Hamis kaviár

Jöjj hozzám,
de ne mint folyó, mi készséggel siet,
hogy elvesszen a széles óceánban.
Úgy jöjj hozzám,
ahogyan dagály önti el a partot,
csordultig duzzasztva a sekély öblöket
csillámló csönddel,
míg föld és óceán egybeforr.

(Anne Wilkinson)

Ezt a receptet már régóta gusztálom. Polcz Alaine szakácskönyvében találtam, pannon kaviár név alatt. Napok óta halnak érzem magam, hát most ezt is kipróbáltam. El nem tudtam képzelni, hogy tényleg olyan íze van, mint amit utánozni próbál. De tényleg olyan. Hihetetlen. :)
Polcz Alaine azt írta, hogy pirítóssal, megcitromozva vigyázni kell vele. Mert nem lehet abbahagyni. Igaza volt!

Hozzávalók:
1 csészényi paradicsomlé (2,5 dl),
3 evőkanál búzadara,
1-2 teáskanálnyi szardellapaszta vagy
olajoshal olaja - és akkor nem kell a plussz olaj,
só,
pici cukor,
pici őrölt bors,
kb. 3 evőkanál semleges ízű olaj (ha nem halkonzervét használjuk),
1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma.

A paradicsomlében jó sűrűre főzzük sóval és némi cukorral a búzadarát. Mikor kihűlt, hozzákeverjük a reszelt hagymát, a szardellapasztát, és kissé borsozzuk. Körülbelül három evőkanálnyi olajjal elkeverjük habosra-lágyra. Kóstoljuk, lehet hogy só, vagy szardellapaszta vagy pici cukor még kell bele.
Ha halkonzerv olaját használjuk, akkor nem kell a külön olaj és nem kell a szardellapaszta sem. Nekem mondjuk mindig van itthon. Paszta is, szardellafilé is. Mindkettő fantasztikus ízesítő és nem csak halas ételekben. Húsokhoz is, levesekhez, egyéb kenőkékhez is nagyon szuper.
Szóval. Tényleg nagyon finom. :)

És egy újabb gyöngyszem az esős tengerhangulatból. Nem is rossz halnak lenni! :)

(massive attack: protektion/karmakoma)