Mindegy, hogy egy csillag az égen,
egy madár dala az éjben,
vagy a szellő a réten,
minden te és én vagyok.
Egy könnycsepp az arcon,
egy mosoly a buszon,
édes ébredés egy szép hajnalon,
minden te és én vagyok.
Minden csak ez az egy Élet,
ezernyi álarca bújócskázott vélem.
De már látom, látom a sok csodát,
fény lettem, kő és virág.
egy madár dala az éjben,
vagy a szellő a réten,
minden te és én vagyok.
Egy könnycsepp az arcon,
egy mosoly a buszon,
édes ébredés egy szép hajnalon,
minden te és én vagyok.
Minden csak ez az egy Élet,
ezernyi álarca bújócskázott vélem.
De már látom, látom a sok csodát,
fény lettem, kő és virág.
(duende)
Vendégeket vártam és egyikük szétválasztós diétázó. Mivel a tésztanapokat nehezen tudja változatossá tenni, megleptem ezzel a salátával.
A fokhagymás-rozmaringos sült céklának már egy ideje rajongója vagyok. A kiindulópont tehát ez a régi kedvencem volt.
Hozzávalók 4 főre:
1/2 zacskó (25 dkg) penne tészta,
2 kisebb cékla,
a céklának kb. fele mennyisége zeller,
1/2 alma,
2 evőkanál durvára darált vagy vágott dió,
2 evőkanál szőlőmagolaj (vagy bármilyen nem feltűnő ízű olaj),
1 gerezd citrom leve,
1 kiscsi gerezd fokhagyma,
1 teáskanál méz,
frissen őrölt bors,
pár levélke friss rozmaring nagyon apróra vágva,
só.
A tésztát megfőztem sós vízben, ahogy az olaszok mondják: al dente. Vagyis figyeljünk rá, nehogy túl puhára főzzük. Főzés után egyből átöblítettem hideg vízben. Így nem lesz gezemicés, és nem puhul tovább. A céklát is megfőztem hajában, a zellert szintúgy megfőztem sós vízben, de ez utóbbit kisebb kockákra vágva.
A céklát is hidegvíz alá tettem kis időre, hogy lehűljön, majd meghámoztam és kockáztam. A zellert szintén leszűrtem, mikor megfőtt.
Egy nagy tálba tettem a tésztát, a zeller-, cékla-, almakockákat. Hozzáadtam kb. 2 evőkanálnyi durvára darált diót, olajat, sót, citromlevet, cukrot, őröltem rá némi borsot, a rozmaringleveleket aprítva, és a fokhagymát reszelve. Mindezt alaposan összekevertem, majd hűtőbe tettem egy órácskára.
Nagyon extrán néz ki, szépen lehet tálalni.
Igen. Utóirat: a cékla nagyon színez. Pirosat lehet pisilni tőle. Csak gondoltam, szólok. Mielőtt bárki orvoshoz rohanna. :-)
28 megjegyzés:
Bár a cékla nem a kedvencem, ez az ételed nagyon mutatós, és a leírásból ítélve biztosan finom is lehet. A fotód pedig megint tökéletes...
Irígykedem (?!)
:-)))
Az jó nekem?! :-)))
Minden éremnek két oldala, ugye.
Ha inspirációvá válik, az irikedés jó dolog! :-)))
Mert akkor én is olvashatok, nézhetek, főzhetek még sok szépet Tőled.
Hmm ezt most azonnal meg is enném ::))
Szuper ez a tészta! És hozzá ez a látvány... meseszép!
Széééép!
Ne nevess ki, elmentem bevásárolni, és vettem hozzávalókat ::))
A bejegyzés elejéhez meg csak annyit tennék vicceskedve, hogy Kazinczy feleségének Török Sophie (Zsófia) volt a neve, amit aztán írói álnévként Babits felesége használt ::)) Szóval akár magam lehetek a bölcsesség maga, az örök nő :D
Nagyon szép... az idézet és a saláta is:) Kata/Konyha
Szia ZinczyKa!
Majd mesélj, hogy ízlett a saláta! :-)) Én is ezt ebédeltem, tegnapról még maradt egy kevés.
Igen, olvastam Török Sophie verseskötetét a Csontig meztelent. Szeretem, vannak jó versei.
Igen, de nem lehetnél. Mert már most az vagy! :-)
Köszönöm, Palócprovance! :-)
Köszi, CsM! :-)
Köszi Kata!
Főleg, mert ezt én követtem el. :-)
Mármint a szövegre gondoltam. Te is benne vagy. :-)
Nem vagyok egy nagy konyhatündér, sőt, semmilyen tündér sem, de nagy cékla- és zellerzabáló, az igen! Szóval ez nagyon felpiszkálta a fantáziámat, még az is lehet, hogy ki is próbálom! ::)))))
Malvina! Ne tévesszük meg az idelátogatókat. Te Tündér vagy!
Szia Malvi!
Örülök hogy tetszik! :-)
Zeller-rajongó vagy? Én is! van zellerkrémlevesem is a blogon, isteni!
Lucifer, megint majdnem egyszerre írtunk! :-))
Na hát nem próbáltam még ki, mert én marha nem vettem zellert. Holnap.
Ha marad zelelred, ajánlom neked is a zellerkrémlevest. :-))))
Egyébként tényleg isteni, a legfinibb krémleves.
Hú de gyönyörű a fagyos kis rozmaringod!!!!
És ezt én még csak most olvasom! Köszi, Duende! Kedves Tőled!!!!
Nagyon szép megfogalmazás!
Érdekes, sok helyen olvasom ezt a cékla színezős pisit, mitől függ? mert nekem nem.
Jó reggelt, jó reggelt! :-)
Igazán nincs mit, Reni. Én köszönöm Neketek a sok figyelmet és tudod... :-)
Azt hiszem, akinek sok méregagyag van a szervezetében, annál szinez. Aki tiszta belül is, annál nem. :-)
Helyesbítek - rettentő korán van! - szóval így akartam írni: méreganyag.
Még nem ittam meg a kávémat...
Ugye milyen szép? Tegnap így ébredt szegény rozmaringocskám... Remélem, túléli.
Igen, kiszúrtam a bokrocskádat. Nekem is van hátul, a szerelem növénye (is). Meg sok jó tulajdonsága van még.
Az "agyag"-al nem trafáltál ám mellé, van ehető agyag is!
Te, Lucifer, most verekedni akarsz? ::)) Méghogy én Tündér? Basszus! Még akkor sem, ha az analitikusok jórésze pont ezzel at elementáris ellenkezésemmel próbálná is alátámasztani a tündérségem voltát! Én kérem úgy vagyok a freudizmussal, no meg a jungzimussal is, azaz a pszichoanalititkus iskolával mint a gyermekbetegségekkel! Túléltem és rezisztenssé váltam! Természetesen ezzel nem kívánom tagadni az értékeit, amelyek nélkül bajosan beszélhetnénk ma a pszichológiáról mint tudományról. Hozzám momentán - már jóideje - a kognitív pszichológia áll közel. Tehát nyugodzan állíthatom, hogy én kérem nem vagyok tündér! ::)))
Nem is tudtam, Reni.
Igen, sógoromék esküvőjére én készítettem a menyaszonyi csokrot és a kitűzőket. A vőlegénynek rozmaringágakból csináltam! :-)
Malvi, Malvi... :-)
A boszik a földi tündérek, nem tudtad? :-)
Megjegyzés küldése