BUÉK

.

B ékés álmainkba ne csalódjunk soha
O ltalmazzon minket angyalok mosolya
L elkünkben béke és szeretet virítson
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk
G azdagság kísérje minden vidám léptünk
Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé
J övendőnk munkája ne váljon kereszté
É jszaka pompásan ragyogjon csillagod
V eled lehessek amikor csak akarod
E gymásra találjon most minden kereső
T ársával éljen minden egymást szerető
K özösen tegyük szebbé ezt a világot
Í zleljünk már most mennyei boldogságot
V áljon minden titkos, szép álmunk valóra
Á ldott legyen minden együtt töltött óra
N evetni tudjunk és őszintén örűlni
O dvas idő fogát messze elkerülni
K eveset mondok végül, de szépet: Kívánok Boldog Új Évet!

(szerző ismeretlen)

Ha valaki még nem döntött volna a szilveszteri menü ügyében... Íme pár ötlet. És ezzel el is köszönök erre az esztendőre: kívok mindannyiunknak nagyon boldog, minden jóban gazdag új esztendőt! B.U.É.K.! :)


Falatkák:
halas töltött tojás
Füstölt lazac moszkvai mártással - főtt tojásra is helyezhetjük, de pirítóssal is kitűnő vagy hajában sült burgonyával vagy kukoricalisztes amcsi palacsintával
quacamole és quesadilla
kaszinótojás
sajtos rudak
sárgaborsós húsgombócok
szpanakopita
sonkakrémmel töltött nagyon ropogós kiflik
tepertőkrém
körözött

Saláták:
babsaláta lilahagymával
lencsesaláta
ecetes krumplisaláta
ecetes kukoricasaláta
olajos savanyúkáposztasaláta
meleg burgonyasaláta harissával
svéd gombasaláta

Sültek
csípős sült oldalas
csülök sörrel, mézzel és finom füvekkel
debreceni sertéskaraj
frédi-béni husi omlósra sütve
kapris-fetás hús - készítsük szűzpecsenyéből vagy karajból
édesköménymagos egybensült
sült császárhús mézzel, rozmaringgal

Elsejére:
chili con carne
hagymás bab - lencséből is készíthető és süthetünk a tetejére egy-egy darab parasztkolbászt
kocsonya és hozzá tormakrém

Melengető-gyomorbélelő levesek:
babgulyás
füstölthúsos céklás raguleves - készítsük disznóból ha babonásak vagyunk
indiai fűszeres sárgaborsóleves
kukoricaleves csilivel
lencsefőzelék mini lilahagymás kenyérlángosokkal és füstölt sült kolbásszal (ha hosszabb lére hagyjuk, levesnek is tökéletes)
lencseleves füstölt akadékokkal
lucskos káposzta
mézes-kurkumás hagymaleves
olasz lencseleves
savanyú répa
sárgaborsóleves háromféle módon
sörös hagymaleves
török vöröslencseleves
török édeskáposztaleves

És néhány szó egy óriási tévhitről a lencsével kapcsolatban. Nem kell beáztatni! Csak alaposan, többször váltott vízben megmosni. A lencse áztatás nélkül is megfő 25-30 perc alatt. Ha beáztatjuk, akkor meg 5 perc alatt, aztán szétfő. Áztatással nagyon rövid tehát a főzési idő, annyira rövid, hogy nem is tud összefőni rendesen az ízesítőkkel. Én azt gondolom, a  25 perc sem hosszú idő. Akkor nem fő csak meg rendesen, ha savas összetevőt teszünk melléje mindjárt a főzés elején. Akkor valóban kemény marad. Pl. paradicsom-paradicsomlé, ecet, citromlé, mustár. Ezért a lencsét mindig akkor ízesítjük ezekkel, mikor már puha. Tehát, hagyma-fokhagyma-babérlevél mehet már a főzés elején. A savanyító anyagok csak a végén.
Tehát. Nem köll beáztatni. Nem is értem, honnan jön ez a tévhit... ? Ki tudja.

Világjáró fazék - VKF 36.

Sedith nagyon izgalmas témát hirdetett a 36.-ik VKF alkalmából. Világjáró fazék.
Nagyon tetszik!
A kedvenc sorozatomból - a Miért éppen Alaszkából - jutott eszembe egy epizód. Cicely falucskába érkezik a postával egy csomag. De nincs rajta feladó, és címzettként is csak a falu van feltüntetve. Jóideig áll a csomag a helyi kisboltban. Aztán a falu lakosai egyre kíváncsibbak lesznek... Végül falugyűlést hirdetnek a helyi templomba, hogy mi legyen a csomaggal. Kibontsák-e vagy sem.
Először a doki átvilágítja. Annyi látszik a röntgenképen, hogy sok dolog van benne, de hogy mik? A kíváncsiság végül győz. A csomagban egy levelet találnak, amit egy 10-12 éves fiú írt. Nem tudtak nyaralni menni, ezért - ha ő már nem járhatja a világot - útjára indít egy csomagot, amibe beleteszi az egyik játékát. A levélben megírja hogy a célpontot úgy választotta ki, hogy rábökött a megpörgetett földgömbre. A csomagban már sok tárgy van: kasztanyetta, holland facipő, kis üveggömb, amiben esik a hó... ilyesmik. Végül szavazásra bocsátják Cicely városka mit tegyen a világjáró csomagba. A doki sztetoszkópja kerül bele, mert azzal minden tagját vizsgálta már a közösségnek. Így ez az egyszerű tárgy a hely minden lelkét szimbolizálja. A csomagot lezárják, s megpörgetik a földgömböt...

Nekem is így kéne ételt választanom. Csak nincs földgömböm... Ezért úgy döntöttem, nem is készülök külön étellel most, mert már sok-sok nemzetközi finomságot megfőztem. Inkább körutazásra indulok saját blogomon. Lássuk.

(Kattintsatok az ételnevekre, linkek.)

Olaszország:


Olasz paradicsomleves
Pasta carbonara
Lasagne
Lencseleves
Grissini
Húsgombócok spagettivel
Ravioli
Torta al limone
Bruscetta
Olasz hagymaleves
Cipolle al balsamico
Citromos spagetti
Panna cotta
Minestrone




Görögország:


Töltött szőlőlevél (dolmades)
Horiatiki (görög saláta)
Görög citromos süti
Görög sárgaborsókrém
Sült feta




Spanyolország:


Gaspacho




Franciaország:


Coq au vin
Francia hagymaleves
Clafoutis
Francia tojásleves




Törökország:


Török zöldségleves
Padlizsános húsgombóc
Padlizsánsaláta
Török kávé




Arab konyha:


Hús spenóttal
Töltött csillagtök
Falafel
Dzsuvecs
Libanoni aprósütemény
Baklava




Vietnam:


Pho




Kína:


Mézesmázas csirke




Usa:


Chili con carne
Hamburger
Sült zöld paradicsom
Amerikai palacsinta




India:


Marha vindaloo
Töltött naan kenyér
Tandori rablónyárs
Szamósza
Paradicsom csatni
Zöldparadicsom csatni
Panír
Pakora
Paradicsomos szabji
Joghurtos burgonya




Mexikó:


Quacamole
Salsa




Szerbia (Balkán):


Ajvár




Írország:


Szódabikarbónás kenyér



De ne feddjük a szívem igazi csücskét sem, a magyar konyhát. Elkötelezett híve vagyok. Bár szeretek kísérletezni is, barangolni más népek gasztronómiai világában - amint a fenti felsorolásból is látszik - mégis a magyar ízek számomra a legkedvesebbek. Nagyon sok jellegzetes magyar étel megtalálható az oldalamon. Felsorolni sem tudnám őket, ezért most szűkebb otthonom tájjellegű ételeit teszem a világjáró fazékba.
Tehát.

Magyarország:


Zalai krumpliprósza
Zalai kukoricaprósza
Savanyú répa
Dödölle
Tejfölös és tejes bableves

Végül nem hagyhatom ki a legjellegzetesebb magyar ételt sem, a lecsót. Van ennek is zalai változata: nokedlivel és tejföllel, vagy hajában sült krumplival és tejföllel.

(A fazék képet itt találtam.)

Sárgaborsókrém

Furcsa szám a pí. Azt mondják a matematikusok, hogy transzcendens szám. Én nem tudom a matematika nyelvén ez mit jelent. Csak annyit értek a dologból, hogy a pí rettentő érdekes.

Megpróbálja kifejezni a tökéletest. Közelíti, közelíti. De elérni soha nem tudja. Soha nem lesz befejezett szám, a pí tökéletelen - ha így nézem a dolgot. Mégis. Úgy tűnik a befejezetlenség maga a tökéletesség. Egy egész szám, mint mondjuk a hét megismerhető. Leírható, kerek, egész és befejezett. Vagyis nem él - halott szám. Nincs benne a fejlődés lehetősége, a bizonytalanságé, a kifejezhetetlené. A pí azonban... élő. Soha nem lesz befejezett, végtelen marad mindörökre és kifejezhetetlen. Tökéletlenül tökéletes!
A pí olyan számomra, mint maga Isten. Kifürkészhetetlen, leírhatatlan és végtelen. És még azt mondják, a matematika reál tárgy.

(A píről itt és itt)
 

Fahéj és Feta oldalán találtam ezt az ételt. Görög sárgaborsókrém. Csak az az érdekes, hogy bár abszolút mindenevő vagyok, a sárgaborsó főzelékkel ki lehetett volna kergetni a világból. Most is ki lehetne.

Ez a krém viszont... nagyon finom! Hihetetlen. Mintha nem is sárgaborsó lenne.

Hozzávalók:

1 teásbögre sárgaborsó,

1 kisebb fej vöröshagyma,

só,

őrölt bors,

olívaolaj.

A sárgaborsót megmostam, majd kicsit több vízzel, mint amennyi épp ellepte, sóval, az apróra kockázott vöröshagymával, kevés frissen őrölt borssal és 3 evőkanálnyi olívaolajjal feltettem főni.

Addig főztem fedő alatt, míg pépessé vált. Ekkor botmixerrel pürésítettem szép simára.

Ahogy Fahéj és Feta is írta, kevés vízzel főzzük, mert szét fog főni a borsó, így később már nem lesz lehetőségünk leönteni róla a fölösleges folyadékot. És akkor nem krém lesz belőle a turmixolás után, hanem leves. Mondjuk. Annak sem lenne rossz! :)

Tálalható melegen is, hidegen is. Fahéj és Feta apróra vágott lilahagymát és sok olívaolajat javasol rá. Nekem így önmagában is elég hagymás íze volt, ezért kis citromdarabkákkal szórtam meg, amiket ki is facsartam kissé a tányéron lévő krém föltött - hagy érje mindenütt egy kis citromlé -, valamint petrezselyemlevelekkel díszítettem. Az olívaolajat én sem sajnáltam rá.

Pirítóssal, grissinivel, pitakenyérrel tunkolhatjuk. De finom bármilyen főétel mellé is: húsételekhez, halakhoz. Én tegnap este a maradék rántott halat mártogattam bele, nagyon ízlett együtt. Olyan krém ez (gondolom én), mint a quacamole Mexikóban, vagy a hummusz az arab és mediterrán vidékeken - bármihez ehető.

 

 

VKF XXIV.: Carlo Alessi, Fortuna és én

*


A történet egészen friss. Mai.
Vasárnap - szokásomhoz híven - bolhapiacoztam délelőtt. Ott akadtam Carlo Alessi híres citrusprésére. Próbáltam a neten megkeresni, mikor is alkotta ezt a fantasztikus tárgyat, de nem sikerült. Így hát kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni, ami pedig nem túl erős. Ha jól rémlik, ez a citrusprés anno nagyon elhíresült, díjakat is nyert vele. Mikor először megláttam egy újságban, rögtön beleszerettem - lenyűgözött a formájában valami. Talán hogy olyan egyszerű, mégis valahogy figyelemfelkeltő. És hát a citrommániámról azt hiszem, nem kell újabb szót vesztegetnem...
Kérdem az árust: mennyi? Mondja 500 forint. Nézegettem, nézegettem, aztán visszaadtam. Azt mondja: mennyiért vinné el? Mondom 300-ért. Azt mondja: Jó. Mondom: jó. És az üzlet nyélbe is üttetett! :)



Nagyon szeretem a bolhapiacot. Rengeteg konyhai tárgyam, eszközöm származik onnan. A fotókon látható tányérak, poharak nagy része, a tálalótáljaim szinte összese, a klassz konyhai robotgépem, a kenyérpirítóm, a fonott kosaraim... azt hiszem, reggelig sem érnék a végére, ha mind felsorolnám. És ezek csak a tárgyak. De ott van még a bolhászás öröme: a rábukkanás csodája, a "jééé, ezer éve ilyet kerestem" döbbenete. Az alkudozás játéka. A barátokkal, ismerősökkel való találkozások rövid-hosszabb csevelyei, az együtt megivott sör hűvössége a piaci kocsma könyöklőjénél - miközben csak nézi az ember lánya a hömpölygő áradatot, a vidáman nevető arcokat, a kutyák türelmetlen de parancsteljesítő gazdilábánálüléseit, a gyerekek szaladgálását.
A piac emberi. Közeli. Hangulata van.

Ételt így most nem prezentálok a vadiúj citromfacsarómhoz, inkább csak idelinkelem a blogon találhatóakat. Ezekből lehet válogatni:

citromos joghurttorta,
kókuszos-citromos görög süti,
torta al limone,
citromos spagetti,
citromos csirkecomb,
fish and chips mediterrán módra,
az avocadoról és a quacamole,
és temészetesen a LIMONÁDÉ!


Amiért még ezt a tárgyat választottam, az az, hogy szerettem volna én is dizájntervező lenni. De csak megvalósulatlan álom maradt. Sokszor szörnyülködöm azon, hogy miért nem alkalmaznak több kreatív embert a gyártóknál. Hiszen ugyanabból az alapanyagból lehet csinálni kétségbeejtően ronda tárgyakat és használati eszközöket is, és lehet csinálni nagyon szépeket, szemetgyönyörködtetőket is. Ugyanannyiba kerül. Akkor miért van olyan sok ronda tárgy körülöttünk? Nem értem. Már húsz éve sem értettem, most sem. Külföldön más a helyzet. Talán nálunk a coccializmus nem várt mellékhatása volt. Majd megkérdezem orvosomat, gyógyszerészemet. Ja. Persze, az én vagyok...

Egyetlen régi konyhai tárgyam van, őrzöm is, használom is. A nagymamám aludttejes nagy bögréje. Valahányszor előveszem, látom a nagyit magam előtt.




Imádta a kultúrát - nálunk így mondják, máshol írónak -, és pont anyuék lakása alatt volt egy kis tejbolt. Mindennap leküldött bennünket egy liter kultúráért. Vajas kiflivel ette. Én is nagyon szeretem, és nyáron nagyon sokszor iszom én is - behűtve felségesen finom és üdítő ital.
Szeretem ezt a bögrét.

A modern és a régi. Nálam, bennem jól megférnek együtt.




Utóirat Trinitynek:
A kedvenc tálam. Szárított csilit tartok benne, mert sokat fogyasztunk százon belőle. Mindig az étkezőasztalon van, elérhető közelségben.
(Erről írtam a hozzászólásoknál.)

Guacamole

Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem. 

(C.G. Jung)

A quacamole egy mexikói mártás, amit ott szinte mindenhez kínálnak. Avokadóból készül, és tényleg nagyon finom. És nagyon egészséges. Az avokadónak nagyon tetemes a természetes olajtartalma, és rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Ahány ház, annyi féle quacamole...

Lényeges, hogy az avokadó jó érett, puha legyen. Félbevágjuk, a magját eltávolítjuk, és kanállal kikaparjuk a húsát egy tálba, amit aztán villával összetörünk-nyomiszkolunk. Adunk hozzá némi olívaolajat, nagyon kevés jó apróra vágott vöröshagymát, lehet bele tenni fokhagymát is, apróra vágott csilipaprikát is, apróra kockázott paradicsomhúst, és ami elengedhetetlen: a citromlé. Természetesen sózzuk is.

Lehet kísérletezni az arányokkal és hozzávalókkal. Pirítóssal mennyei, de bármilyen sült mellé is kiváló. Ha több olívaolajjal készítjük, salátaöntetként is megállja a helyét. Én néha egész krémesre szoktam pépesíteni botmixerrel, és adok hozzá majonézt. Avonéznek hívom...

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/avokado.html