Sok ember boldogtalan körülöttem...
Valami mindig hiányzik, valami soha nem O.K.
Folyton keresnek valamit, célokat tűznek
ki és mikor elérik, rájönnek: még rosszabb
a lelkük, mint előtte. Mert most már a
csalódás is ott van, mert azt hitték,
az a valami lesz az, ami meghozza majd a beteljesülést.
Vagy túl a múltban élnek, és azon keseregnek,
vagy túl a jövőbe néznek, és azt gondolják:
majd akkor leszek boldog, ha lesz
egy házam, ha lesz szerelmem, ha lesz
házimozim, ha az Antillákon nyaralhatok.
A lényeg a ha szócskán van...
A boldogságot a jövőbe tenni, feltételekhez
kötni nem jó, mert akkor a jelenben vagy
boldogtalan. És akkor ez így is marad.
Mert mindig a jelenben élsz, a jövőben nem tudsz.
A jövő még soha nem vált jelenné.
Így keletkeznek az illúziók és így takarják
el a valóságot. Az illúzióink miatt felejtünk
el élni a mostban, miattuk megyünk el
önmagunk, a most valósága mellett. Amellett, hogy
élvezzük az élet nyújtotta örömöket a jelen pillanatban.
Ha külső feltételekhez kötjük a boldogságunkat,
ha a jövőbe helyezzük, megtévesztettek vagyunk.
Saját magunk által.
Valami mindig hiányzik, valami soha nem O.K.
Folyton keresnek valamit, célokat tűznek
ki és mikor elérik, rájönnek: még rosszabb
a lelkük, mint előtte. Mert most már a
csalódás is ott van, mert azt hitték,
az a valami lesz az, ami meghozza majd a beteljesülést.
Vagy túl a múltban élnek, és azon keseregnek,
vagy túl a jövőbe néznek, és azt gondolják:
majd akkor leszek boldog, ha lesz
egy házam, ha lesz szerelmem, ha lesz
házimozim, ha az Antillákon nyaralhatok.
A lényeg a ha szócskán van...
A boldogságot a jövőbe tenni, feltételekhez
kötni nem jó, mert akkor a jelenben vagy
boldogtalan. És akkor ez így is marad.
Mert mindig a jelenben élsz, a jövőben nem tudsz.
A jövő még soha nem vált jelenné.
Így keletkeznek az illúziók és így takarják
el a valóságot. Az illúzióink miatt felejtünk
el élni a mostban, miattuk megyünk el
önmagunk, a most valósága mellett. Amellett, hogy
élvezzük az élet nyújtotta örömöket a jelen pillanatban.
Ha külső feltételekhez kötjük a boldogságunkat,
ha a jövőbe helyezzük, megtévesztettek vagyunk.
Saját magunk által.
(duende)
Nem vagyok egy nagy sütőgetős. De az almás édességeket szeretem, és ma megtáltosodtam. Ez a torta teljesen saját kreálmány. Annyit fogok legközelebb módosítani rajta, hogy a tésztának csak felét veszem, az almakrémnek meg a kétszeresét, tehát pont fordítottan, mint a képen van. Amit leírok most receptként, az már a módosított, tehát a jó arányos recept. Ronda, de finom! :-)
Hozzávalók a kisebb tortaformához:
A tésztához:
10 dkg liszt,
10 dkg porcukor,
1 tojás,
1/2 sütőpor,
1/2 dl tejszín,
1 csipet só,
5 dkg vaj vagy margarin.
Az almakrémhez:
12 db nagy alma,
1 evőkanálnyi rumab áztatott mazsola,
1 púpos evőkanál durvára vágott dió,
1 csipet só,
ízlés szerint cukor,
1/2 citrom leve,
1 vaníliás cukor,
2 tojásfehérje,
1 dl tejszín.
A tetejére:
20 dkg kristálycukor.
Egy kis méretű tortaformát kivajaztam, liszteztem.
Az almákat meghámoztam, és vékonyabb szeletekre vágtam. Cukorral, vaníliás cukorral, citromlével, csipet sóval, a mazsoláról leöntött rummal addig sütöttem míg a levét elfőtte. Ekkor hozzákevertem a durvára vágott diót és a mazsolát is. Hagytam kihűlni, aztán a 2 tojásfehérjét jó kemény habbá vertem és hozzákevertem az almás mixhez.
Míg hűlt az almakrém, kikevertem a tésztáját is. A vajat épp csak felolvasztottam és a csipet sóval, porcukorral, sütőporral elkevert liszthez adtam. Hozzáütöttem a tojást is és hozzátettem a tejszínt is. Robotgéppel alaposan elkevertem. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie. Ha túl sűrű lenne, icipici tejszínt vagy vizet lehet még hozzá adni.
A tortaformába simítottam a tésztát, rá az almakrémet. Jó 3/4 órán át sütöttem előmelegített, 3/4-es sütőben.
Mikor kihűlt szeleteltem, és egy tálcára tettem úgy hogy ne érjenek össze a szeletek. A cukrot fölolvasztottam és rácsorgattam a tetejére. Mikor megszilárdult, újra összeállítottam a tortát, hogy ne száradjanak a szeletek. Legközelebb úgy csinálom, hogy egyben hagyom. Mert pár óra elteltével az almás krém magába szívja és megpuhítja a karamellt.
Még egy variációt is el tudok képzelni. A megszilárdult karamellt robotképben durvára aprítani, és azt szórni a tetejére! Tényleg, így sem lenne rossz! :-)
15 megjegyzés:
Ez igen! Imádom az ilyen tökélyre fejlesztett kombinációkat (gondolok itt a krémes és ropogós elegyére). Ami külön jó pont nálam, hogy nem csupa-tojás süti, ráadásul alma is van benne. Remek arányok, kóstolás nélkül is csak jót mondhatok róla. Egyébként is úgy gondolom: már a recept alapján el lehet dönteni egy ételről, hogy (megfelelően elkészítve) finom-e. Ez biztosan az. Gratulálok a saját fejlesztésű recepthez, és egyátalán nem ronda, nagyon mutatós!
Az írásodhoz: a jelenben élni "ha" nélkül - csaknem lehetetlen. Túl sokat kérsz (még ha igazad is van...)
Köszi. :-)
Nem kérek...
Célokra szükség van. És valóban nehéz eltalálni az arany középutat. A célt, mint szándékot fenntartani, s közben megélni azt, ami éppen van. Egyszerre használni az akarat erejét és az elengedettség erejét.
Ha ez sikerül, átjutottál a tű fokán. Ahogy Jézus mester fogalmazott. Vagy átrepültél a sárkány szemén, ahogy kínában mondják.
Vagy túljutottál - a túlsó parta, ahogy Buddha...
Sok? Igen.
Beérni kevesebbel?
Lehet azt is. Mindent lehet. :-) És szabad.
Nekem tetszik, amit írtál. Való igaz, kellenek célok, de nem a megvalósulás a boldogság, hanem az odavezető utat is értékelni kell; arról meg ne is beszéljünk, hogy a célok nem mindig megvalósíthatók, az emberek többsége irreális dolgokat tűz ki magának, és így öröké elégedetlen marad...
Az almatorta jónak tűnik, és szerintem sem csúnya:) Emlékszem egyébként, hogy régebben sütöttem egy ronda csokitortát, és 2 fejlődésben lévő gyerek 2-3 óra alatt felfalta...a mai napig emlegetik.
Az ember nem mindig azért keres, mert nem tud a jelenben élni, hanem mert nem akar, mert változtatna.
Ez előrevisz, nem?
Így igaz, Kata. Jók a célok is, csak közben ne felejtsünk el élni.
Süsd meg újra! Már ha emlékszel még rá.
Végül is, minden előre visz, még a látszólagos visszaesések, egy helyben topogások is.
Minden tapasztalatot ad, így gazdagodunk általa.
Ha valakiben még megvan a keresés, a változtatás szándéka, az azt jelzi, hogy még él. Hogy még nem lett "zombi". A jelenben viszon jó megmaradni, mert csak onnan lehet változtatni. Ha nem vagy jelen, az erővesztést, lélekvesztést okozhat hosszabb idő után. Mert topogsz, így elfolyik az energiád, ami kéne a változtatáshoz. Mindössze két lehetséges megoldás van: vagy teljesen elfogadni a jelen helyzetet, vagy megváltoztatni. A kettő között lebegni energiavesztéshez vezet.
Valójáben abban az esteben, amit írtál ZinczyKa, abból fakad a "nem akar", hogy még egyenlőre a bátorság kevés. Az ugráshoz bátorság kell. A bátorság szintje egy küszöb, és sokszor nehezen tornázzuk fel magunkat odáig. Nem könnyű, tudom.
Viszont azt tartják - hogy bátraké a szerencse! :-)
Kedves duende!
Szerintem a leírt állapotok mindenkinek létező állapotai. Mint a víznek a gőz és jég. Van, hogy nem tud örülni a megszerzett dolgainak, van, hogy a múltjában tudja jól kisírni magát. A jelenhez viszont jó társaság kell. Minimum a megfelelő pár, aki miatt ki sem akarok menni a szobából. Egy partner, aki értékeli a... engem. Engem kell értékeljen folyamatosan, s én is őt.
Persze, hogy megsértődöm, mert még mindig nem érti valaki, hogy... de odafigyel rám.
Az almatortád is annak lesz szép, aki belakmározik belőle, meg nekünk, mert csorgatjuk a nyálunkat.
Te azt fogod látni, hogy rogy be, miért nem lehet normálisan szeletelni, és testeddel takarod a műveleteket, míg odateheted a fényképezőgép elé.
Minek?
Mert a társaság majd megdicséri.
A tortát?
Igazából Téged.
De ez az öröm jár Neked!
Hol a világ „kint”, vagy „bent”?
Hűha!!
Amit írok, azt úgy vélem, hogy számomra logikus, de nem jelenti azt, hogy én ezt így meg is tudom valósítani, már több okból sem.
Ilyesmire céloztam a vágyak kapcsán, múltkor.
Hogy milyen minőségű vágyaink vannak, az fontos. Ha anyagi dolgo vagy érzelem stb. léte-nemléte feltételezi a boldogságunkat, akkor mindig boldogtalanok leszünk, ha nem teljesülnek ezek.
Ha viszont vágyaink irányultságát olyan mederbe tereljük, ami nem mulandó: az Isten iránti szeretet, akkor nem fogunk folyton sóvárogni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem örülhetünk az élet adta dolgoknak, eseményeknek vagy ne lehetnének céljaink. Csak nem ettől tesszük függővé a boldogság érzését.
Nem függünk tőle. Van-nincs, létezik-elmúlik...
Nehéz.
Szia Hanczúr! :-)
Tudod, ez még eszembe sem jutott... Önző vagyok, mindent érdekből teszek: önmagamért. Egyszerűen azért csinálom, mert én örömömet lelem benne. S ha más is? Még külön öröm számomra.
Mindekinek a világ úgy kerek és teljes, ahogy az belőle fakad. Neked társsal teljes és szép, nekem az egyedüllét ugyanolyan örömteli. Az is jó, mikor magam vagyok, s az is, mikor kommunikálhatok másokkal.
Valójában mindig egyedül vagyunk.
És valójában még az egyedüllétben sem kisebb a társaságunk, mint a világ összes teremtett lénye.
jó otthon lenni benne, így igaz. :-)
Jó meglátni benned, másban is a szépet, a ragyogót.
Az ember nagyon boldog tud lenni, ha valaki végre megpillantja az eredeti arcát. Így igaz, csodás érzés. :-)
Lucifer, válaszoltam Neked, a következő bejegyzésben olvasd, a Zölborsós husinál.
Így igaz, Reni.
Valójában mindig a szabadságra sóvárgunk - én így nevezem Istent, számomra a kettő egy -, és mindenben ezt keressük. És mindig jelen is van, csak épp mi nem vagyunk jelen. :-))
Sosem érem utol magam...:)
Annyi mindenhez lenne még szavam, ehhez is már 100 éve írni akartam még.
Érdekes, mert én mindig magam érzem magam. Mi? Értsd: hiába van férjem, gyerekeim stb. mégsem lettem belül más olyan értelemben, hogy -most ezt nem tudom megmagyarázni- tehát nem érzem úgy, hogy "rátámaszkodok" valaki(k)re, valahol belül egyedül vagyok.
Ez nem direktben van, hanem egyszerűen csak így van.
Lehet, hogy tudatalatt ezzel védem magam attól, hogyha elveszítek/nék valakit, akkor ne érezzem úgy, hogy nem tudok boldogulni?
Ez szerintem nagyon jó, Reni. Mert valójában tényleg egyedül vagyunk. És ha valaki ezt érzi, tudja, akkor nem facsarja ki a környezetét. Ritka kincs az ilyen ember.
Megjegyzés küldése