Boldog Ünnepet

.

Békés, örömteli, szép Ünnepet kívánok Mindenkinek!

Egy kis talpalávaló az uccsó hajrára :)

Kacsamáj mandarinos banáncsatnival

. Ma van a Téli Napforduló. Egy kis kitekintés az ünnepről Föld-szerte:

"A fény újjászületését ott is megünnnepelték, ahol tavasszal fordult az év: A IV. században Gyula pápa rendelte el, hogy december 25.-re essen a keresztény Karácsony (ősi mitológiánkban Kerecseny sólyom ünnepe, innen a karácsony szavunk a téli napfordulóra) ünnepe, mivel e nap egybeesett a Téli Napforduló körüli rituálékkal, amikor a pogány népek a Nap Újjászületését ünnepelték. A pápa célja a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt.

Babilónia

A Yule-szokások egy része babilóniai eredetû: például a gyertyagyújtás az oltáron a babilóniai isteneknek szólt.

Brit szigetek

Az ünnepség alatt leginkább ale-t vagy almabort fogyasztottak Ehhez kötõdik a fakupában körülhordott sör, ennek szertartása a betlehemezés szokásai szerint zajlott le. Az ivászat során himnuszt énekeltek a fához, jó egészséget , termékenységet és hosszú életet kívánva neki. Aztán lövöldözéssel vagy más módon zajt csaptak, hogy ezzel elriasszák a gonosz szellemeket. Tósztot mondtak a fa tiszteletére, majd ittak a fakupából. Mikor mindenki befejezte a tósztját, a maradék sört a földre loccsantották a fa törzse köré, s közben kenyeret vagy süteményeket aggattak az ágaira.
A London Newspaper 1851-es számában leírnak egy tréfás hagyományt, az Almafák Dáridóját. Devonshire-ben a Tizenkettedik Éjszakán (január 7.-én) a gazdák fogták puskáikat, és kimentek almáskertjükbe. Kiválasztották a legöregebb fát, körbeálltak és így énekeltek:

Here's to thee, old apple tree
Whence thou mayst bud and whence thou mayst blow
And whence thou mayst bear apples enow:
Hats full, caps full,
Bushels, bushels, sacks full,
And my pockets full too!
Huzza! Huzza!

A férfiak almabort ittak, mulatoztak, lövöldöztek a fára (csak puskaporral), majd visszaindultak a házba. Az asszonyok azonban addig nem engedték be õket, akármilyen zord idõ is lehetett, míg valamelyikük ki nem találta, milyen sült várja õket odabenn. Aki kitalálta a megfejtést, az lett az "Est Királya", és õ vezett a további mulatságot az éjszaka során..

Etiópia

Ganna: A legenda szerint a pásztorok úgy megörültek, amikor meghallották, hogy megszületett a Kisjézus, hogy örömükben meghajlítgatták kampós botjaikat és tárgyaikat, és Gannát játszottak. Ez a játék eredete, amit az etióp férfiak és fiúk hagyományosan Karácsony napján játszanak (a régi dátum szerint, január hetedikén).

Germán népek

Yule sötét éjszakái az elmélyülés, az õsök imádásának idõszaka. A teuton gondolkodásmód szerint megvilágosodásunk gyökereit az õsökre való emlékezésben találhatjuk meg. Õseinkön keresztül kapcsolódhatunk a múlthoz, és ezt a kapcsolatot tisztelnünk kell, szertartásokkal, rítusokkal. A germán Yule és a kelta Samhain közt szoros kapcsolat áll fönn. Az új esztendõ áldását csakis õseink nevének és szellemének kijáró tisztelet megadása után várhatjuk el.

Itália

La Befana: a kedves boszorkány, seprûnyélen utazik, a kéményen át berepül a házba, és ajándékot visz az itáliai gyerekek harisnyájába. A legenda szerint La Befana söprögetett otthonában, amikor betért hozzá a Három Bölcs, és hívták õt, nézze meg a Kisjézust. "Most nem érek rá", felelte La Befana. Késõbb meggondolta magát, de akkor már késõ volt. Ezért azóta is minden Karácsonykor elindul, hogy megkeresse a Szent Gyermeket, és minden házban ajándékot hagy "neki".

Japán

Hari-Kuyo: a Törött Tûk Fesztiválja. Buddhista szertartás, minden év december 8.-án tartják országszerte. Már isz. 400-ban is ünnepelték. Valamikor csak a szabók és ruhakészítõk ünnepe volt, ma már mindenkié, aki tût vesz a kezébe.
Speciális szentély épült a tûk számára, ahol fogadalmi ételeket, ollókat és gyûszûket helyeznek el. A szentély közepére tofut állítanak ki, ebbe szúrják az elgörbült és törött tûket. Közben a varró különleges imát mormol, hálát adva a tûnek az elmúlt évben tett jószolgálatért. A tûk a tenger mélyén lelik meg végsõ nyughelyüket, miután a hívek papírba csomagolják a tofut és vízbe dobják kinn a tengeren.

Kelták

Druida hagyomány szerint az év legrövidebb napján szertartásokat tartottak a kijelölt szent helyeken. (Skóciában, Írországban, Britanniában.) Ilyenkor a druidák a Napistent köszöntötték, és a tavasz közeledtét jelzõ egyre hosszabbodó napoknak örvendeztek. A szabadban nagy örömtüzet gyújtottak, a Yule-tuskóval, azt körbetáncolták, énekeltek. Minden zaj és dáridó a Nap ébredését segítette elõ és a tavaszt sürgette.

Mexikó

A Retek Éjszakája: e szokatlan esemény helyszíne minden év december 23.-án Oaxaca. A XIX. sz. közepétõl él az ünnep, ekkor ismerték meg a mexikóiak a retket, amit a spanyol telepesek hoztak be elõször. A mexikói sziklás talajban csavart, torz formájú retkek teremnek. Szokatlan formájuk megihlette a helyi mûvészeket, bibliai, történelmi és azték legenda-jeleneteket faragnak belõlük. A legjobbnak ítélt alkotásokat díjazzák, majd látványos tûzijátékkal ér véget az est.

Mezopotámia

Marduk világrajöttét segítették ünnepi rítusokkal, és támogatták harcában a káosz, a sötétség erõi ellen.

Pakisztán

Chaomos: a téli napforduló idején egy õsi félisten évrõl évre visszatér, hogy összegyûjtse az imádságokat és elvigye Dezaónak, a legfõbb istenségnek. Az ünnep során asszonyok és lányok rituális fürdõt vesznek. A férfiak vizet hintenek fejükre, közben kenyeret tartanak a magasba. Aztán a férfiak és fiúk megmosakszanak, és estig nem ülhetnek székre, ekkor kecskevérrel meghintik arcukat. Ezután kezdõdik a nagy fesztivál, énekelnek, táncolnak, örömtüzeket gyújtanak, kecskepacalt és más különlegességeket lakmároznak

Róma

• Saturnus (a termõföld) újjászületése, Saturnalia
• Mithrász (Sol Invictus, a Legyõzhetetlen Nap újjászületése, december 25. Azon a napon a gyõzedelmes isten fa alakjában újra megjelent a földön.)

Skandináv népek

Julbock, Julbukk, Joulupukki, Yule-bak (Ld. Bak) A hátán viszi a Yule-manót, amikor körbejár, hogy elvigye a jelent, és elfogadja zabkása-ajándékát. (A finnek Joulupukkija biciklivel jár! :-) A Yule-manó neve a svédeknél Jultomten, a norvégoknál Julesvenn, Dániában és Norvégia egy részén Jule-nissen. (Vö. kelta Lepracaun)
Norvégiában Yule idején megáll a munka, nem forog a kerék, nincs vadászat.

Izland

Yule-macska : megeszi a lusta embereket!

Svédország

Midwinterblot: "télközépi vér": a viking hagyományban létezõ állat-és emberáldozatra emlékeztet. Bizonyos kultuszhelyeken végezték, többnyire e helyeken emelték késõbb az ókeresztény svéd templomokat is. A pogány szokást a XII. századi misszionáriusok szüntették meg. (Na persze, kezdetben õket is feláldozták a vikingek. ;-) - Az áldozatokat engesztelõ céllal mutatták be helyi isteneiknek, hogy rábírják õket, enyhítsék a zord telet.
Jul: a elf-hez hasonló szörnyecske, róla kapta a svéd Karácsony a nevét, a manó még a Kisjézusnál és a Mikulásnál is fontosabb szerepet játszott a svédek ünneplésében.

Tibet

Dosmoche: A Meghaló Év ünnepe. Öt napig tartó fesztivál, melynek során a májusfához hasonló mágikus fát állítanak föl, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal ékesítene fel. Ijesztõ maszkokba öltözött táncosok riasztják el az új év ártó szellemeit. Egész nap ünnepelnek és imádkoznak, végül a városi nép lerombolja a fát.
Vajszobrászfesztivál: Az új év megünneplésére a buddhista szerzetesek minden évben megrendezik, szobraikat yak-vajból készítik, mintegy 10 m magasra, és speciális vajlámpásokkal világítják meg. Különbözõ jeleneteket, meséket ábrázolnak a szobrok. A legjobbnak ítélt alkotásért díjat kap a szobrász.

Zsidók

Hanukka -- zsidó történelmi eseményhez kötõdik, de a régi napfordulós ünnep adoptálása.
Menóragyújtás ~ a fény növekedése
Ajándékozás, társasjáték, kártyázás (a Saturnalia idején is)."

(Forrás itt)

Csak az ökör következetes... Tényleg nem volt tervben hogy jövök még karácsonyig, de ma nem voltam jól, így a takarítás elmaradt. De főztem, mert ez az étel nagyon hamar elkészül. És mert enni kell, mégha épp nyög is az ember.

Hozzávalók 4 főre:
75 dkg pecsenyekacsa máj,
só, frissen őrölt bors,
3-4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj.
A banáncsatnihoz:

4 nagyobb banán,
4 mandarin,
1/2 citrom leve,
2 evőkanálnyi borecet vagy balzsamecet,
2 teáskanál szójaszósz,
1 teáskanál worchester mártás,
2 teáskanál ketchup,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1/2 mokkáskanálnyi koriandermag,
3-4 húzintásnyi reszelt szerecsendió,
10 dkg kristálycukor.
A burgonyakorongokhoz:
3 közepes bzrgonya,
1/2 fej vöröshagyma.
A mazsolás rizshez:
1 nagy bögre rizs (3 dl),
1 evőkanál olaj,
1/2 marék mazsola,
4-5 szegfűszeg,
1 darab fahéj,
só.

Már reggel, felkelés után elkészítettem a csatnit, mert jót tesz neki ha áll pár órát. A vöröshagymát nagyon apróra kockáztam, a fokhagymát úgyszintén. A citrom levével, a borecettel (én balzsamecettel csináltam) és citromos sóval addig főztem, míg elfőtte a levét. Ezután hozzáadtam a cukrot és a fűszereket. A koriandert mozsárban összetörtem, úgy tettem a mártásba. Belevágtam egy banánt is. Hagytam rotyogni pár percet, kóstoltam. Nagyon édesnek és kicsit savanykásnak is kell lennie. Végül mikor már lezártam a lángot alatta, belekarikáztam a többi banánt is, valamint tettem bele mandaringerezdeket is, amikről eltávolítottam a hártyát.

A csatni tehát elkészül nem több, mint negyedóra alatt.

Még ezelőtt négy héttel tettem el üvegbe sóval citromot. A recepteket lásd itt és itt. A lényege, hogy az így beérlelt citrom héja nem keserű és bármilyen ételbe belevágható. Mikor kihasználjuk az összes citromot az üvegből, a visszamaradó só fantasztikus ízesítő, mert a citrom illóolajai, a leve - szóval az íze töményen bennmarad a sóban. Egészen kivételes illata van. Férjuram azt mondta mikor beleszagolt az üvegebe, hogy szerinte a híres sci-fiben, a Dűnében a fűszernek tutira ilyen illata volt. Egészen kábító, ellenállhatatlan, szóval ezt tényleg olyan. Rabságba és függésbe dönt, vigyázat!

Délben aztán megcsináltam a többit. Krumplit gyalultam le tökgyalun, vastagabb szálasra egy tálba. Hozzákevertem fél vöröshagymát félkarikákra vágva és sóztam.

A rizst szűrőben megmostam, majd olajon üvegesre sütöttem kevergetve, aztán felöntöttem dupla mennyiségű vízzel. Fűszereztem sóval, szegfűszeggel, fahéjjal. Addig főztem fedő alatt kis lángon, míg már csak a tetején volt 2-3 milliméternyi víz. Ekkor lezártam és hagytam fedő alatt. Beszívja az összes vizet és be is puhul. Egyszer sem kevertem meg, míg kis lángon pötyögött.

Míg a rizs puhult, megsütöttem kevés olajban a burgonyakorongokat. Finom ropogósak. Nem igazán kell az ételhez, de nálunk semmit sem készíthetek csak rizskörettel, mert kedves párom - velem együtt - nem szereti a rizst. Szóval megesszük néhanap, de csak ha van mellé krumpli is...

A májat sóztam, borsoztam, majd vajon és olajon fedő alatt szép pirosra sütöttem. Egy-egy oldalának elég2-3 perc. Fedő azért kell, mert nagyon durrog. Szerintem pulykamájból is elkészíthető ez az ételkombináció. De ez a csatni kitűnően illene sült kacsamellhez, vagy combhoz is.

A csatni nagyon-nagyon édes, isteni a májhoz szerintem. Azt mondják, a jó csatni olyan csípős, hogy nem lehet megenni és olyan édes, hogy nem lehet otthagyni. A nagyon csípős ízt én most kihagytam, nem kívántam. De abszolút illik bele a csilipaprika is, szóval csak bátran. Vegetáriánus fogások fantasztikus kiegészítői is a csatnik.

A csatniról a Terebessen: Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni!
A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket.

Jégvir(l)ág

.

Képtelen karácsonyi receptek 2. - Lúdláb

.

Azt hiszem, talán ez lesz most decemberben az utolsó bejegyzésem. Nyakunkon a karácsony, sok a teendő.
Talán adtam elég tippet a karácsonyi ünnepi asztalra - remélem. A "karácsonyi menüajánlat", és az "ünnepek" címkére kattintsatok.

Hogy őszinte legyek, nem vagyok az a típus, aki mindenáron valami nagyon extrát, pláne rengetegfélét találna ki, vagy tálalna az ünnepi asztalra.
A karácsony számomra a szokott ízek ünnepe is, hozzátartozik a hangulathoz. Szeretek főzni (sütni nem), de egy bizonyos határig és karácsonykor, húsvétkor a szeretett, megszokott ételeket akarom viszontlátni az asztalon. Egyáltalán nem érdekelnek ilyenkor a különlegességek - ez van. :)

Mik azok az ételek, amik ilyenkor készülnek?
Hát kocsonya. Anélkül nincs karácsony.
Aztán töltött káposzta. Szintén elmaradhatatlan.
Anyukám narancsos kacsasültje szentestén. Idén lesz az első olyan esténk hosszú idő után, mikor nem ezt az ételt fogja elkészíteni. Fáradt és nincs túl jól mostanában. És hát a narancsos kacsa ugyancsak macerás, főleg tízen felüli létszámra készítve.
Úgyhogy az idén egy roppant hétköznapi - de a családban mindenki oda van érte - étel készül karácsony este. Sült oldalas, hagymás tört krumpli és almás párolt lilakáposzta. Ennél istenibb ünnepi vacsorát elképzelni sem tudok.
A hal nálunk valamiért nem dívik karácsonykor - nem tudom miért. Én szeretem pedig.
Szoktam is készíteni, de kettőnknek. Finom majonézes krumplisalátával egyszerű mezei rántott halat. Vagy sült lazacszeletet egyben sült burgonyával, citrommártással.
A citrommártással még adós vagyok - ígérem, talán az még felkerül karácsony előtt a blogra.
Sógorom szokott extrább ebédet főzni, mert egyik nap általában náluk eszünk.
No és a sütik. Mákos és diós bejgli - alapsütemény. Emellé szoktam sütni valamilyen kis linzerszerű édességet ami hosszabban eláll (mert nálunk nem fogy el, a vendégek szokták megenni), illetve féladag valamilyen krémesebb sütit.
Tiramisu bármikor jöhet, keksztekercs is szokott lenni (nem ez a gesztenyés, hanem a hagyományos), ezt anyósom készíti. Aztán zserbó, anyu süti mindig. (Ezzel is adós vagyok még.) Valamint ilyenkor mindig tartok a fagyasztóban egy-két gesztenyemasszát is, mert gesztenyepüré így pillanatok alatt tálalható és mindenki szereti.
Sokszor készül krémesebb kategóriában a csócsamócsa is - nem tudok annyit csinálni a vendégeknek, hogy ne fogyjon el pillanatok alatt.
És a lúdláb szintén karácsonyi édesség nálunk. Ezzel is adós vagyok, de majd karácsony után, jó?
A receptet viszont leírom.

Hat tojás sárgáját 18 dkg porcukorral kikeverünk, 5 dkg lisztet és 1 dkg kakaóport elkeverünk 6 tojás felvert fehérjehabjával, majd összevegyítjük a cukros sárgájával és megsütjük tortaformában, vagy tepsiben.
Három tojást 5 kanál porcukorral gőz fölött kemény krémmé főzünk. amíg ez hűl, 25 dkg vajat 1 evőkanál kakaóporral kikeverünk habosra. Hozzáadjuk a kihűlt krémhez, apránként, mindig simára keverve.
Ezt a krémet a piskótaalapra kenjük.
A tetejére csokimázat készítünk: 5 evőkanál porcukrot, 4 evőkanál vízzel sűrű sziruppá főzünk, hozzákeverünk 5 dkg vajat, 1 evőkanál kakaóport. Langyosodásig kevergetjük, majd a krém tetejére kenjük.

Hát ennyi lenne az ünnep nálam-nálunk karácsonykor.

Mindenkinek boldog készülődést kívánok!



És ismét Chris Rea. Ez is a szokásos, én ezt a dalt szeretem legjobban a karácsonyi számok közül. Illetve még a Benkó Dixieland "Karácsonyi Miséjét" szoktuk rogyásig - tényleg rogyásig - hallgatni. Mert annyira jó! De sajna, az nincs fönn a youtube-n. :(



Azért egy kis hangulat a zenéjükből. És ilyen a mise is... Szuper. :)

Karácsonyi narancsos kalács

Hangulat

Séta a hóesésben, este.
Csillagfényben úszó város.

Zajokat csitító
Fehér takaró
Borítja szívemet is.

A csend körültáncol,
Melegít, átölel.

Hóember a téren.
Nyakában piros sál,
Kezében kusza ág.

Azt mondja: Helló.
Azt mondom: Helló!

Beírtuk egymást
A Létezés Könyvébe.

(duende)

Megszállt az ihlet, meg karácsony múzsája. Ezen kívül, kalácsra vágytam.

Hát. Ritkán sikerült elsőre ilyen jól kísérleti süteményem. Valójában egy Planétás recept az alapja, de ott oltári mennyiséget adtak meg és teljesen el van írva a recept. Szóval kénytelen voltm én kikísérletezni a jó menyniségeket normále adagra. (Ki süt 1 és negyed kiló lisztből kalácsot?! Meg 7 tojásból?!)

Hozzávalók:

A tésztához:
35 dkg liszt,
1 csipet só,
ízlés szerint kristálycukor (kb. 8-10 dkg),
4 dkg olvasztott vaj,
1 narancs leve,
1 és 1/2 narancs reszelt héja,
1 tojás,
1 dl langyos tej,
3 dkg élesztő.
A tetejére:
1 tojásfehérje,
5 dkg porcukor,
1 félmarék mandula,
8-10 db aszalt füge,
ugyanilyen mennyiségű birsalmasajt (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal vagy aszalt sárgabarackkal),
esetleg színes cukordara.

Az élesztőt felfuttattam a langyos tejben a cukorral együtt. A lisztet egy tálba szitáltam, majd belereszeltem a narancshéjatt, hozzáadtam a sót, az egész tojást, a narancslevet, a vajat és végül az élesztős-cukros tejet. Jól kidolgoztam a tésztát, hólyagosra, fényesre. Lágy legyen, de ne follyon. Szóval ha folyadék még kéne bele, langyos tejet adjunk hozzá. De nekem így pont jól jött ki a sűrűsége. (A narancslé mennyiségétől is függ.)
Beliszteztem, nylonnal légmentesen letakartam és egy órát hagytam kelni.
Közben apróra vágtam a tetejére való mandulát, birsalmasajtot és fügét.

Mikor megkelt kellően a tészta, átgyúrtam kissé és négy darabba vágtam. Mind a négy darabot gombócformára alakítottam és egy bőségesen kivajazott, kilisztezett kislábosba tettem. Ismét letakartam és hagytam kelni körülbelül 3/4 órát. A sütőt közben begyújtottam és a porcukorral habbá vertem a tojásfehérjét. Aztán belekevertem az összevágott finomságokat és a kalács tetejére tettem a mázat. Háromnegyedes sütőben sütöttem körülbelül 40 percig.

Tényleg finom! A narancs valami hihetetlen jó ízt ad a tésztának, a tetején lévő finomságok pedig jól kiegészítik. Ízben is, és állagban is, mert a kalács eszméletlen puha lett, a teteje pedig finom ropogós. Gondolkodtam hogy muffinsütőben sütöm, de győzött az időhiány és a lustaság... :))
A nevére pályázatot kéne kiírnom, mert most éppen semmi értelmes és kreatív név sem jutott eszembe. Fáradt vagyok, úgy tűnik.
Tegnap este viszont sétáltam egyet a hóesésben. Gyönyörű volt a város.

Hóember még nem volt - a vers egy pár éve létezett sárgarrépaorrúval való találkozásom során született. Talán esik még a hó, és akkor születnek új hóemberek is. És lehet szánkózni végre és talán fehér karácsonyunk is lesz már.

Zelleres, csicseris raguleves

Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei.

(Stephen King)

A mai napom a kreatív konyha jegyében telt. Csak a krumplis palacsinta volt hagyományos étel a menüsorban, a másik kettőt én kreáltam. Valami gazdagabb ragulevest gondoltam a tejfölös-krumplis palacsintához. Körbenéztem, mi van itthon. És lám, a finom szárzellerről majdnem el is felejtkeztem, pedig jó sok maradt belőle.

A piacon pedig kedvenc biogazdámtól nagyon szép laskagombát vettem. Össze is állt a leves - ugyanis eszembe jutott Joli is, aki a Blody Mary-t emlegette a zellerszár kapcsán... :)

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg sertéslapocka,
pár szál halványítózeller a zöldjével együtt,
1 nagy fej vöröshagyma,
egy kevés laskagomba vagy csiperke,
1 konzerv csicseriborsó,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
csontlé vagy ennek hiányában 1 erőleveskocka,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanálnyi koriandermag mozsárban apróra törve,
frissen őrölt bors,
1/2 evőkanál sertészsír.

A húst kisebb kockákra vágtam és zsíron lepirítottam sóval és borssal. Majd mindig kevés vizet hozzáöntve majdnem teljesen puhára pároltam.

Míg a hús puhult, feldaraboltam a zellerszárakat, a vöröshagymát (nem túl vékony negyedkarikákra), és a gombát.

Mikor már jó volt a hús, hozzákevertem a sűrített paradicsomot, kicsit együtt is pirítottam, majd fölengedtem vízzel. Csontlé lett volna az igazi, de nekem nem volt, úgyhogy erőleveskockát tettem bele. Ízesítettem sóval, cukorral és korianderrel. És persze a feldarabolt hozzávalókat is beletettem: a zellerdarabokat és leveleket, a hagymát és a gombát. Puhulásig főztem, de előtte a lecsepegtetett csicseriborsót is beletettem.

Nagyon finom, pikáns, tartalmas leves.

Intenzíven paradicsomos és zelleres. Készíthetjük kevéssé paradicsomosra is, akkor csak a felét tegyük a levesbe a kis fémdobozosnak. Bármilyen hússal készíthető, akár marhával vagy szárnyassal is.

Krumplis palacsinta csőben sütve

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.

...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.

(Dsida Jenő: December)

Ez az étel férjuram egyik kedvence. Egyszerűen krumplipürével töltött palacsinta, tejfölözve, sütőben piros-ropogósra sütve.
Anyóska szokta csinálni, én meg eltanultam tőle.

Szóval. Kell hozzá másnapos, vastag palacsinta. Mert ha friss és túl vékonyra van sütve, akkor elázik a krumplitól és a tejföltől. Tehát a legjobb a soktojásos, másnapos palacsinta.
A töltelék simára tört krumpli, némi tejjel kikeverve, estleg kevés vaj vagy olaj mehet hozzá.
A palacsintákat betöltöttem, majd rétegeztem egy kiolajozott jénaiban. Tejfölt elkevertem nagyon kevés vízzel (mert én mindig 20%-ost veszek és az nagyon sűrű) és kevés olajjal, majd a kész tekercsekre öntöttem. (Ennyire nem kell higítani a tejfölt, mint a képen, csak nekem most így sikerült... megburult a vizescsésze.) Forró sütőben aztán megsütöttem.
A kész palacsinta jelentem pillanatok alatt elfogyott, tehát esélyem sem volt lefotózni...



Salátaszezonban nagyon finom hozzá a hagyományos cukros-ecetes-sós-vizes fejessaláta. Ilyenkor télidőben pedig plussz tejfölt is kínálok mellé.

Diós szerencsepogácsa Luca-napra

A kezdet

Keserédes ízét néha én is érzem
a sose kóstolt, csak elregélt kenyérnek.

A szőke veknik jól megpörkölődtek,
szégyenére a meszelt kemencének.
Anyám irult-pirult, mikor cipóit kivette.
- Itt süllyedek el! - e halk szókat rebegte.
- Hát bizony, sütéskor figyelni kéne tán…!
– mordult egy hang az asztal oldalán.

Mégis óaranyba fordult a délután;
hisz fogságból, öt év év elteltével
toppant be végre holtnak hitt apám.
nem kellett a naptárt sem cserélni
és felsírtam a bábakézben én…

Így kezdődött, égett kenyérszagban
életem, e fekete kenyér.

(Kajuk Gyula)

Holnap van Luca napja. Ehhez a naphoz nagyon sok babona és népszokás kötődik. Többek között szoktak pogácsát sütni és az egyik darabba egy fémpénzt rejteni. Aki megtalálta annak bőséges, gazdag esztendőre nyílt kilátása.
Ma este buliba vagyunk hivatalosak. Sütöttem hát Luca napi pogácsát. Merthogy szerintem átnyúlunk a holnapba... De nem pénzt rejtettem el, hanem 13 jóslatot. Nehogymár csak egy valakinek legyen izgalmas az este. Sorsunk meg van írva hát... :))
Én sem tudom miket sütöttem a pogikba, mert vagy 40-et írtam le és nyomtattam ki és vágtam csíkra. Ebből húztam 13-at, szigorúan becsukott szemmel. Mivelhogy Luca száma a 13-as. Szóval nekem is meglepetés lesz, melyik mondatokat rejtik a kis sütik.

Egy zalában is szokásos és szeretett pogácsafajtát készítettem, a diós pogácsát. Általában szüretre sütötték, mert az édes szőlőhöz nagyon-nagyon finom. De almával is kitűnő. Persze borivóknak inkább egy pohár finom fehérbort javasolnék hozzá.
Az eredeti recept nem tudom hogy szól. Én pogácsát mindig exhas sütök. Volt tegnapról körülbelül 4 evőkanálnyi krumplipürém, az is belekerült. Jót tett neki, az ízén nem érződik, viszont isteni puha, könnyű lett tőle. És kevés vajam volt itthon, úgyhogy zsírral pótoltam. Lehetett volna csak azzal is sütni, de akkor már megolvasztottam a vajat...

Hozzávalók:
60 dkg liszt,
20 dkg durvábbra darált dió,
1 púpos teáskanál só,
4 evőkanálnyi törtkrupli vagy krumplipüré,
10 dkg vaj,
2 kanál zsír,
1 nagy poharas 20%-os tejföl,
1 dl langyos víz,
3-4 dkg élesztő,
2 csapott teáskanál kristálycukor,
a tetejére a kenéshez egy tojás.

Az élesztőt elkevertem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy nagy tálba szitáltam és elkevertem a sóval, a dióval, a krumplipürével, majd hozzáöntöttem a kissé megolvasztott vajat, a zsírt, az élesztős-cukros vizet és a tejfölt. Nekem épp jó állagúra állt így össze a tészta. Ha kicsit lágy lenne, kevés lisztet adjunk még hozzá.

Kidolgoztam, aztán hagytam kelni a tálban, de nylonnal letakarva, alá és rálisztezve.
Egy óra múltán átgyúrtam lisztezett deszkán, és kinyújtottam kb. 1 cm vastagra. A felverrt tojással megkentem és késsel kockáztam. Pogácsaszaggatóval kiszaggattam. A kis papírtekercseket úgy rejtettem el, hogy az egyben lévő, még kiszaggatatlan tésztába dugtam oldalról. Aztán körészaggattam a formával. Így nem látszik, melyikben van üzenet. Ha a már kiszaggatott pogácsába akarnánk belerejteni, nem fog sikerülni, mert meglátszik. Szóval ez a módszer. :)
Kicsit kizsírozott tepsire tettem a darabokat és hagytam kelni még negyed órát, aztán forró sütőbe tettem. Szép pirossasra söütöttem.
Nagyon finom.

De most mennem kell, készülődni a buliba. A boszorkányok szelleme vezesse kezemet, mikor pogácsát eszem! :))

Luca napi szokások

A karácsonyi boszorkányleleplezést idejében el kell kezdeni. A néphit szerint erre a Luca napján elkezdett szék faragása az egyik legalkalmasabb eszköz.

Amikor életbe léptették a Gergely-naptárt, Luca napja volt az év legrövidebb napja, éjszakája pedig a leghosszabb éjszaka, s mint ilyet, gonoszjáró napként tartották számon.

Luca neve a Lux (fény, fényesség, világosság) szóból ered. A legenda szerint Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Édesanyja egyszer nagyon megbetegedett, és együtt mentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, minek hatására úgy határozott, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meg is gyógyult, de ennek ellenére sem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, s pogány bálványok hódolatára kényszeríteni lányát. Mivel Lúcia nem tágított, elítélték. Igás állatokkal akartak keresztülhajtatni testén, de az állatok megtorpantak lekötözött teste előtt. Végül megégették, így vértanúvá vált. A legenda szerint csak akkor halt meg, amikor befejezte imáját.

Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője.
A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, kitalált alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett.

A legnevezetesebb népi szokás az un. Luca székének faragása. Ennek a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, de csak karácsony estéjére volt szabad elkészülnie vele. (Ezért terjedt el a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.) A hagyomány szerint többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából.

Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Ha a széket magával vitte karácsonykor az éjféli misére, ott ráállva nyomban megláthatta azt, mert az illető ilyenkor szarvat hordott. Ám a boszorkányok is meglátták a széken ágaskodót, kit próbáltak elkapni. A menekülőnek az úton hazafelé szüntelenül mákot kellett szórnia, amit a boszorkányoknak kötelességük volt felszedni, s így nem érhették utol. Miután az illető szerencsésen hazaért, a Luca-széket el kellett égetnie.
Elődeink azonban nem érték be ennyivel, hiszen a jövőt és a termékenységet is meg akarták tudni, sőt, befolyásolni is szerették volna azt. Ez volt a lucázás szokása. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Máshol ilyenkor a gyerekeket ijesztgették. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba. (Forrás ITT.)

Téli vitaminital

Tekereg a szél,
kanyarog a szél,
didereg az eper-ág:
mit üzen a tél?

Fuj a szél, fuj a szél,
de morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.

Széles világba,
fut a szél magába,
nyakában a lába,
sosem érsz nyomába.

(Weöres Sándor: Tekereg a szél)

A tökéletes reggeli. :)
Sosem reggelizem, egyszerűen nem tudok délelőtt enni. A frissen facsart leveket azonban nagyon szeretem. Nyáron nem préselgetek, hanem a sok finom gyümölcsöt egyszerűen megeszem. Hammm.
Ilyenkor télidőben nem árt a vitaminpótlás egyrészről, másrészről nagyon finomak ezek a vegyes zöldség-gyümölcs juice-ok.


Ez az egyik kedvencem. Sárgarépa-sütőtök-narancs.
Egészségünkre!
Futok dolgomra.

Csupa-csupazöld saláta

A harcos nem önző módon figyel magára, hanem olyan értelemben, hogy a saját énjét teljes és folyamatos vizsgálatnak veti alá. Az átlagemberek, amikor vacak kis zsarnokocskákkal találják magukat szemben, azt a hibát szokták elkövetni, hogy nincs haditervük, amelyre szükség esetén támaszkodhatnak; a végzetes hiba azonban az, hogy túl komolyan veszik magukat - a vacak kis zsarnokocskákhoz hasonlóan, túl nagy jelentőséget tulajdonítanak cselekedeteiknek és érzelmeiknek. A harcosoknak azonban nem csak jól kidolgozott haditervük is van, hanem az önhittségtől is mentesek. Azért nem foglalkoztatja őket önmaguk fontosságának tudata, mert megértették, hogy a világ olyan értelmezés, amilyet mi adunk magunknak. A vacak kis zsarnokocskák halálosan komolyan szokták venni magukat, a harcosok viszont nem.

Attól szoktunk kivetkőzni magunkból, hogy elhasználódik és elkopik az önbecsülésünk. Akiben csak egy szemernyi büszkeség is van, apró darabokra hullik szét, ha azt kell éreznie, hogy senkinek nézik.

Önuralomnak azt nevezik, ha az ember képes megőrizni a lélek harmóniáját akkor is, amikor tapodnak rajta.

A béketűrés azt jelenti, hogy az ember lelkileg visszatartja azt, amiről harcosként tudja, hogy meg kellene történnie. Nem azt jelenti, hogy a harcos minden idejét arra fordítja, hogy valakinek túljárjon az eszén vagy hogy leszámoljon valakivel. A béketűrés valami ettől független dolog. Ha a harcosnak elegendő önuralma, önfegyelme van, és rendelkezik az időzítés képességével, a béketűrés önmagától biztosítja azt, hogy mindenki megkapja, ami jár neki.

Előfordulhat, hogy egy vacak kis zsarnokocska legyőzi a harcost. De a harcosoknak mindig van módjuk a talpra állásra vagy arra, hogy behozzák az őket ért veszteségeket és később visszatérjenek a tudás ösvényére.

Ahhoz, hogy az ember meg tudja érteni a dolgokat, józanságra van szükség, nem érzelmekre.

(Castaneda: Belülről izzó tűz)

Még soha nem kóstoltam szárzellert, vagy halványító zellert. E két név egyazon növényt takarja. Ma viszont a piacon gyönyörűséges példányok kínáltatták magukat potom 300 forintért. Nem gondolkodtam egy fél percig sem. Vettem egyet, mivel zeller-rajongó és függő vagyok.
Nem csalódtam! Isteni finom. Nagyon lédús, roppanós, és finom zelleríze van kis zöld ízzel vegyítve. Kitűnő téli salátanövény éppen ezért. Persze nem csak salátának alkalmas, készíthetjük csőben sütve, levesnek vagy kisebb darabokra vágva rágcsának - finomságokat töltve a szár mélyedésébe.
Én ma mindenképpen nyersen akartam kóstolni, mellesleg salátára is vágytam. A napokban kicsit sok volt a húsétel az asztalunkon.

Készítettem hát egy csupa-csupazöld salátát.

Hozzávalók 2 főre:

4 szál zeller zölddel együtt,
2 kiwi,
6-8 levél kínai kel,
1 zöldalma vagy birsalma.
Az öntethez is csupa zöldek jönnek:
2 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj,
1/2 lime leve,
só.


A hozzávalókat megtisztítottam, mostam, daraboltam. Lazán-szépen tányérra rendeztem. Az olajakat és a sót, lime levet alaposan összekevertem, majd a salátára csurgattam.

A kiwi szerintem nagyon jól illik salátákba. És az öntet, bár roppant egyszerű - véleményem szerint az egyik legfinomabb, legkitűnőbb salátaöntet.

A zeller eredete, élettani hatásai:

Termesztését az egyiptomiak és a görögök kezdték. Az egyiptomi múmiákat zellerből és lótuszvirágból font díszkoszorúkkal ékesítették. A görögök egyes atlétikai versenyek győzteseit nemcsak babérral, hanem olykor zellerfüzérrel is megkoszorúzták. Szelinon néven Homérosz Odüsszeiájában szerepel. A bájos Kirké zellerből készült itallal kínálta a tengereken bolyongó görög hajósokat.

Atlasz lányának, Kalüpszónak pedig a legkedveltebb főzeléknövénye volt. A római időkben a kertészkedés aranykorát élte Itáliában. Itt nemesítették ki az általunk ma is ismert három főfajtáját. A leggyakrabban használt gumós zeller, a halványzeller (rúdzeller, angol zeller, szárzeller) és a metélőzeller tehát római örökség. A zeller termesztésének fellendülése és elterjedése csak jóval későbbre, a 15-16. századra tehető.

Hazánkba, a hajdani Pannóniába először római telepesek hozták magukkal a zellergumót, s kezdték el termesztését. A 17. században jelent meg újra, de sok más növénnyel ellentétben nem a törökök hozták magukkal, hanem valószínűleg német közvetítéssel jutott el hozzánk. Ezt mutatja a neve is a német Sellerie szóra vezethető vissza, bár a franciák célerie-je közelebb áll hozzá.

A népi orvoslás úgy tartja, hogy a zeller rendszeres fogyasztása élénkíti, gyorsítja az életfunkciókat. Előmozdítja az anyagcserét, a savképzést, serkenti a vesét, a vizelet-kiválasztást és a cukoranyagcseréjét. Étvágygerjesztő, gyomor- és idegerősítő, sok a mésztartalma. Kitűnő ízesítő, szívbajoknál, hólyagbajoknál, vízkórnál valóságos gyógyszer.
W. D. Kelley rákmegelőző étrendjében egyharmad zellerlevet kever kétharmad sárgarépa levével. Fokozza a nemi hormon-képződést, elhárítja a hajhullás veszélyét, sőt az idősebb emberek életkedvét is növeli.

Erősen hat a veseképződés és a köszvény megbetegedése ellen.
A különböző anyagcserezavarokban szenvedőknek nagy segítséget nyújthatnak a zeller gyökerében, magjában és levelében is megtalálható illóolajok, melyek több úton fejthetik ki jótékony hatásukat.
Az egyik megközelítés, hogy a vese által kiválasztott illóolajok a vesehám izgatásával fokozzák a vizelet mennyiségét, gátolják a kőképződést és elősegítik ezek ürülését. Növeli az eltávozott húgysav mennyiségét, ily módon csökkenti a köszvényes panaszokat is.
A köszvényes megbetegedés elleni másik út alapja, hogy a zeller olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek képesek eltávolítani a már fájó ízületekben is lerakódott húgysavakat. Ez a hatóanyag inkább a levelekben és a magvakban koncentrálódik.

(Forrás ITT)

Én azt is olvastam a zellerről, hogy kitűnő szer az idegrendszer nyugtatására, stabilizálására is. Például hiperaktív gyerekeknél figyelték meg nyugtató hatását.

Debreceni sertéskaraj turbósítva a'la duende

.

Azt hiszem mindenki ismeri ezt a klasszikus, főleg hidegtálakon viszontlátott sertéssültet. Általában elég rossz emlékeink vannak róla. Fűrészporos szárazság és hihetetlen ízetlenség jut eszünkbe a debreceni sertéskarajról. Sajnos. Pedig lehet ezt a sültet másképp is készíteni.

Vendégeim voltak az este és napközben nem igazán volt időm valami bonyolultabb étel elkészítésére. Ezért jutott eszembe a debreceni. Ezer éve nem készítettem már.

Ma azonban kicsit felturbózva tettem sütőbe. Nagyon finom lett. Karácsonyra is ajánlom, hiszen előre el lehet készíteni és mikor állítjuk össze a hidegtálat, csak föl kell szeletelni. Természetesen frissen, melegen is tökéletes és akkor sincs vele sok munka, mert a nagyját a sütő végzi helyettünk. Maga az előkészítés mindössze 10 perc, és mehet is puhulni-pironkodni a tűzfészekbe.

Hozzávalók 4 főre:


1,5 kg rövidkaraj (csontos),
1 szál parasztkolbász,
25 dkg bacon szalonna,
só,
2 evőkanálnyi színesbors,
1 mokkáskanálnyi egész köménymag,
mustár,
2 evőkanál zsír.

A karajt kicsontoztam, a csontot eltettem a fagyasztóba egy majdani húsleveshez. A húst megmostam, majd középen késsel felszúrtam. Mozsárban összetörtem durvára a borsot és a köménymagot. A karajt alaposan besóztam, nem csak kívül, de a lyukba is tettem, ahova aztán a kolbászt került. Ha egészben sütünk húst, mindig alaposan be kell sózni, ahol csak lehetséges. Nem csak a külső felületen. Ha nem kap elég sót, nagyon ízetlen tud lenni az egyben süt hús.

A sózás után alaposan bemustároztam, majd rászórtam a megtört borsot, köménymagot. Kevés olvadtabb zsírt is csurgattam a tetejére, aztán a bacon-nel körbetekertem.

Egy tepsit kizsíroztam, ráfektettem a szalonnás húst, a tetejére is kentem még egy kevés zsírt. Öntöttem alá 1 dl vizet is, ezt is kissé megsóztam és alufóliával teljesen légmentesen letakartam. Ha a párolódó hús gőze bennmarad a fólia alatt, akkor omlós, szaftos puha hús lesz a végeredmény.

Előmelegített sütőbe tettem, 3/4-es lángra. Egy óra 10 percig sütöttem a fólia alatt, aztán anélkül még körülbelül fél órát.

Cseppet sem volt száraz, és nagyon ízletes lett a végeredmény. Megtartom.

Ételdekorációk

Igazából csak inspirálni szeretnék. :)
Az ünnepi ételek, sütemények kavalkádját valami módon asztalra is kell tenni, igaz? Én úgy vagyok ezzel, hogy ha már egyszer sokat dolgoztam a finom falatokért, szeretem azokat méltón tálalni is. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem csak úgy odacsapom a tányérra, hanem szépen ki is szoktam díszíteni a fogásokat, tálakat, süteményeket.

A díszítés valójában nem bonyolult művelet, és sokszor pont olyan anyagokat is fel tudunk használni hozzá, amiket egyébként kidobnánk. Például alma-, narancs-, uborkahéj.



A legtöbb zöldség és gyümölcs kiválóan alkalmas díszítésként, hiszen gyönyörű és változatos színekben pompáznak.



Lássuk csak.
Zöldek: uborka, kiwi, brokkoli, pagoda, és szinte az összes leveles fűszernövény. Emellett szedhetünk örökzöldekről is leveleket.
Sárgák: narancs, citrom, banánhély.
Narancsok: narancs- és mandarinhéj, sütőtök, sárgarépa.


Vörösek: paradicsom, gránátalmamag, pritaminpaprika.
Lila: cékla.
A cékla, sütőtök, sárgarépa, uborka, citrushéjak mind-mind alkalmasak bármilyen kis forma kifaragására.






A képeken még látható díszek színezett zselatinból készültek. Tudunk színezni mélybordóra meggy aromával, zöldre őszibarack aromával, narancsszínre vérnarancs aromával. Egy tányér aljára kell kiönteni, aztán bármilyen forma szaggatható belőle.




A színezetlen zselatin elengedhetetlen, ha hidegtálakat is készítünk. Mikor mindent szépen elrendeztünk, akkor bevonjuk a tálon lévő húsokat és egyebeket vékonyan áttetsző zselével. Így szép fényt kapnak és nem száradnak ki. A zselatint apróra is lehet vágni, és azzal is lehet díszíteni.
Tálaláskor előre el szoktam készíteni a díszeket, hogy mikor kiteszem az ételt a tányérakra, csak mellé kell tenni. Ha tálon tálalok, akkor még egyszerűbb a mutatvány.

Nagyon mutatósak tudnak lenni a kristálycukorba mártott gyümölcsök, levelek is.
A szemet is gyönyörködtető ünnepi fogások a családtagokból, vendégekből hangos kiáltásokat szoktak előcsalni, efféléket: aztaaaaa, de gyönyörűűűűűűűű és elájuloooook, meg nahááááááááát! Szóval megéri. :)

Panna cotta

Mivel ketten vagyunk, továbbra is a pohárkrémek és egyéb kis adagban is készíthető desszertek híve vagyok. És maradok is. Hogy őszinte legyek, ezerszer inkább választom ezeket a könnyű finomságokat, mint akármilyen "komoly" süteményt. Még mindig nem lettem hát sütirajongó... A kekszeket meg egyikünk sem eszi meg. Szóval maradnak ezek az egyszerű, és általában gyümölcsös finomságok.

A panna cotta nem más, mint tejpuding. Tejszínből és tejből készül, zselatinnal. Végtelenül egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető.

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 dl tejszín (nem kávétejszín, hanem a rendes, zsírdús),

3 dl 3,6%-os zsírdús tej,

6,5 gramm Horváth Rozi féle zselatinpor,

2 púpos evőkanál vaníliás kristálycukor,

1 darabka vaníliarúd.

A díszítéshez:

1 és 1/2 dl víz,

0,5 dl meggyszörp,

1 csapott teáskanál zselatinpor,

gyümölcsök.

Két teásbögrét választottam formának. Az aljába tettem a gyümölcsöket - mandarint és aszalt vörösáfonyát - és ráöntöttem a zselatint. Betettem a fagyasztóba. Negyed óra alatt teljesen meg is kötött.

A tejszínt és a tejet föltettem főni a vaníliás cukorral és a vaníliarúddal. Mikor már kissé langyos volt, elkevertem benne a zselatint is. Csak forrásig főztem, vagyis addig, amikor épp elérni készült a forrpontot s le is zártam, a panna cotta el is készült, már a főzős része. Hidegvízfürdőbe tettem, s kevergettem, és mikor éppcsak langyosra hűlt, rátöttem a gyümölcsös zselére. Mikor a poharakban kihűlt, folpackot tettem a csészékre, és hűtőbe tettem egy éjszakára.

Tálalás előtt forróvízbe merítettem a csészéket kb. 15 másodpercre, aztán kistányérra borítottam. Készíthetjük kehelyben is, akkor nincs macera a kiborítással.

A panna cotta lényege, hogy intenzíven vaníliás legyen. A képen látszanak is a kis fekete vaníliamagok, amik kioldódtak a tejben.

Akkor finom, ha nem betonosan kemény, hanem kicsit lágy, remegős. Éppen ezért, mindenkinek magának érdemes kikísérletezni a zselatin mennyiségét, attól függően, milyen fajtát használ. Én azt sem szeretem, ha túlontúl lágy, de azt sem, ha nagyon masszív, ezért a Horváth Rozi zselatinporból az én tökéletes panna cottámhoz minden deciliter tejhez 1,25 gramm zselatint szoktam számolni, ez a szorzóm.

A díszítés elhagyható, anélkül is tökéletes. Tálalhatjuk mellétett gyümölcskompóttal, vagy bármilyen gyümölcsöntettel, karamellöntettel, csokiöntettel.

Csirkemellcsíkok prószában

A söjtöri kocsmába betértek az éhes pesti vendégek. Kérdezik a kocsmárost, mit lehetne enni. A kocsmáros rávágta hogy hát prószát. "Az meg mi?" - kérdezték a pesti emberek. Kocsmárosunk derekasan elmagyarázta nekik. "Jó lesz, jó lesz" - bólogattak nagyokat a vendégek. "Akkor én kérnék egyet kecsöppel" - szóla a fővárosi vendég.
Kocsmáros meg aszongya: Azt én ugyan ki nem hozom...

(egy megtörtént eset Söjtörön)

Nagyon egyszerű étel, és nem is újdonság, mert a prószáról már többször írtam. De az az igazság, hogy a prósza megunhatatlan. És a végtelenségig variálható. Most hússal készítettem. A prószatésztába pedig vöröshagymát is tettem.

Prószatészta 4 főre:
3 közepes-nagyobbacska krumpli,
0,5 liter kefír vagy aludttej,
só,
1/2 fej vöröshagyma,
10-15 dkg liszt.

A krumplit a kislyukú reszelőn lereszeltem, aztán hozzákevertem a kefírt, a sót, az apró kockákra vágott vöröshagymát és a lisztet. Sűrű palacsintatészta állaga legyen. Éppen csak annyi liszt kell hozzá, hogy sütéskor összeálljon. Teflonserpenyőben jól ellapítva egyben, nagy kerek formákat sütöttem. Közepes tűzön és kevés olajat mindig aláöntve persze.
(Prószareceptek még itt, itt, és itt pedig az édes változat.)

A húscsíkok hozzávalói 4 főre:
1 nagy csirkemell csont és bőr nélkül,
só,
1 nagy teáskanál mustár,
bazsalikom,
szurokfű (oregano),
kakukkfű,
pici rozmaring,
frissem őrölt bors,
1 evőkanál olaj.

A csirkemellhúst csíkokra vágtam, és az összes fűszert rátéve jól elkevertem, hogy mindenütt egyenletesen kerüljön rá a keverékből. Mustárt is, az olajat is beleértve természetesen. Először ezt készítettem el és hagytam állni, míg a prószákat sütöttem.
Mikor készen voltak, a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat forrósítottam és erős tűzön, hirtelen megsütöttem a húscsíkokat. Nem szabad túlsütni! Mert kiszárad a hús és ehetetlen lesz. Muszály nagy lángon csinálni éppen ezért, és alig hogy megpirul, készen is van.

A húsdarabokat a prósza egyik felére tesszük, a másikat pedig ráhajtjuk. Így ala natúr is jó, de lehet tejfölözni, ketchupozni, mustározni - kinek hogyan. Készíthetünk egy jó kis fokhagymás joghurtöntetet is hozzá. Lehet reszelt sajtot is rászórni a húsdarabokra. Lehet párolt lilakáposztát is tenni a húsrétegre. Szóval tényleg variálható.
Disznóhúsból is jó, karajt javasolnék hozzá.

Sonkás céklaleves

Ma egy nagyon izgalmas és finom céklalevest főztem. Ez sem debütálás, már régóta szerepel az étlapunkon, mert nagyon-nagyon finom. Még a Planétásban találtam anno. Igazi gazdag, tartalmas, vitamindús téli leves.

Hozzávalók 6-8 főre:

70 dkg csirkeaprólék,

40 dkg füstölt parasztsonka,
2 közepes szál sárgarépa,
1 nagyobb szál fehérrépa,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 akkora darab zeller mint a vöröshagyma,
3 evőkanálnyi olaj,
só,
egész bors,
2-3 babérlevél,
0,5 kg kész céklasaláta,
2 dl céklasalátalé,
1 púpos teáskanál reszelt torma,
2 dl tejföl,
2 csapott evőkanál liszt,
esetleg egy pici cukor vagy ecet.

A csirkeaprólék bármi lehet. Nekem most volt itthon hozzá csirkemellcsont, farhát, 4 darab csirkenyak, és 5 darab csirke felsőcomb.

A vöröshagymát az olajon kevés sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a darabolt aprólékot is és együtt sütöttem pár percig - míg a hús kifehéredett. Aztán felöntöttem vízzel és hozzáadtam a fűszereket is: sót, egész borsot, babérleveleket; valamint a karikákra vágott leveszöldséget és a kis kockákra vágott sonkát is. Hagytam főni lassú tűzön 2 órát. Közben a céklát csíkokra vágtam, a lisztet pedig kikevertem a tejföllel csomómentesre.

Két óra elteltével aztán a húsokat kivettem egy nagy tálba és hagytam hogy kicsit kihűljenek.

A céklát a levével együtt beletettem a levesbe. Eszméletlen színe lett! Muszáj volt lefotóznom, mielőtt a tejföl belekerült. Mint a folyékony rubin, gyönyörű. Míg a képeket csináltam, a hús is lehűlt kissé, így már le tudtam szedni a húst a csontokról. A húsdarabokat is visszatettem a lébe, és egy nagy teáskanál reszelt tormakrémet is adtam az egészhez.

Forraltam így 10 percig, aztán behabartam a levest és újraforrás után pár perccel késznek nyilvánítottam.

Kóstolni kell mindenképpen, mert vagy cukor, vagy ecet kellhet bele. Attól függ, hogyan volt készítve a céklasaláta. Én készen vettem a piacon és nagyon édes volt. Így az én levesembe még egy kevés ecet került a végén.

Isteni, valami mesés-finom! azoknak is egészen bátran merem ajánlani, akik egyébként nem nagy céklarajongók. Ez a leves szerintem még nekik is ízlene.

Fontos figyelmeztetés!

Fontos figyelmeztetés:

Ha találkozol Vele (a Télapóval úgy értem),

El ne felejts kívánni valami szépet!

(Kémeim jelentették hogy errefelé kószál...)

Addig is... éljen a rock and roll!

Ezt meg nekem hozta a Mikulás. Ezer éve nem hallottam. Pedig. Imádom. Nagyon állllat mjúzik! Nesze neked mosogatás...! :)))