Forróvizes gyorskenyér - kubai kenyér

 - kubai kenyér.

Az ima nem Istent, hanem az imádkozót változtatja meg.

                                                                                                                                                       (Erhard F. Freitag)

Ma blogszomszédolós nap volt... Kenyeret is sütöttem, mert egy morzsa nem sok, annyi sem volt itthon. Máginál láttam meg ezt a csodát ma délelőtt. Míg sült a hús, összeállítottam a kenyeret, s mikor kivettem a finom narancsos illatot árasztó sültet, tettem is be a helyére ezt a forróvizes forradalmi, 100 perces gyorskenyeret. Mire befejeztük az ebédet, ki is sült. Ráadásul. Én a cukrot ki is felejtettem belőle annak rendje és módja szerint. És még így is szépen és gyorsan megkelt.
Én is hitetlenkedtem, de egy próbát megért. Leginkább mert Mági képein olyan gyönyörűek voltak a kenyérkék. Hittem neki. Valóban gyors, valóban nem haláloznak el időelőtt az élesztőgombák a forróvíztől. Valóban ropogós a héja (ami később sem puhul be) és puha, finom a belseje. Máskor is sütöm! :) Hogy mitől kubai? No ezt nem tudom... :) Talán a forróvíz miatt. Köszönet a szuper receptért! :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt (én most 30 dkg fehérlisztből, 5 dkg réteslisztből és teljes kiőrlésű búzalisztből készítettem),
1,5- 2 csapott teáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
2,5 dkg friss élesztő,
3 dl forróvíz.

A liszteket és a sót, cukrot, elmorzsolt élesztőt alaposan összekeverjük, majd hozzáöntjük a forróvizet. Én fakanállal kezdtem összedolgozni, mert tényleg forrásban lévő vizet adtam a liszthez és nincs dagasztós masinám. Szóval fakanállal összekutyultam, amennyire tudtam. Aztán óvatosan kézzel is nekibátorodtam, de csak finoman mert először tényleg forró volt. Mikor már nem kellett hozzá azbesztkéz, a konyhai munkalapon jól átgyúrtam. Szép sima a tészta, rugalmas, valóban nagyon jó gyúrni. A kenyérgombócot vékonyan beolajoztam olívaolajjal. A tepsibe sütőpapírt tettem, kissé beliszteztem. Erre tettem a tésztagombócot, pengével keresztben bemetszettem és letakartam egy nagy tiszta nylonzacsival. Hagytam pihenni míg a sütőm szabad nem lett. Máginál csak negyed órát kelt, nálam kicsit többet. De én kifelejtettem a cukrot ugye. :)
Az én sütőm már meleg volt, de nem előmelegítettet ír a recept. Hideg sütőbe tesszük 200 fokra és 40-45 percig sütjük. De így előmelegített sütőbe téve is szépséges lett. :)

Narancsos sült oldalas

.
Kezdetben meg akartam hódítani az életet, de ő lett a győztes.

Később megkíséreltem hogy kifürkésszem, de elvesztem végtelenségében.

Végül úgy gondoltam, hogy gondosan be kell osztani, de kibújt alólam.

Utoljára - bár vonakodva és tétován - megpróbáltam szeretni.

Ekkor túláradó örömmel ölelt magához.

(Erhard F. Freitag)

Nemrégen Alíz konyhájában láttam ezt a különleges narancsos csirkecombot - ma el is készítettem csak oldalasból mert a csirkecombot egyikünk sem szereti. Bevallom egyszerűsítettem a dolgot. Mert érdekes álmom volt az éjjel. Felkelés után nekiültem böngészni az álomfejtő könyveimet... és mire észbe kaptam, már késében voltam ebédügyileg. Az oldalast a fagyasztóból vettem elő. Ahogy volt, fagyosan dobtam be a sütőbe, a finom páclével nyakonborítva.  Így is isteni finom lett, köszönet érte Alíznak!

Hozzávalók 4 főre:
1 - 1,5 kg sertésoldalas,
2 narancs reszelt héja és leve,
só,
1 evőkanál olívaolaj,
2 teáskanál méz,
2 evőkanál szójaszósz,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 evőkanál vörösborecet.

A pácon alakítottam menet közben, mert kissé elsokalltam a mézet, ezért a sütés végefelé, mikor levettem a fóliát a húsról, öntöttem a szafthoz egy kevés vörösborecetet, és így lett jó.
Tehát a húst alaposan megmostam, mert az oldalas mindig tele van csontszilánkokkal. A sütőedénybe olívaolajat öntöttem. A húst besóztam és az edénybe tettem. Egy kisebb keverőtálban összekevertem az önetetet: a mézet, narancslevet és héjat, a gyömbért, szójaszószt. Mindezzel meglocsoltam a húst, lefedtem alufóliával és másfél órára előmelegített sütőbe tettem olyan 160-180 fokra. Végül a fóliát levettem, hozzáöntöttem a szafthoz a vörösborecetet, meglocsolgattam a húst többször is, míg szép pirosra nem sült.
Tényleg isteni a hús alatt képződő szósz.
Oldalasból nehéz megadni a fő/mennyiséget, mert ha olyat veszünk, amiben sok a csont és vékony rajta a hús, sokkal többet kell vásárolnunk belőle. Ha vastag húsosat kapunk, akkor természetesen kevesebb is elég.
Rizzsel tálaljuk. Amit készíthetünk akár mazsolával, akár kukoricával, akár sáfránnyal. De kuszkuszt is el tudok hozzá képzelni.
Ha krumplievők vagyunk inkább, akkor hajában egészben megfőzött, majd kevés olívaolajon jól átpirított burgonyával tökéletes.

 

Ez a recept csirkéből, pulykából, kacsából is kiváló, de akár főtt, s aztán sütött füstölt csülökhöz vagy sonkához is el tudom képzelni. Megbolondíthatjuk akár még kínai ötfűszer-keverékkel is, amit házilag is elkészíthetünk. Csillagánizs, édesköménymag, szegfűszeg, szecsuáni bors és fahéj alkotja a keveréket.

Pasta al gorgonzola

.

Ez az észak-kelet tájföldi tanárom, Ácsán Cshá egyik kedvenc története volt.

         Egy szép nyári estén, vacsora után, egy friss házaspár együtt indult sétára az erdőbe. Remekül érezték magukat, amíg meg nem hallottak egy hangot a távolból: „háp-háp!”

         „Hallod,” mondta a feleség, „ez biztos egy tyúk.”

         „Nem-nem. Ez egy kacsa volt.” javította ki a férj.

         „Nem… Biztos vagyok benne, hogy tyúk.” válaszolt.

         „Lehetetlen. A tyúk azt mondja, hogy „kot-kotkodács”, a kacsa meg azt, hogy „háp-háp!” Ez a kacsa volt, édesem.” felelte az ura, kissé már ingerülten.

         „Háp-háp!” Hallatszott ismét.

         „Na, ugye, hogy a tyúkod csak kacsa,” szólalt meg ismét.

         „Nem egyetlenem, ez csirke volt. Biztos vagyok benne.” bizonygatta, egyhelyben toporogva.

         „Ide figyelj asszony! Ez…egy…kacsa, K-A-C-S-A, réce! Megértetted?” Mondta feldúltan.

         „De tyúk,” ellenkezett.

         „Egy kacsa, hogy az ég áldjon meg, te…” 
De szerencsére a következő „háp-háp” megszakította a mondatát, hogy nehogy olyat mondjon, amit nem kellett volna.  
           A feleségnél már majdnem eltörött a mécses. „De hát tyúk!”

A férj meglátta neje könnybelábadó szemeit, és végre eszébe jutott, hogy miért is vette el. Az arca kisimult, és gyengéden így válaszolt: „Sajnálom drágám. Neked van igazad. Valóban tyúk.”

„Köszönöm egyetlenem.” mondta és megszorította kedvese kezét.

„Háp-háp!” zengett bele az erdő, mialatt továbbfolytatták sétájukat együtt, szerelemben.

A történet lényege, hogy a férj végre ráébredt, hogy nem az a fontos, hogy tyúk volt vagy kacsa. Ami igazán számít, hogy békében együtt legyenek, hogy élvezhessék a nyáresti sétájukat. Hány házasság megy tönkre lényegtelen dolgok miatt? Hány válásnál vágnak egymáshoz „tyúk vagy kacsa” szintű ügyeket?

Ha megértjük ezt a történetet, emlékezni fogunk, mi is az igazán fontos. A házasság fontosabb annál, hogy réce vagy csirke volt. És különben is, hányszor volt már, hogy teljesen száz százalékig biztosak voltunk abban hogy igazunk van, és később rá kellett jönnünk, hogy mégsem?  Ki tudja? Lehet, hogy tényleg egy génmanipulált csirke volt, ami képes a hápogásra!

(A nemek közötti egyenlőség és a zavartalan szerzeteséletem megőrzése érdekében, minden alkalommal, amikor ezt elmesélem, felcserélem a szereplőket.)

(Ajan Brahm - Opening the Door of Your Heart, bodhibuilding blog)

Kedves párom ma egyszerű tésztát kért ebédre. Azért játszottam egy kicsit. :) Egyébként a világ egyik legegyszerűbb étele, bármilyen száraztésztával is tökéletes, de a krumplinudli sem rúgja le magáról ezt a fini szószt. És szinte már nem is recept... A tésztát egyébként céklaporral színeztem és ravioliként is elkészíthettem volna, dee... bár marad a gyerek ha játszik, ennyire most nem voltam pepecselős kedvemben. :)

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg száraztészta,

20 dkg gorgonzola sajt (vagy bármilyen márványos sajt),

2 dl tejszín,

só (nem biztos hogy kell, a sajt sós),

frissen őrölt bors,

1 evőkanál olívaolaj,

5 dkg vaj,

2 gerezd fokhagyma. 

A vizet tegyük fel forrni sóval. Közben az olívaolaj-vaj keverékén pici sóval futtassuk meg az apróra kockázott fokhagymát, majd öntsük fel tejszínnel és morzsoljuk bele a gorgonzolát. Kevergessük, míg elolvad a sajt és kissé besűrűsödik a mártás. A kifőzött tésztát szedjük a szószba, ha túl sűrű lenne, kevés tésztafőzővízzel higíthatunk rajta. És kész! Nudlira (gnocchira) is tökéletes mártás. Édes salátahagymát vagy lilahagymát is dinsztelhetünk bele a fokhagyma mellé, ha épp úgy tartja kedvünk.

mikrovilág

.

*********

A nagy pangasius-átverés

.

Sosem veszek sem pangasius, sem tilápia filét. Egyszer kóstoltam, de kiköptem. Bocsánat, de így volt. Évekkel ezelőtt. Még csodálkoztam is, hogy lehet az, hogy van hal, amit én nem szeretek? Hát van. A cikk sokkoló.

"Két hamburgi újságíró (Michael Höft és Christian Jentzsch) A pangasiushazugság (Die Pangasius-Lüge) című horrorfilmjét végignézve nem maradhat bennünk kétség: a pangasius fogyasztása káros az egészségre - erre jutott a Heti Válasz újságírója.

A Mekong-delta partvidékén folyó "tenyésztés" minden képzeletet felülmúl. A szűk halketrecekben (állati és emberi ürülékek között) hatvan-nyolcvan cápaharcsa vergődik egy négyzetméteren. Az állatokat döghússal, dél-amerikai csontliszttel, génmanipulált táppal, szójahulladékkal, szerves szeméttel etetik. Egy pangasiushoz képest a tápos csirke fejedelmi ínyenc. A halakat antibiotikummal tömik, nehogy elpusztuljanak a fertőzött vízben, és kínai injekciókkal kezelik." ..............

Cikk folytatása az élelmiszer.hu oldalán.

.

Jeruzsálemi túrótorta

.

Várj, összpontosíts:
Étel a tálban, a kupában ital.

                                                                           (David Rothenberg)

Ma piac sincs, meg lemenni sem volt kedvem. Így abból főztem, amit itthon találtam. Reggel megnézegettem a talonba tett recepteket, a "majdcsakkipróbálomvalamikor" című gyűjteményemet. Volt itthon negyed kiló túróm, és hát megleltem Fűszeres Eszter ezer éve félretett jeruzsálemi túrótorta receptjét. Minden volt itthon hozzá, úgyhogy főztem egy lencsefőzeléket és megsütöttem második fogásként a tortát. Nagyon finom. Könnyű, gyümölcsös, isteni. És elkészíteni is rém egyszerű. Nehézségi fok: még a robotgépet sem kell elővenni hozzá kategória. :) Máskor is fog készülni.
Én féladagot készítettem, de a teljes adagot írom le.

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:
2,5 dl kuszkusz,
5 dl forróvíz,
1 csipet só,
5dkg vaj,
2 tojás,
1 ek. méz.
A túrótöltelékhez:
50 dkg túró,
1 kis doboz philadelphia sajtkrém vagy 12 dkg mascarpone vagy 12 dkg natúr vajkrém,
2 tojás,
1 nagy narancs reszelt héja,
3 ek. méz.
A sziruphoz:
1/2-1 narancs leve,
5-6 evőkanál méz.
A tetejére: dió, mandula, mogyoró vagy pisztácia.

A kuszkuszt leöntjük a forróvízzel, sózzuk, mézet adunk hozzá és vajat és lefedjük 15-20 percre. Majd mikor kihűlt, hozzákeverjük a tojásokat is.
Közben összekeverjük a túrótölteléket. Én mazsolát is tettem bele, mert nagyon szeretem. A tortaforma aljára vágunk sütőpapírt, belesimítjuk a kuszkusz felét. Rákenjük a tölteléket, és erre jön a kuszkusz másik fele. Na ez nem egyszerű művelet, mert viszonylag lágy a túrókrém. Érdemes kiskanalanként beteríteni a tetejét, aztán finoman elsimogatni. Másik megoldás: kétrétegűre készíteni a tortát, vagyis alulra kerül az összes kuszkusz, rá pedig egyszerűen a túrókrém.
Előmelegített 200 fokos sütőben sütjük 40-50 percig. Mikor teljesen kihűl, felvágjuk szeletekre és a sziruppal meglocsoljuk. Dióval vagy mandulával megszórjuk. Nekem volt karácsonyról hántolt mandulám, úgyhogy az került rá, és vérnarancsot találtam felvágni.
Szirup: a mézet egyszerűen összekeverjük a narancs levével. Először a mézet tegyük tálba és csak annyi narancslevet adjunk hozzá, amitől sűrű, szirup-állagot kapunk. Én fordítva csináltam és kissé híg lett az öntecs.

Szerintem kuszkusz helyett kölessel is működik a recept - de azt nem elég áztatni, főzni kell hozzá. Bár az sem egy bonyolult és hosszadalmas mutatvány, elég dupla mennyiségű vízben főzni 10 percig, aztán hagyni a gőzben bepuhulni 20 percig. Mindenképpen mézzel ajánlom elkészíteni, mert ad neki egyfajta könnyedséget és nagyon finom plusz ízt - én vegyes virágmézet használtam a sziruphoz, a tortába pedig jó sűrű repcemézet tettem.

Ananászlekvár kísérlet

.
Volt egy fél ananászom. És annyira megihletett a narancslekvár, hogy befőztem ezt is. :) Míg a narancslekvárommal maradéktalanul elégedett vagyok, addig ezzel nem. De. Most már tudom, legközelebb hogyan csinálnám. Egyébként így sem rossz, csak nem produkálta az általam várt nagyon intenzív ananász-ízt. De ezen lehet egy egyszerű technikával javítani.

Mint tudjuk, a cukor és a só a két legerőteljesebb és természetesebb ízfokozó.
Én általában nem cukrozással kezdem a lekvárjaim főzését (bár így is lehet és sokan így főzik a lekvárokat), csak a végén adom hozzá. Itt is így jártam el. De az ananász - főleg ha ilyen kevéssé édes, nem érett darabot sikerül vennünk - nem igazán erőteljes ízű gyümölcs, nem olyan mint pl. a narancs, citrom vagy a piros bogyós gyümölcsök. És nagyon rostos is, kevés leve van.

Tehát. Ahogy legközelebb csinálnám.
Először is igyekeznék érettebb, édesebb darabot választani. Aztán a tisztítás után kicsire felkockáznám, majd lemérném, és a gyümölcs kilójánként 60 dkg cukrot számolva lecukroznám. Krumplinyomóval jól megdögönyözném-nyomiszkolnám, hogy adja ki a levét és hogy a cukor jobban átjárhassa. Hagynám állni fedő alatt 24 óráig.
Aztán a gyümölcs súlyának (cukor nélküli súlyának) a 80 százalékányi vizet hozzáöntve föltenném főni. Vagyis egy kiló gyümölcshöz 8 dl vizet adnék. Kis lángon pötyögtetve főzném jó másfél-két órán át, időnként alákevergetve, nehogy leégjen.
A főzés félórájánál adnék hozzá 1 citrom levét és csipet sót. Főzném még, majd kóstolnám. Ha úgy ítélném, még kell bele valami - cukor, citromlé -, pótolnám. A vége felé botmixerrel lekvárosítanám, vagyis hogy ne maradjanak benne nagyon nagy darabok, csak kisebbek és rostok. Addig főzném, míg megváltozik kissé az illata (karamellás árnyalatot kap) és sűrűbben kezdene pötyögni. Végül ebbe is kellene némi sűrítés, mert az ananásznak sincs igazán magas pektintartalma. Tehát kevés agar-agart ebbe is tennék, hasonló arányban, mint a narancslekvárba. Vagyis literenként 1 csapott teáskanállal tennék bele.
Jó hogy csak fél ananászom volt... legközelebb így csinálom majd. Még egy ötletem van. Víz helyett adhatunk hozzá valamilyen tartósítószer-mentes, 100%-os ananászlevet is, akkor tutira jó intenzív íze lesz.

Kitűnő kaláccsal, vajjal, de sütikhez is, vagy az örök klasszikus gyümölcsjoghurthoz is: pohárban alulra teszünk 1-2 centinyi ananászlekvárt, rá pedig sűrű natúr joghurtot. Pont ahogy a bolti összekeverős joghurtoknál. Csak ez tényleg ananászból van és nincs benne más csak cukor és egy kevés agar-agar. Egyébként én gyümölcsjoghurtot sosem veszek a boltban, mindig az eltett lekvárjaimból készítem. Össze is lehet eleve keverni, s úgy poharakban kínálni. A narancslekvár is isteni így. De az összes többi is: eper, málna, sárgabarack, ribizli. Kitűnő reggelire vagy könnyű vacsorának.
A fél ananászból, ami tisztítás után tisztán 60 dkg gyümölcsöt adott, nyolc kis erőspistás üvegnyi lekvár lett. Egy nagy ananász 1 kiló 80-90 dkg általában. Ebből kinyerhető 1 kiló 20-30 dkg gyümölcs. Szóval egy ananászból is jó sok lekvár kijön. Én 450 forintért vettem ezt a termetes darabot. Ha kiszámoljátok, megéri lekvárt főzni. Még így télen is.
Legközelebb a kiwilekvárral jövök. :)) Éljenek a trópusok! :)

Ruszli

.
A szimbólumelméletben a hatalmas vizek jelentik azt a helyet, ahonnan az elgondolások szerint maga az élet ered. Délnyugaton, a spanyol leszármazottak között a folyó az igazi életre való képességet szimbolizálja. La Madre Grande, a Nagy Anya nevet kapta, akinek vizei nemcsak az árkokon és folyómedreken futnak végig, hanem úgy törnek elő a nők testéből, mint amikor gyermekeik születnek. A folyó a Gran Dama, aki kéken, ezüstösen, s néha az arany színében fodrozódó szoknyájában sétál végig a tájon, aki a termőfölddel egyesül, hogy élet növekedjék rajta.
A folyó olyan női vonást jelképez, amely felkavar, amely szenvedélyt korbácsol. Amikor a nők alkotnak, szemük villog, beszédük dallamos, arcuk élettől sugárzik, hajuk még fényesebbnek tetszik. Felkavarja őket a gondolat, felajzzák őket a lehetőségek, szenvedélyessé válnak amiatt, hogy most, a nagy folyóhoz hasonlóan, teremtő útjukon haladva, szünet nélkül áradniuk kell kifelé. Ilyenkor érzik a nők önmaguk megvalósulását.
Az írás, a festés, a gondolkodás, a gyógyítás, a cselekvés, a főzés, a beszélgetés, a mosolygás, az alkotás mögött mindig a Río Abajo Río folyik, ő táplál mindent, s azt, amit készítünk.

(Clarissa Pincola Estes: Farkasokkal futó asszonyok)

A fotókat nézzétek el nekem... :) Mondhatni eklektikusra sikeredtek, mer' a ruszli egy nagyon is ruszt(l)ikus étel, én meg igen arisztokratikus formába öntöttem. Összezavar ez a januári tavasz, akarom mondani a hetek óta tartó abnormális napsütés.
A ruszli valójában inkább nyári étel, mert kitűnő kánikulában - jól behűtve, egy pofa hideg habzó sörrel vagy gyöngyöző fröccsel. De nekem valamiért a télhez kötődik. Talán mert ilyenkor kevés jó vacsoraétel van, a változatosság pedig gyönyörködtet, és különben is, mi lenne méltóbb kiegészítője egy jó ruszlinak, mint a forró, hajában parázsra sült krumpli? Mellé egy pohár forralt bor, és igazi téli finomságot varázsoltunk belőle.

Valójában azért most kerül sorra, mert évek óta most először tudtam olyan ruszlit venni, amiben nincs édesítőszer. És akkor itt föl is tenném a költői kérdést és ha válaszolni tudsz nekem értelmeset, nyertél egy hangszórót , hogy mi a jó firifüttyért köll a ruszliba édesítőszer? Ráadásul úgy, hogy minden édesítőszeres ruszliban van cukor is, szóval érti ezt valaki? Néha ki tudok akadni dolgokon - mint például a világ tönkretétele, a bolygó sorsa és hasonló csekélységek - és ezen sorban igen elől van a ruszlik kiváltotta sokkom. És ha mán így állunk, hogy nem lehet ehetőt kapni a boltokban (ráadásul nem is olcsó), kerestem receptet is. Ha valaki hozzájut bármilyen fajta apróhalhoz, és hozzám hasonlóan szereti a ruszlit, el tudja készíteni.



Hozzávalók:
1/2 kg apróhal (10-20 centiméteresek),
1/2 kg vöröshagyma,
1 kávéskanál mustármag,
pár szem egészbors,
2-3 babérlevél,
1 mokkáskanál koriandermag.
A pácléhez:
1/3 rész 10%-os ecet,
2/3 rész víz,
egy kevés só,
ízlés szerint cukor.


Az apró halat lepikkelyezzük, fejét levágjuk, belétől kitisztítjuk, az uszonyait és farkát nem vágjuk le. Alaposan átmossuk, majd vastagon besózzuk, így tesszük be a hűtőszekrény alsó polcára 2-3 napra.Aztán a halakat többször váltott vízben átmossuk, hogy a só kiázzon belőle. A hagymát nem túl vékony félkarikákra vágjuk és kissé besózzuk. Míg a hagyma áll a sóban, elkészítjük a páclevet. A hagymát kinyomkodjuk. Aztán rétegezzük a hozzávalókat vagy egy nagy, vagy több kisebb üvegben. Alulra hagyma kerül, rá fűszerek, rá a haldarabok, megint kevés fűszer, erre hagyma és így tovább. Egy hét múlva érdemes megkóstolni, és ha valami hiányzik belőle pótolni: só, cukor vagy ecet. Mert a hal és hagyma beveszi ezeket és változik az íz, ezért minden képpen érdemes kóstolni és ha szükséges utánízesíteni. Ha pótoltunk valamit, akkor még hagyjuk egy hétig, s aztán fogyasztható is.
A recepteket itt találtam.

Narancslekvár

Nohát sosem gondoltam volna, hogy egyszer narancslekvárt fogok eltenni. De a helyembe jött Olaszország, így kénytelen voltam - ki tudna ellenállni a befőzésnek ha olyan narancsokat kap, amik még előtte nap Nápoly környékén a fán csücsültek és ráadásul vegyszermentesen? Szóval ez a narancs sokkal sárgább, kicsit se savanyú és nem is a miénk, Bástya elvtárs...:)

Elkezdtem bogarászni a neten, mert azt sejtettem hogy nem egyszerű történet, hiszen a narancsnak gyakorlatilag nincs húsa - színtiszta nyárízű folyadékot rejtenek az izzó narancsszín gömbök. De ettem már nagyon finomat, és azt hiszem, az angol lekvár volt. Anyukám próbálkozott egyszer vele, de a végeredmény egy nagyon jó narancsszirup lett, amiben guszta kis szálacskákként úszkáltak a vékonyra vágott héjak. Így tehát azt sejtettem már, hogy ennek a finom gyümölcsnek minden része felhasználandó - így a fehér része is. Ráadásul azt is tudom, hogy a pektin (zselésítő anyag) mindig a héjban található, bármilyen keveset is tartalmazzon az adott gyümölcs.
Mindenképpen olyan receptet kerestem, aminél 24 óráig vízben kell áztatni a gyümölcsöt. Mert tapasztaltam már citrom esetében, hogy ez a módszer jelentősen csökkenti a héj alatt található fehér rész keserűségét, ráadásul a hosszú áztatásnak köszönhetően az illóolajok és a gyümölcs ízanyagai jobban kioldódnak. Azon viszont meglepődtem, milyen nagy mennyiségű cukrot írt mindegyik recept. Pedig én sem szoktam kevés cukorral eltenni a lekvárjaimat...

Azt már tőlem megszokhattátok, hogy csak hagyományos lekvárt teszek el, vagyis sokáig főzötteket, nagy cukortartalmúakat. Mert 1.: valóban korlátlan ideig elállnak és sokkal kevéssé romlékonyak, 2.: sokkal intenzívebb ízűek, mint a dzsemfixes társaik, 3.: épp ezért sokkal kisebb adag is sokkal erőteljesebb ízélményt produkál, ezért takarékosabb is. Látszólag kevesebb lesz a hagyományos lekvárból, mint a gyorsított változatosból ugyanannyi gyümölcsből, de csak látszólag, mert sokkal töményebb és a mennyiséget a cukor amúgy is visszapótolja. Ja és 4.: a dzsemfix nagyon drága, tehát amit megspórol a kedves háziasszonka a cukron, azt visszakölti dzsemfixre. Szóval én maradok a hagyományos lekvároknál. Ó, igen, 5.: a hagyományos lekvár sütésálló, nem folyik lévé ha egy kis hő éri.
Viszont ebbe a narancslekvárba tettem egy kevés agar-agart, mert hiába főztem először 2 órán át, aztán a cukorral még jó félórát, nem bíztam benne, hogy valóban lekvár sűrűségű lesz, mire kihűl. Így egy kevés zselésítő mégis került bele. És jól is gondoltam, mert így lett tökéletes. A receptet itt találtam. A mértékegységeket átváltogattam: 1 csésze = 240 ml, 1 font = 45 dkg




Hozzávalók:

1,5 kg narancs,
1,9 liter víz,
2,7 kg cukor,
1 csipet só,
1,5 darab citrom leve,
5 csapott teáskanál agar-agar.


A narancsokat természetesen azért alaposan megmostam, majd héjastul felkarikáztam és kockáztam. Felöntöttem vízzel és 24 óráig állni hagytam. Aztán főztem forrástól számítva 2 órán át kis lángon, fedőt félig tettem rá, nehogy az összes vizet elfője. Ekkor botmixerrel kicsit pépesítettem, de nem nagyon, hogy kissé rusztikus maradjon, látszódjanak benne a narancshéjdarabkák is. Ezután ízesítettem citromlével, csipet sóval és cukroztam. Még jó fél-háromnegyed óráig főztem közepes lángon, majd a kevés vízben oldott agar-agart is hozzákevertem. Pár percig még főztem, hogy az agar-agar teljesen feloldódjon. Csírátlanított üvegekbe töltöttem, folpackot tettem a tetejükre, rá egy csipenyi szalicilt, erre a tetőt és fél percre fejre is állítottam az üvegeket. Aztán szárazdunsztban hagytam őket kihűlni. Nem kis mennyiség, körülbelül 3,5-4 liternyi lekvár lett belőle.

Eszméletlen finom. A keserűségét szinte teljesen elvesztette, épp csak leheletnyit érződik a lekvárban, épp annyira, amennyire kell, és a sok cukor ellenére sem émelyítően édes. Tökéletes. Ma sütök hozzá foszlós kalácsot. Vajjal, kaláccsal valami mesés lesz. Van ígéretem citromra is - abból is lekvárt tervezek, ugyan ezzel a módszerrel.
Csodálatos, üvegben eltett mediterrán nyár... :)

p.s.: egyetlen dologtól lehet keserű: ha benne hagyjátok a magokat. Az tényleg megkeseríti, de a héj nem.

Csicsókás, tejfölös krumplileves

.

Az utolsó maradványa valami isteninek: az ember becsületes igyekezete.

(Carl Gustav Jung)

Egyszerű kis leves, de a csicsóka "megbolondítja". :) Káposztás tésztához készítettem - mer' ahhoz azért nehéz levest találni: ami nem túl nehéz, meg nem túl könnyű, szóval nem egyszerű. :) 

Hozzávalók 4 főre:

15 dkg füstölt nyers szalonna (kolozsvári, hasaalja, mindegy),

15 dkg csicsóka (tisztítva),

30 dkg burgonya (tisztítva),

1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg tisztítva),

1 gerezd fokhagyma,

1 csokor petrezselyemzöld,

1/2 leveskocka,

1-2 evőkanál olaj vagy ennyinek megfelelő zsír,

só,

frissen őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

1 csapott teáskanál liszt,

1 dl tejföl,

1 csipet cukor.

A szalonnát csíkokra vágtam és az olajon kisütöttem jó pörcösre. Aztán kivettem a zsiradékból és a kis kockákra vágott vörös- és fokhagymát üvegesre dinszteltem. Majd beletettem a kisebb kockákra vágott, megtisztított csicsókát és krumplit is, és fölengedtem vízzel. Visszatettem a levesbe a szalonnapörcöket is, Fűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval, petrezselyemzölddel, csipet cukorral, fél zöldségleveskockával. Hagytam puhulásig főni, aztán a lisztből, tejfölből készült habarással besűrítettem. Hagytam forrni még 5 percig és készen is volt.

Finom. :)

Vegák készítsék természetesen szalonna nélkül, úgy is ízletes, finom.

Egy tányér leves ára kb. 100 forint - olcsó. Elkészítési idő főzéssel együtt 45 perc, és kezdő konyhatündéreknek is bátran ajánlom.

Pászka

.

Egyszer egy anya jött kisfiával a rabbihoz. A rabbi megkérdezte a kisgyermeket:

  -   Adok neked egy aranyat, ha megmondod, hol lakik az Isten.

A kicsi azt felelte:

  -   Én meg két aranyat adok, ha meg tudod mondani, hogy hol nem lakik.

 

Nagyon szeretem a kovásztalan kenyereket. Minden nemzet élesztő nélküli, egyszerű kis lepémykenyere kovásztalan kenyér, a pászka a zsidóság kovásztalan kenyere. Sokszor veszek (vettem) a boltban, imádom elropogtatni. Minden fogyókúra nélkülözhetetlen kelléke is nálam. Sosem eszem kekszeket - nem is nagyon találtok itt a blogon - , se aprósütiket. Ellenben pászka mindig szokott itthon lenni. Ma hirtelen felindulásból követtem el ezeket, mert épp elfogyott. És ezután itthon sütöm, mert töredékébe kerül a boltinak és ugyanolyan finom.

Hozzávalók 16 negyedkörhöz:

8 dkg fehér liszt,

7 dkg teljes kiőrlésű liszt,

1 csipet só,

1/2 csapott mokkáskanál sütőpor (el is hagyható, de így megszáradva nem lesz fogtörő-kemény),

1 dl szobahőmérsékletű víz.

A hozzávalókból rugalmas tésztát gyúrunk, négybe vágjuk majd gombócoljuk. Három gombócot letakarunk hogy ne száradjon, egyet lisztezett deszkán nagyon-nagyon vékonyra kinyújtunk. Derelyevágóval négybe vágjuk, majd csíkozzuk a darabokat. Forró serpenyőben zsiradék nélkül megsütjük. Én a végén le szoktam kapni a serpenyőt a tűzről, és húsfogó csipesszel megfogva a a kenyérkéket, nyílt lángra is rá szoktam dobni pár másodpercre. A maradék három gombócot ugyanígy készítjük.

A pászkát fogyaszthatjuk frissen is, de megszáradva épp olyan, mint a bolti. A kiszáradt pászkákat meg is törhetjük mozsárban durva morzsára (vagy robotgépben) és így készülhet belőle maceszgombóc is.

Kiválóan használható Cézár-szerű salátákra is, ha pár centis darabokra tördeljük.

A csíkozás el is maradhat, de azt akartam hogy más legyen mint a többi laposkenyér, és kissé hasonlítson a boltihoz. :)

A fakanál mint harci eszköz

.

Soha nem gondoltam, hogy egy egyszerű, mezei gasztronapló részese lehet a világ megmentésének... Hogy harci szimbólumként a fakanalat fogjuk majd magasra emelni. Pedig lassan ide jutunk.
Nem rémisztgetni akarok, csak a nyitott szem fontos. Mert oda is eljutunk lassan, hogy globális polgári engedetlenségi mozgalmakat indíthatunk a sok esztelenség, törvényes törvénytelenség ellen. Ajánlom az oldalt, valóban objektív és tájékozott-tájékoztató. A Zöld Fazékban is megtalálod.  

GreenR, a zöld objektív

Fütyül a teáskanna, lassan ébrednünk kell. Világ fakanalai, egyesüljetek!

 (kép innen: képguru)

"Döbbenten vettem tudomásul, hogy Amerika után most már itt Új-Zélandon is új élelmiszerbiztonsági törvényt léptetnek életbe, amelynek értelmében az élelmiszertermelés többé nem emberi jog, hanem kiváltság.

Az új törvénytervezet két szempontból is különösen aggasztó. Először is hatásának terjedelmében, másodsorban pedig azért, mert szinte teljesen észrevétlenül ment végbe a törvényalkotási folyamat. A média szinte egyáltalán nem foglalkozott az üggyel, ami pedig alapjaiban változtatja meg az ország élelmiszerbiztonságát."  ......  

itt folytatódik a cikk 

.

Zöldfűszeres, húsos rakott palacsinta

.

Fontos, hogy legyen valamilyen titkunk, és sejtsük, hogy van nem tudható dolog is. Ez némi személytelenséggel, egyfajta numinózummal tölti be az életet. Aki sohasem tapasztalta, fontos dolgot mulasztott el. 
Kell az embernek éreznie, hogy egy bizonyos tekintetben titokzatos világban él, amelyikben megeshetnek és megtapasztalhatók soha meg nem magyarázható dolgok is, nemcsak olyanok, amelyek a várakozásnak megfelelően történnek. 

Beletartozik ebbe a világba a váratlan és a hallatlan. Csakis így teljes az élet.

(Carl Gustav Jung)

A maradékhasznosítás jegyében készült a tegnapi ebéd. Még karácsonykor készítettem zöldfűszeres fűszervajat, és azóta a hűtőben árválkodott. Gondoltam itt az ideje elhasználni. És volt egy kevés darált húsom is.

Nagy kedvenc nálunk a krumplipürével töltött rakott palacsinta. A hortobágyit is szeretjük, de mivel sosincs pörköltmaradék itthon (vagy csak szökőévente egyszer), ezért azt nemigen készítek. Szóval mivel régen volt terítéken bármelyik is, ezért a töltött palacsinta mellett döntöttem. A mennyiségeket főételként való étkezéshez adom meg. Ha előételnek készítjük, személyenként 2 palacsinta bőven elég.

Hozzávalók 4 főre (20 db palacsintához):

a palacsintához:

30 dkg liszt,

1 csapott mokkáskanál só,

2 nagy tojás,

4 dl tej.

A töltelékhez:

60 dkg darált hús,

1 nagyon nagy fej vöröshagyma,

1 gerezd fokhagyma,

5-7 dkg fűszervaj: vaj, aprított petrezselyemzöld, kapor és snidling,

plusz egy kevés friss rozmaring,

1 evőkanál olaj,

só,

frissen őrölt bors,

1 teáskanál sűrített paradicsom,

és ízfokozónak egy csipet cukor.

A besamelhez:

5 dkg fűszervaj,

5 dkg liszt,

kb. 6-7 dl tej,

só,

kevés citromlé,

1 citrom reszelt héja.

A tetejére:

10 dkg reszelt sajt és citromszeletek.

A palacsintát kicsit sűrűbbre hagytam, mint szoktam - mert én azt a leheletvékony strandos palacsintát szoktam sütni. De ehhez az ételhez az nem jó, mert szétázik a tölteléktől és a mártástól, ezért azt a falusias, vastag gumiszerű palacsintát kell sütni. Igyekeztem és nagy odafigyeléssel sikerült is cipőtalpakat gyártanom. :)

Tehát legelőször is süssük ki a palacsintákat. A tésztát is kissé sűrűbbre hagytam és a palacsintasütőbe is vastagabban terítettem szét, mint szoktam. Így lett jó.

Aztán elkészítettem a tölteléket. Az apróra kockázott hagymát kevés sóval a fűszervajon és olajon megdinszteltem, aztán rátettem a húst és megsütöttem a plusz fűszerekkel együtt. Egyszer tettem rá kevés vizet is, és addig sütöttem, míg azt elfőtte. A fűszervaj mellé kevés friss rozmaringot is adtam az ételhez, mert még mindig szép az ablakomban. De bánjunk vele csínján, ne olyan Jamie Oliveresen adagoljuk, csak nagyon keveset tegyünk az ételbe. Jesszusom, néha elgondolkodom vajon milyen íz-érzékelése lehet ennek a pasasnak, mert minden, de minden kajába tonnaszám teszi a rozmaringot. Pedig ha eltúlozzuk, iszonyatos íze tud lenni, annyira hogy ehetetlenné válik az étel. Meg nem kóstolnám a főztjét, annyi biztos... :) Szóval csak pár levélkét vágjunk bele, annyi bőven bőven elég.

Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is. A besamel készítésének a felénél, mikor még olyan jó sűrű volt a mártás, 3 evőkanálnyit kivettem belőle és a raguhoz kevertem, hogy jó szaftos és kenhető legyen. A mártás kellemesen savanykás legyen - nem túlzottan, de érződjön a citromosság és csak a végén ízesítsük, mikor már készen van. A végeredmény egy tejföl sűrűségű mártás legyen.

Végül megtöltöttem a palacsintákat (nem kell vastagon kenni a raguval) és egy kiolajozott tűzálló tálba tettem őket. A besamellel meglocsoltam, reszelt sajttal megszórtam és citromszeletekkel díszítettem. Előmelegített, 200 fokos sütőben a sajt pirulásáig sütöttem.

Ezt az ételt készíthetjük palacsinta helyett canelloniból is (az a vastag nagy hengertészta), vagy tölthetjük óriás kagylótésztába is, de lasagneként is elkészíthető.

Megfizethető. Egy adag ára kb. 370 forint főételként.

Elkészítési idő: sütéssel együtt körülbelül 1,5 óra.

Nehézségi fok: gyakorlott konyhatündéreknek.

Camembert sütve

.

Vagyonnyilatkozat

  mindenemet szóvá tettem

                                                                           (Fodor Ákos)

Nem nagy újdonság, csak egy vacsoraötlet. Én is többször készítettem már, de mindig este, így ezért nem került még fel a blogra. Sült camembert. Laktató, finom, egyszerű. Bármivel fűszerezhető, kinek mi szimpatikus. Vágjuk át csillag alakban a sajt kérgét a tetején aztán kissé sózzuk, fűszerezzük bármilyen zöldfűszerrel, kevés bort, pezsgőt is önthetünk alá, locsoljuk meg olívaolajjal, dughatunk a résekbe fokhagymacikkeket, lilahagymát, pórét, csilikarikákat vagy pelyhet, tehetünk rá gyümölcsöt, kevés méz is mehet rá - aztán jó forró sütőben 15-20 percig sütjük, míg a sajt felpúposodik és belül folyóssá válik. (Nem fog kifolyni, csak felpúposodik.) Aztán csíkokra vágott, serpenyőben megpirított kenyércsíkokkal kitunkoljuk. Az ételhez használt borral, pezsgővel pedig leöblítjük. :)
Készíthetjük egyszerűbben is: csak megsütjük és adunk mellé lilahagyma-lekvárt vagy pl. kiwicsatnit (ugyanígy készíthető csak kiwiből) vagy málna-, kökény-, szeder- vagy áfonyalekvárt. A variációk száma végtelen.

A camambert sajtot ki is szokták rántani és áfonyaszósszal adni. Mondanék egy különlegesebbet, de ugyanebben a kategóriában. Panírozd be a sajtszeleteket, de a végén ne zsemlemorzsába, hanem durvára tört natúr kukoricapehelybe. (Gyorsan kell sütni, különben a sajt kifolyik..) Így egy nagyon finom állag-kontraszt jön létre: a sajt megolvadt lágysága és a panír extrém ropogóssága között. Készíts mellé krumplipürét, de úgy, hogy harmada csicsóka legyen. Nagyon különleges lesz és nagyon illik a kukoricás camemberthez. Málnaszószt vagy ribizliszószt adj mellé. Isteni kombináció. Tesztelt. :)

Házi crème fraiche

.

Tegnap éjjel nem tudtam aludni. Szemben van egy bár/diszkó/népbutítóésnyomorbadöntögető, és az idióta cigarettatörvény miatt aminek semmi de semmi értelme és megint adtak egy pofont a sz@rnak csak hogy finom legyek és nőies folyamatosan vagy 30 ember üvöltözött, dajdajozott és a kocsikból teljes hangerőn nyomatta a zenének legcsekélyebben sem nevezhető tuctuc-ricsajt az utcán, a város közepén. Megszoktam a nagy forgalmat, de ez azon messze túltett. Megjegyzem a diszkó fölött lévő szálloda vendégei sem tudtak aludni még hajnali fél háromkor sem, mert égtek a villanyok és szerencsétlen vendégek nézegettek lefele, hogy mi ez az iszonyatos csimbum és üvöltözés.... Annyira zavaró volt, hogy be kellet kapcsolnom a tévét, muszáj volt elnyomni a folyamatos kiabálást. Az egyik műsorban a paprikán láttam ennek a házi krémfressnek hogy magyarítsak a receptjét. Kép most nincs - amúgy is csak egy köcsögben látnátok egy szép nagy fehérséget. Szóval.

A fél liter tejszínt felmelegítjük kézlangyosra, negyven foknál nem melegebbre. Aztán hozzákeverünk 3 evőkanál írót/kultúrát. (Ha nincs kultúra, jó a joghurt is.) Lefedjük és elől hagyjuk, hogy lassan hűljön ki. Hat-nyolc óra elteltével hűtőbe tesszük. Kereken egy nap múlva készen van a krémfress. Minden jó valamire. Még a nemalvás is. :)

Mihez használhatjuk? Például gyümölcsös desszertekhez öntetként. A tejszínnél savanykásabb, sűrűbb, krémes. Pohárdesszertekhez. És persze sós ételekhez is, amikhez tejfölt vagy tejszínt használnánk.

És azért is visszautcazenélek nekik! Irgummegburgum mindjárt kettőtisss!. :)

És még mindig imádom Bob Marleyt. Van ami nem változik...

Tortillaleves

.

A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.

(Anthony Robbins)

Az újévi szerencsehozó leves. Kissé megkésve. Főzhettem volna lencsével is, de most éppen babot tettem bele betétnek. Már régen kinéztem ezen az oldalon magamnak. Nagyon finom, kellemesen üde, könnyű kis leves. Bár ilyenkor télen is készíthető dobozos paradicsomból, így a kóstolása után azt mondanám, a nyár-ősz az igazi évszaka ennek az ételnek. Mert valóban nagyon üdítő, frissítő. A paradicsomleves mexikói változata. Sokféle belevalóval készíthető, az adott oldalon ajánlanak hozzá sült húscsíkokat, friss avokádót, tehetünk bele főtt babot, vagy főtt lencsét vagy csicseriborsót vagy felesborsót vagy kukoricát is akár. Nagyon finom, megtartom. Attól, hogy a paradicsom nem az általunk megszokott módon kerül a levesbe, teljesen más íze lesz, mint a mi paradicsomos ételeinknek. Kezdődni pedig hasonlóan kezdődik, mint a mi lebbencslevesünk.
Ez a leves azért is jó, mert az alap vega, húsevők pedig tehetnek bele dúsításnak húst. Nem kell külön főzni, mindkét tábor egy kondérból jól lakik. :)


Hozzávalók 4 főre:

2 nagyobb vagy 3 kisebb tortilla (én kettőt tettem a levesbe, az én lepénykéim olyan 20 centi átmérőjűek),
3 evőkanál olívaolaj,
4 nagy gerezd fokhagyma,
1 teáskanál római kömény (én magyar köménymagot tettem bele),
1 teáskanál koriandermag,
1 csokor korianderlevél vagy petrezselyemlevél,
1 csapott evőkanál őrölt csili vagy csilipehely vagy csípős pirospaprika,
só,
zöldségalaplé vagy 1-2 zöldségleves kocka,
1 doboz hámozott paradicsom,
1 nagy fej vöröshagyma.
Plussz a betétek: lehet sült húscsík, nyers avokádó, tortilla chips, főtt bab, főtt lencse, főtt csicseri, főtt sárgaborsó, főtt kukorica.


Ez a leves is a kenyérlevesek kategóriájába tartozik. Vagyis akkor érdemes készíteni, ha van maradék tortillánk, ami már kissé szikkadtabb, keményebb, ami nem fogyott el frissen. Én most frissből készítettem, mert amúgy is kellett kenyeret sütnöm - így tortilla chipset is tudtam készíteni betétnek. Ha süttök tripla adagot süssetek... mert annyira jó, hogy elfogy, mire a leves elkészül... :)
Tortilla chips: a nyers kinyújtott tortillákat csíkokra vagy háromszögekre vágjuk és bő, forró olajban ropogósra sütjük. Én most jó kukoricásra készítettem a tortillákat, vagyis kétharmad rész kukoricalisztből és egyharmad rész búzalisztből és kevés sütőport is tettem bele, hogy ropogósabb legyen.

A hagyományosan, serpenyőben megsütött tortillákat kis kockákra vágjuk és az olajon megpirítjuk, a kis kockákra vágott fokhagymával együtt. Kis lángon süssük, nehogy a fokhagyma megégjen. Mikor már szép pirosas, fűszerezzük a mozsárban rusztikusra tört köménymaggal és koriandermaggal, az apróra vágott szilantróval vagy petrezselyemmel és a csiliporral is. Kissé átkeverjük, sütjük, majd felöntjük alaplével vagy vízzel és leveskockát teszünk bele. Közben a paradicsomot a nagy fej vöröshagymával robotgépben pépesítjük és hozzáöntjük a forrásban lévő leveshez. Körülbelül 25-30 percig főzzük. Ha nagyon svanykás lenne, kevés cukorral egyenlíthetjük az ízeket. Mikor készen van, tetszés szerint dúsíthatjuk a fent megadott levesbetétekkel.
Figyelem. A levesbetétnek hüvelyeseket külön főzzük sós vízben, vagy használjunk konzervet. A paradicsom savassága miatt a levesben sosem főnének puhára.

BUÉK

.

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!

(szerző ismeretlen)

Ha valaki még nem döntött volna a szilveszteri menü ügyében... Íme pár ötlet. És ezzel el is köszönök erre az esztendőre: kívok mindannyiunknak nagyon boldog, minden jóban gazdag új esztendőt! B.U.É.K.! :)


Falatkák:
halas töltött tojás
Füstölt lazac moszkvai mártással - főtt tojásra is helyezhetjük, de pirítóssal is kitűnő vagy hajában sült burgonyával vagy kukoricalisztes amcsi palacsintával
quacamole és quesadilla
kaszinótojás
sajtos rudak
sárgaborsós húsgombócok
szpanakopita
sonkakrémmel töltött nagyon ropogós kiflik
tepertőkrém
körözött

Saláták:
babsaláta lilahagymával
lencsesaláta
ecetes krumplisaláta
ecetes kukoricasaláta
olajos savanyúkáposztasaláta
meleg burgonyasaláta harissával
svéd gombasaláta

Sültek
csípős sült oldalas
csülök sörrel, mézzel és finom füvekkel
debreceni sertéskaraj
frédi-béni husi omlósra sütve
kapris-fetás hús - készítsük szűzpecsenyéből vagy karajból
édesköménymagos egybensült
sült császárhús mézzel, rozmaringgal

Elsejére:
chili con carne
hagymás bab - lencséből is készíthető és süthetünk a tetejére egy-egy darab parasztkolbászt
kocsonya és hozzá tormakrém

Melengető-gyomorbélelő levesek:
babgulyás
füstölthúsos céklás raguleves - készítsük disznóból ha babonásak vagyunk
indiai fűszeres sárgaborsóleves
kukoricaleves csilivel
lencsefőzelék mini lilahagymás kenyérlángosokkal és füstölt sült kolbásszal (ha hosszabb lére hagyjuk, levesnek is tökéletes)
lencseleves füstölt akadékokkal
lucskos káposzta
mézes-kurkumás hagymaleves
olasz lencseleves
savanyú répa
sárgaborsóleves háromféle módon
sörös hagymaleves
török vöröslencseleves
török édeskáposztaleves

És néhány szó egy óriási tévhitről a lencsével kapcsolatban. Nem kell beáztatni! Csak alaposan, többször váltott vízben megmosni. A lencse áztatás nélkül is megfő 25-30 perc alatt. Ha beáztatjuk, akkor meg 5 perc alatt, aztán szétfő. Áztatással nagyon rövid tehát a főzési idő, annyira rövid, hogy nem is tud összefőni rendesen az ízesítőkkel. Én azt gondolom, a  25 perc sem hosszú idő. Akkor nem fő csak meg rendesen, ha savas összetevőt teszünk melléje mindjárt a főzés elején. Akkor valóban kemény marad. Pl. paradicsom-paradicsomlé, ecet, citromlé, mustár. Ezért a lencsét mindig akkor ízesítjük ezekkel, mikor már puha. Tehát, hagyma-fokhagyma-babérlevél mehet már a főzés elején. A savanyító anyagok csak a végén.
Tehát. Nem köll beáztatni. Nem is értem, honnan jön ez a tévhit... ? Ki tudja.