól jól gyúrható tésztát kapunk,
1 üveg hagyományosan, sűrűre főzött szilvalekvár (6-7 dl),
só,
5-6 evőkanál olaj vagy 1 evőkanál zsír,
8-10 evőkanál zsemlemorzsa,
porcukor.


Ezek a kockák körülbelül 7-8 cm-esek.
Zsemlemorzsát pirítottam egy széles lábosban.
A lisztet kevés sóval elkevertem, aztán adtam hozzá tojást. Ha spórolunk, lehet csak kettőt vagy hármat, ha nem spórolunk akkor négyet. Ha négy tojással csináljuk 40 dkg lisztből, akkor nem kell víz hozzá, mert minden 10 dkg liszt vesz fel 1 tojást. Ha kevesebbel készül a tészta, akkor annyi vizet adjunk csak hozzá, hogy kemény, de rugalmas, gyúrható tésztát kapjunk. A tésztát 4 kisebb gombóccá gyúrtam, egymástól elkülönítve, nylonnal lefedve hagytam pihenni, mert így sokkal könynebb kinyújtani - ugyanis én sodrófával dolgozom, nincs tésztagépem.
Közben tettem föl bő, sós vizet forrni. Pihentetés után a mindegyik kis gombócot sorban lehetőleg téglalap alakúra, jó vékonyra nyújtottam. Derelyevágóval finoman bejelöltem a kockákat, és a tészta egyik felén lévő kockák közepére 1-1 kis teáskanálnyi szilvalekvárt tettem. A rácsvonalakat egy ecsettel bevizeztem, így könnyebben összeragad. Majd a tészta másik felét ráhajtottam és a kockák vonalánál jól összenyomkodtam. Igyekezzünk úgy csinálni, hogy ne maradjon levegő a tésztakockák alatt, mert akkor fönn marad a víz tetején, mikor fő és könnyebben ki is szakad. Tehát mikor jól összenyomkodtam a közöket, utána derelyevágóval fölvágtam kockákra. Minden kocka közepén szilvalekvárnak kell lennie.




Forrásban lévő vízben kifőztem úgy, hogy mikor följöttek a víz tetejére, még 3 percig főztem, aztán beleszedtem a pirított zsemlemorzsába. Én minden adag tésztát, ami már meghempergőzött a morzsában, átteszek egy másik tálba, mert így a sorban kifővő adagokat könnyű átforgatni a pirított zsemlemorzsában. Ha nagyon teleteszünk egy lábast, utána már nehéz átforgatni az egészet, könnyen összetörik.
Valójában nagyon egyszerű, szerintem leírni bonyolultabb volt. Porcukorral megszórva tálaljuk. Isteni finomság! :)




Ha valakinek nincs ilyen igazi, sűrű szilvalekvárja, töltheti más lekvárral is - csak jó régi, összesűrűsödött lekvár legyen.

28 megjegyzés:

bodzablog írta...

Jajj de szeretem, méghozzá pont ezt a vékony tésztásat. És már gyerekkorom óta nem ettem ilyet, nekem is a nagymamám csinálta régen. Ő is sodrófával nyújtotta, sodorta a tésztát. Elraktároztam a fejembe, mert lehet, hogy egyik nap kedvet kapok és - talán köleslisztből - gyúrok egy tésztát :))) Köszi az ötletet!

duende írta...

Bodza: nagyon szívesen! :) Nekem is nagy kedvencem!

Kata írta...

Ezt én is szeretem, de érdekes módon még ezt sem csináltam soha; ez anyukám reszortja, csak már nem nagyon fog hozzá sajnos:((

Tücsök Bogár írta...

Hát ez lehetne a nap képe is !
Nagyon ott van !!!
És a barátfülét is szeretem :) !

duende írta...

Kata, tudod hogy annyi idő alatt megcsináltam, míg felforrt a víz? Szóval nem ördöngösség! :)


TücsökBogár: Nagy on szépen köszönöm!
Én is. Mindkettőt féle fület szeretem. :))

Padparadsa írta...

Annyi minden van, te jó ég! Először is csodaszép a gesztenyés fejléc, isteni az ételfotó, és maga a recept is. Nálunk ez is amolyan mama-féle étel, bár ő a krumplis tésztából csinálta: fele ment gombócnak, másik fele derelyének... :)

Szemi írta...

Nálunk is ilyen tésztából készült mindig ez az étel.
Én csak egyszer próbálkoztam vele, kedző fiatalasszony koromban, hát mind kifőtt belőle a lekvár a vízbe.
Akkor elment a kedvem, nem ismételtem, pedig nagyon szeretem!
Egyenlőre még anyukám elkészíti, de azt hiszem,lassan újra kéne próbálkoznom vele...

Anikó írta...

Nagyon szeretem, így is szoktam csinálni, gyúrt tésztával, de krumplisból is finom, sőt télen krumlisgombócba szilva helyett ezt a kemény szilvalekvárt teszem.Pirított morzsával, de cukros mákba forgatva is imádjuk.Ez egy nagyon jó étel, guszta a képed.

Ms. Poppy írta...

Pont a napokban gondolkoztam rajta, hogy végre kellene valami finomat csinálni a sűrű, házi szilvalekvárból. Jó kis ihletet adtál. Ilyet még soha nem csináltam, de ránézésre nem kell tőle félni.:)
Csodaszép a fejléc, a fotó meg amolyan nagyit idéző. Szépen megkomponáltad.

Marvin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Marvin írta...

De az én fülemet egy robot viseli! Marvin, a robot. (Ez maradt ki fentebb :))
Igaz, nem is műxik jól, eléggé siket szegény.

Jaj, a régi jó barátfülézések!
No jó, koncentráljunk a jelenre...

Ildinyó írta...

Hűűű Duende! Nagyon jól néz ki! Jó, hogy közzé tetted ezt a receptet, mert ezt is ki kell majd próbálnom (és csak gyűlnek, csak gyűlnek :D)!
Nekem is nagyon tetszik a gesztenyés fejléced egyébként! Csinos! :)

Közben mosolygok nagyon, mert a kicsi fiammal megsimiztük a Kabaládat, és nagyon kuncogott rajta, ahogy dorombol... :D

Latsia írta...

Gyönyörű ez a kép... képzelem milyen finom a rajtalévő! Receptet vittem, köszönöm!:-)

duende írta...

Padparadsa, köszi szépen! :)


Szemirámisz, annyi a titka, hogy nyomkodd ki a levegőt és nagyon alaposan nyomkodd össze a széleket. Szerintem menni fog! :)


Anikó, ez milyen jó ötlet! Mákkal még sosem csináltam, pedig isteni lehet, nagyon szépen köszönöm a tippet! :)


Ms. Poppy, köszönöm! :)
Tényleg nem bonyolult, csak annak tűnik. Hát. Ha jól meggondolom, abszolút nagyi korban vagyok. Ha férjhezmenetelem után egyből lett volna gyerekünk, akkor már lehetne egy 1 vagy 2 éves unokám. És nem korhatár alatt szültem volna sem én , sem a lányom. :) Szóval, én már készíthetek nagyis ételeket, mert lehetne unokám. Simán. :)


Marvin, fülben egyezünk? :) Az enyém eláll - olyan mint Buddháé,d e tényleg - és bot és a hangom meg fa... :))

Hát nem tom, ez működne-e rizsliszttel... nem biztos. De kaphatnál helyette szilvalekváros kukoricaprószát, hm? :)


Ildinyó, köszönöm szépen! :) Én is szeretem Kabalát simizni. :)) Örök gyerek maradok...


Latsia, nagyon szépen köszi! Igen, finom, bátran ajánlom és szívesen! :)

trinity írta...

Hű, de rég nem ettem igazi házit! Nagyim profi volt benne, anyu már ritkábban veselkedik neki. Kénytelen leszek én, látva ezt az ínycsiklandó fotót.
Mifelénk krumplis tésztából készült, egyszerre egy adag nudlival:))

Marvin írta...

Kaphatnék? Házhoz szállítással?
Vagy esetleg hívassam meg magam ismét? :)
Idén már nem fog menni, de tedd el a receptet kérlek, jó lesz az később is...
Van egyébként búzaliszt gluténmentes, valahogy kivonják belőle, ahogy a kávéból a koffeint, csak irtózatosan drága. Nem használtam, mivel nem főzök, így nem tudom, hogy viselkedik.

Egyébként is panaszt nyújtok be a blogod ellen! Az ember figyelmét eltereli a múlt irányába, hogy jaj, de jókat ettem valamikor, vagy a jövő irányába, hogy jaj de jókat lehetne még enni. Hogy maradjon meg így az ecceri ember gyereke a jelenben? :DDD

Ms. Poppy írta...

Micsoda okfejtés, Duende.:D Mamikám, kérek még fantasztikus régi recepteket!:P

duende írta...

Trinity, nem féltelek! Ügyes vagy nagyon és tényleg egyszerű! :)



Marvin, bármikor szívesen látlak! :)
Ó, a nőtanácsnál, esetleg? :))


Ms. Poppy: :)))))

Csibe írta...

Gyönyörű! Nagyon szeretem, és milyen régen csináltam :o
Listára felvéve :)

duende írta...

Csibe: :)

Vicuska írta...

Nálunk is hívták barátfülének, meg derelyének is!!! Még februárban főztem egy óriási adaggal a családnak, gyorsan legyűrtük! :)
Nagyon jók a fotóid!!!

duende írta...

Vicuska, ha minden héten főznék életem párjának, nem tiltakozna. :)
Köszönöm szépen! :)

Zsóka írta...

Mindig elkalandozom amikor a recepteket böngészem nálad. Most is a derelye kötött ide. Nálunk is úgy készítik, mint ahogyan te. Lehet, hogy ez is egy nemzeti eledelünk: Gyönyörű, és étvágygerjesztő. Azt hiszem ma ez lesz a leves után.

duende írta...

Köszönöm Zsóka, és jó hogy megtaláltad, mert nagyon régen készítettem én is. Vasárnapra ez lesz a böjti menü egyik fogása, köszönöm a tippet! :)
Mondjuk egy jó kis hamisgulyás után... :))

Névtelen írta...

A barátfüle az krumplis tésztából készül, kerek formával szaggatva. A tészta közepére kerül a lekvár és ketté hajtva úgy néz ki mint egy fül. A derelye az tojásos tészta aminek az egyik felére halmokba rakjuk a lekvárt majd ráhajtjuk a tésztát és derelye metszővel összevágjuk.Üdv.Tibor.

duende írta...

Kedves Tibor! Jaj, nagyon köszönöm! :) Most már tiszta a kép, valóban nem tudtam, mi a küldönbség, pedig utána is néztem. Köszönet! :)

Éva írta...

A kifőtt tésztát nem kell leöblíteni?

duende írta...

Barátfülénél nem, mert jobban ragad rá a pirított zsemlemorzsa. :)